Rohadjon ​meg az összes

 

Schillinger Gyöngyvér: Rohadjon ​meg az összes





                                     

Hatásos címével és igényes borítójával azonnal felkeltette a figyelmem Schillinger Gyönyvér első regénye. Azonnal tudtam és éreztem, ez kell nekem! Nem csalódtam, nagyon erős, ütős bemutatkozás lett. Az idei évben ez a második ilyen izgalmas meglepetés, első könyves bemutakozás számomra. Az előző, szintén a Kalligramnál megjelent Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek autofikciós regénye volt. Szeretem, ha az irodalom meglep, letaglóz, megrág és kiköp, miközben szórakoztat és szembe jön velem a saját életem, még ha csak részleteiben is. Mindkét regény ilyen élményt adott.

                

A mai, jelen korunk az emberének sorsa köszön vissza a lapokon. Főhősünk a 47 éves Balázs ügyvéd, míg a fiatal Olga ügyvédjelölt, házasodni készül. Szorongó, idegbajos világunk adja a fő hátteret, megspékelve a régmúlt, nyomasztó családi emlékeivel. (erőszakos, alkoholista anya, testvérkapcsolat hiánya, megfelelés- bizonyítási vágy, romokban lévő családi élet) miközben minden ígéretesen szépnek látszik. A már sikeres ügyvéd, Balázs hagyatéki eljárása ad izgalmakat, a halódó, romokban heverő házassága mellé. Bár felesége Liza, és ő is igyekeznek megfelelni a kihívásoknak, már csak a gyerek miatt is, de ez elég nehezen megy harmónia nélkül.

Rövid, ütős, hangulatilag és érzelmileg hatásos mondatok pattognak előttünk. A főszereplők sorsa valóságos akadálypálya, az életük egy ámokfutás, igazi kihívás. A sikerszakma és a csillogó felszín alatt izzó szenvedélyek és indulatok feszülnek. Az ügyvédi iroda zaklatott-zavaros, korrupt világa is eleven képekkel kel életre. A rideg, kihült családi háttér felerősíti mindezt. Izgalmas volt a testvérkapcsolatról olvasni, a vagyonmegosztás pitiánerségébe belelátni. (mennyi ismerős, fájón szomorú pillanat!). A halott anya még mindig meghatározó, erős jelenléttel bír a szereplők jelenére. Mindehhez a regénybeli Kazincbarcika sivár vidékisége tökéletes háttér. A szomorú valóságot ábrázolja ez a könyv, ami szívszorító és nyomasztó is egyszerre. Fura módon mégis élmény volt olvasni. 

A párkapcsolati problémák csak hab a tortán, az anyákhoz fűződő viszony ambivalens érzéseket ad, Olga életének is meghatározója. A feldolgozatlan traumákat meddig cipeljük magunkkal? Milyen lelki terheket pakolnak ránk a szüleink? Feszes, sodró történet, nagyon mai, ismerős életképekkel. Üde, friss szókimondó szövege viszi az olvasót, ismerősen adja vissza a mai magyar valóságot. Szomorú rohanás, megfelelni és bizonyítani vágyás hajtja a szereplőket, miközben a párkapcsolataik kiüresednek, elfelejtenek élni. A történet nem csak érdekes, de elgondolkodtató is. A bizalom és a boldog élet hiánya fájó, marad a stressz és a szorongás a szereplőknek. A dühös, szókimondó, mégis talán elkeseredett szöveg kiált a megváltásért, a nyugodtabb, odafigyeléssel és igazi érzelmekkel való kapcsolatokért. Amikor nem a pszichológus díványán kapunk, vagy nem az alkohol ad feloldozást.

Schillinger Gyöngyvér lecsupaszított egyszerű mondatai kifejezően jellemzőek napjain valóságára, a sorsfordító pillanatok, kegyetlen valósága sajnálatosan szomorú képet tár elénk. Izgalmas, az év egyik jelentős bemutatkozása, várom a következő alkotást.




ITT megvásárolható a regény kedvezménnyel! 
















Pesti Kalligram, 2024
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684930

Édesszájúak

 

Jolsvai András: Édesszájúak


                            

                                               

Ismét megfogott Jolsvai stílusa, és tetszett a történetbe szőtt időutazás. Szeretem ahogy és amit Jolsvai ír, pedig ez csak a második könyv, amit olvastam tőle. Két éve, a  Márton Irma tévedése volt az első olvasásom, amivel felfedeztem és megjegyeztem az írót.

Engem ezzel is teljesen megvett magának, Jolsvainak sikerült a történettel magával ragadnia. Az az utánozhatatlan íz és hangulat, amit kaptam, itt is tetten érhető. Szórakoztató, mégis lírai, sokszor ironikusan bájos családtörténet van a lapokon. Igazi kis magyar korrajz, ahol a személyes sorsok adják a történet motorját. Édes-bús, néhol picit szomorkás felhanggal megírt családregény, ami tökéletes kikapcsolódást, remek szórakozást garantál. Végre egy nem érfelvágós, nyomorirodalom. 


A szépirodalmi igényességgel megírt, nosztalgikus időutazás a tizenkilencedik századi Pest életébe enged bepillantanunk. A sváb gyökerekkel rendelkező vendéglős Zimmerl család történe kel életre előttünk, fényképszerű pontossággal. 1893-ban indul a történet, ami 1994-ig követi a család és felmenőik sorsát. Zimmerl József Temesvárról érkezett Budapestre, ahol szerencsével kamatoztatta ötleteit. A megvásárolt vendéglő gyorsan felvirágzott a vezetésével, amihez a szerencse is hozzá járult. Operett-ország kel életre előttünk, hiszen tudjuk, a boldog békeévek korántsem voltak olyan vidámak. Itt mégis az összetartás, szeretet erejével működnek a dolgok. Korhű helyszínek és karakterábrázolása megkapó.

A történet szövevényes, de jól követhető. Szinte végig kacagtatóan idilli, bájos. Párbeszédei lendületesen gördülékenyek. Kibontakozik előttünk egy szelet a korabeli Magyarország életéből. Végig mozgalmas és fordulatos, anekdotázós történetek füzére, ahol remek és jellemző korrajzot kapunk. Számtalan kultúrtörténeti eseménnyel, valós történelmi alakok feltűnésével találkozhatunk. Az írói képzelet gazdag, lendületes és életszerű képekkel kel életre a történet, ahol a mellékszereplők is színesek és valósak. A sziporkázóan könnyed humora mellett az író stílusa, a történet pozitív életszemlélete kiemelkedő. Az író érezhetően rendkívül gazdag háttérismeret birtokában van, ami az események felépítésében is érezhető. A problémák, ha adódnak is, gyorsan elsímulnak, könnyedén megoldódnak. Mindenre találunk megoldást.

Végig ott éltem a szereplőkkel, ott ültem az erzsébetvárosi vendéglő egyik asztalánál, figyelve Szepi és felesége, Anna életének alakulását. Jó volt elmerülni ebben a milliőben, miközben feltárulnak előttünk a tizenkilencedik század eleji Pest hétköznapjai. A történelmi alapok is pontosak. A négy lány mindegyike egyéniség, ahogyan egyetlen fiuk, a kissé magának élő Franz is eredeti figura. Itt mindig történik valami. A család mindennapjain keresztül egy olyan korszak informatív képeit ismerjük meg, ami egészen másképp ábrázolja a dolgok valódi arcát, ezzel árnyalja ismereteinket. A lányok életének fő szála a jól férjhez menni kérdése volt, hiszen akkoriban ez volt az egyetlen lehetőségük. Ez sok izgalmas és vicces jelenet alapja lesz, számtalan bonyodalom származik belőle.

A gasztronómiai vonatkozások jól illeszkednek a regénybe, finoman emlékezteve Szindbád történetére. Ritka az a magyar regény, ahol az evés, a konyha ennyire előtérbe kerül. Az eperszezon is izgalmas jellemzője a szeretetteljes mesének. A letisztult, kifejező borító telitalálat! Jolsvai András mesteri módon hozza össze a szereplők sorsát a végén, egy ügyes csavarral tetőzve. Ettől válik igazán családregénnyé a könyv. Számomra, egyszerű olvasónak ez a regény kivételes, megnyugtató élményt nyújtott, igazi kikapcsolódást kaptam a szórakozás mellé. Gyorsan beszereztem még két korábbi regényét is a szerzőnek. Ajánlom mindenkinek! 









                                     

Jolsvai András (1953. december 19. (Budapest) –)

író, újságíró-szerkesztő. Kiadói lektorként kezdte pályáját, majd irodalmi folyóiratoknál dolgozott. Később megfordult több napi-és hetilapnál is. Első szépirodalmi munkáját 1991-ben adta ki, azóta több, mint húsz kötettel jelentkezett. Legutóbbi kötetei: Holnapra jobb lesz (2015), A napok színe (2017), Nincsen számodra hely (2019), Márton Irma tévedése (2021). A Két őszi nap Ujpesten (2023)






Kalligram, Budapest, 2024
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634684756 

Fotó:Ladjánszki Máté

Salomé ​nem szeret senkit

 

Böröczki Csaba:
Salomé ​nem szeret senkit






                                      

"A képek megnyugtatták Schneidert. Sokszor úgy gondolt a művészetre, mint menekülőútra, vagy mint odúra, ahol meghúzhatja magát."





Sajátos kisregényt olvastam, az egyszer biztos. Elgondolkodva tettem le a könyvet, és ha egy történet ezt eredményezi, akkor megérte elolvasni. Bár a történet rögtön az első oldalaktól megfogott, az igazi katarzis nem jött el. Egy alig 200 oldalas kisregényről van szó, igazán nem teljesedik ki a történet. 

Érdekes a stílus, de könnyű belehelyezkedni, és haladni az oldalakkal. Számomra érzelemmentes, visszafogott, kissé sótlan az elbeszélés, holott bőven tartogat érzelmeket ez a kis olvasmány. Az alcím szerint, ami különösen vonzott: bűn, regény, de krimit ne várjunk. Van sok (emlék)kép, a jelen talánya, és a művészettörténeti elemek keveredése mellé egy titokzatos orosz páros.

A galériatulajdonos Schneider, egy kapuzárási pánikkal küzdő ötvenes férfi, aki voltaképpen erőfeszítés nélkül keveredik kalandba két egyetemista lánnyal. Akik nem csak barátnők, de úgy tűnik mindent megosztanak egymással. A közös albérletet, a közös ágyat és a férfit is... Egyikük Klári a viszonylag előnytelenebb külsejű lány, rosszul öltözik, amolyan szürke kis veréb, de bátran éli a kissé furcsa életét. Klári egy rejtélyes különc, a férfi számára is meglepő módon éppen ő az, akihez mélyebben kezd vonzódni, már a szerelem is megfordul a fejében. A nők szerepe, jelleme hangsúlyos végig. Nekem is a furcsán különc Klári lett a szimpatikusabb figura, Schneiderrel végképp nem tudtam azonosulni...

A dögös, nagymellű és forróvérű, szépséges barátnője Augusta, aki kevésbé problémás gondolkodásban, az életben. Ahogy haladunk a történetben, többet megtudunk a galériáról és a férfi művészet iránti elkötelezettségéről, sőt, a volt feleség is felbukkan az eseményekben. Érdekes színt hoz a regénybe egy Salome nevő nő egy festményről, aminek Gyilkosság a címe.. A színek, fények jelentősége és a misztikus történet varázsa megfogja az olvasót. A hangulat adott, de nem kell igazán borzongani. A szereplők motivációja az itt és most jól érezni magunkat hangulattal írnám le. Bevallom, kicsit mozgalmasabb sztorira számítottam, de az tény, hogy egyedi alkotás született. A regény második felében már lendületesebb a történet.

Ezzel szinte egyidőben lép színre Vera, aki egy végzet asszonya, és szintén megmozgatja Schneider fantáziáját, és befészkeli magát a gondolataiba. Vele együtt kerül képbe Dimitrij, és ők ketten képviselik a krimi vonalat, amiről sokáig nem tudunk semmit. Sajnos a nyomozó sem árul el semmit, mitől veszélyes a párosunk, lehetett vola ez egy izgalmas, hangsúlyosabb volna az eseményekben. Sok lehetőség volt szerintem ebben a szálban, az éjszakai telefonáló nyomozó idegesítő, de érdekes szereplőnek tűnt. A sokat emlegetett királykék Corvett is csak díszlet maradt.

Összességében nehéz véleményt alkotni, talán nem is kell, de mindenképpen érdekes benyomásokat szereztem. Külön tetszett, hogy bár konkrétan semmi nem lett kimondva az intimitással kapcsolatban, a férfi és a nők között, mégis mindent tudtunk és értettünk. Akadt finom erotika, lám csúnya szavak és közönséges kifejezések nélkül is lehet a szexről beszélni. Izgalmas egy ilyen középkorú férfi gondolataiba és vágyaiba látni, egészen furcsa módon, szinte rezignáltan beszélt, holott mint kiderült mély érzelmeket kezdett táplálni. A lányok hozzáállása is meglehetősen szabadszellemű, bár manapság lassan természetesnek számít az ilyesmi.
Őt magát is meglepik a komolyabb érzelmek, valószínűleg már nem hitt a szerelemben, a viszonzottban végképp nem. Férfiúi hiúságát természetesen legyezgeti a fiatal nők figyelme, és ezzel biztos nincs egyedül. Mégis valamiféle keserű lemondást, beletörődést éreztem ki a gondolataiból, tetteiből, ahogyan az időt próbálja megállítani, ami lehetelen. Az öregedés lassú és természetes, elkerülhetetlen folyamat.

Jó volt olvasni a festészetről, művészetről, jó háttér a francia slágerek felbukkanása, vagy a hagyatékok sorsa, ahogyan új útra indulnak a családi kincsek. Misztikus szálnak indult a krimi vonal, egy festmény és sorsa kiváltképpen vérfagyasztónak tűnt, további szerepe legyen titok. Nem szeretnék többet elárulni, érdekes olvasnivaló, egyedi mesélőmóddal, sok lehetőséget rejtő eseményekkel. Aki teheti, ne hagyja ki.

ITT rendelhető kedvezménnyel!


Böröczki Csaba (1979) publikált már, többek között, az Élet és Irodalomban és a Népszavában. Budapesten él, ez az első regénye.



Pesti Kalligram, 2023
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684367

Visszatérő ​álmom, hogy apám vállán ébredek

 

Biró Zsombor Aurél:
Visszatérő ​álmom, hogy apám vállán ébredek





                                                                  

Biró Zsombor Aurél első regénye a valóság és a fikció keveredéséből áll össze. Meglepően közel került hozzám a kötet, könnyen azonosultam a vázolt családi helyzettel. Már a címe megfogott, érdekelt,  izgatottan vártam a megjelenést, azonnal be is szereztem.


Az utóbbi idők legjobb szépirodalmi kötete, amit olvastam. A friss hangon elmesélt, lendületes történet szókimondó őszintesége könnyen utat talált a szívemhez. A meglepően sok ismerős helyzet miatt, magaménak éreztem, pedig sem sportoló apám nem volt, Olaszországban sem éltem, talán a hercegnő anya volt azonos, és a szétesett házasság. Érzelmi szálak fűznek ehhez a kötethez, kedvenc lett, nem tagadom. Hasonló emlékek idéződtek fel olvasás közben bennem is. Így kis túlzással sokkolt a könyv néhány része. Mégis jó volt olvasni, emlékezetes marad több okból is. Az életem egy kész regény, amit most (részben) Biró Zsombor Aurél megírt.


                    

A felvillanó, töredezett emlékekből apa-fia kapcsolat bontakozik ki, több szemszögből. Tetszett, ahogy az apa, anya is véleményez, gondolatai beépülnek a regénybe. Mélyen őszinte  szeretettel megrajzolt szereplőkkel találkozhatunk. 

A névváltoztatás, amivel elindul a történet esetemben nem merült ugyan fel, talán ez az egyetlen, amiben jól döntöttek anno anyámék. Képszerűen láttam magam előtt azt az autózást apával, ahogy csikorog a sebességváltó, ömlik az eső. Így utólag, felnőtt fejjel igazat kell adni a történetbeli apának: mindegy is a név, a gének, a hasonlóságok akaratlanul ott vannak a gyerekben, tagadhatalanul megjelennek, kitörnek. A kirajzolódó emlékképek és a családi legendák egybefonódnak, alakulnak, változnak. Olvashatjuk dacos, kamaszos lázadásnak is akár a történéseket. A gyerekkori emlékek levakarhatatlan, szókimómdó eredménye sokat ad a történethez. Sok ismerős helyzet villan fel, nyelvi játékai üdítőek, teljesen hihetővé teszik a fikciós képeket. Örültem, hogy a nagyszülők is felbukkannak a háttérből. 

Olvasmányos ez a zaklatott önkeresés egy szülők által feldúlt világban, a férfivá érés folyamata, a szerelem is jelen van. A kapcsolati háló szakadozik, felnőni sosem egyszerű. Vagy ráébredni, a szüleink is emberek, nem tévedhetelenek. Bár ideig-óráig igyekszik mindenki menteni amit lehet. Idő kell, amig alaposan elrontjuk egymás és a gyerekek életét, ballépéseinkkel. Nem így akartuk, de így alakult... ez többszereplős játék mindig. Megrázó ez a hitelesség, ügyesen játszik velünk a szerző. Érzékletes látleletnek is olvashatjuk. A nyelvezete erős, friss, mai, a helyzetek tipikusak, mégis ettől egyedi, fikció ide vagy oda. Jó volt olvasni. 

Önmagunk megtalálása sosem könnyű ebben a zaklatott háttérben. Az igazság is mindig mindenkinek más, nemcsak az idő szépíti meg, írja felül a valóságot. Ugyanazt másképp éljük meg, raktározzuk elménkbe, lelkünkbe. A jellemek erősek, remekül hozzájárulnak a történet elsöprő erejéhez. Erős és hatásos ez a közismert valóság, egy házasság szétesése, a gyermek nézőpontjából. Mindegy is mi a valóság, mi a fikció, van benne anyag, jó a narratíva. Szóval ebben a milliőben megtalálni, felépíteni önmagát egy fiatalnak sosem egyszerű. A sportolói múlt és apa árnyékából kilépni kihívás. Mégis Biró Zsombor Aurél, érezhetően tudja mit akar. A fiatal szerző jól ír, tetszik a stílusa, és a téma. Szerencse, hogy nem került a kézirat sem elégetésre, vagy a szelektív hulladékgyűjtőbe, hanem a Kalligramnál landolt. Vajon merre fog indulni, mi lesz a következő dobása? Drukkolok neki! Olvassátok!


ITT vagy  ITT is rendelhető kedvezménnyel a kötet! 




                          

Biró Zsombor Aurél: 1998-ban született Buapesten. Próza-, film - és drámaírással foglalkozik. Ez az első regénye. 







Pesti Kalligram, 2024
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684695



képek: a szerző fb oldala. 

Falaink

 

Légrádi Gergely: Falaink


 

                                                                    

"Azóta ideges. Mindenre. Ha szóba hozom apát. A telefont, a képeket, a levelet, a szobáját. Bármit, amiben benne van apa."



Egy kisfiú ordító apahiánya.. ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban röviden leírni az érzést, ami olvasás közben az ember lelkébe hatol. A szeretett apa fájó hiánya, annak árnyékában felnőni lehangolóan szomorú. Oldalról oldalra haladva egyre jobban kristályosodik ki, minek is vagyunk szemtanúi, amibe az ember szíve beleszakad. Egy jobb sorsra, szeretetre éhes, ártatlan kisfiú fájdalmas vergődése a testi, lelki fájdalmaival bátran szembeszáll az élet komoly kihívásával. A gyermeki nézőpont, a felnőtt világ képei látványosak és sajnos jellemzőek. Két nézőpontból ismerjük meg a cselekményt. Előbb a kisfiú, majd édesanyja olvasatában idéződik fel a röpke boldogság után maradt kínzó, társas magány. Anya és fia együtt élnek mégis egyedül. Mindenki a maga módján igyekszik megfelelni, megküzdeni a hétköznapok minden megpróbáltatásával. A fiú betegsége ugyan nem derül ki, de szerintem leginkább pszichés eredetű lehet, hiszen rajongva szereti, vágyik az apja után. A nő dettó tehetlenül küzd a férfi hiányával. Nem tudja elfogadni, feldolgozni a rászakadt magányt, problémákat. Lelkileg gyenge, csak sodródik az életben. A rövid, tömör mondatok súlyos tartalmat tárnak elénk.

Mi, az olvasók tehetetlenül nézzük ezt a kilátástalan küzdelmet. Hiszen mi lehet nyomasztóbb egy gyermek lelki és testi fájdalmánál, amit a felnőttek okoznak? Vele vergődünk, sokszor neheztelve az anyára, annak erőtlenségére, bénultságára, vagy más felnőttekre, akiknek a gondjaira bízták a fiút. Sem a kisfiú, sem az anya, apa nem lett nevesítve, csupán a kis barátok, és a tanárnő, Ági néni, akit bőven alkalmatlanná minősítenék a „hivatása” gyakorlására. Semmi megértést, türelmet nem mutat a fiú problémáira.

Nem tudjuk mikor és hova tűnt el az apa a kis család életéből, amit tudunk az lassan adagolva bontakozik ki előttünk. A homályos háttérben még a nagyszülők is fel-fel tűnnek a megidézett életpillanatokban. Egy biztos: a magára hagyott fiú és az anya sem ért semmit. A fiú kétségbeesve igyekszik kapcsolatba kerülni az apjával, vágyik a jó szóra, fájdalommentes életre, barátokra. A múlt képei némileg oldják ezt a fájdalmat, meghatóak. Ezekből a visszaemlékezésekből bontakozik ki a fiú apjához fűződő kapcsolata, rácsodálkozása a felnőttek sokszor képmutató világára. 

"Anya mindig itthon van. Nem hagy egyedül egy percre se. Nem bízik bennem. Fél, hogy olyat csinálok, ami szerinte veszélyes. Nem mondja, de tudom."

Apa nem tudta elviselni, megemészteni a fia betegségét, hogy nem olyan utód született, amit remélt. Nem könnyű szembesülni azzal a ténnyel, hogy a gyermekünk nem tökéletes. Az elfogadás kérdése is felmerül ezzel. Küzdött vele, de egy idő után kilépett ebből a körből. Maga után hagyva a romokat, a kínzó hiányát. A feleség is hibás, ez egyértelműen kiderül, mégis a támasztó oszlop zuhant ki a család életéből. Apa szobája mint egy szentély működik az otthon falain belül. A fiú itt talál nyugalmat, megértést remélve. Titokban kutat a régi fotók, iratok között, a megoldást keresve próbálja megfejteni anya különös képeit. Igyekszik megérteni a kialakult helyzetet. Anya művészlélek, festményei kifejezően jelenítik meg a problémákat. Ennyire szeretni talán nem is lenne szabad azt, aki elmenekült. A fiú és anyja magánya a betegség árnyékában ijesztő kórtünet. Számomra érzelmi hullámvasút volt olvasni. Fájón őszinte és hiteles. Teljesen bele tudtam élni magam a család kilátástalan helyzetébe.

Milyen szomorú, ha egy ilyen gyerek a kórházban érzi magát a legjobban, jobban az otthonnál, vagy az iskolánál. Ott figyelem, szeretet veszi körül, nincs büntetés... Szerettem a Miki nevű kis barátját, aki legalább barátként kezelte a fiút, de őt sajnos a szülei tiltották el tőle. A "problémás" gyerek nem kell senkinek, anya is többször nyűgnek érzi, felmerül benne az intézetbe adás lehetősége is. Néhol kifejezetten nagyon erős és nyers az érzelmi felütés. Már a szülés traumatikus élmény marad az anyában. A lazán összefűződő monológok sorát fájt olvasni. Súlyos téma ez, rövid, megrázó írás. Egy többszörösen is megsebzett, csonka család életét ismerhetjük meg, ami elég nehezen befogadható. Hiába rövidke a történet, számtalan "gyomrost" rejt, nem könnyed olvasmány.



Talán a „magány könyve” sem lenne túlzás erre a történetre, hiszen anya egyedül képtelen megküzdeni a gondokkal, igazán segíteni a fiának, és a társadalom sem kímál megoldást. A váltott szemszög érdekessé teszi a történetet. Néhol anya esetében azt éreztem, mintha egy külső szemlélő lenne csupán. Szikár, szívszorító olvasmány, feloldás nélkül. Ez volt ami igazán zavart a végén. A Falaink cím kifejező, találó. Magunk építjük őket, bújunk el mögéjük. Személyes és sajnos korunk jellemző problémái merülnek fel a monológokban. Megoldás, feloldás úgy tűnik, nincs. Szívszorító a kötet atmoszférája, a kialakult családi helyzet elgondolkodtató.
Felelősek vagyunk egymásért, különösen egy ránk bízott ártatlan élet tekintetében. Segítenünk kell, lebontani az épülő falakat, és mögé nézni. Nem könnyű feladat megértést, segítséget találni, akár a saját védvonalunkat is lebontva. Sok mindenre rávilágított ez a könyv.






      

Légrádi Gergely: (1975) ügyvéd, aki szabadidejében ír, olvas és kertészkedik, három gyermekes családapa.

Kötetei: Titokfa (2007), Szemben (2016), Nélkülem (2018) Napfénytető (2019) Nélkülem - nélküled (2020). Alkalomadtán (2022)






Pesti Kalligram, Budapest, 2024
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684503 · Megjelenés időpontja: 2024. február 23.

Reggel ​és este

 

Jon Fosse: Reggel ​és este

                                                 

Ritkán fordul elő, hogy egy könyv olvasás után mélyen beköltözik a lelkembe. Jon Fosse neve először bevallom, Karl Ove Knausgard Harcom regényfolyamából lett ismerős nekem. Aztán 2023-ben Ő kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

A francia Le Monde újság „a 21. század Becekttjének” nevezte, aki megdöbbentően lenyűgöző karriert és teljesítményt mutat fel. A norvég regényíró, költő, Ibsen-díjas drámaíró több mint harminc könyvet és huszonnyolc színművet publikált, számtalan gyerekkönyvet is írt. Ezek megjelentek több mint ötven nyelven, és a világ legtöbbet alkotó élő drámaírója. A Reggel és este eredetileg norvégul először 2000-ben jelent meg. Olvasmányaim alapján a norvég és izlandi szerzők tudnak legszebben, mégis egyszerűen írni az életről-halálról, az időről, amit itt töltünk el, ahol a természet fontos és jelentős elem. 

     

              

A kisregény, avagy egy hosszú novella, alig 104 oldalon erős hatással bír az olvasóra. Egy költői szépségű, allegórikus regény az életről és halálról. A regény a felszínen egyszerű, hiszen megszületik egy ember, Johannes, ennek szemtanúja az apja, Olai. Az ő érzelmeit, gondolatait ismerjük meg, majd évekkel később ugyanaz az ember meghal. A két részből álló történet a születéstől halálig követi egy ember életét. Az első részében tehát Johannes születéséről, a második részben pedig haláláról olvashatunk. Ahogy a második rész kibontakozik, röpke bepillantást kapunk Johannes életének kulcsfontosságú elemeibe, de ezek csak jelzés-szerűen villannak fel. Mégis kerek a történet. Fosse egyszerűen, sallangmentesen, lényegretörően ír. Csodálatos módon mutatja meg nekünk Johannes életének kezdetét és végét, a köztes történéseket. Élet. Születés. Emlékek. Család, barátok és... a végső lezárásnak a halál.

Egyszerűségében is brilliáns, ahogyan Johannes átutazik abba a másik világba. A születés élménye tudatosabban él bennünk, hiszen a távozás után már nem mesélhetjük el a megélt helyzetet. Misztikusabb is talán. Volt itt egy ember, köztünk élt, egy olyan életet, amiben volt öröm, bánat, számtalan fontos vagy kevéssé fontos történés, mégis a megnyugvás tudatában zárul. Többször olvasós, úgy érzem. Amikor már nem kellenek szavak sem, elmerülhetünk saját életünkbe, emlékeinkbe, mielőtt leszállna az este. A letisztult borító tökéletesen kifejező, jól illik a történethez. 

Valójában nem sok történik a regényben, mégis valahogy egy kerek, megélt élet egésze bontakozik ki előttünk. Az olvasó emlékei, élményei elkerülhetetlenné teszik az azonosulást. Fájón borzongató, gyönyörűen megindító és elgondolkodtató. Fosse-nál és más skandináv írókhoz hasonlóan, a narratívát a természet irányítja. Jon Fosse egy egész élet részleteit mutatja be, élesen tömörítve. Tetszett a stílusa, egy újabb skandináv író, aki megnyert engem. Keresni fogom a további köteteit is.



ITT akciós áron tiéd lehet most ez a csoda.




                         

Jon Fosse kapta a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.

Az 1959-ben született Jon Fosse-t széles körben korunk egyik legfontosabb írójaként tartják számon. Közel negyven éve ír regényeket, színdarabokat, verseket, meséket, esszéket és gyerekkönyveket. Díjnyertes művét több mint ötven nyelvre fordították le, darabjait több mint ezer alkalommal állították színpadra szerte a világon.

 

Eredeti megjelenés éve: 2000
Kalligram, Budapest, 2023
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684343 · Fordította: A. Dobos Éva

Hazai szépirodalmi kedvencek - 2023

 

Hazai szépirodalmi kedvencek - 2023




                                       

A lista természetesen ezúttal is szubjektív, messze nem teljes és kissé, bevallottan elfogult. Ismét csak azokból válogattam, amiket olvastam, és amelyek - valamilyen formában, de itt maradtak velem, azaz "levertek lábról". Sok ígéretes kötet időhiány miatt sajnos kimaradt, vagy még olvasásra vár. Így sem volt könnyű a válogatás. Idén sajnálatosan kevés, mindössze 26 hazai szépirodalmi alkotás került a kezembe. Ebből állt össze az én tizes listám.




1: Vida Gábor Senkiháza - Erdélyi lektűr (Magvető)

Az idei olvasmányaimból toronymagasan Vida Gábor regénye nyert. Alapos történelmi : háttér, kidolgozott, jól felépített cselekménye mellé olvasmányos, fanyarul keserédes a történet. A humora is ilyen, sokszor sírva vigadós, a sorok között is érdemes olvasni. Elgondolkodtató, súlyos a téma, ami nem meglepő Vida Gábornál. A nemzeti identitás, öntudat keresése, a kisebbségiek nyomorúságos helyzete, ma is valós probléma, átérezhetővé teszi a történéseket. A cselekmény egy évtized krónikáját meséli el, az 1936 és 1946 között egy képzeletbeli, román kisvárosról. Nem szabad kihagyni!

2: Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol (Kalligram)

Érzésem szerint nagyon vékony a határvonal a valóság és az írói fikció között. Mégis, nekem a regény valójában az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél. Szókimondó, de nem tolakodó, őszinte és fontos regény a kortárs magyar irodalomban. Úgy ír a fenyegető háborús hétköznapok valóságáról, hogy mégis a túlélés, az élet a főszereplő. Fájón aktuális, felejthetelen regény.

3: Kácsor Zsolt: Pokoljárás Bipoláriában (Kalligram)

Uhh... ez volt az a regény, ami tényleg "levert lábról"! Már az első néhány mondatával, mintha a saját fejemből, tapasztalatból írtam volna az érzéseimet. Azonnal és tökéletesen tudtam mit akar mondani. Nem is tudtam mit írni bővebben erről. Merész bátorság, ha valaki kiírja és elemzi, vállalja a saját búját-bánatát, keresi az okokat. Sokkoló, amikor az ember saját problémája visszaköszön a lapokról, miközben rohadtul igyekszik jól lenni, több-kevesebb sikerrel élvezni az életét... (válás, üres gyerekszoba)

„A ​bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi – de egyik sem az igazi.” 

Tiszteletem és kalapemelés Kácsor Zsoltnak, aki már a korábbi, A harminckét bolond regényével is kedvenc lett. Olvassátok el, érdemes!




4: Hartay Csaba: Még nem is játszottunk (Scolar)

Na, ez vidám volt, feldobott, jó volt emlékezni. A sorok között bőven vannak mély gondolatok, érzelmek. Régen minden jobb volt..mondhatnám, és tényleg. Többször hangosan felnevettem olvasás közben, a nosztalgiafaktor tökéletesen működik. Hartay Csaba írásai szerethető történetmorzsák. „Meddig tart a gyerekkor?” Válaszolva a kötet kezdő mondatára: örökké. 

5: Krusovszky Dénes: Levelek nélkül (Magvető)

Az öt éve megjelent, nagy sikerű Akik már nem leszünk sosem című első regénye után nagyon vártam a második Krusovszky regényt. Jól megírt, izgalmas szöveg, összeérő történetszálak és a megbúvó vélemény. Igazi kortárs, napjainkra reflektáló irodalmi alkotás, amit szerettem olvasni. 

6: Kovács Krisztián: Minden csendes és nyugtalan (Európa)

Egy mozgalmas családtörténetről olvashatunk, ahol erősen jelen van az apa-fiú viszony. Több sorsfordító helyzet bukkan fel a regényben, hiszen a múlt is tartogat titkokat. Emberi sorsok, régi traumák, tragédiák. Múlt és jelen ütközése. A generációs ellentétek mindig ott lapulnak a családi történetek mélyén. Él, lüktet a regény, ami a végére egy nagy ívű eseménysort alkot. A mozaikszerű történetmesélés is egyénivé teszi.

7: Jónás Tamás: A kívülálló (Ampersand)

Egy megosztó, meg nem értett regény, ami szerintem fontos, nagy hatással volt rám. Nincs varázsütés, csak ütés. „Milyen jó lenne nem ütni vissza…” jutott eszembe József Attila verse olvasás közben.A fülszöveggel egyetértve: „Kívülállónak ​lenni nem választás kérdése. A kívülállás bélyeg. És lehetőség. Mindig másik, mindig új perspektíva. Kényszeres távolságtartás. "



8: Bordás Róbert: Leosztott lapok (Magánkiadás)

A valóság mindig döbbenetes, erős és elgondolkodtató. Jó az író olvasmányos stílusa és a történet vezetése, karakterfejlődése. A történelmi háttér egy fiatal lány életén keresztül Kárpátalja történelmét hozza közelebb. Tipikusan a kisember sorsa a történelem viharában, valós események alapján. A regény nagyszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, az elbeszélés dinamikája végig egyenletes. Bordás Róbert természetes egyszerűséggel meséli el Anna történetét.

9: Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget (Magvető)

Igazi gyöngyszemek ezek az írások. Sokkol, elgondolkoztat és mélyen megérinti az olvasót. Kidolgozott, jellemző és hiteles, színes karakterei itt élnek közöttünk. Tóth Krisztina kisprózái társadalmi látlelet, egyféle lenyomata a körülöttünk lévő világnak. Afféle kis gyöngyszemek ezek a novellák.

10: Grecsó Krisztián: Lányos apa (Magvető)

A könyv érzésem szerint tökéletes egyvelege a Valami népi és a Harminc év napsütés történeteinek. Három részből áll össze a kötet: a címadó Lányos apa történeteit a Földek emberei és a nosztalgiával átitatott Minden könnyű volt történései fogják egybe.




A fenti listából mindösszesen négy volt recenzió. Olvasásra vár, de merem ajánlani az idei termésből: Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg, Sándor Iván: Tiltott terület, Győrffy Ákos: A csend körei, Bognár Péter: Minél kevesebb karácsonyt, Milbacher Róbert: Keserű víz, Szilasi László Saját élet című köteteket. Lesz mit pótolnom a következő év elején. 

Köszönet a szerzőknek, kiadóknak!

Mindenki másképp gyászol

   

Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol





                                                          

"Új poharakat hoztak az asztalhoz, Nazar ismét töltött.
„Ezt az élőkre” – mondta, és felhajtotta."






Hogy milyen is ez a könyv? Amolyan igazi "jászberényis" gyöngyszem, ha olvastál már tőle tudod mire gondolok. Ne hagyd ki, hiszen olyan valós háttérből építkező élményt ad, ami veled marad és biztos a katarzis. Szókimondó, de nem tolakodó, őszinte és elgondolkodtató, úgy mesél a háborús hétköznapok valóságáról, hogy mégis a túlélés, az élet a főszereplő. Az idei év egyik kiemelkedően fontos alkotása a kisregény. Fogalmazhatok úgy is, hogy egy új Jászberényi kötet megjelenése fontos esemény az irodalombarátoknak. Jászberényi a mai magyar kortárs irodalom meghatározó alakja. Nem csak a Libri-díjas, A lélek legszebb éjszakája könyve miatt.



Nagy élményt adott a könyve is, alig bírtam letenni, szinte azonnal újra olvastam. Az ukrán front testközelből, a pszichiátria képei, a lelket és testet, idegeket felőrlő fájó és sajátos valóság ez. Jászberényi tudatos, remek író, kedvelem a stílusát. Ahogyan az előző könyvei, ez is eredeti ötletből született. Nagyon tetszett az őszintesége, ahogyan a szerteágazó történetekből kis univerzumot épít. Érzésem szerint nagyon vékony a határvonal a valóság és az írói fikció között. Mégis, nekem a regény valójában az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél. Hogyan lehet túlélni, kibírni a kibírhatatlant, milyen nyomokat hagy bennünk és a környezetünkben a háború? Léleknyomorító, mentálisan is embert próbáló, a sebek begyógyulnak, de valódi megoldás-feloldozás alig lehetséges. Nyom nélkül biztosan nem múlik el, hiszen a túlélők is áldozatok.

 "Ukrajnában éppen egy egész nemzedék nyomorodik meg. Azoknak sem lesz részük normális életben, akik egyébként életben maradnak."

Hitelesség szempontjából tényleg meggyőző, a felvillanó jellemrajzok szociográfiai pontosságúak. Úgy mesél, hogy látványos képeivel elénk idézi azt a poklot, amit itthon a tv előtt a fotelban ülve el sem tudunk képzelni valójában. A valóság képei sokkolóak lehetnek, de semmi öncélúság nincs bennük. Jászberényi bátran odament, nem kevesebbet, mint az életét kockáztatva, többször látta testközelből azt, amiről ír. Bőven van miből merítenie az ihletet az írásaihoz. Néhol a keserédes humora is megcsillan, miközben saját életünk nagy kérdéseire válaszokat keres.

A lazán összekapcsolódó részek biztos kézzel megírt tökéletes egészet alkotnak. Egyedi hangulata van, finoman érzékeny, elgondolkodtató. Úgy tűnhet, hogy ez a könyv csak a szenvedésről szól, de nem így van. Valójában a túlélésről, a családról, és persze az emlékezésről olvashatunk. Ez nem az, amikor a ház mögött, a kert végében kisfiúk játszanak katonásdit. Itt a játszótéren tank áll, a modern iskola ablakai bedeszkázva, falán lövésnyomok. Kemény történetek napjainkból. 

A cím roppant találó, a borító kifejező, Hrapka Tibor munkája. A japán kincugi az arannyal ragasztás művészetére utal, ami a törött darabokból épít egy új egészet, bár a nyomok ott maradnak, nem tűnnek el láthatatlanul. Az ember lelkéből sem, ott is nyomot hagy az élet, ahogyan a halál is. Mindez a borzalom itt tombol a közelünkben, remélve, hogy megkímél a sors attól, hogy közelebbről megtapasztaljuk azt, amit az alteregó, Maros Dániel újságíró megélt. Mert valóban, utalva a címre, mindenki másképp gyászol. A kötetet záró Kegyelem és Magok írás volt döbbenetesen erős számomra. Végig egyenletesen minőségi, de ez a kettő feltette azt a bizonyos pontot az i betűre.


ITT megvásárolható a könyv! 





      

Jászberényi Sándor 1980. október 8-án Sopronban született. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál két könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017).

Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte.









Kalligram, Budapest, 2023
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684138

Zsoltár ​női hangra

Gergely Ágnes: Zsoltár ​női hangra






                                               

Gergely Ágnes versei finoman érzékenyek, nőiesen elegánsak, mélyről jövő őszinte vallomások. Szikár egyszerűségében lényegre törően megindító, széles hangulati skálán mozgó élménycunami volt számomra ez a kis kötet. Elolvastam egyszer, kétszer, oda-vissza, majd a kedvenceim újra. Kíváncsi lettem a szerző más köteteire, prózájára is. Meglepő véletlen egybeesés, hogy éppen a költő 89. születésnapján került kezembe a frissen megjelent kötet. 

Természetes egyszerűséggel megírt érzelmek, belső viharok kavarognak a versekben és az olvasó lelkében. Gergely Ágnes költői beszédmódjának erőssége ebben rejlik, a hatása azonnali. A költő a tiszta versformával gondolkodtat. Hol felizzik benne a szenvedély, hol pedig ​objektíven mutatja a vágyat, a hiányt. Olvasás közben szinte mindegyik vers megtalált, lelkemig ért. Meghatározó emlékek törtek fel bennem, jó volt ez a néhol bizony fájó lelki utazás. Izgalmas felfedezés volt, ahogy Gergely Ágnes versei az én megélt élményeimmel rezonáltak. Jó volt belefeledkezni ezekbe a versekbe. 

Nem tudom miért, de egy régi emléket idézett meg bennem a kötet. Mezei Mária utolsó nyilvános fellépése jutott eszembe, amit kamaszként, csendes áhítattal figyeltem. Babits Mihály
Zsoltár gyermekhangra versét szavalta el, meghatóan egyszerű módon, mégis maga a csoda jött létre abban a néhány percben. A lelkekbe megnyugvás, béke költözött arra az időre. Igazi katarzis volt. Nos, valami ilyet éreztem most, miközben elmerültem Gergely Ágnes verseiben. 

A szerelem, az elvesztett barát és ember emléke ismerős érzéseket kelt mindenkiben. Ha csupán a címadó verset emelném ki, az is önmagában egy érzelmeket megmozgató csoda, ám nem lehet szó nélkül hagyni a Hontalanok, 57, vers kifejező társadalomkritikusságát. Tetszett a Chicagói emlék, vagy az Ahol a vadlovak járnak lírája. Nagyszerű volt olvasni Kőműves Kelemen balladájának átiratát, ami szintén valahogy aktuálissá vált mára. Másik kedvencem a Hallucináció című vers lett. Érezni lehet a fájdalmát, a vágyat és a szorongását, a pillanat fajsúlyát. Szívbemarkolóan igaz sorok, amit magam is megéltem. Itt van bennem, felszakad és nem múlik, hiába telt el néhány év. Dédelgetve őrzöm, ha el is múlt, hiszen fontos volt abban az életszakaszban.

"Barátom voltál. Vagy szerelmesem.
Helyedbe nem jött megmerülni más.
Szerelmet elveszteni légszomj.
Barátot fulladás."

Megrázó a versek lezárása, egy minidráma a Fenákel Judit emlékére írt vallomás. Elszorult a torkom, egyre nőtt benne a gombóc olvasás közben. Az élet múlandósága szívbemarkoló. A zsoltár egyfajta verses imádság, egy himnusz, itt az életért, a közös emlékekért szól.

A nyolc versfordításból kettőt emelnék ki. Robert Browning A Hammelni patkányfogó balladáját, ami akaratlanul is a mai társadalmi viszonyokat juttatta eszembe. Amíg csak lehet, védjük az adott szó becsületét. Izgalmas kihívás ez. A záró fordítás is egy remek ballada Joszif Brodszkijtól. Az Elégia John Donne-ért mind hangulatában, mind értékében méltó lezárást ad a kötetnek. Az orosz költészet gyöngyszeme ez. A fordító tökéletesen belehelyezkedik és átéléssel adja vissza John Donne elalvás előtti gondolatait, érzéseit. Valóban a lelke szólal meg, szólítja meg az olvasót. Szeretettel ajánlom mindenkinek a kötetet. A letisztult, kifejezően egyszerű, de mutatós borító tökéletesen illeszkedik a versekhez. Köszönöm az élményt Gergely Ágnesnek.

"Láttad a tengert s messzi tájakat.
Élted magadban s odalenn a Poklot.
Láttál világos Édent – vágyadat,

a leggyötrőbbet, mely elédbe forrott.
Életet láttál. Sziget volt a föld."


     

Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttmann Ágnes) (Endrőd, 1933. október 5. –) Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító. Fenákel Judit (1936–2022) író unokatestvére, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2006-ig tizennégy verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás.





Fotó: Valuska Gábor
Kalligram, 2022
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634683469

Alkalomadtán

Légrádi Gergely: Alkalomadtán




                                                

"Mennyivel elviselhetőbb lenne a csend, ha felejtés társulna hozzá. A felejtés lenne a fájdalomcsillapítóm."





Légrádi Gergely regénye magáról az életről szól, a hétköznapi emberek kevés örömének és sérülékenységének lenyomata a történet. A múlttal való szembenézés az anya temetésével veszi kezdetét. Ez meghatározza az alaphangulatot. A felnőtt fiú az, aki elkezdi felfejteni az emlékezés fonalát, keresi az okokat, életük miért is alakult úgy, ahogy. Ki mennyire felelős a történtekért, milyen titok, sérelem lapul a mélyben. Az apa és fia kapcsolata akkor ér a tetőpontra, amikor váratlanul felbukkan a fiú által sosem látott nagyapa. Természetesen a már halott anya is visszatér, hiszen az ő sorsa, viselkedése, családi háttere talán a legmeghatározóbb a család életének alakulásában. Ebből a négy hangból fonódik egybe a regény.

Döbbenetes, ahogyan az idősíkok között szörföző író fokozatosan tárja fel az okokat, a mélyben meghúzódó előzményeket. Férfias hiúság, vallási és történelmi háttér léleknyomorító és boldogtalan életet eredményezett. A kibeszélés elmaradt, azonban nem elkerülhető. A fojtogató családi lékkör rátelepedett a szereplőkre, a borító kifejezi ezt a kényszerű összezártságot, ami kellően lélekölő. Ezt a magukra erőltetett burkot most lassan az apró repedések végre összetörik. Az elhallgatott titkok felszínre kerülnek, hiába temették el vágyaikat, érzelmeiket a szereplők. Nem csoda, ha beleroppannak ebbe a lelki teherbe. Eljött az idő, szembe kell nézni a múlt árnyaival, a származásukkal és az életükkel. Tetszett a fiú értetlenkedő, válaszokat kereső alakja, a felnőtté válásának meghatározó folyamata. Elképesztő, mennyire döntően hatott a szülők kapcsolata a fiú életére. Nem mondom, hogy nem fájt olvasni itt-ott, sőt. Fájón erős történet van a lapokon. 

Mesterien építi egymásra ezeket a rétegeket a szerző, minden mindennel összefügg. Tökéletes pontossággal tapint rá a problémák gyökerére. Leköt és megdöbbent, ahogyan a család sanyarú sorsával megismerkedünk. Felkavaró, hiszen menthetetlenül érzékenyen reagálunk nem csupán a történelmi traumákra, de az egyéni sorsokban megbúvó törésekre is.

Életszagú és valós, ahogyan erről a titokzatos és rideg házaspárról olvasunk, ahogy feltárul előttünk az egyén sorsa. A szeretetlenségről, a feledésről és a régi bűnökről szól a történet, ami több generáció sorsát határozta meg. Az események mélyén valahol ott lappang a megváltás lehetősége, vágya. Érzik, tudják a szereplők, nincs ez igazán jól, azonban az erő hiányzik belőlük, hogy szembe nézzenek a problémákkal. Az író viszonylag kevés karakterrel dolgozik, azok azonban kifejezőek, elevenek. Mégis azt éreztem már nem bírják soká, a megváltásra várva, az összeomlás szélén állnak. Remélik sorsuk jobbra fordulását, de nem tudják merre, hogyan lépjenek ki ebből. Ahogyan múlik az életük, úgy fogy az esély arra, hogy minden jobbra fordulhat. Jellemzően aprólékosan kidolgozottak és emlékezetesek maradnak ebben a maguk teremtette lelki börtönben. A kovászos uborka receptért külön köszönet, számomra is meghatározó pont az életemben... a családi hasonlat így tökéletesen működik. A nyomasztó csend és a hallgatás léleknyomorító. A feszültség mellett a melankolikus, borongós hangulat végig fennáll, ami tökéletes atmoszférát nyújt ehhez a családregényhez.

Olvasmányos stílusban és nyelvezettel mesél az élet meghatározó dolgairól, összefüggéseiben elgondolkodtató dolgokról ír, ami megdöbbenti és mélyen megindítja az olvasót. Egyszerre volt magával ragadó, csodálatos és gyötrelmes utazás a lélek mélyére. Az olvasottak menthetetlenül önvizsgálatra késztetnek.


ITT rendelhető a regény kedvezménnyel! 



                       

Légrádi Gergely: (1975) ügyvéd, aki szabadidejében ír, olvas és kertészkedik, három gyermekes családapa.

Kötetei: Titokfa (2007), Szemben (2016), Nélkülem (2018) Napfénytető (2019) Nélkülem - nélküled (2020).






Pesti Kalligram, 2022
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634683216

Márton Irma tévedése

Jolsvai András: Márton Irma tévedése




                                                          

„Az élet faramuci dolog.” (Vázsonyi Endre)


Üde meglepetés volt az olvasmányaimban ez a figyelmemet végig fenntartó történet. Még nem olvastam mást az írótól, de keresni fogom előző könyveit. Jolsvai András remek emberismerettel és érzékenységgel mesél, teremt hangulatot. A párhuzamosan futó életekből feltárul a korabeli Budapest színes és mozgalmas élete, a közeledő második világháború árnyékában. Bár kifejezetten szórakoztató a regény, de érint fontos kérdéseket is. Az erősödő gazdasági válság hatásai, az egyre fenyegetőbbé előlépő zsidó kérdés a törvények árnyékában erősödni látszik.


Az 1920-as, 30-as évek Magyarországán játszódó történet ügyesen keveredik a valósággal. A három szálon futó mese három nő sorsát meséli el, ami a végén mesésen kapcsolódik egybe. A békebeli történetben a szereplők közt több a korszak ismert embere is felbukkan. Hitelesek és jók a karakterek, a világnézetük, és az összefüggések finom humorral árnyaltak. Nagyszerű korrajzot kapunk egy kis romantikával átitatva. Szívmelengető érzés volt olvasni, visszarepített az időben, mint valami régi magyar film andalító képeit nézni. Amikor Irma a Hippolyt filmet nézte, nekem is kedvem támadt sokadszorra is újranézni ezt a régi, klasszikus magyar filmet.

      

Címszereplő hősnőnk Márton ​Irma, aki Budapest legjobb szülésznője. Alázatos belenyugvással éli fiatal mindennapjait, céltudatos és pontos élete már-már megtervezett. Természetesen nem akart ő szülésznő lenni, de a sors nagy rendező. Megismerjük gyermekkorát, szüleivel való kapcsolatát, élete tragédiáját. Jelen szürke és egyszerű életét csak a munkája tölti ki, és a Színházi Élet újság. Bár ábrándozik, reménykedik, hogy neki is eljön egy férfi, akinek odaadó szeretettel viselheti gondját. Bár tudja, nem igazán szép nő, lelke hatalmas. Okos nő, aki mégis megtalálja élete értelmét, amivel egy elhagyott csecsemő sorsát változtatja jó irányba. Ehhez persze egy férj is szükségeltetik, az örökbefogadáshoz. Irma női leleménnyel ezt is megoldja.


Singer Erzsébet egy elszegényedett varrólány, aki még zsidó is. Ő már megtalálta élete leendő párját, Török Tibort munkásfiú személyében, akit mára lecsúszott, főhadnagyként nyugdíjazott apja kidobott a leánykéréskor. A fiatalok azonban nem adják fel. Kitartó és izgalmas, bohókásan naiv szerelmük adja a regény fordulatait. Szenvedélyesen gyűjtik a kelengyére valót, tervezgetik eljövendő közös életüket. Nem szegi kedvüket az sem, hogy ez hosszú évek kitartását igényli. Jól érződik, hogy a szerelem mennyire más tartalmat hordozott még akkoriban. Számtalan apró, női taktika, huncutság felvillan szerelemkeresés okán. Kalandjaik jól ábrázolják azt a miliőt, amiben a regény játszódik. Egy vállaltan szórakoztató időutazásra visz a szerző az 1920-as, 1930-as évek Magyarországára. Jó volt az édes-bús romantikája, a könnyedsége. A regény erőssége még a gördülékeny stílusa.

Harmadik hősnőnk Madarász Henrietta, aki anyjával él. Az apa halála után rájuk köszöntő elszegényedés megviseli a családot. Anyja ragaszkodik a zongorához, mint egyetlen úri ereklyéhez. Így lesz az önmagát kereső fiatal és naiv, bohém lányból, számtalan kitérő után operaénekesnő. Miközben megismerhetjük a lányok gondolatait szerelemről, házasságról, férfiakról, az élet lehetőségeiről egy mozgalmas történet részesei lehetünk. Az udvarlásról, leánykérésről, gyermekáldásról, öregedésről és a halálról is szól ez az elgondolkodtató életmese. Jó volt, hogy nem a korszak unásig ismert árnyai kerültek előtérbe, hanem a szerelem. Boldog békeidők... merthogy...minőségi módon szórakoztatni sem kevés...nem lehet és nem is kell mindig Háború és békét írni...olvasni. 

"Majd a jóisten megsegít, ezt felelte mindig, ha kérdezték az életstratégiájáról. Nem hitt benne persze, de azt akarta, a többiek higgyék azt, hogy hiszi."

        

A korabeli Budapest világa, üzletei, kávéházak hangulata és illata nosztalgikus hangulatot teremt. Felvillannak a korszak jellemzői, az irodalmi és színházi élet alakjai. (Gózon Gyula, Jávor Pál, Zágon István, Molnár Ferenc vagy Gundel Károly és a budapesti filmstúdiók világa).

A három eltérő női életsors mellé a kidolgozott karakterek élnek, ad az egész regénynek egy sajátosan humoros bájt. Tetszett, ahogyan a szerző kibeszél a szövegből, visszautal előzményekre, avagy szereplői eljövendő sorsát felvázolja néhány mondatban. Így számtalan információval bőven megszórt regényt olvashattam. Bár nem megy túl mélyre ezen kérdésekben, inkább a szórakoztatás a cél, remekül is hozza ezt. Élvezettel merültem bele a három lány életének izgalmas, néhol meglepő fordulataiba, ahogyan feszegetik életük határait. A '30-as évek Budapestje kiváló háttérként foglalja keretbe a cselekményt. A margitszigeti séták, Duna-korzó hangulatos képei, a vasárnapi ebéd illata, a divat és film világa, a hagyományok és az izzó szerelmek gondoskodtak erről. Jó volt ellátogatni az Újság és a a Színházi Élet szerkesztőségébe, beülni egy korabeli kávéházba. Fontos eleme a történetnek Zágon István filmrendező új filmje, amihez egy különös, szokatlan nyereményjátékot hirdetnek. Az új filmet azzal teszik emlékezetessé, hogy férjhez adnak egy szegény lányt. A "bunda" már akkoriban is jellemző fordulat volt, hogy a sors kerekét megolajozzák. A magyarországi zsidósors itt is megvillan, de ezt egy gyors névváltoztatással még megoldják.

A befejező csavar meglepő és Márton Irma, a kiváló szülésznő tévedése két életet is megváltoztat. Akár olvastam volna még tovább szívesen ezt a szépirodalmi igényességgel megírt szórakoztatóan könnyed regényt. Üdítően friss hangja, képei sokáig velem maradnak. Kerek történet, ironikus humor, szerelem és a véletlenek sora garantálja a jó kikapcsolódást az olvasónak. Örülök, hogy a kezembe került, ajánlom mindenkinek!

   

       

Jolsvai András (eredeti neve: Juhász István) (álneve: Mák István) (Budapest, 1953. december 19. –) magyar szerkesztő, író, újságíró. 1973-1978 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1978-1986 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1982-1986 között az ELTE BTK szociológia szakát is elvégezte. 1986-1989 között az Új Írás szerkesztőjeként dolgozott. 1989-1990 között a Tekintet főszerkesztő-helyettese volt. 1990-1992 között a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1992-1993 között a Köztársaság újságírója volt. 1994-1995 között a Respublika vezető szerkesztője volt. 1995-1997 között a 168 Óra rovatvezetője, 1997 óta vezető szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese. Eddig 20 kötete jelent meg.










Pesti Kalligram, 2021
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634682486

A varjúkirály

Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Nyugati történetek




                                                                                  

"Magyarország ilyen hely. Ha ideszülettél, még megszökni sem tudsz előle. Veled utazik, bárhová is menekülsz. Ott van a csomagod alján."


A megjelenés híre óta izgatottan vártam ezt a könyvet, ami most születésnapi ajándékként került végre hozzám. Olvastam a szerző előző két novelláskötetét, figyelemmel kísértem pályája alakulását, a várakozás felfokozott volt, nem csak a csodás borító láttán. Talán elég is lenne röviden annyi, hogy idén ez a negyedik kötet, ami után azt mondom, de jó, hogy megjelent. Jászberényi Sándor könyve az egyik legjobb az idei termésből, nálam mindenképpen dobogós.


Jászberényi a mai magyar kortárs irodalom meghatározó alakja. Nem csak a Libri-díjas előző könyve, A lélek legszebb éjszakája miatt. Egyéni látásmódja és hangja jól felismerhető, nem véletlen hasonlítják Ernest Hemingwayhez írásait. Ez a férfias vadság, nyers erő kifejező, tökéletesen illik ehhez a világhoz.

Tizennégy novella és egy kisregény alkotja a kötetet. A novellák mindenféle életpillanatokat idéznek fel, a világot járó Maros Dániel újságíró és haditudósító életéből. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az olvasó felfedezze, Maros a szerző alteregója, aki azért nem minden novellában tűnik fel. A szögesdrótok árnyékában egy távoli kultúra háborús konfliktusaiba, feszültségeibe leshetünk be az első novellánál. Durván valós ez a kép. Megfogott, hogy a saját életéből merítő szerző elénk tárja ezeket, majd jó érzékkel váltva a gyerekkor és a felnőtté válás emlékei jönnek. A valóság érzékletes ábrázolása így sokkal erősebb, hitelesebb, hogy az író a saját megélt élményét, tapasztalatait olvashatjuk. Finoman beleszőtt véleménye objektív képet ad világunkról, hangulatai viszik az olvasót. Kifejezetten tetszett, jól működik Jászberényi egyéni stílusa. Megelevenednek a születés és halál, a helykeresés, férfivá érés képei. Az olvasó könnyen beleélheti magát a megelevenedő helyzetekbe. Nekem ezek a részek tették még életszagúbbá, még közelebbivé ezeket az írásokat.



A finoman feltárulkozó múltból a gyerekkor képei, a családi emlékek voltak szívmelengetően szépek. Ez ad egy újabb színt, ahogy a szülőkről, nagyszülők vagy az élet dolgairól ír. Érzésem szerint a férfias vadság, keménység, igazi érző szívet takar. Ez lehet egy önvédelmi álca, egy tökéletes szerep, ami illik is a szerzőhöz. Az erősen szakadozott szociális háló több témát is ad, ami bennem is felidézte a szocializmus végóráit, a rendszerváltás kuszaságait. Nem csak a cigányság kódoltan hordozója a hagyományoknak, mélyszegénységnek. Nyugati történetek, de bárhol Magyarországon reálisak ezek az írások. A Keresztelőben megjelenő társadalomkritika több más írásban is tetten érhető. Vállalhatóan ott hordozzuk a nyomasztó múltat, ami a jövőt is sejteti. A Hosszú hétvége novella a migránsok furcsa helyzetét a másik oldalról hozza fájón közel. A valóság mindig megdöbbentő, az élet valóban eredeti helyzeteket produkál. A tizennégy novellából több is kedvencem lett, (Rá se ránts, Nyugati történet, White Madness), de kettőt emelnék ki, ami különösen megfogott. A Verébfióka és a Kétcsík írások számomra többet is üzennek. A saját háttérországunk, a család szerepe és fontossága meghatározó. Hiánya pedig lélekromboló. Itt két különböző életpillanatban sejlik fel. Az apává lenni mély és őszinte pillanatai megindítóan valósak, miközben ehhez a hátteret egy New York-i könyvbemutató adja. A férfias érzelmek merész felvállalása itt sem fordul giccsbe, nem lesz hatásvadász. Őszinte, letisztult, erős és pontos szövegek ezek a novellák.  

"A leghangosabbra állította a rádiót, hogy ne hallja a varjak károgását odakint.
Mégis hallotta őket."

A politika agymosása sajnálatosan működik, több novellában érzékelhető. Ez A varjúkirály kisregényben teljesedik ki. A történet tömör és nyílt őszintesége mellbevágó. Két főhősünk múltja szorosan összefonódik, előrevetíti sorsuk reménytelenségét. Az árvaházi két barát, Csontos Tamás és a cigány származású Csabi barátsága igazi véd és dacszövetség. Az ábrázolásmód és a megjelenített világ tökéletes lenyomat. A kilátástalan és súlyosan reménytelen helyzetük a mélyszegénységben tartja őket. Céltalanul tengetik életüket a szerb határmenti lepusztult faluban, Átokházán. A hirtelen és viszonylag könnyen jött pénz sosem hoz jót, nem eredményez tartós boldogságot. A migránshelyzet, az ország és a határ védelme durva és elképesztő helyzetet eredményez. A menekülő migránsok helyzete is döbbenetes és megindító. A társadalomkritika egyértelmű. Az érzékeny Csabi lelkét ez jobban megviseli, bár Tamás is erősen küzd a saját démonaival. A pillanatnyi jobb élet magában hordozza a zuhanást. Az önbíráskodás nem vezet jóra. Áldozattá válnak, miközben már eleve azok voltak. A történetben végig ott van vészjósló szimbólumnak a varjúk serege. Eljön a varjúkirály, benyújtja a számlát. A félelmek realizálódnak.

A történetekben mindenütt fölleljük a szerző tehetségének egyéni jegyeit: a karakterek megformálásának nemes vonalú, kifejező egyszerűségét, az őszinte érzelmek és gondolatok emberi sajátosságait, jellemzőit, a tragikus helyzeteket is elviselhetővé szelídítő humort, miközben a világ csúfságait remekül és szemléletesen idézi az olvasó elé. A játékosan könnyed, néhol kifejezetten költői képeit, nyelvezetét öröm olvasni. Ha most egyetlen könyvet vihetnék magammal arra a bizonyos lakatlan szigetre, ez lenne az. Élmény volt olvasni. 


"Az Isten ugyanis csak úgy ad a magyarnak, hogy ugyanannyit vissza is vesz valahonnan. Ezzel volt tisztában a nagyapám. Ezt pedig azért csinálja a Jóisten, nehogy azt higgyük, hogy pertuban vagyunk vele."


E-könyvben ITT tudod megrendelni, de ha hagyományos formában olvasnád IDE katt! 

       

Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál két könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017).

Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása.
A szerző portréját Soós Eszter készítette.


Kalligram, Budapest, 2020
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681809

Két novelláskötetről röviden

Két novelláskötetről röviden

                                                                          
Mindig is szerettem a novellákat. Az idei évben több kiváló novelláskötet is a kezembe került. Harag Anita tavaly év végén megjelent Évszakhoz képest hűvösebb vagy az idei termésből Nádasdy Ádám Szakállas Neptun könyve lett a kedvencem, ezekről külön önálló bejegyzés is született. Az idei, új megjelenésekből válogattam most két kiemelkedő, figyelmet érdemlő kötetet.





Farkas Balázs: Ugatás




A Napkút kiadványa izgalmas és összetett kalandra hív. A kötet az elmúlt öt év folyóiratos közléseiből ad válogatást, a nyitó és záró novellák viszont lazán kapcsolódnak Farkas Balázs Nyolcasok című első kötetéhez is – ezek itt olvashatóak először. Az Ugatás cím szimbóluma, a végig fellelhető kutyás motívum kifejező. Egyéni drámák bontakoznak ki, ütős, erős írások ezek. Meghökkentően mellbevágóan valós, sokszor ki nem mondott igazságokról szólnak a történetek. A sorok között olvasva az egymás közti, családi és egyéb kummunikációról illetve annak hiányáról. Mennyire elbeszélünk egymás mellett, már ha egyáltalán kimondjuk érzéseinket, gondolatainkat. Az alapvetően realista prózanyelvre épülő történetek érett novellákat adnak az olvasónak.




"Akármit ugatunk, mindig lesz valaki, aki máshogy ugat vissza, és mindig lesz olyan, aki félreérti a másikat. Minden háború innen ered. Az acsargásból, önmagunk fontosságába vetett hitünkből."

A kiüresedett kapcsolatok viszonyáról, az érzelmi hiányról szólnak ezek az írások. Kapaszkodnánk, nyújtjuk a kezünket, de valahogy ez nem megy, nem talál kellő viszonzásra. Olyan egészen hétköznapi élethelyzeteken át tárja fel mindezt, ami ismerős lehet az olvasónak. Jól megkomponált, hatásos kötet sajátos narrátori furfangokkal felturbózott elbeszélésmódjával.
12 novella került a kötetbe. A keretes szerkezet tetszett, kiemelkedő volt a nyitó és zárónovella mellett a Bolha, Borravaló, Macskák és kutyák vagy az Ellentét mozgatta meg a képzeletem.




Napkút, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638980










Nagy Gerzson: Délután apámmal




                                                   

Mondjuk ez egy kisregény, (vagy novellafüzér), de mindenképpen szerettem volna bevenni ebbe az ajánlóba. A szerző első könyve figyelmet érdemlő írás. Alig kétszáz oldal a humorral bőven fűszerezett történet, gyorsan olvasható, valóban hangulatos. Tetszetős nyelvezete gördülékeny, különösen férfi olvasóknak lehet ismerős, átélhető az élmény. Fiús történetek, nézőpontok, nem csak fiúknak. Bár sosem voltam pattanásos, tétova kamasz, és a kolesz is kimaradt az életemből, mégis a hangulata és a nevelőtanár titokzatos alakja kiemelkedett az apa-fiú kapcsolatból. Egy környezetét uraló, meghatározó és erős akaratú apa árnyékában kamaszfiúnak lenni nem könnyű... a tétova út és helykeresés minden perce tökéletesen jellemző.


A történetek a 80-90-es évek világát, a szerző kamaszkorát idézik fel kifejező leírásokban. Ezért is érdekelt, hiszen én is akkor voltam naiv kamaszgyerek. Szomorú olvasni az apa gyors testi hanyatlását, majd a halálát. A ki nem mondott szavak örökre ott maradnak a fiú lelkében. Lehetett volna ez másként is, azonban az élet is kegyetlen. Megdöbbentően erős és sokféle atmoszférát teremt a könyv.


"A hangjában van egy árnyalat, amiből tudom, innentől értelmetlenné válik minden további vita."


"A vasárnapi vonaton kevesen utaznak, főleg a kollégisták, de általában összejön egy kártyaparti, zsír, hatvanhat, szerencsés esetben snapszer. Az ultit majd később tanulom meg, az egyetemen."


A vasárnapi ebédmaradék, a vonatozások, a szülők kapcsolata, a kollégiumi szobák fullasztó nyomott világa, a szabadabb életre való vágy elég ismert motívumok, jól működnek ebben a két szálon futó életmesében. Az apa-fiú párharc mellé csajozások, (elég sok szex), tanulási problémák zenével tűzdelve adják vissza tökéletesen a kor hangulatát. Személyes történetek, de mindannyiunké lehetnek olvasás közben. A huszonkét rövid írás kerek összképet ad, áll össze plaszikus képeivel egy egésszé.








Pesti Kalligram, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681496

Janega Kornél szép élete

Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete 





                                                                                     



„Belenéztem a fürdőszobai tükörbe, és apám nézett vissza rám."








Kálmán Gábor harmadik regénye valószínűleg számtalan valós élettapasztalaton alapul. Az apa nélkül felnövekvő fiú önterápiája remekül működik, erős, tiszta szövege kifejező és átélhetően valós. Sajnálatosan én magam is több ilyen pillanatnak voltam tanúja életem alakulásában, amikre nem voltam ráhatással. Ezek az élet írta novellák egy kerek kisregényt adnak a végére. Fanyar, groteszk humora lendületes és szép mondatai megkapóan őszinte lelki vívódásai nem a nemzedéki ellentétekről, inkább annak hiányáról szólnak. A beilleszkedés, helykeresés mindig hordoz magában váratlan és izgalmas pillanatokat. Ami kissé meglepett, hogy anya is csak a háttérben, elvétve tűnik fel néhány félmondatban.


Főhősünk Kornél, a regény egyes szám első személyű elbeszélője. Már az első novella is az éppen elhalt nevelőapáról szól. A bonyodalom egy talált pisztoly körül forog. A groteszk humor talán itt működik legerősebben.
Janega Kornél élete nem igazán szép, de az övé. Már a cím is egy irónikus utalás Krúdy Rezeda Kázmérjára. Kornél a felvidéki szocreál kisvárosból kerül Budapestre, annak is Víziváros részében talál meghatározóan biztos hátteret új életének. Döbbenetesen eleven, pontos képet kapunk a nyolcvanas évek szürke szocialista világáról. Ez egy biztonságos menedék neki, ahol önmaga lehet. A válása és egy azt követő hosszabb, ígéretesen induló kapcsolat után van éppen. Lelkileg elég labilis, bár igyekszik magát jól érzeni a bőrében. Egy férfi története ez, az érzelmek elképesztő erejű sodrásában. A valóság megragadására, afféle önvizsgálatra is készteti Kornélt. A sorsszerű ismétlődések döbbenetesek, amikor ezt felismeri magában az ember. A kocsmabarátságok, a szűk környezet biztonsága mögül Kornél leggyakoribb testi reakciója a problémákra az öklendezés, a hányinger, a gyomorgörcs.


Közeledve a negyvenhez, ami a férfiélet fontos fordulópontja, afféle számvetésnek is olvashatjuk ezeket a történeteket. Kesernyés, fanyar iróniával megírt emlékek, amit egy életen át cipelhetünk. Magányos, rémálmok, pánikrohamok törnek rá, egyedül van. Keresi a kiutat, bár egyáltalán nem hibáztat senkit élete alakulásáért. Kálmán Gábor precíz, tömör mondatokkal ábrázolja hősének sorsát. Ezek a novellák az életre szóló és kiható apahiány mellett otthontalanságról, az elhagyatottságról és beilleszkedésről is szólnak. Kálmán Gábor regényének igazi ereje a a lebilincselő történetszövés.


Olvashatunk napszúrásba fulladt nyaralásról, a folytonos szeretethiány kínzó érzéséről, a bizonyításról, az apa elvesztése több módon is felbukkan. Elsőnek ötévesen, amikor kilépett a fia életéből, majd amikor később hosszú eltűnése után holttá nyilvánítják, majd egészen váratlanul felbukkan, de éppen valóban haldoklik. Nem kevés galibát okoz apuka a nemléttel is bő harminc év során.
A szeretet hiánya életre szóló sebeket hagy, beleragadva hétköznapok szürkeségébe. Marad a lelkében munkáló vágy, amint a kis faépület ajtajába vágott szívformán át néz a semmibe. A szép és boldog élet relatív, de unalmas is. A borítón is felbukkanó madárijesztő alakja is jelképes, ott van a novellákban. Kornél kritikus önmagával szemben, a gének játéka ellen azonban nem tehet. A legtöbb novella irónival van átitatva, amíg keresi a múltjára a feloldást. Önálló novellaként is megállják a helyüket a regény fejezetei, amik egy kerek történetté válnak a végére. A beszédes fejezetcímek nyelvi játékosságot adnak. Kedvenceim A szív helye, A hal vére, Elkerülni a halált és a kötetet záró A pokol lovasai novellák voltak.



Zuhanó sorsa, gyökértelensége, egzisztenciális válsága a magával cipelt apahiányból is ered. Ezt tökéletesen érzékelteti, döbbenetes azonosságokra bukkantam olvasás közben. Szintén ötéves voltam, amikor apám eltűnt az életemből, és később sem gyűjtöttünk közös emlékeket. A család biztos háttere, annak nyomasztó hiánya, párkapcsolati válság után, ezeket igyekszik feloldani, önmagában helyre tenni.

A novellák atmoszférája számomra nagyon átérezhetőek voltak. Jól működik a hangulata, erős képei látványosak. Élvezetes, nyílt szókimondása, gördülékeny stílusa teszi hitelessé a kisregényt. Várom a következő Kálmán Gábor regényt.


ITT tudod megvásárolni a kisregényt!
IDE kattintva ekönyvben is megvehető! 

Kálmán Gábor. 1982., Érsekújvár
Nova című első regénye olvasmányos, élvezetes történet. 2011-ben jelent meg, szintén a Kalligramnál. 2012-ben Bródy Sándor díjat kapott érte, szlovák fordításban is kiadták.
A temetés (2016) Janega Kornél szép élete (2018) és A világ legvidámabb embere (2020) című regények szerzője.

Kalligram, Pozsony, 2018
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634680567