Az ​öröklét farkasai

 

Karl Ove Knausgard: Az ​öröklét farkasai






                                               

Knausgård mesterien ír, ehhez nem fér kétség. Nagy kedvencem, mindent ovastam tőle, ami elérhető, megjelent magyarul. De most be kell vallanom, hogy kissé csalódott voltam a Hajnalcsillag önálló folytatása után. A kérdés továbbra is az, hogy Knausgård valaha befejezi-e a bokszot a saját démonaival, apja árnyékával?

Még mindig kíváncsi vagyok erre a sorozatra, de a második rész után őszintén szólva nagyon tanácstalan vagyok, hogy mire számítsak a továbbiakban. Ez egy olyan folytatás, ami az első rész nélkül is érthető, olvasható. Az öröklét farkasai 1977-ben kezdődik Norvégiában, ahol Helge az első elbeszélő elmeséli az olvasónak, hogy gyerekként szemtanúja volt egy tragikus kimenetelű közlekedési balesetnek, amelybe nem avatott be másokat. Ez úgy általában csak úgy ott van, lóg a semmiben nekem, nem érzem, hogy kapcsolódna bárhová. De legalább rövid felvezetés. Mert úgy általában nem érzem indokoltnak a 834 oldalt sem, bár tagadhatalanul olvastatja magát, visz magával a regény.

A következő nagyobb és összefüggő rész a tizenkilenc éves Syvert Løyning és családja életébe enged bepillantást. 1986-ban járunk, a fiú helyét keresi az életben, próbálja megtalálni a kapcsolódási, beilleszkedési pontokat a kötelező katonai szolgálatának befejezése után. Van néhány gyönyörű ábrázolás a szereplők mindennapi valóságáról, küzdelmeikről, törekvéseikről, valamint az ön- és egymás felfedezéséhez vezető útjukról. Egy igazán remek felnövéstörténet tanúi lehetünk. Sok részlet ismerős lehet az olvasónak a Harcom sorozatból.

Az öccsével, Joarral való kapcsolata kifejezetten tetszett, emberközeli. Sajnos kiderül, hogy anyjuk halálos betegséggel küzd. Az apa hiánya és az anya betegsége teszi hangsúlyossá az első részt. Ez határozza meg a két fiú életét. A munkahelykeresés, a pénz ami meghatározó vonal a felbukkanó szerelem mellett.

Syvert szerethető figura, laza, tapasztalatlanul naív gyerek, aki felnőttet igyekszik játszani. Édesanyjával és testvérével él a gyermekkori otthonában, ahol megrohamozzák az emlékek.Tízévesen elvesztette édesapját egy balesetben. A garázsban kutakodva bukkan apja régi holmijaira. A váratlan felfedezés az oroszul írt levelek formájában alapjaiban rázza meg, írja át az emlékeiben élő múltat. Tény, hogy mélységesen lélegzetelállító, ahogy visszamenőleg válaszokat kapunk. A levelek hoznak fordulatot az eseményekbe, lendületet adva a történetnek. Az apa hiánya, keresése ismét felbukkan és meghatározza, átírja a jelent. A levelek felkeltik a fiatal fiú érdeklődését, anyjához fordul válaszokért. Több száz oldalon keresztül követjük őt, és kutatunk a múlt titkaiban. A levelekből kibontakozik egy másik élet, ami nem tudott kiteljesedni. Mindehhez érdekes hátteret ad a csernobili atomerőműben történt robbanás története.

A könyv második részében Oroszországba utazunk, ahol megismerjük a másik főszereplőt, Alevtyina Kotovot. Ő biológus, és Syvert féltestvére. A nő megszállottan kutatja a halhatatlanság témáját.

A nő sorsát is több száz oldalon át ismerhetjük meg, követjük a második részében. A szálak lassan érnek össze, mégis alig van válasz a kérdésekre. Felnőttként találkoznak, és további kérdéseket vet fel a történet. 

Meg kell mondanom visszatekintve a Hajnalcsillag jobban tetszett. Ez most nem egy olyan regény, amely tökéletes és kerek. Ily módon hiányos, több kérdés válasz nélkül marad, ami végső soron frusztrálhatja a regény olvasóit. Egy jó szemű, erős kezű szerkesztő jót tett volna a terjedelemnek. 

Karl Ove Knausgård által kedvelt írásmód olvasmányos. Az orosz filozófusok töprengéseit olvasva hosszasan merenghetünk az élet és halál nagy kérdéseiről. Mi az élet értelme? Mi a halál? Ezeket már megírta, olvashattuk korábban is. A titokzatos égitest a regény végére bukkan elő, további kérdéseket vetve fel az olvasóban. A regény kitűnően precíz és képileg csábító, mégis valami "ezt már olvastam" érzést hagy. Tetszett, és a kialakult hiányérzet miatt is várom a továbbiakat.


ITT rendelhető a regény kedvezménnyel! 

                 

Karl Ove Knausgård

1968-ban született Oslóban. Már első regénye, az 1998-as Ute av verden (A világon kívül) elnyerte a Norvég Kritikusok Díját. Világhírűvé önéletrajzi regényfolyama, a Min Kamp (Harcom) tette, amely 2009-2011 között jelent meg, és azóta számos nyelvre lefordították. 2010-ben saját kiadót alapított Pelikanen néven.












Magvető, Budapest, 2024
834 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631443974 · Fordította: Kúnos László

Hajnalcsillag

 

Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag




                                                          

Karl Ove Knausgård 2011-ben fejezte be Harcom című hat kötetes sorozatát, majd az Évszakok négy kötete következett. Most az első nagyregényével jelentkezett, ami már tudható, egy újabb, ezúttal fikciós regényciklus első kötete. Norvégiában már a harmadik kötetnél jár az új sorozat.

Bár Knausgard az egyik kedvenc íróm, nem is tudom, hogyan is állok a könyv történéseivel, lassabban is haladtam az olvasással. Nem recenziós olvasás volt, így ráértem emészteni az események folyamát. Menet közben több dolog elborzasztott, megdöbbentett, bár tagadhatatlanul jól ír a norvég szerző, Knausgård hangja ezúttal is jól működik. A féltéglányi mérete ellenére (702 oldal) olvasmányos és sok helyen magával ragadó a kilenc ember története. Az azonban biztos, hogy nem olvasnám újra, ahogyan a Harcom sorozat első négy köteténél már megtettem. Az Évszakok is tetszett alapjaiban, különösen a Tavasz, de itt a témaválasztás miatt nem mindig találtunk egymásra, illetve azt éreztem, igen, ezt már megírta, olvastam. A családi élet válságai vagy a katicabogaras epizód különösen "ismerős" volt.

Formailag párhuzamos történetekből áll össze a mű, mely alig két forró augusztusi nap eseményeit foglalja össze. A kilenc különböző perspektívából kibontakozó emberi sorsok hétköznapi valósága megfogja az olvasót, tud azonosulni velük. A helyszín a norvégiai Bergen városa és környéke. Az elbeszélés szaggatott, hiszen az elbeszélők személye és a történetek váltogatják egymást. Vannak szereplők, akik között létezik valamilyen kapcsolat, és akadnak, akik között nincs. Alapvetően hihető karakterekkel találkozunk, de mindannyian az érthetetlen és természetellenes események világába kerülnek végzetesen rossz döntéseik révén. Ezek az életmorzsák laza kapcsolatban állnak, afféle párhuzamos monológokból áll össze a regény, bontakozik ki a történet.


             

Elsőnek Arne történetével indul a regény. Itt különösen erős az önéletrajzi elem, hiszen a férfi elég sokat iszik, felesége Tove instabil, mentális problémákkal küzd, kórházba is kerül. (szegény macska!) Knausgård és volt feleségének, Linda Boström önéletrajzi könyveinek párhuzamait nem lehet nem észre venni. Ez is mutatja, hogy a fikciót író Knausgård-nak továbbra is egyik fő témája a saját családi élete. Felrajzolja a jómódban élő, középosztálybeli, családos férfi érzelmeit, saját kis világát.

Kathrine lelkésznő, aki békés, komfortos, de boldogtalan, kiüresedett házasságban él. Nagyon nem lett kedves szereplő számomra, bár értettem a gondjait. A lecsúszott, kissé cinikus újságíróval, Josteinnel, aki félholtra issza magát, megint nehéz volt közös hangot találnom. Ő az, aki megcsípte élete sztoriját, ami nekem kissé (nagyon) hatásvadász és borzalmas volt. Egy horrorisztikus gyilkosság helyszínére hívják tudósítani. Egy death metal fiúbanda három tagját mészárolják le, kegyetlen módon...feltűnik még Jostein felesége, Turid, aki egy pszichiátriai intézet éjszakai műszakjában kiengedi a beteget - ez váratlan következményekkel jár, találkozhatunk még a fiatal Vibekével, aki férje 60. születésnapjára készül. Több cliffhanger van a könyvben, ami kifejezetten felpörgeti, izgalmassá teszi az eseményeket.

Kedveltem még Iselin karakterét. A fiatal lány élete nem pont a tervei szerint alakult. Eladóként dolgozik, albérletben lakik, és meglátogatja az apját, aki második házasságban él új családjával. A Harcomból ez is egy ismerős epizód. A regény egyik témája most is a családtagok elidegenedése, elhidegülése. Vannak, léteznek, de csak egymás mellett, nem együtt. A boldogság rég elillant, bár görcsösen igyekeznek megtartani.

Jó volt még minden döbbenetessége mellett Solveig az ápolónő története. Ő egyedül él, demens édesanyját gondozza. Látogatóba érkezik hozzájuk az egyetemista lánya. A három nő kapcsolatának ábrázolása alig néhány aprósággal, de realisztikusan részletes. Itt jön be a műtőasztalon felébredő politikus esete..., aki agyhalált halt, és a transzplantációs műtét közben felébred. Ez is egy bizarr momentum, fordulat a regényben a sok közül.

Szintén meglepően életszerű volt Egil esete, ő a magányosan élő filozófus, aki az apja örökségéből él. Elvált, és a volt felesége egyszer csak váratlanul elküldi hozzá a tízéves kisfiát, akivel nem tud mit kezdeni, ahogyan a gyerek is gyűlöli a ráerőszakolt helyzetet. Tudható, hogy Knausgård jelenleg hét gyereket nevel Londonban, jól érti a gyerekek rezdüléseit, ezt már a Harcomban is kiderült. Itt is szemléletesen jelenik meg az egymáshoz való alkalmazkodás próbája. 

Az nem derül ki, hogy az új csillag felragyogása baljós-e, vagy sem, de mindegyik történetben felbukkan. Bibliai utalásokkal, fizikai kérdésekkel jelenik meg a regényben. A hajnalcsillag valamiféle szimbólumként fogható fel. Az olvasó óhatatlanul beleképzeli az ősi jelentéseket. Az apokaliptikusnak tűnő jövő képe elgondolkodtató és szomorú, számomra kissé elvont. A Hajnalcsillag a mennybe, a földre és a holtak birodalmába viszi el az olvasót. 


A regényt egy hosszabb esszé zárja, az egyik szereplőtől. Egil írása A halálról és a halottakról nyomasztó és szomorú, hiszen itt áll össze a regény fő kérdése az élet és halál folyamat. Ez több művelődéstörténeti adalékot is tartalmaz, mégis nekem lehúzó volt lelkileg megviselt. Knausgård ezzel még jobban belemegy a filozófiálással. Felbukkan a sámánizmus és a rítusok kérdése is. Nem egy jó befejezés volt. Nem értem mi célja, értelme volt ennyi tömény borzalom megjelenítésének a regényben. Nem csak azért, mert a regény vége nyitott, több kérdés marad válasz nélkül, ami sejtésem szerint a következőkben kap majd megoldást. Az igazi főszereplő a Hajnalcsillag, ez váltja ki a könyv főszereplőinek kétségbeesett, irracionális és részben végzetes döntéseinek sorozatát.  Mi és miért történik valójában? Mi is az a Hajnalcsillag valójában? Ki ölte meg az eltűnt death metal banda három fiútagját? Kik azok az embertelen szörnyalakok, akiket többen látnak, felbukkannak az eseményekben? Mindezeket a nehéz gondolatokat mégis sikerül összekapcsolnia a kitalált történettel. Sűrű és komoly szöveg, manírok nélkül. Izgalmas és meglepő, elgondolkodtatóan furcsa utazásra viszi olvasóit Knausgård.

ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv! 

             

Karl Ove Knausgård: norvég író, Oslo, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)









Magvető, Budapest, 2023
702 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442694 · Fordította: Kúnos László

Knausgard: Nyár

Karl Ove Knausgard: Nyár
(Évszakok 4.)





                                                             

"Mert mihez kezdjen egy rövidnadrágos középkorú férfi a szabadsággal?"

A norvég író Évszakok sorozatának negyedik könyve a Nyár, amely ismét sajátosan vegyíti a naplóbejegyzéseket és a legkisebb lányának címzett személyes enciklopédiás bejegyzéseket. A kötetből kiemelkedik egy hosszabb szépirodalmi rész, amely a második világháború idején játszódik, és a nagyapja által elmondott történet az alapja. A boldogtalan kapcsolatból menekülve, a szabadságot azaz a boldogabb lét lehetőségét választva ki mer lépni a nő a bizonytalan felé.Ez önmagában is egy kis remekmű a kötetben. A szabadság, mint fogalom több formában felbukkan.

     

A személyes feljegyzésekben ismét több meglepő tárgyról, élőlényről olvashatjuk Knausgard eszmefuttatását. Kezdésnek rögtön a kerti szórófejekről elmélkedik. Több, a nyárhoz kapcsolódó témakör is megelevenedik. A Rövidnadrág, Kemping, Fagylalt és a Bicikli, vagy éppen a Nyári délután melankóliája mellett a Nyári éjszaka szépsége is látványos képekkel ad gondolkozni valót az olvasónak. Ezek az őszinte írások kapcsolódnak természetesen a saját gyermekkori emlékeivel. Felidéződnek akkori élmények, illatok, a nyár ízei. A Ribizli a szülői ház körül, az édesanyja szilvabefőttjei és persze az apa jelenléte is megidéződik. Kifejezetten tetszett a kamasz Knausgard és a zene találkozása, jelen esetben Sting kapott egy önálló írást. A kamasz az kamasz, akár Norvégiában, akár Kelet-Európában nőtt fel. A szabadságvágy, a kitörés lehetősége a zenében talál utat.

A tengerpart elmaradhatatlan lakói a sirályok is feltűnnek. Akad bejegyzés a kutyákról, macskákról, lepkékről, denevérekről, vagy a meztelen csigákról is. Gleccserekről vagy darázstámadásról, makrélahalászatról és a nyári búzatáblák szépségéről, a világ apró rezdülései jutottak eszembe. Ami mellett legtöbbször elmegyünk... valahol mély rokonságot érzek ezzel az elmerengő negyvenes férfival és gondolataival. Ezért is szerettem olvasni ezeket az esszéket. A kortárs létről is szó van, a Tavasz kötet kritikáin keresztül. A hihetetlenül természetes őszintesége, a gyerekkorral és családi élettel, meglátásai a természetről, a gondolkodásmódja teszi egyedivé. Knausgard már szinte egy „nyitott könyv” az olvasói előtt. Világossá teszi az őt körülvevő világot, ráközelít személyes motivációira, vállalva tévedéseit. Igyekszik megérteni a gyerekeit, a táj, az idő és a művészet hatását, a dolgok mélyére próbál látni, láttatni. Érdekes, hogy a feleség és anya, Linda csak kétszer szerepel az egész könyvben.

       

"Kis életünket nagy mozgások rendítik meg, földcsuszamlások a mindennapok mélyén."

Naplója egyszerre meditációnak is olvasható a világról, és a lányának szánt gondolatai találkoznak az olvasó emlékeivel, élményeivel. A szerző felfogása annyira sajátos, és szemléletes képekkel kel életre előttünk, hogy a világ végül Knausgard elméjének egy hatalmas, és gyakran lenyűgöző kivetülése lesz. Ez a gyűjtemény összességében olyan pillanatokra épül, amikor a hétköznapiság rendkívülinek tűnik, és ez az egyszerűségében zseniális meglátások mindig elmondanak valamit a művészet természetéről és arról, hogy mit is jelent értelmet adni az életnek. Egy katicabogárrajjal való találkozással zárul a kötet, ez az egyik legerősebb írás. Ami kicsiben aranyos, kedves, tömegében félelmetes lehet. Így a végkicsengése is elég szomorú, bár valósnak, találónak érzem. Reméljük még megy a világ előre, a felnövekvő ifjú generációnak is lesznek hasonlóan szép élményei, mielőtt elpusztulna minden.


"Erős nyugtalanság vett rajtam erőt, mert, ahogy a zöld, fényes füvön álltam, és néztem a kék, napfényben ragyogó öblöt, amely fölött hatalmas ívben magasodott az Öresundbro hídja, megértettem, hogy egyszer, egy ugyanilyen csodás és átlagos napon, mint a mai, elpusztul a világ." (utolsó mondat)

ITT lehet tiéd kedvezménnyel a kötet! 


                       

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.










Magvető, Budapest, 2022
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441673 · Fordította: A. Dobos Éva · Illusztrálta: Anselm Kiefer

Knausgård: Tavasz

Karl Ove Knausgård: Tavasz

(Évszakok 3.)


                                     

"Néha fáj élni, de mindig van miért. Ezt, ugye, nem felejted el?"




A norvég író Évszakok sorozatának harmadik része zárul ezzel a fenti idézettel. Ami érzésem szerint tökéletesen összefoglalja a kötet mondanivalóját. Karl Ove Knausgård Tavasz című kisregényében az élet kezdetéről, a fogantatás előzményeiről, a legkisebb gyermek érkezéséről és az anya betegségéről olvashatunk. A tavaszi fényről mesél, miközben a tőle megszokott őszinteséggel avat be életük titkaiba. Tavasz van. A kisgyerek számára a világ kezd kinyílni. Áprilisban ragyog a nap, idillien ébred a táj, mégis végig ott van a történetben a sötétség.



"Április a nagy alvás és a nagy fejlődés közötti idő. Április a vágyódás valami más után, ahol a más még ismeretlen."

        

Amíg az Ősz és a Tél rövid esszékből áll, ez a kisregény csupán egyetlen nap eseményeit idézi meg. Mégis egy fájdalmas és erőteljes történetet olvashatunk. Apát és három hónapos kislányát követhetjük nyomon ezen az áprilisi napon. Együtt tesznek egy utazást az ébredező, zöldellő tavaszi tájban Skåne-ban, hogy meglátogassák a lányka kórházban lévő édesanyját. Ez viszont számtalan élethelyzetet, kérdéseket vet fel az apában, miközben lányának mesél. Ezek a kérdések válaszra várnak az apa lelkében, próbálja értelmezni, elfogadni-megoldani őket. Mesél magáról és a szerelemről, az apává válásról, a három meglévő gyerekről. A feleség mentális problémái hangsúlyozottan vannak jelen életükben. A kezelések, a depresszió okozta tünetek komoly kihívás elé állítják a családot, amivel maximális igyekezettel küzd az apa. Jelenetek egy házasságból - lehetne a kötet alcíme.

Teszi a dolgát apa, nem panaszkodik, pedig a napi feladatokkal egyedül birkózik, és a gyermekvédelmi hivatal is szorongatja.  A gyermeknevelés nem könnyű mozzanatai elevenednek meg előttünk, amit elég könnyen átélhet az olvasó. A szerelem pillanatai szép képekben vannak jelen, ahogyan az anyaság vágya, öröme, vagy a mindent befedő depresszió, szeretet-éhség a feleség részéről. Ez komoly lelki megpróbáltatásokat ad, ezzel nehéz, szinte lehetetlen együtt élni. Hosszútávon biztosan felőrli a feleket. Mégis az élet szépségéről, boldog pillanatairól mesél a lányának, az értelmét megvillantva. A sorozat első két része leginkább a dolgok és a környezet megfigyeléseiről, a természettel és az anyagi világgal kapcsolatos asszociációkról és reflexiókról szólt, most a kapcsolatok lelki útvesztőjébe jutunk.

              

A felmerülő problémák és a feleségével való bánásmód számtalan további, az élet kis és nagy kérdéseit hozza magával ez az élethelyzet. Gyengédségről és szorongásról ír, miközben kitartásra biztat. Amire megoldás a szeretet, türelem, ami mellé a nő önálló küzdési vágya kellene. Ezt próbálja felébreszteni benne. Aki ezek után olvassa Linda idehaza is megjelent két könyvét, biztosan más szemmel fogja értékelni.

Karl Ove Knausgård már a Harcom regényfolyammal új utat tört az írásban. Knausgårdot mint jelenséget is világszerte nagy figyelem övezi. Egyénien őszinte hangja, mindennapi élethelyzetei több azonosságot mutathatnak az olvasóéval. A szülői felelősség, az apaszerep meghatározó. A rend megtartása, megszervezni a gyermekek életét, összhangba hozni az írói feladatival nem kis gond. Most is a mindennapi életről gondolkodhatunk a szerzővel. A maga teljes hétköznapi egyszerűségében szépen megkomponált ez a regény.

Knausgård bepakolta magát és a kisgyermeket az autóba, és utaznak, hogy eljussanak a kórházba, ahol felesége, a kislány anyja van. Tavasz van. Ahogy a vidék ébredezik, úgy a remény is éled a lelkében. Helyre kell álljon a rend ismét az életükben. A már meglévő három gyerekért, vagy önmagáért végre talpra áll a feleség is, miközben küzd élete démonaival. Átéreztem, meg tudtam érteni ezt a reménytelennek tűnő sokszor fárasztó harcot. Amit soha nem lehet, nem szabad feladni. Az öngyilkosságról írt eszmefuttatása mélyen érintett, elgondolkodtató a sötét valóság. Az apa képe is megidéződik, ahogy kezdi felfedezni önmagában az azonosságokat, illetve megérteni apja tetteit. Mélyen megérintett ismét a kitárulkozó őszintesége, vállalva minden gondolatát. A szerelem, a veszteségek, a nevetés és az önpusztítás közötti állapot körforgása ez. Anna Bjerger csodás olajfestményeivel a szöveg és a kép szép találkozásának lehetünk tanúi.

Knausgård pelenkacserével, nyaralással, otthon hagyott bankkártyával, a családi autó tankolásával, fűnyírással és a kapcsolatok mélységével írta meg ezt a részt, ami akár lehetne a Harcom sorozat 7. része. Az élet szépsége, értelme ott van előttünk, ha ezekért küzdenünk kell, akkor is megéri élni. Bármennyire embert próbáló tud ez lenni néha. Ehhez a családi kapcsolatok, érzelmek tudnak sokat segíteni.Talán ez a kötet az eddig legerősebb része a sorozatnak. Kíváncsian várom, mit olvashatunk legközelebb tőle.




"Tudod, a világ szépsége nem jelent semmit, ha egyedül vagy benne."


                      

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.



Magvető, Budapest, 2022
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441574 · Fordította: A. Dobos Éva Illusztrálta: Anna Bjerger

Knausgård: Tél

Karl Ove Knausgård: Tél
(Évszakok 2.)


                                                   

                 






"Tél volt apám lelkében, tél az eszében, tél a szívében."

A norvég író Évszakok-sorozata a Télhez érkezett, ami egy gyakran megindító folytatás. A könyv három részre oszlik, értelemszerűen egy-egy téli hónapra. Decemberben és januárban a még meg nem született lányának, februárban pedig az újszülött lányához írt leveleit is olvashatjuk. Karl számára ezúttal is fontos a család, több történetben megosztja velünk gondolatait feleségéről és gyermekeiről, vagy saját gyermekkori emlékeit eleveníti fel. Számos igazi gyöngyszem van itt, poétikus és felvilágosult prózájával figyelemreméltó és megrendítő történeteket tár elénk. Örömmel fedeztem fel, csodálkoztam rá egyes dolgokra, KOK szemén át. Élvezettel olvastam, próbáltam lassan haladni, elnyújtani az élményt. Bármihez nyúlt, mindent más megvilágításba helyezett számomra, látszólag könnyedén, minden erőfeszítés nélkül. Egyik kedvencem a székekről mesélő történet lett.

A levelek is számtalan különböző témákkal foglalkoznak, amelyeket meglehetősen rövid szövegekben elemezve tár elénk. A szövegek egy részében ismét az emberi anatómiáról szól nekünk; pl: az orr, fül és agy, majd a lélek tartózkodási helyéig terjednek ezek. Felbukkan a szexualitás, a nőkhöz való viszonya is.

"Bár az érzések és a hangulatok meghatározzák a létünket, senki sem tudja pontosan, mi az érzés és mi a hangulat, hol keletkeznek, miért vannak."


Más szövegei a gyermekkori emlékekről szólnak. A sajátról és a gyerekekről egyaránt: kihagyhatatlanul megidéződik az apa alakja, az első hó hatása, a karácsonyi ajándékok, vagy a plüssállatok jelentősége, elmereng a fogkefék és a csizmák halmazán, illetve a születésnap átértékelődéséről is egy elgondolkodtató írásban olvashatunk. Talán innen a legkedvesebb nekem a Mikulás története volt, a két apával, ahogyan igyekeznek megőrizni és elvarázsolni egymás gyermekeit. Szívmelengető bája elragadó és varázslatosan kedves. Egyszerűségében is világosan varázsolja a hétköznapokat rendkívülivé. Kedvelem KOK személyiségét, írói hangját és életszemléletét, meditatív stílusát.

Több tárcában a környezetünkről mereng: a holdról, vízről, hidegről, télről, szökőkutakról és máglyákról, vagy a tűzijátékról. Nem szabad megfeledkezni az állatokról sem: baglyok, medvék, vidrák, kakasok és halak adnak színes témát mindannyiunk számára. A Vidra egy kedves írás volt számomra, régi bölcsesség, hogy „fűben-fában orvosság”. Ezt az orvosságot most a Vidra pajkos, önfeledt játéka képviselte, ami a szerzőt elindította a remény útján a sötétségből. Ismét lenyűgözött Knausgård azon képessége, hogy megfigyelje, és élvezettel tudja leírni, amit lát és érez maga körül a világban. Így válik ez az újabb történetgyűjtemény is élvezetes olvasmánnyá.

      

"Az élet egyik különös ismertetőjele az akarat."

Felidézi a saját gyermekkori emlékeit, és így válik felismerhetővé, hogy ezek a gondolatok sokkal messzebbre viszik a képzeletünket. Amíg a születendő leányka érkezését várjuk a szerzővel, az apa számot vet a világgal. Teszi ezt úgy, mintha most látná először. A témái ezúttal is elképesztően eredetiek, Knausgård lényeglátása megkapóan egyéni. Utánozhatatlanul érzékeny, őszinte stílusában olvashatunk a rendetlenségről, atomokról, barátokról és a fültisztító pálcika hasznáról, vagy éppen a csatornafedelek titkairól. Ezeket az igen ismerős tárgyakat új jelentéssel tölti meg, amit egy eklektikus tárházon keresztül ábrázol. Az írásmód és a tartalom megkapó, talán picit komolyabb, mint az Ősz esetében. Írásának egyik legkiemelkedőbb eleme annak ábrázolása, milyen életben lenni, embernek lenni a világban, akár egyedül, akár emberek között. Karl Ove Knausgård alkotása mélyen bensőségesen rezonál, ahogyan láttatja velünk a világot. A könyvet Lars Lerin illusztrációi teszik teljessé. Kíváncsian várom, mit hoz a Tavasz, ami májusban érkezik a hazai olvasókhoz. 


ITT rendelhető kedvezménnyel  a kötet! 



  

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.

Magvető, Budapest, 2022
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439649 · Fordította: A. Dobos Éva· Illusztrálta: Lars Lerin

Knausgård: Ősz

Karl Ove Knausgård: Ősz
(Évszakok 1)



                                                                

A norvég sztáríró, Knausgård monumentális önéletrajzi regényfolyama ugyan lezárult, de szerencsére itt az újabb sorozata. A Magvető Kiadó jóvoltából tovább merülhetünk Knausgård különleges univerzumában.


      

A gyermek születése mindig meghatározó öröm egy család életében. Az új élet érkezése adott apropót a szerzőnek, aki éppen negyedik gyermekét várja feleségével, Lindával. Már tudjuk, hogy egy kislánnyal bővül hamarosan a família. Az Évszakok címet viselő sorozat első darabja az Ősz. Értelemszerűen három hónapot ölel fel a kötet, ami mindig egy levéllel indul a születendő gyermeknek címezve. Knausgård precíz, néha brutálisan őszinte önelemző képet igyekszik festeni a világról, ahová érkezik a kislány. Az ismerkedés fázisai lírai szépségű vallomásait olvashatjuk egy férfi, egy apa lelkéből.

Az Ősz apró kis történetei azt mutatják, hogy Karl Ove Knausgårdnak megvan a képessége, stílusa és bátorsága ahhoz, hogy elmerengjen a világról, az élet értelméről. Ez nem újdonság, aki olvasta életrajzi sorozatát tudja ezt. A keretről, ami nem a kép, de egybefoglalja azt. Ezek az ujjgyakorlatok adnak merengésre és gondolkodásra okot az olvasónak is, az őt körülvevő világ apró csodáinak értékelésére.

Gyermek születik, és az apa leül, hogy írjon neki. Megmutatja a gyermeknek, mi vár rá az őt körülvevő világból. Megismerjük a másik három gyermek születését is röviden, ami igazán érzelmes vallomás. A számtalan jelenség, állatok és emberek mellett ír a napról, az almáról és az apja gumicsizmájáról, vagy a konzervdobozról. A borzról és a méhekről, a barna delfinekről, a termoszról és az ágyról, a magányról, miközben a gyermek édesanyja pocakjában növekszik. Mindhárom hónap mögött látszólag sok apró semmiség, már-már "jelentéktelennek tűnő", de mégis fontos dolog húzódik meg. A rácsodálkozás öröme, az élet dolgaira. Afféle füves könyvként is olvashatjuk, nekem Márai Sándor kötetét juttatta eszembe. Abban is biztos vagyok, minden olvasó talál kapcsolódási pontokat. 

   

Amikor a szöveg felemelkedik, érkezik a tipikus Knausgård-féle effektus. Más szemmel láttatja a legegyszerűbb, jelentéktelennek tűnő dolgokat, és olyan jelentést ad nekik, amely a nagy kérdéseken való töprengés útjára lép. Ezt bátran nevezhetjük művészetnek. 

Minden, amit ebben a világban természetesnek tartunk, ráébreszt, hogy valóban vendégek vagyunk csupán itt a földön. Knausgård egyik erőssége íróként remek megfigyelőképessége, a valóság és az emberi tapasztalat összegyúrása.

Ez is az irodalom feladata, hogy felismerést ébreszt. Az Ősz történetei nem csak jó olvasási élményeket, hanem jelentős a-ha élményeket is kínálnak az olvasónak. Továbbra is fenntartom, kell, nem árt némi élettapasztalat ezek felismeréséhez. Knausgård profi, nem véletlen a ma élő írók egyik legnagyobbja. Ezek a rövid, tömör szövegei ugyanolyan mély érzelmi töltetűek, mint korábbi könyvei. Megismerjük mélységében Knausgård különleges tehetségét, hogy az olvasóval új és kiszámíthatatlan módon láttassa a világgal. Ez a lét örömét is adja az olvasónak. Olyan szépen írni egy nejlonzacskóról, a fogakról és a benzinről, a magányról, a csendről, egy pár gumicsizmáról vagy a gyerekek hányásáról, (és egyéb testnevekről) az már bravúr. Kifejezetten tetszettek a Van Gogh és Flaubert jelentőségét, munkásságát méltató írásai. Egy érett férfi, egy apa gondolatait olvashatjuk. A lét nagy kérdéseiről új szempontok alapján merenghetünk, rácsodálkozva a szürke hétköznapokból a körülöttünk zakatoló világ sorsára. Az Ősz A. Dobos Éva gördülékeny és érző fordításában került az olvasókhoz. Izgatottan várom a további folytatásokat.

A könyvet Vanessa Baird gyönyörű festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez.

ITT lehet kedvezménnyel a tiéd a könyv!


                    

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.

Magvető, Budapest, 2021
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441123 · Fordította: A. Dobos Éva

Harcok

Karl Ove Knausgård: Harcok
(Harcom 6.)


                                                               

"Talán ez okozta a legnagyobb nehézséget az önéletrajzi írásban, megtalálni az anyag relevanciáját."

Hatodik, záró részéhez érkezett Knausgard monumentális önéletrajzi regényfolyama. Azt gondolom, aki nem követi szorosan nyomon az író munkásságát, már az is tudja: igen, féltégla méretű, több mint ezer oldal lett a lezárás, benne a Hitler-esszé négyszáz oldalnyi terjedelemben van jelen. Talán nem árt tudni, hogy a regénysorozat 2009 - 2011 között jelent meg Norvégiában, ami rövid idő alatt hatalmas sikert ért el nem csak Európa számtalan országában.  

               

Kétség nem fér hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb nemzetközi sikerét hozta el a Magvető Kiadó a hazai olvasóknak. KOK önvallomása élete alakulásáról, traumáiról, igazi élveboncolós önelemzés, merülés a lélek bugyraiban. Valóban merész és egyedi vállalkozás volt, már-már kissé őrült, hiszen ki kíváncsi egy negyvenes, (akkoriban még kevéssé ismert) író életére, sorsának alakulására - hat kötetben? Mindezt szépirodalmi igényességgel, tegyük hozzá. Aki olvasott egyetlen részt is, tudja, hogy igazi hétköznapi, esendő figura áll előttünk, lelkileg teljesen lemeztelenítve. Őszinte és néhol sokkolóan merész gondolatait vállalva lép olvasói elé. Hazájában kisebb-nagyobb botrányok, perek kísérték az első kötetek megjelenését, erről szól főként a lezárás. KOK nagybátyja, Gunnar ugyanis mindent elkövetett, hogy ellehetetlenítse és elterelje a figyelmet a könyvről. Elképesztő volt a reagálása, szinte megkérdőjelezte Karl Ove saját emlékeit. Ez persze csak fokozta a média érdeklődését is.  

   

A főhős és közvetlen környezetének élete, annak alakulása adja a Knausgård-saga eseményeit. Önelemző, néhol költőien lírai vallomást olvashatunk apaságról, szerelmekről az írói hívatás gyötrelmeiről, a barátság erejéről. Férfiasan vállalja érzelmi vívódásait, érzékeny, tipródó lelkét. Harcol a világgal, a környezetével, önmagával. A cím nem kicsit meglepő, de jól van ez így. Hatásos, szenvedélyes stílusa olvasmányos, biztosan talál az olvasó saját életével kapcsolódási pontokat. A gyerekkori emlékek, szerelmek, a felnőtté és íróvá válás útja elég rögösre sikerült. Az apa alakja meghatározó végig, ezzel indult az első kötet, az apa elvesztése a fő motívum, ami itt is visszaköszön. Időben az első két kötet megjelenése idején járunk, hősünk már három gyermekes édesapa, második feleségével, Lindával él. Nincs maszatolás, bevállalta, megírta, amit ő megélt és érzett ebben az időben. A kedves rokon nagybácsi azonban vitatja, hogy Karl Ove egyáltalán jól emlékszik, szerinte csak szépíteni akarná a múltat. Az elengedés sosem könnyű, még évek távlatából sem. Karl Ove a realisztikus valóságot ábrázolja a regényfolyamban. Ami igen fájó is tud lenni némely rokonnak. Megindító történetek, groteszk emlékek váltakoznak végig szókimondó valóságukban. Több játékos epizód is megtöri ezt az emlékhalmazt. Sorsok villannak fel a régmúltból, ahol a szerelem ereje válik valósággá. Az emberi kapcsolatok szövevényes hálóját látjuk megelevenedni. Néhol szinte a saját életünk köszön vissza pillanataiban. Ezek pedig valóban erős képek, meghatározó élmények mindenkinek.

Elválaszthatatlanul a kor társadalmához is kapcsolódva kerekedik ki a regényekből a történet. Néhol elfilozofálgat, elmereng a művészet és a valóság kapcsolatáról, az élet szépségeiről, annak értelméről. Proust Az eltűnt idő nyomában műve adja ehhez az alapokat, de számtalan egyéb irodalmi remekmű is feltűnik a záró kötetben. A művészet állandósága, időtlenségének kérdése még úgy is érdekes, hogy igazából kikerülhetetlenül kapcsolódik az adott társadalomhoz. Paul Celan verselemzése, Knut Hamsun vagy Dante munkássága számtalan izgalmas következtetésre serkenti Karl Ovét. Ide csatlakozik be Hitler élete, családi háttere, ahogy vezető politikussá kinőtte magát. Nem mondom, hogy ez nem érdekes, néhol meglepő, de túl bőséges, talán szárazabb is. Igazából ezek a részek számomra a kerülendő téma miatt lettek most néhol meglepőek, de komoly kihívást jelentett olvasni ezt a részt. Talán az egész eszmefuttatása az irodalom és művészet kapcsolatáról ez lenne a lényegi tartalom.  

Nem szeretek ugyanis ilyen mélységben a második világháborúról olvasni, még most leírni sem akarom a vezér nevét és művét. Bár ismerem Norvégia szerepét, sorsát, leigázásának történetét. A kegyetlenkedések háttere, mozgatórugói jelennek meg KOK írásában az irodalom szabadságát erősítve. Az elemzése, értelmezése elgondolkodtató, néhol döbbenetes összecsengést mutat a ma történéseivel. Pedig ugye tíz éve lezárta, befejezte a regénysorozatot. Természetesen nem maradhatott ki Breivik ámokfutása sem, ami éppen akkoriban történt. Súlyos kötet ez, tartalmilag is.

Szerintem KOK bátorsága és teljesítménye elismerést érdemlő, ahogyan kitárja lelkét, keresve az okokat, magyarázatokat a miértekre. Az előzőektől jóval terjedelmesebb zárókötet akkor is viszi az olvasót, ha éppen nem olyan megható vagy vicces. A gyermeknevelés hétköznapi gondjai vagy a szerelem múlása, a feleség súlyosbodó depressziója drámaian erős képekkel jelenik meg, ahogyan saját hiúságát, nárcisztikusságát is vállalta. A külső macsóság egy mélyen érző és sérülékeny egót rejtett. A végső sorok fájdalmasan őszinték ismét. Talán ez az egyedisége a legizgalmasabb végig, ahogyan életük változásait bátran feltárta, megírta. Patat Bence olvasmányos és gördülékeny stílusú, szép fordítása is elismerést érdemlően kiemelkedő munka.

A Harcok ITT rendelhető kedvezménnyel! 

                                

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)


Magvető, Budapest, 2021
1096 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435016 · Fordította: Patat Bence 

       

Patat Bence fordító: 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója is. Knausgård Harcom sorozatát a harmadik résztől fordította. 

Álmok

Karl Ove Knausgård: Álmok
(Harcom 5.)







                                                                                             









A világszerte elismert norvég író 2019-ben a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége volt. Knausgård hosszú és kitartó munkával vált márkanévvé napjaink északi irodalmában.
Alig 39 évesen elkezdte írni hat kötetes önéletrajzi sorozatát, amely most az ötödik részéhez érkezett. Karl Ove Knausgård élettel vívott harca továbbra is nyers és őszinte, néhol frusztráló utazás. Egy hosszú és becsületes önvizsgálat az élet mindennapjairól, a családi kötelékekkel nehezített íróvá válás útja ez. Apjával korántsem volt felhőtlen a kapcsolata, ezt már tudjuk. Most további színekkel gazdagodik ez az apakép.

Mindenképpen elismerést érdemlő, ahogy végig arra törekedett, hogy élete részletes történései a félelmeivel együtt a legkönyörtelenebb és legőszintébb módon kerüljön az olvasók elé. Némileg értem a volt feleség és egyéb rokonok felháborodását. Ilyen nagyfokú lelki lemeztelenítés vállalása nem megszokott az irodalomban sem. A művész arcképe tovább gazdagodik, mélyül az olvasó előtt.

Mindegyik kötetnek van fő témája: az elsőnek az apja halála, a másodiknak a szerelmei, a családi élete, a harmadikban a gyerekkora bontakozik ki részletesen, míg a negyedikben az érettségi utáni, Hafjordban eltöltött tanítói időszakról mesél. A kötetek szorosan nem követnek időrendiséget, most mégis innen folytatódik a sorozat. A 19 éves Karl Ove Bergenbe kerül, hogy az írásra összpontosítson. Bejut a a helyi íróakadémiára, tovább mélyítve ismereteit, tanulni az írás mibenlétét. Éli a felhőtlen és laza diákéletet: órákra jár, rendületlenül ír, rengeteget olvas és bulizik. Az alkohol és a szex egyébként is egy fő motívuma a cselekménynek. Mellette gyönyörű lírai részekben, szemléletes és hangulatos tájleírásokban gyönyörködhetünk. A szél és az eső, a tenger jellemző eleme a norvég tájnak, megelevenedik az olvasó előtt. Ahogyan Anglia is fontos állomás lesz már itt és ekkor is.




A stílus tökéletesen egyenletes, erős és pontos a kép. Bár akadtak kapcsolódási pontok, mégis, most ez egy olyan könyv, amikor először éreztem, hogy egy picit szigorúbb szerkesztő talán jót tett volna neki. Eleve lassabban olvastam, hogy minél többet időzhessek Karl Ove-val, de a fele körül döbbenten észleltem, unom. A végtelen alkoholmámort, a bulikat, a zenekarosdit, a nő és szex nélküliséget, Knausgård sajátos vonzerejének lerombolását. Noha a szexuális kudarc korábbi félelmei eltűntek, érezhetően nem képes, talán nem is akar mély érzelmi kapcsolatokat kialakítani. Végtelen lazasággal éli alkoholba és cigarettába fojtott mindennapjait. Ezt ugyan a későbbiekben Tonja megjelenése némileg felülírja. Ő az a lány, aki érzelmi fogyatékossággal járó egoista életének következő nagy szerelme, majd első felesége lesz. Tény, a Halál vagy a Játék mélyebben megérintett, közelebb állt hozzám. Mégis jó volt megismerni életének ezen szakaszát. Yngve és
a norvég irodalom ifjú tehetségeinek éltéből is kapunk információkat. Felbukkan többek között Tore Renberg is, akiről jó volt olvasni.

Karl Ove Knausgård az önéletrajzi regény mögött bemutatja az életének ezen szakaszát, annak erre az időszakra eső, meghatározó eseményeit. Határtalan őszintesége és tudatossága megkapó. Természetesen az apa ugyanúgy jelen van mindennapjaiban, lelke mélyén, van, amikor közel két évig nem is találkoznak, vagy az apa nem hajlandó elmenni fia esküvőjére. Apja halála kellett ahhoz, hogy úgy tudjon és merjen írni róla, ahogy szeretne. Az emlékezet annyira csalóka és távoli, mégis elhiszem Knausgårdnak a leírtakat. Az önéletrajz fiktív részeit szépen belesimítja a valós történtekbe. Természetes, hogy ennyire fiatalon egyáltalán nem akar átlagos, polgári életet élni. A meztelen valóságból azonban a tudatosság erővel árad. Itt még egy igazi macsó, önbizalom és visszaigazolások nélkül, aki "keményen megdolgozott" mostani arcáért.




A siker is beköszönt, Knausgård irodalmi szenzációvá válik. Megjelenik első regénye, A világon kívül, ami ismert íróvá avatja. Ebből is olvashatunk néhány részletet, ahogy végig követhetjük a regény születésének körülményeit, hátterét. A sikernek és az álmoknak bizony kemény ára van. Van ami összetört és van, ami megvalósult. A fiatal Karl Ove valóban férfivá érett, élete elindult a vágyott irányba. Ennek az életnek az eredményeit olvashatjuk ki az ötödik részből. A siker ugyan megtalálta, ám a magánélete hullámvölgybe került. Amit nagyobb részben önmagának köszönhet. Ezzel zárul ez a rész, amit ismét Patat Bence remek fordításában olvashatunk.
További helyzetjelentés a hatodik kötetben, amit kíváncsi türelmetlenséggel várok.


ITT tudod megszerezni kedvezménnyel a regényt! E-könyvben is kapható!

Karl Ove Knausgård 1968. december 6-án született Oslóban. Első regénye, amely harmincéves korában jelent meg, elnyerte a norvég kritikusok díját. A díj történetében még nem volt rá példa, hogy elsőkönyves író művét ismerték volna el.
Hatkötetes önéletrajzi regényfolyama – eredeti címe: Min Kamp (Harcom) – 2009–2011 között jelent meg.


Díjai
Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)






Patat Bence fordító:  2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója.



                                                                                 

                                                                                                   
Magvető, Budapest, 2020
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439960 · Fordította: Patat Bence

Élet

Karl Ove Knausgård: Élet
(Harcom 4.)



                                                 








"Kik vagyunk, amikor nem tudjuk, kik vagyunk? Kik voltunk, amikor nem emlékeztük kik voltunk?"




Karl Ove Knausgård személyes életét bemutató emlékidézése a negyedik részéhez érkezett. Most a fiatal felnőtt lét kezdeteibe, nehézségeibe kapunk bepillantást.
A korábbi részek fő témáiból megismerhettük az apját és elvesztését, ennek feloldozását, majd a saját első válása után a Svédországban újraépülő felnőtt családi életét gyerekekkel, írói kiteljesedését és a szerelem megőrzésére fordított energiáit. A harmadik részben visszakanyarodtunk a gyermekkorhoz. Saját személyes kedvenceim az első és harmadik rész, ez a negyedik, majd a második kötet lett. Igazából a lényegi hangsúly talán az első kötetre tevődik, míg a többi árnyalja, színezi, teljesebbé teszi a képet. Érik az újraolvasási vágy az első részre.

Élet a negyedik rész címe, ami a szétszakadt család minden tagjára vonatkoztatható. Mindenkire egy új élet vár. Karl Ove alig tizennyolc éves, érettségi és a szülők válása után kint találja magát a "nagybetűsben". Egyedül, ám ezt igazából nagyon élvezi, felszabadítja és céltudatosságát erősíti. Észak-Norvégiába, egy kis halászfaluba költözik, hogy tanárként dolgozzon. Itt elkezdődik a "harc", hogy megtalálják önmagát, azt az elképzelt világot, amelybe beilleszkedhet. A norvég oktatáspolitika eredeti módon kerül bemutatásra, tetszetős a kép. Az új tanár nem csak fiatal, de tapasztalatlan is. Mindenki kíváncsi rá, érdeklődve, barátságosan fogadják. A diákok közvetlen szókimondása végig jellemzően laza és a humor forrása is. A felbukkanó karakterek (kollégák, halászok, diákok) színessé és mozgalmassá teszik a regényt.



A regény története folyamatosabb és szelídebb, kevesebb drámai elemet tartalmaz. Jellemző az iróniával szemlélt fiatal tétova útkeresése, a zene és a könyvekkel való kapcsolata, az írás elszánt és céltudatos művelése. A másik kiemelkedő vezérmotívum, ami Karl Ove fő problémája az a szüzességének elvesztése. Ez a fő célja, lehetőleg minél előbb. Minden felbukkanó lányban, kolléganőben vagy szomszédasszonyban a lehetőséget látja-keresi. A tekintete és a képzelete élénk, állandóan a fiatal nők idomaira, szemére, mozgásukra koncentrál. Ami teljességgel érthető ebben az életkorban. Mindez a zárt kisközösség, a tanítványok előtt zajlik természetesen. Azonban mint Milosnak, Hrabal hősének, neki is azonos a problémája. Karl Ove az egyik legszokatlanabb főszereplő, aki irodalmi műben felbukkant. A saját élettörténetét írja, kendőzetlenül elénk tárva minden piszkos részletet. Őszintén megidézve a kínos-kínlódós, küzdelmes pillanatokat. (ennyit maszturbálni, cigizni, inni és hányni!).

                                                                                                 

Mert a magány és az elszigeteltség vagy a téli sötétség oldására a bulik, a bőséges alkoholfogyasztás ad kitörési lehetőséget. Furcsa is volt olvasni ezt a közvetlenséget a kisközösségen belül. Persze, itt mindenki ismer mindenkit, felmenőkkel együtt. A lehetőségek elég korlátozottak. Mindazonáltal érdekes, hogy megismerhetjük az emberek egymáshoz való viszonyát és az egyén kapcsolatát is önmagával. Végtére is, ez egy létező élet, létező problémákkal. Az pedig, hogy mennyire jól érzi magát a fiatal Karl Ove ebben az új önálló életben nem is kérdéses. A hirtelen jött szabadságban felfedezi önmagát és feszegeti a korlátait.


A fiatal KOK igen ambiciózus, céltudatosan készül írói pályájára. Ezt csak a szélsőséges alkoholfogyasztása, a szex hajszolása, a szerelemvágy akadályozhatja. Ír, alkot, novelláit szeretné kiadatni, itt a tanárság csak eszköz ennek a célnak a megvalósulásához. Természetesen a szétesett család többi tagja is felbukkan, bepillantunk az ő új életükbe is. Yngve Kínába készül szerelmével, anya is megtalálta új életcélját. Apa... aki negyven éves koráig nem volt talán sosem boldog csak pillanatokra, most, hogy anyát elhagyta, rálép az alkohol kövezte útra. Érdekes így visszapörgetni az első kötet momentumait. Addig sosem volt részeg, majd módszeresen halálba itta magát 14 év alatt...

Ami most nagyon megfogott, hogy a fiatal felnőtt KOK mennyire más szemmel látja az apját. Megérti. Úgy tűnik, teljesen más ember képe kerül itt elénk, mint az első kötetben. Ezek voltak a csúcspontok, ahol az apa megjelent. KOK belátja, hogy az apja soha nem volt boldog, és szüksége van most valami másra. Ez Uni egy új feleség és egy újabb kis jövevény lesz az életében. Erről ugyan itt és most nem sok szó esik. Gyanítom, ez már csak fellobbanás, a pillanatnyi boldogság-lehetősége csupán az apának. A valóság felismerése néha félelmetesen riasztó. Ez a terápiás emlékidézés elég hatásosan működik az olvasóra nézve is. Azonosulási pont itt és most is akad bőven.



A tenger és a hegyek, a szédítően gyönyörű táj lírai képei kiemelkedően léleksimogatóak. A megelevenedő északi táj, a sötétség lélekre települő nyomasztó hatása, majd a fény, az évszakok változásai epikus lírában kerülnek bemutatásra.

A varázslat továbbra is fennáll és működik. Knausgård nyílt őszintesége ismét lehengerlő. Volt ahol aggódtam érte, másutt kuncogva vigyorogtam bénázásain, és szimpatizálva olvastam vágyairól. Talán nem spoiler, ha elárulom a siker nem marad el. Magától értetődik, hogy a természetes szükséglet ezen része nagyon meghatározó és fontos ebben a korban. Ez az egy év tanárkodás elég meghatározó lesz a további életére. Bizakodva várom a folytatást, talán még idén olvashatjuk. Jó lenne!



ITT tudod kedvezménnyel beszerezni KOK emlékeit fiatal éveiről. 




Karl Ove Knausgård 1968-ban született Oslóban. Első regénye, amely harmincéves korában jelent meg, elnyerte a norvég kritikusok díját. Hatkötetes önéletrajzi regényfolyama – eredeti címe: Min Kamp (Harcom) – 2009–2011 között jelent meg.

Patat Bence 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója.
Májusban Patat Bence a hónap norvég fordítója a NORLA szerint.

Magvető, Budapest, 2019
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438413 · Fordította: Patat Bence

Játék

Karl Ove Knausgård: Játék
(Harcom 3.)





                                                                                             



"A szobámban valójában egyetlen dolog után vágyakoztam: hogy felnőjek. Hogy szabadon dönthessek a saját életemről."







A Harcom sorozatról még mindig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A norvég író újszerű, önéletrajzi projektje továbbra is provokatívan őszinte. Az első kötet után itt újra a gyermekkoré a főszerep. A Játékban még inkább benne van az a kegyetlenség-rettegés játszma a felnőtt apa és a gyerek fiú között, ami megjelent már az elsőnél is. Az eddigi három részből nekem ez volt a legjobb, bár mindegyik zseniális. Ez egy kicsit más volt, mint az eddigiek


Nem csupán a téma más, hiszen az első két kötet elsődlegesen a felnőtt Knausgardról és napi harcairól szólt, itt pedig a kisgyermek áll a középpontban. A másik eltérés a a fordítás miatt lehet. Ritka és valljuk be, meglepő, hogy egy hat részes sorozat esetében egy jó fordítót menet közben egy -talán- még jobbra cserél a kiadó. Az első két kötet Petrikovics Edit remek munkája. Többek között a teljes Nesbo - Harry Hole sorozatot is neki köszönhetjük! Innen a harmadik résztől átvette és vélhetően továbbiakat már Patat Bence -szerintem- zseniális fordításában olvashatjuk Karl Ove életét. Nekem ez a szöveg sokkal jobban élt, valósabb és lendületesebb volt. Talán ebben a gyermekkor játékossága is segített, ezért is van, hogy a három részből ez tetszett legjobban.

A fiatal Karl Ove világának fontosabb részletei ezen könyv esetében nem mozaikszerűek, sorban bontakozik ki az életmese. Aprólékos pontossággal nyomon követhetjük a kis Karl Ove gyermek- és kamaszkorának emlékeit, rezdüléseit a körülötte lévő világra.

1969 augusztusában indul a történet, amikor a kis KOK még babakocsiban érkezik meg szüleivel és testvérével új lakóhelyükre. Természetesen erről neki semmi emléke nincs, és ez egy fontos momentum, amire ki is tér a későbbiekben: Az emlékek, amit a családi elbeszélésekből tud ez esetben is meghatározzák a jövőt. Nagyon szemléletes, látványos leírás ez a családi megérkezés. Valóban érezzük az izzó napot, látjuk a szereplőket. KOK mindenható apa-portréját több emlékmozaikból építheti magának az olvasó, végig az apa figurája tölti be a kulcsszerepet, ám itt és most az anya is fontos szereplő. Az egyik kedvenc részem a fürdősapkás jelenetsor, ami az általános iskolás éveknél olvashatunk.Akad szerelem, lányok, néha csak két egész napig tartó "szerelem" ez, ahogy ez ilyenkor megszokott. Barátok, sok sok jó zene, filmek, könyvek jelennek meg a történetsorban. A kis KOK tagadhatatlanul igazi gyerek a maga néha zavaróan idétlen viselkedéseivel, szokásaival. Tetszettek ezek a huncut epizódok, egyezések a saját életemmel. Ez egy jó dolog olvasás közben, hogy a történet visszavisz a saját gyermekkori tapasztalataimhoz, élményeimhez. A zene és a könyvek már ott és akkor is sokat segítettek nekem is. Sokban különbözőek ezek az élmények, de mégis ismerősek: Karl Ove Knausgård gyermekkora a hetvenes évek Norvégiájában, színes és látványos képekben jelenik meg. Knausgård meri vállalni önmagát, nem idealizál. Egyetlen szereplőről sem mondható, hogy nem vállalható ez az őszinteség.


"A zene felemelt, az egyik kezemmel hadonásztam a levegőben, a fejemmel verve a ritmust, minden porcikám boldog volt."

A megidézett gyermekkor már-már idillien szép is lehetne, ha apa kiszámíthatatlan szigora, komor hangulatai nem vetnének félelmetes árnyékot a kis Ove félénk és érzékeny lelkére. Az anya és a testvére Yngve alakja adják a kontrasztot: szerető és elnéző gondoskodásuk, Yngve tanácsai, aki pontosan látja és érzékeli öccse vergődő félelmeit. Mindezekre apa árnyéka túlzottan rávetült, anya sem tud kilépni belőle. A másik igen beszédes jelenet a nagyszülőkhöz való egy órás autóút, maga látogatás és a visszaút története. A nagyszülőkről is érdekes portrét kapunk. Bár a történet néha fájdalmas, öröm olvasni, lendületes és élő. Hatásos jelenet még az almás eset, vagy a megsavanyodott tej is. Talán ez a harmadik könyv akár önállóan is olvasható. A harmadik könyv a gyermekkor regénye, szerintem mestermű. Egy elismert regény, amely felülmúlja a legtöbb memoárt, az egyszerűségében van a titka. A Harcom-sorozat jelenséggé vált.
A Játék vége nem is lehet más, mint a felnőtté válás kezdete. Várom a további köteteket.


"Az emlékezet nem beszámítható dimenzió az életben. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem az igazságot helyezi az első helyre. Sohasem az igazság követelményén múlik, hogy helyesen idéz-e fel egy eseményt, vagy sem. A saját érdekeinken múlik. Az emlékezet pragmatikus, megbízhatatlan, becsapós, de semmiképp sem ellenséges vagy gonosz módon; éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy a gazdája elégedett legyen vele."


Karl Ove Knausgard a Millenárison dedikál

Karl Ove Knausgård:
norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)


Eredeti megjelenés éve: 2009
Magvető, Budapest, 2018
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437492 · Fordította: Patat Bence

Fotók: Valuska Gábor

Szerelem

Karl Ove Knausgård: Szerelem
(Harcom 2.)








                                                             








Karl Ove Knausgård saját életét bemutató monumentális regényfolyama a második részben miről másról mesélne, mint a Szerelemről? Ez az egyik legszebb, legmeghatározóbb érzés az életünkben. A Halál szíven ütött, misztikus és izgalmas élveboncolása ritka kitárulkozó és őszinte pillanataival azonnal megvett magának. Úgy gondolom, aki elolvassa, biztosan végig kíváncsi érdeklődéssel fogja tovább olvasni Karl Ove harcát az élettel. Sehová nem sorolható sorozata kiemelkedő élmény, jó, hogy elkészült a magyar fordítása. Ez azért is érdekes, mert svéd kiadása is hamarabb megjelent, mint a norvég.


A rövid és kifejezően találó Harcom címet viselő sorozat első részében megismerhetjük Karl Ove apjával való kapcsolatának mélyreható ábrázolását. A második, Szerelem alcímet viselő részben legalább annyira részletes képet olvashatunk Karl Ove "száműzetéséről" Svédországban, és megtudjuk ennek hátterét. (válása után elmenekül)

Röviden: egy harmincas, három gyermekes, éppen sikeres íróvá váló férfi mindennapi harcaiba leshetünk be. Itt valóban megjelenik minden létező probléma, amit egy házasság és a gyerekek, a munka és magánélet adhat. Kötelező mindennapi körök, a gyereknevelés valóban fárasztó és bizony sok esetben idegölő pillanatai, a munka összeegyeztetése, és ha ez nem lenne elég, Linda a feleség iskolába jár. Hogyan fog tudni alkotni Karl Ove? Nem titkolja, szívesebben ülne egy kávéházban, írná új regényét, (hiszen a kiadó felé is meg kell felelnie), mint babázna naphosszat. Mellé természetesen a félelem is elhatalmasodik rajta. Nevezetesen, hogy túlzottan nőies, túl "férfiatlan" a pelenkacsere, etetés, altatás, a sétáltatás az otthonlét a gyerekkel. Hiába nézik elismerően a környezetében, azért az ősi ösztön benne is dolgozik. Gyanúsan figyeli a reakciókat a "férfi babakocsival a nők között" élménye nem feltétlen ad könnyű pillanatokat neki. Van azért ebben sok kirekesztés és önmegaláztatás is. Karl Ove azonban jól teljesít! A mindennapi élet realista ábrázolása ez. Egy nagyon részletes és személyes beszámolót olvashatunk egy kisgyermekes apa harcáról a mindennapokban. Mennyiben más egy 21. századi apakép az előző évtizedekhez képest? Apává lenni élmény. Erről is érzékletesen ír:

"Két kezét a hasán pihentette. Találkozott a pillantásunk. Boldog vagyok, üzente a szeme. Rámosolyogtam.
Atyaég. Két hét múlva gyerekünk lesz.
Apa leszek"

A történetek mellé sok apró társadalmi információt kapunk Norvégia és Svédország közötti különbségekről. Ebben segítség a szerző jó barátja, Geir, egy másik norvég író, aki szintén Svédországban él. Meglepőek és érdekesek a norvégiai és svédországi különbségekről írtak.

A regénytelenség folyamata jól kísérhető. Az események bárkivel éppen így megtörténhetnek és történnek is. Fiatal írónk és családjának mindennapi küzdelmei ismerősek az olvasónak is. Kedvesek, aranyosak a gyerekei, ám vitathatatlanul fárasztóak is. Hárman főleg... Itt érzi az olvasó, mennyire kell a felfrissülés, az új erő a folytatáshoz, a mindennapokhoz. Knausgård önéletrajzának második része is nem mindennapi részletességgel íródott. Minden apró kis nevetés, minden frusztráció ellenére is ha önmagához néha kegyetlen is, a mindennapok kínos vagy nehéz helyzeteit Lindával a szerelem íveli át. Erő és gyengédség vagy gyengeség? Szabadság és boldogság együtt lehetséges lehet?

Tetszett, hogy a felidézett emlékhalmazt filozofikus pillanatok törik meg: már a kezdés a két kisgyermek összehasonlító analízise is eredeti, ahogyan egy légy röptéről, a cipőfűző megkötéséről de a válás után ismét felragyogó szerelem minden gyönyöre és kínja is megjelenik a szövegben. Második házasságban már némi rutinnal felfegyverkezve érkezik az ember. Linda szülése nagyon életszerű, valós lehet, mégis a fájdalmas üvöltését szinte hallja az olvasó. Elmélkedik még a saját szigorú neveltetéséről, hogy ez mennyiben hat a saját gyerekei felé.

Karl Ove Knausgård próza írása az ironikus humort sem nélkülözi. Furcsa, hogy a történet középpontjában valós, létező karakterek állnak. Az irodalom fontos dolog a valóság közvetítésére. Itt maximálisan megkapjuk ezt. Ez a sorozat az őszinteség valós mesterműve. Karl Ove napjaink kiváló írója. A központi harc ebben a kötetben a család és a művészet közötti egyensúly megteremtése, annak fenntartása.

Karl Ove Knausgård a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége április 25. és 28. között.

Karl Ove Knausgård:
norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.


Díjai

Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)



Magvető, Budapest, 2017
588 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436051 · Fordította: Petrikovics Edit