A következő címkéjű bejegyzések mutatása: árnyvadászok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: árnyvadászok. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 23., kedd

Blogturné #185 - Cassandra Clare: A hercegnő

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Tessa ​​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba? (Könyvmolyképző)


Vélemény: Talán emlékeztek még, hogy már a Herceg bejegyzésem végén is megemlítettem, bizony, egyáltalán nem lelkesedem a Pokoli szerkezetek sorozat befejező részéért. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy legalább kétszer - de az is lehet, hogy háromszor - kezdtem neki, mire, most, az egyszer sikerült ténylegesen elolvasnom a könyvet. 
Számomra valahogy teljesen elütött a hangulata az előző részekétől, és itt most nem arra gondolok, hogy sokkal komorabb lenne, vagy ilyesmi, hanem egész egyszerűen kilóg a sorból. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Clare ezt már sokkal inkább csak a pénz miatt írta volna meg, s nem azért, mert tényleg el akarna mesélni valamit... Inkább csak lezárni azt, amit két köteten át húzott eddig, és ugyan, legyen már vége. Ennek megfelelően, nekem nagyon erőltetett hatása volt az egész könyvnek. 
Már a legelején, amikor még csak kóstolgatjuk a dolgokat, akkor is azt éreztem, hogy na, ezt bizony nagyon nem nekem találták ki. Hiába drukkoltam Tessa és Jem boldogságáért, már valahogy a kezdet kezdete is azt sugallta, hogy itt aztán minden lesz, csak túl nagy happy end nem. És ezzel nem lövöm el a történet végét, vagy ilyesmi, csak arra gondolok, hogy az egész szálat belengi valami baljósság... Majdnem úgy, mint az általam imádott Forbiddenben, csak, míg ott ez kifogástalanul működött, ebbe a könyvbe egyszerűen nem illett bele. 
Szerencsétlen Will hol látványosan szenved, hol adja a macsót - hol meg az ellenállhatatlan hősszerelmest -, és éppen ezért, én magam se tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Értem én, hogy mi miért van, de könyörgöm, olykor annyira idiótán viselkedik, hogy arra szavakat sem találok. Mondhatnánk, hogy fiatalság, bolondság, de a történet egy olyan korba játszódik, ahol a tizenéves kor végét taposóktól az övénél jóval érettebb viselkedést vártak el, nem véletlenül. 
Magyarul, a nagy triász egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, pedig a cselekmény értelemszerűen hármójukra, a már teljesen egyértelmű, szemet kiszúró szerelmi háromszöggel a középpontban. Abba most inkább ne menjünk bele, hogy szerintem melyik fiú érdemelné meg jobban Tessa-t - erről a Hercegben már jócskán sikerül értekeznem -, de tény, ami tény, ez a dolog hol működött nálam, hol nem. Esküszöm, ha már romantika, számomra ezer meg egyszer szórakoztatóbb és élvezetesebb volt látni, hogy hogyan formálódik át Sophie és Gideon Lightwood kapcsolata, amelynél a jég megtörése persze már korábban elkezdődött, de itt tetőződött be, szerintem remekül. Engem ez a szál sokkal jobban lekötött, mint amire figyelnem kellett volna... Lehet, hogy bennem van a hiba? 
Mindenesetre, azt azért meg kell hagyni, hogy messze ez a legmozgalmasabb, talán még egyben legakciódúsabb kötet is, ahol egyszerűen nem igazán van ideje leülni a cselekménynek, mert szinte mindig történik valami, amire muszáj odafigyelni. Hol Mortmain csinálja a fesztivált, hol Tessa és Will drámázik, hol mit tudom én, leszakad az ég... Szóval mindig történik valami, és ez egy ideig jól is működik, de aztán jól esik, amikor picit azért le tud végre állni, hogy az ember megemészthesse azt a végtelen információáradatot, ami a Hercegnőben ömlik rá. 
Lehet, hogy tényleg csak a keserűség beszél belőlem, de annak ellenére, hogy viszonylag sok része tetszett, összességében mégis kissé keserű szájízzel búcsúzom ettől a sorozattól. Tény, hogy Clare elvarrt minden olyan szálat, amit el kellett varrni, mégis... Én egyáltalán nem erre számítottam. 

Kedvenc karakter(ek): Jem
Gyűlölt karakter(ek): Mortmain
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 552
Sorozat: The Infernal Devices (#3)


Résztvevő blogok listája:


Pokoli szerkezetek 1. – Az angyal
08.01. – Sorok Között
08.04. – Cbooks
08.07. – Letehetetlen


Pokoli szerkezetek 2. – A herceg
08.10. – Sorok Között
08.13. – Cbooks
08.16. – Letehetetlen


Pokoli szerkezetek 3. – A hercegnő
08.19. – Sorok Között
08.22. – Cbooks
08.25. – Letehetetlen

Nyereményjáték:

Cassandra Clare igazi birodalmat épített ki az Árnyvadász-kötetekkel, amikből itthon is rengeteg megjelent már.
A mostani játék során 1-1 idézetet találtok az Árnyvadász-kötetekből, nektek pedig a Rafflecopter doboz megfelelő kell beírni az adott könyv címét, amiben megtalálható az idézet.
A Pokoli szerkezetek trilógia mindhárom részéből 1 könyvet sorsolunk, a kiadó sajnos csak belföldre postáz. A győzteseket e-mailen értesítjük majd, és ha 72 órán belül nem reagál, új győztest kell sorsolnunk. Sok szerencsét a játékhoz!

A mai idézet: Ha nem kezdesz el vigyázni magadra, kénytelen leszek eljárni hozzád, és addig főzni neked a varázslatosan ehetetlen tonhallevesemet, amíg jobban nem leszel.

2016. augusztus 13., szombat

Blogturné #182 - Cassandra Clare: A herceg

Miért: Nosztalgia

Tartalom: A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Számomra ez egyértelműen Jem fókuszú rész volt. Sokkal inkább szólt ez a könyv róla, mint a triójuk másik két tagjáról - bár természetesen azért a többieknek is kijut bőven a "játékidőből", ha lehet így fogalmazni -, mégis úgy érzem, inkább a Carstairs-fiú van előtérbe helyezve a Hercegben. S ezt nem csak azért mondom, mert ő szerepel a borítón. 
Itt jön ki először jobban a szerelmi háromszög a főszereplőink között, itt érezzük meg igazán, hogy mindkét fiúnak megvannak a ma érzelmei Tessa iránt. Nem azt mondom, hogy kiéleződne a verseny Will és Jem között, hiszen sosem versengtek egymással a lányért, de az biztos, hogy az előbbi fiú technikája, amivel annyira kényszeresen, és már-már idegesítően próbálja meg eltaszítani magától Tessát, itt egyértelműen betetőzött, és mintegy utat nyitott Jemnek. Benne azt tudtam szeretni, hogy egyáltalán nem olyan harsány, mint a legjobb barátja, inkább visszafogott, kedves, jószívű... Nem papucs, de már majdnem. Itt viszont ezt nem éreztem problémának, ugyanis Tessanak éppen a támogatásra van szüksége a saját érzelmi viharai között, nem pedig arra, hogy valaki megmondja neki, mit hogyan csináljon - mint az egyébként maximálisan benne van a Herondale-mentalitásban, mondjuk így -. 
Will egyébként kifejezetten irritáló volt számomra ebben a kötetben, mintha kicsit kifordult volna önmagából, és nem tudná kezelni a saját érzelmeit, teljesen megzavarodna tőlük, és ennek eredményeként produkálná azt a végtelenül idegesítő viselkedését, amiből olykor-olykor sikerül azért kitörnie, és igazán érzelmes, vagy éppen romantikus jeleneteket produkálnia. Számomra ilyen volt az a bizonyos erkélyjelenet, amire még mindig szívesen gondolok vissza, annak ellenére, hogy ebben a részben egyértelműen Jem felé billent el a mérleg. 
Most már azért illik megemlékeznem Charlotte és Henry kapcsolatáról is egy kicsit, akik nagyon szórakoztató kettőst jelentettek számomra az Angyalban. Ez itt sem volt másként, s ez a rész ébresztett rá, hogy ez leginkább a férfi bolondos természetének köszönhető. Remekül kiegyensúlyozzák egymást, a nő komolysága mellett is remekül tud érvényesülni a férje, aki azért néha szintén megvillantja a határozottabb énjét. 
Bevallom, én a Lightwood-fiúkat nem igazán tudom hova tenni. Egyikükkel sem szimpatizálok különösebben, de talán Gideon-t egy picit jobban meg tudtam kedvelni, hála anak, ahogyan Sophie-val viselkedik. Annak ellenére, hogy az egész család kimondottan sznob ebben a sorozatban, ő az egyetlen, aki valódi érdeklődést képes mutatni a kis szolgálólány iránt, s mindezt olyan szépen, már-már bájosan teszi, hogy az még nekem is megdobogtatta a szívemet. Jó látni ezt a kissé régivágású romantikát, ami nem instant, hanem aprócska építőelemekből, fokozatosan épít fel. 
A történet ebben a részben megint csak nagyon színvonalas, bár erősen érződik benne az átvezető jelleg, mintha csak egy tölteléket lapozgatnánk a nagy, végső megmérettetési előtt, amely során eldől a szereplőink sorsa. Ennek ellenére képes volt rá, hogy izgalmas és érdekes legyen az olvasó számára, főleg a lezárása miatt, ami engem igazság szerint meglepett, de éppen ezért, egyszerűen rajongok érte. S éppen ezért nem gondolok bele szívesen, hogy a Hercegnő, ehhez, és az Angyalhoz képest, sajnos egyáltalán nem sikerült jól... Hogy miért, az majd a következő kritikámból kiderül - legalábbis remélem -. 

Kedvenc karakter(ek): Jem, Tessa
Gyűlölt karakter(ek): Will
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 496
Oldalszám: 2012
Sorozat: The Infernal Devices (#2)


Résztvevő blogok listája:

Pokoli szerkezetek 1. – Az angyal
08.01. – Sorok Között
08.04. – Cbooks
08.07. – Letehetetlen

Pokoli szerkezetek 2. – A herceg
08.10. – Sorok Között
08.13. – Cbooks
08.16. – Letehetetlen

Pokoli szerkezetek 3. – A hercegnő
08.19. – Sorok Között
08.22. – Cbooks
08.25. – Letehetetlen

Nyereményjáték: 

Cassandra Clare igazi birodalmat épített ki az Árnyvadász-kötetekkel, amikből itthon is rengeteg megjelent már.
A mostani játék során 1-1 idézetet találtok az Árnyvadász-kötetekből, nektek pedig a Rafflecopter doboz megfelelő kell beírni az adott könyv címét, amiben megtalálható az idézet.
A Pokoli szerkezetek trilógia mindhárom részéből 1 könyvet sorsolunk, a kiadó sajnos csak belföldre postáz. A győzteseket e-mailen értesítjük majd, és ha 72 órán belül nem reagál, új győztest kell sorsolnunk. Sok szerencsét a játékhoz!

A mai idézet: – Úgy mondod ki, hogy „démonhimlő”, mint más azt, hogy „váratlan örökség”.

2016. augusztus 4., csütörtök

Blogturné #179 - Cassandra Clare: Az angyal

Miért: Nosztalgia

Tartalom: A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.

Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Azt hiszem, elmondhatom, hogy különleges kapcsolatom van ezzel a könnyvel. Annak idején, amikor az angol nyelvvizsgámra készültem, a különtanárom javasolta, hogy rendeljek pár angol könyvet, lehetőleg olyat, ami érdekel, és próbáljam meg elolvasni, hogy lássam, mennyit értek belőle. A választásom, Lauren Oliver: Delírium című könyve mellett, éppen a Clockwork Angel-re esett, ami nem sokkal korábban jelent meg a tengerentúlon. Ez volt a legelső könyv, amit angolul olvastam végig, és nagyon büszke voltam magamra, amiért értettem, hogy mi is történik benne. 
Na, de akkor lássuk magát a könyvet. A TMI előzménytrilógiájáról van szó, amely a XIX. századi Londonba kalauzol el minket. A fiatal Tessa Gray-t követhetjük nyomon, aki a testvére buzdítására érkezik a városba... Legalábbis elméletben. Hamar kiderül, hogy ez lényegében egy átverés volt, s egyesek bármit megtennének, hogy a lány megmagyarázhatatlan képességét az uralmuk alá hajtsák. Ezek a részek kimondottan hátborzongatóak, emlékszem, olykor megfagyott ereimben a vér, annyira hatásosan voltak megírva ezek a részek. 
Végül persze megmenekül nyomorúságos helyzetéből, mit ad Isten, két árnyvadász, Will és Jem segítségével, akik persze kötelességüknek érzik, hogy innentől kezdve megvédjék a lányt. Itt indul el igazán a történet, bár sokkal lassabban bontakozik ki a cselekmény, mint a Végzet Ereklyéiben. Itt gyakrabban érezni azt,hogy kissé leül a történet, de engem például ez egy kicsit sem zavart. Számomra mégis az volt ebben a regényben a legmaradandóbb élmény, hogy sokkal sötétebb hangulata van a történetnek, mint a Végzet Ereklyéi esetében. Valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy sötét fátyolon keresztül látnám az egészet, és ez nagyon jól állt a cselekménynek, bármilyen furán hangzik is. Mivel ez egy retroturné, nem is tudom, mennyire érdemes belemenni a történetbe, vagy mennyire nem, ezért inkább a karakterekről ejtenék néhány szót. 
Bár nagyon szeretem az Angyalt, azt el kell ismernem, hogy a három főszereplőnk lényegében egy az egyben megfeleltethető a Csontváros főszereplőinek. Will túlságosan is sokban hasonlít Jace-re - és most vonatkoztassunk el attól a ténytől, hogy Herondale a vezetékneve, ami nyilván előrevetít bizonyos dolgokat -. Rengeteg megszólalása kísértetiesen hasonlított a fent említett fiúéhoz, ami engem olykor kifejezetten zavart. Tessa, akárcsak Clary, jó ideig értetlenül áll az események előtt, és sokszor csak sodródik az árral, mint akinek nincs jobb dolga, nem igazán tud önállóan cselekedni. Ez persze betudható annak, hogy új környezetbe kerül, és nem tud olyan könnyen alkalmazkodni, elvégre nem árnyvadász, de nem is ember, s ebben a részben például nem is kapunk magyarázatot a lány alakváltó képességére, Jem pedig.. Nos, bár ő nem kiköpött Alec, a visszahúzódó, kissé zárkózott viselkedése óhatatlanul is rá emlékezteti az embert. Jemben az egzotikus származása, és a függősége érdekes újdonságként hat egyébként, mert ilyen jellegű karakter. Közte és Will között is van némi bromance, de inkább aranyos, mintsem irritáló. Megható látni, ahogy kitartanak egymás mellett, de azért a lány felbukkanása idővel próbára teszi a barátságukat. 
Clare könyveiből nyilván nem maradhat el a romantika sem: ezt Will és Tessa hozzák el nekünk, az egyik, szerintem legjobb csókjelenettel, amit az írónőtől valaha olvastam - bár zárójelben jegyzem meg, azért itt is van némi párhuzam Jace és Clary első csókjelenetével -. 
A regény eyértelműen a hármasra koncentrál, a többi mellékszereplő - mint például az Intézet vezetője, Charlotte, valamint a férje Henry, illetve a Lightwoodok - majd a folytatásokban jutnak komolyabb szerephez. 
Összességében itt még nem igazán érződik, hogy a Pokoli szerzetek egy önálló sorozat, mivel túl sok a párhuzam a korábbi részekhez képest, Ettől függetlenül érdekes és izgalmas olvasmány.

Kedvenc karakter(ek): Jem
Gyűlölt karakter(ek): Will
Pont: 10/8

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 496
Sorozat: The Infernal Devices (#1) 


Résztvevő blogok listája: 

Pokoli szerkezetek 1. – Az angyal
08.01. – Sorok Között
08.04. – Letehetetlen
08.07. – Cbooks
Pokoli szerkezetek 2. – A herceg
08.10. – Sorok Között
08.13. – Letehetetlen
08.16. – Cbooks
Pokoli szerkezetek 3. – A hercegnő
08.19. – Sorok Között
08.22. – Letehetetlen
08.25. – Cbooks

Nyereményjáték: 


Cassandra Clare igazi birodalmat épített ki az Árnyvadász-kötetekkel, amikből itthon is rengeteg megjelent már. A mostani játék során 1-1 idézetet találtok az Árnyvadász-kötetekből, nektek pedig a Rafflecopter doboz megfelelő kell beírni az adott könyv címét, amiben megtalálható az idézet.A Pokoli szerkezetek trilógia mindhárom részéből 1 könyvet sorsolunk, a kiadó sajnos csak belföldre postáz. A győzteseket e-mailen értesítjük majd, és ha 72 órán belül nem reagál, új győztest kell sorsolnunk. Sok szerencsét a játékhoz!
A mai idézet:
– Jézusom! – kiáltotta Luke.
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.