Blogturné #119 - Alexandra Bracken: Sötét játszmák

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ruby sosem akarta birtokolni azon képességeit, amelyek majdnem az életébe kerültek. Most azonban meg kell szoknia őket. A többiek a Gyerekek Ligájában csak „Vezérnek" hívják Rubyt, pedig ő pontosan tudja, hogy micsoda: egy szörnyeteg. Amikor Rubyra bíznak egy érzékeny titkot, bele kell vágnia élete legveszélyesebb küldetésébe: el kell hagynia a Gyerekek Ligáját. Kegyetlen információk keringenek arról a veszélyes betegségről, ami a fertőzött amerikai kisgyerekek nagy részét megölte, a többieket pedig kirekesztett lényekké változtatta, és úgy tűnik, ezen információk kiirthatatlanok. Az igazság azonban egyetlenegy helyen lelhető fel: Liam Stewartnál. Ahogyan Ruby átutazik az országon, kutatva Liam és a katasztrófa után, ami tönkretette az életét és egész Amerikát, szíve és esze két irányba húzza – szíve a régi barátok és a család felé, esze pedig a Liga felé, aminek ígéretet tett. Egy biztos: Ruby mindent meg fog tenni azért, hogy megvédje szeretteit. De mi van akkor, ha a háború megnyerése önmaga elvesztését jelenti? (Maxim)

Vélemény: Nem tudom, emlékeztek-e még, de az első résszel nem igazán voltam kibékülve. Annyira lassú, és vontatott volt, hogy akármennyire is akartam, nem tudott lekötni... És akkor a túlbonyolítottnak beállított világfelépítésről még nem is beszéltem. Szóval mondhatni, hogy a kíváncsiság vett rá a folytatásra, hogy vajon egy kissé gyengécske kezdés után tud-e olyan folytatást írni, ami valóban meghozza az ember kedvét ehhez a szériához.

Örömmel jelenthetem, hogy a második rész minden téren kenterbe veri az elsőt! Amennyire nem voltam kibékülve a Sötét elmékkel, annyira imádtam ezt a kötetet. Egyszerűen zseniális az egész, esküszöm, mintha nem is Alexandra Bracken írta volna. 

Már a kezdéssel abszolút sikerült megnyernie magának. Igazi csapjunk bele a lecsóba jelleggel indított. Az írónő stílusa is sokat fejlődött szerintem, már nem volt annyira esetlen az egész, mintha ő se tudná, mit szeretne kihozni ebből a dologból - szerintem ez volt a legfőbb oka annak, hogy annak idején nem tudott megnyerni magának, bármennyire is szerettem volna -. Most már érződik benne a tudatosság, és a jó történetvezetés is. Le a kalappal előtte, komolyan! 

Az egész történet sokkal komolyabb, mint amit annak idején kaptunk. Végre teljesen tiszta az ember fejében a világfelépítés, ami engem például arra döbbentett rá, hogy ez az egész Gyermek Liga-szál engem kicsit a Beavatott-ra, és azon belül a Bátrakra emlékeztetett, de ez nem volt zavaró, sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a fajta megoldás, de ezzel elképzelhető, hogy egyedül leszek, majd meglátjuk. Az pedig, hogy eköré az írónő felhúzott egy komoly karakterdrámát Ruby főszereplésével, nagyon jól működött. Tetszett, ahogyan a lány őrlődött a kötelessége, és aközött, amit valójában tenni szeretett volna. Nem emlékszem, hogy a közelmúltban olvastam volna olyan könyvet, amiben ez hasonló módon lett volna megvalósítva. Plusz az is tetszett, hogy bizonyos szempontból önmagával is meg kell küzdenie, hiszen a képességei miatt egyszerűen nem találja a helyét. Nem tudja eldönteni, hova tartozik istenigazából. Jó látni, hogy nem egy unalmas, sablonkarakternek számító főhősnővel van dolgunk, hanem egy vérbeli, jó karakterrel. 

Apropó, ha már Ruby: igazi jellemfejlődésen ment keresztül az előző kötethez képest. Végre nem csak értetlenül áll, és néz maga elé, fel se fogva, mi zajlik körülötte, hanem az események valódi résztvevője, alakítója. Azt, hogy profi katonává vált volna, még nem mondanám, de azt hiszem, ami késik, nem múlik. Ráadásul, a cselekmény most igazán a minimumra szorította vissza a romantikát - mondjuk nem is illett volna bele egy ilyen lendületes, akciódús történetbe -. A humor se dominál annyira, mint az első részben, de azért az elmondható, hogy itt is akadnak igazán jó, megmosolyogtató beszólások. Ennek Vada az igazi mestere, egyszerűen rajongtam a szarkasztikus megjegyzéseiért - bár ez lehet, hogy főleg azért volt, mert önmagamra emlékeztetett ezzel -. 

Tudom, nem sokat írtam a többiekről, de higgyétek el, ez a rész elsősorban Rubyról és a benne végbemenő változásról szól, mintsem a csapatról. És ez semmit nem von le az értékéből, ettől még maximálisan élvezhető a könyv. 

Ha valakinek szerette az első részt, ezt egyenesen imádni fogja. Ha viszont valakinek elvette volna a kedvét, higgye el, megéri esélyt adni ennek a résznek, mert igenis, meghozza az ember kedvét a folytatáshoz.

Kedvenc karakter(ek): Ruby, Cole
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 478
Sorozat: The Darkest Minds (#2)

Résztevő blogok listája:

12.11. - CBooks
12.13. - Könyvszeretet
12.15. - MFKata Gondolatai
12.17. - Letehetetlen
12.19. - Deszy Könyvajánlója
12.21. - Always Love a Wild Book

Nyereményjáték:

Kedvenc főszereplőink visszatérnek!

Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.

Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.

Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, ha az értesítéstől számított 72 órán belül nem jelentkezik valamelyik nyertes, újat sorsolunk!

A mai idézet: “– Jesszus! Olyan volt, mintha egy árammal csapatott macskát tettek volna turmixgépbe.”

a Rafflecopter giveaway

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Miért: Megszerettem az első részt.

Tartalom: Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival. (Agave)

Vélemény: Az tetszik ebben a történetben, hogy a cselekmény tényleg ott folytatódik, ahol abbamaradt. Jó, itt is eltelt néhány hónap Roman látogatása óta, de az írónő alig néhány oldalban remekül összefoglalja, hogy a Jerome és Georgina közötti alku milyen hatást gyakorolt a nő életére. Remekül ingázik a szukkubusz és hétköznapi barátnő szerep között, igaz, egyre nehezebben viseli, hogy nem fekhet le Seth Mortensen-nel. Azaz, éppenséggel megtehetné, de abban az esetben, az író hamarosan távozna az örök vadászmezőkre... És ezt egyikük sem szeretné megkockáztatni. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok folytatásnál megesik, hogy kissé olyan, mintha az ember egy teljesen új kötetet olvasna, ami nem igazán kapcsolódik az előzőhöz, csak úgy van. Igaz, ma már vannak olyan sorozatok, amik kimondottan egy ilyen formulára épülnek (J. R. Ward hét főbűnnel kapcsolatos sorozata, vagy Elkeles Fuentes-fivérei), de néha van, hogy egy nem ilyen jellegű sorozatba is becsúszik az ilyen hiba. Remélem, Mead nem fog ebbe a hibába beleesni.

Mead a jól megszokott karakterek mellett - akik közül továbbra is Jerome és Carter a két nagy kedvencem -, mint az a fülszövegben is látszik, behoz egy újabb szereplőt is Bastien személyében, aki egy inkubusz. A feladata ugyanaz, mint Gina-é, csak ő nem férfiak, hanem nők fejét csavarja el időről-időre. Benne azt szerettem meg, hogy az első pillanattól kezdve érti, mint megy keresztül a másik "kurtizán", míg Georgina többi barátja igazából értetlenül áll a dolgok előtt, és nem tudják hova tenni a szexmentes kapcsolat létezését. Mint kiderül, Bastien azért érkezik a városba, hogy elcsábítsa egy gazdag kormányzó feleségét, aki igen komoly erkölcsöket vall, - elvileg -. Hát az a nő... Borzalmas. Semmi bajom azzal, ha valaki komoly elveket vall, még akkor sem, ha azok teljesen ellentmondanak az enyémnek, vagy ilyesmi, de könyörgöm, Dana bűzlik az álszentségtől. Amint kinyitja a száját, az ember érzi, hogy gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs azzal, amiről prédikál. És igazából ezért utáltam meg. Mert lehet akármilyen jégkirálynő, szerintem ezt sokkal inkább az egoizmus váltja ki belőle, nem azok az értékek, amiket képvisel. Bár van, amikor kifejezetten szórakoztató tud lenni, hogy ennyire merev. Például fehérnemű-vásárlás közben.
A nyomozás most érdekes, igaz, ezúttal sokkal kiszámíthatóbb, mint az első részben. Mead gyakorlatilag az orrunk alá tolja a megoldást, gondolkodnunk se kell, a rejtély szinte felgöngyölíti önmagát.  

Mindent egybevetve, bármennyire is szeretném kedvencnek tekinteni ezt a könyvet, azt azért el kell ismernem, hogy ennek a résznek már vannak negatívumai is. Egyrészt, a cselekmény engem most nem kötött le olyan szinten, mint az első rész, néhol kifejezetten untam Bastien nyavalygását, amiért nem jut előrébb a szentfazéknál. Másrészt, Seth-től szabályosan agylobbot kaptam. Biztosan bennem van a hiba, de szerintem olyan pasi nem létezik, aki olyan megértő, hogy még azt is elfogadja, hogy a barátnője mindenki mással ágyba bújik, csak vele nem. És igazából még ki se akad ezen. Jó, néha elejt valami tétova megjegyzést, hogy kicsit zavarja, vagy valami, de ennyiben ki is merül. Nekem ez túlságosan is papucs-effektus. Ráadásul a történet vége egyáltalán nem tetszett. Unom, hogy Seth nem áll ki magáért, úgy tesz, mintha teljesen normális lenne az a kapcsolat, amit Georgina-val folytat. És amúgy is, a zárójelenet nekem kicsit erőltetettnek hatott, de valószínűleg senki más nem lesz így ezzel.

Kedvenc karakter(ek): Carter
Gyűlölt karakter(ek): Seth (sajnos)
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Török Krisztina
Kiadta: Agave Kiadó
Év: 2012
Oldalszám:
Soroza: Georgina Kincaid (#2)

Richelle Mead: A szukkubusz dala

Miért: Elkezdett érdekelni, miért rajonganak érte ennyien.

Tartalom: Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan… (Agave Kiadó) 

Vélemény: Nem ezzel szerettem volna kezdeni, de amint beleolvastam a könyvbe, az első gondolatom az volt, hogy olyan, mintha egy Anita Blake kötetet vettem volna a kezembe. Na, nem azokat a mostanában kijött, jórészt "Csak szex és más semmi" témájú részeket, hanem olyanokat, mint például a legelső, a Bűnös Vágyak. Mint utólag felvilágosítottak, leginkább azért vettem Georgina-t és Anitát egy kalap alá, mert ugyanaz az ember fordította, s mint ilyen, óhatatlanul is megegyezik a két regény stílusa. Belátom, ez hiba volt.

De, ha már így alakult, akkor elmondom, miért szerettem sokkal jobban Georgie karakterét. Annak ellenére, hogy Anitával ellentétben ő már nem halandó, mégis akként viselkedik. Megvan a maga kialakult élete, amibe a természetfeletti csak akkor és ott zavar be, ahol nagyon muszáj. Nincs elszállva magától, tudja, hogy ő is csak egy fogaskerék a gépezetben, ami a poklot működteti, ennek megfelelően éli mindennapjait. Az kiváltképp tetszett, hogy a fajtája nem nimfomán prostituáltnak lett kitalálva. Természetes, hogy szüksége van a szexre, de ez nem azt jelenti, hogy éjt nappallá téve, szinte a nap minden egyes percében erre kellene gondolnia, vagy minden este összefeküdnie legalább egy valakivel.

Emellett az érzései is hihetőek. Mead remekül érzékelteti azt vívódást, amin a szukkubusz átmegy, valahányszor egy olyan férfi közelébe kerül, aki iránt akár mélyebb érzéseket is táplálhatna, de nem teheti meg, mert azzal tönkretenné őket. A "szerelmi háromszög", ha lehet így mondani, szintén nem egy légből kapott valami. Mind a Seth-hez, mind a Roman-hez fűződő kapcsolata ki van dolgozva. Nem arról van szó, hogy csak úgy, első látásra szerelembe esne. Csak azután kezd mindkettejükhöz komolyabban vonzódni, miután megismeri őket. Külön jó pont a számomra, hogy kifejezetten randizik velük, még akkor is, ha ez nem minden esetben van konkrétan kimondva. Ezt pedig azért tartom lényegesnek, mert a legtöbb könyvben ez már kvázi nem divat. A szereplők csak úgy random egymásba zúgnak, majd jön a happy end, és kész. Itt legalább pontosan érezni, hogy milyen események hozzák közelebb egymáshoz a karaktereket, és ezt imádtam. Ráadásul, az sem elhanyagolható szempont, hogy Georgina mást szeret az egyikben, mint a másikban, tehát a két szál nem egymás tükörképére teremtetett. Azt kell mondanom, hogy többi mellékszereplő is remekül ki lett találva: Jerome és Carter kettőse pedig külön megérdemelne egy misét. 

A nyomozós szállal sincsen gond, bár semmi igazán meglepő nincs benne, mégis, az írónő úgy csavarta a szálakat, hogy míg olvastam, én végig ide-oda ingáztam a két fő gyanúsítottam között, és nem sokkal azelőtt raktam össze a képet, hogy az a könyvben is megjelent volna.  

Ha valaki híve Laurell K. Hamilton könyveinek, vagy egyéb, természetfeletti romantikus könyveknek,ennek is nyugodtan adhat egy esélyt. Szerintem Georgina őt is leveszi majd a lábáról.

Kedvenc karakter(ek): Georgina, Seth, Roman, Carter

Gyűlölt karakter(ek): Helena

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Török Krisztina

Kiadta: Agave Kiadó

Év: 2012

Oldalszám: 352

Sorozat: Georgina Kincaid (#1)