A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házi praktikák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házi praktikák. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 23., kedd

Vászonzsák, uzsonnás szütyő, textil bármi-tartó...

Igyekszem tudatosabban figyelni arra, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk a saját háztartásunkban is. A hétköznapokban gyakran visszük magunkkal az egész napi elemózsiát, úgyhogy úgy gondoltam ideje varrnom egy mosható uzsonnás szütyőt, ami nem csak ételtárolásra használható. Ebből a kedves kis almás anyagból öröm volt megvarrni ezt a prototípust, de úgy gondolom készülni fog még jó pár belőle.







2016. szeptember 8., csütörtök

A varrós fiók új élete

 A varrós asztalom fiókjában korábban sosem tudtam rendet tartani. A csipkék, cérnák és a különböző varráshoz szükséges apró holmik régebben egy nagyobb bonbonos fémdobozban kallódtak. Ezt a káoszt mindenféleképpen szerettem volna felszámolni, mert átláthatatlan volt az egész,  a holmik sosem kerültek oda vissza, ahonnan eredetileg elővettem őket, nem mellesleg a bonbonos dobozok sok helyet foglaltak el.


Nyár elején beszereztem két darab ikeás (antonius) műanyag tárolót és ebbe szortíroztam szét az apróságokat.





...és hogy eddig miért nem írtam róla? Kíváncsi voltam, hogy hosszú távon mennyire fog működni az új rendszer, de most már bátran kijelenthetem, jól vizsgázott! Az egész sokkal átláthatóbb lett, mindennek meg van a helye és így a rend is fenntarthatóbb! :)

Természetesen a műanyag rendszerező előtt használt fém bonbonos doboz sem veszett kárba, nem marad üresen! Most a csipeszekre tekert osztott hímzőcérnáimat tartogatom benne. 




2016. június 15., szerda

A házi-tésztáról

Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam Bálinttól egy tésztanyújtó/tésztakészítő gépet. Amolyan régi, kézzel hajható típust. Első dolgom volt papókámnak megmutatni, mert nincs még egy olyan ember aki ennyire ismerné ezeket a szerkezeteket és számomra ő a kézi-tésztakészítő gépek nagy javítómestere! Ha van egy problémás tésztanyújtó, azt ő biztosan helyre tudja pofozni.
Gyerekkoromban minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, és gyakran szegődtem nagyapám mellé a műhelybe, ahol tésztanyújtót bütykölt. Mindig nagy szakértelemmel és szenvedéllyel átszellemülve magyarázta, hogyan kell bánni tésztakészítő géppel, mire kell odafigyelni. Mindig mondogatta nekem, hogy a háziasszonyok gyakran rontják el a saját gépüket, mert túllisztezik a tésztát, vagy beolajozzák, belisztezik a nyújtót… vagy ne adj’ Isten használat után elmosogatják. A mai napig állítja, hogy ez szörnyű vétség, hazavágjuk vele a gépünket! :) 


Szerintem nincs még egy olyan ember, aki ennyit tudna a tésztanyújtó gépekről mesélni. Legalábbis az én ismeretségemben nincs! 
Amikor a nagyiéknál töltöttem a szünidőt, gyakran engem is bevontak a munkába. Így történhetett meg, hogy annyi minden mellett a házi-tészta készítés rejtelmeit is a nagyszüleimtől tanultam. Tésztakészítésnél mindenkinek megvan a maga feladata. Míg papó gondosan előkészíti a terepet, mama összeállítja a tésztát. Fél kilogramm finomliszthez 5 darab tojás.


A mai napig elvarázsol, ahogy mama gyúrja a tésztát, mert minden mozdulatából érződik a tapasztalat! 
Míg az egyikük hajtja a gépet, a másik a tésztát adagolja, vagy éppen óvatosan kihúzza a gép alól, hogy az ne ráncolódjon össze. 


A nyújtás fázisa után kezdődött az én szerepem. Mama a hosszú darabokra nyújtott tésztaszeletet óvatosan a karomra terítette és szaladhattam be vele a vendégszobába. Némelyik szelet bizony megvolt majdnem 1,5 méter hosszú is... vagy én voltam kicsi és csak ezért tűnt hatalmasnak?! 
Odabent már korábban megvetettük az ágyat abroszokkal és ide terítettem le a kinyújtott tésztát szikkadni. Amikor az ágy már telis-tele volt szikkadó tésztacsíkokkal, akkor a legelőször letett darabokat hordhattam vissza a konyhába és kezdődhetett a szeletelés. 
Készült széles- és cérnametélt, kockatészta és a túlszikkadt tésztacsíkokat hagytuk megszáradni, később összetörtük és abból lett a lapatytészta. (lebbencs/csuszatészta) Szeletelés után apránként visszahordtuk a tésztát és óvatosan az ágyra hintettük száradni. 1-2 nap száradás után mama óvatos mozdulatokkal, selyempapírral bélelt papírdobozba szedte a tésztát és felkerült a kamrapolcra felhasználásig. 
Rengeteg tésztát készítettünk együtt. Előre spájzoltunk azokra az időszakokra, amikor a kerti teendők miatt nincs ideje az embernek „tésztázni”, de annál jobb érzés elővenni a száraztésztát és valami finomat készíteni belőle.



Bár manapság már sokkal egyszerűbb boltban vásárolni a tésztát, (gyakran teszem ezt én is) mégis inkább a házi tészta mellett teszem le a voksom, nem csak azért mert finomabb, hanem mert kedves emlékeim fűződnek hozzá. :)
Ennek örömére pedig tegnap tésztáztam én is egy kicsikét!
♥♥♥

2014. december 15., hétfő

Karácsonyi illatok

Vannak jellegzetes karácsonyi illatok, amik nélkül nekem elképzelhetetlen az ünnep. Ezek a tipikus illatok látványban sem utolsóak, így mindenképp szeretném a karácsonyi terített asztalra csempészni őket. Egyszerűen csak fogtam őket és a lomizott metszett üvegkelyheimbe helyeztem őket.

Narancs, fahéj, ánizs...
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, de mégis szuper dekoráció!







2014. október 14., kedd

Hímzőcérna rendszerezés

Akik hímeznek biztos ismerik az összegubancolódott cérna-jelenséget. Nem szeretem amikor percekig, órákig bogozom a cérnákat, így amikor a pinteresten rábukkantam egy szuper ötletre, egyből tudtam, hogy ilyen módon szeretném majd én is rendszerezni az osztott hímzőfonalaimat.


Az hímzőfonal addig nagyon szépen és rendezetten heverészett a dobozban, amíg le nem vettem róla az összefogó papírt. Az összegubancolódás elkerülése érdekében vettem egy csomag facsipeszt és arra tekertem fel az osztott hímzőfonalaimat. 



A csipesz végére felírtam a cérna számát, így könnyebben eltudok majd igazodni a színek között. 




Indulhat is a kézimunkázás! :)



2014. február 25., kedd

Bagószag a lakásban? Na ne!

Költözésünkkor az első "sokk" akkor ért, amikor kulcsátvétel után beléptünk a házba. Megcsapta az orromat a tömény cigaretta szag. Pedig minden ki volt szépen takarítva, de a bagószagot nem lehet csak úgy észrevehetetlenné tenni.

Előző lakó volt olyan "kedves", hogy az itt töltött utolsó hónapjában bent a házban dohányzott. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom a dohányosokkal, a családomban is vannak dohányosok, DE szerintem a dohányzás is történhet kulturált keretek között, de ne a másik ember kárára. Mikor a házat jöttünk megnézni nyoma sem volt a bagószagnak, akkor nem dohányzott bent senki, mert ha akkor éreztem volna nem is költözünk később. Nem értem akkor az utolsó 1 hónapban miért kellet? Kitolásból? Csak gratulálni tudok az ilyen jellemhez! 

Szóval az első éjszakánk olyan rettenetes volt, mintha két doboz cigarettát szívtam volna el az éjszaka folyamán, kapart a torkom és szúrt a szemem. Bálint pedig napokig köhögött megmagyarázhatatlan okokból. Másnap eldöntöttem, hogy felhúzom a kesztyűt és harcba szállok, kipucolom ezt a bűzt az életterünkből. 
fotó forrása
Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Elkezd kutakodni a neten különböző praktikák után. Az itt felsoroltakat kipróbáltam, de jelentem nem jöttek be!
  • a ház különböző pontjain kis edényekben elhelyezett 20%-os ecet
  •  ecetes szivacs a radiátorokra
  • gyertyaégetés (mert állítólag elveszi a szagot)
  • illóolajas csepegtetés/párologtatás
  • padlószőnyeg alapos kiporszívózása
  • babérlevél elégetés
  • citrom és narancskarikák szárítása
  • mesterséges illatosítók

Nos az ecet nem tett semmit, nesze semmi fogd meg jól... a különböző illatosítás mint pl illóolaj nem veszi el a bagószagot, kicsit fedi, keveredik vele de semmiképpen sem nyomja el. Sajnos a tapéta és a padlószőnyeges helység alaposan beitta :( Amikor hazaérkeztünk valahonnan és beléptünk a házba még mindig a bagószag csapott meg. Az első pár napban a mosott ruhát a legkritikusabb szőnyeges helységben teregettem ki. Ez a módszer vált be a legjobban. Igaz száradás után mindegyik ruha olyan szagú volt mintha egy füstös kocsmában töltöttem volna az estét és lehetett mindent újra mosni, de úgy tűnik a ruhaszárítós módszer sokat segített, összegyűjtötte a bűz legnagyobb részét. 

Viszont még mindig nem voltam elégedett. Egyik reggel ébredés után vettem észre, hogy a kispárnám az éjszaka folyamán a földön pihent. Felvettem, megszagoltam... heves öklendezések közepette rá kellett döbbennem, hogy még mindig van bőven a bagószagból, méghozzá a padlószőnyegben. A következő lépésben beszereztem a vanish szőnyegtisztító porát. Sajnos a környezetünkben nincs senkinek szőnyegtisztító berendezése, másfelől télen nem akartam vizes szőnyegtisztítás végezni, de meg kellett oldani valahogy ezt a bűzölgő szőnyegproblémát. Kiszórtam a szőnyegre a port és alaposan beledörzsöltem. Hagytam hatni a szert, majd kiporszívóztam. Meglepő módon a dolog működött. 

Nem azt mondom, hogy 100%-os, de 90%-ban elégedett vagyok az eredménnyel. Utólag belegondolva valami mezei illatos mosópor is megtette volna ugyan ezt a hatást, de sikernek könyvelem el, hogy ideiglenesen sikerült megoldani ezt a bűzfacsaró problémát is. Mindenesetre ha beköszönt az igazán jó idő felszedjük a padlószőnyeget, leszedjük a tapétát és alaposan kifestünk. Ezt a problémát végleg és 100%-ban ez fogja leginkább megoldani.

2014. február 11., kedd

Így költöztünk mi...

Ez a bejegyzésem inkább beszámoló jellegű, mint ötletadó, de talán van akinek így is hasznos információkkal szolgálhatok. 
Lássuk, hogyan költöztünk!

Tervezős, szervezős típus vagyok, listaíró hajlammal megspékelve. Szeretek mindent megtervezni. Nem volt ez másképpen a költözéssel sem. Egy komplett, több oldalas költözési menetrendet készítettem. Cirka 1,5 hét állt a rendelkezésemre a bepakoláshoz, így minden napot megterveztem, és beosztottam, hogy éppen mit is kell elcsomagolnom, bedobozolnom. Nekem erre azért volt szükségem, hogy egyszerre ne legyen sok a meló és sokat segített abban is, hogy ne ragadjon el a káosz és ne kapjak idegbajt menet közben. 

Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy külön pakoltam mindkettőnknek 1,5-2 hétre elegendő ruhát, pipere cuccot, és minden mást amire tudtam, hogy szükségünk lesz. Ide pakoltam el a szükséges gyógyszereket, vitaminokat, iratokat, pénzt és telefontöltőket is. Tulajdonképpen úgy készítettem el a csomagot, mintha 2 hétre elutaznánk.

Később összeállítottam egy takarítós kosarat is, amit egyszerűen meg tudtunk fogni és hozni-vinni az új hely és a régi között. Minimálisan használok bolti vegyszereket, de most kivételesen ezekből jól bevásároltam, mert nem tudhattam előre mi fog várni az új helyen. Ha szükség van erősebb vegyszerekre, akkor nem kell menet közben szaladgálni a boltba, hiszen minden kéznél van. A tisztítószeres kosárba került még a vegyszereken kívül eldobható nedves takarító kendő, felmosóruhák, porrongyok, seprű, lapát.

Jó szolgálatot tesz ilyenkor több strapabíró nagyméretű kukás zsák. Nem feltétlenül a legdrágább a legjobb. Nekem az alufixes (ami nem a legolcsóbb) totál felmondta a szolgálatot, mert az első zsákozás után ahogy csomót kötöttem a zsák végére és megemeltem azt a súly szinte széthúzta, szétszaggatta az egészet. Emlékeim szerint a második adag zsákot már a tescoban szereztem be. Semmi extra, tesco gazdaságos talán, a legnagyobb fekete zsák. Bírta a strapát. Szükség volt még kisebb szatyrokra, kosarakra, néhány almás ládát is sikerült beszerezni, valamint strapabíró nagyméretű műanyag  és papírdobozok tettek jó szolgálatot. A csomagoláshoz kellett még több gurigányi széles ragasztószalag, reklámújságok és buborékos fólia.

Az egész kezdődött a ruhák elcsomagolásával. Zsákos holmik esetében jó, ha minden zsáknak megvan a maga szerepe. Nálam volt pulóveres, nadrágos, inges, kendős-sálas-sapkás, nyári ruhás, és még sorolhatnám, de biztosan el tudjátok képzelni. Lényeg az, hogy ne ömlesszünk semmit, ne keverjük a holmikat mert ne adj Isten, de úgy jártok mint én, hogy egyenlőre nincs elegendő ruhás szekrényünk, így vannak holmik amik még zsákban pihennek. Ebben az esetben ha mégis szükség van valamire, akkor csak az adott zsákot kell áttúrni, nem pedig az összeset.

Szóval először a ruhákkal, cipőkkel kezdtem, majd bezsákoztam a törölközőket, terítőket, ágyneműket utána pedig eldobozoltam az összes kreatív cuccomat, kellékemet. Ezek után a könyvek voltak soron. A dobozokba fele-fele arányba került könyv és nem törékeny lakásdekorációs holmi, vagy éppen egy-egy társasjáték. Mindezt azért, hogy aki cipeli majd ne szakadjon meg a könyvek súlyától. A törékeny apróságokat újságpapírba és buborékos fóliába csomagoltam, az extrán törékenyeket pedig törölközővel kibélelt dobozokba tettem és ragaszkodtam ahhoz, hogy majd mi szállítsuk. Az elektronikai holmikat Bálint csomagolta el. Szerencsére a nagyobb daraboknak megtartottuk a saját dobozát, így ezekkel is könnyű dolgunk volt.

A konyhát hagytam legutoljára, de pl. a nem szükséges kis konyhai berendezéseket már  korábban bedobozoltam és elcsomagoltam. A tartós élelmiszer két nagy almás ládába került és legvégül minden törékeny holmit elcsomagoltam és bedobozoltam a költöztető autó érkezését megelőző este. A nagyobb fazekakat is megtöltöttük, hogy ne üresen kerüljenek el. Minden helyet kihasználtunk, amit csak lehetett.

A mosógépet már két nappal korábban kihúztuk a helyéről, és a bejárati ajtó közelébe tologattuk el, hogy csak meg kelljen emelni és kivinni a lakásból, mert több mint 70 kg a drága, fogás rajta meg nem sok.

A költöztető autó érkezése előtt 3 nappal megkaptuk a házkulcsokat és úgy döntöttük, hogy amit lehet már kiviszünk a kocsival, mert a lakásban egyre több helyet foglaltak el a dobozok és a zsákok. Már kezdett nyomasztó lenni a felfordulás, pedig tudtam, hogy ez ezzel fog járni. Zavart, hogy ösvényeken jutunk el a nappaliból a fürdőbe, és már nem volt helyem hova pakolni az újabb teli dobozokat, zsákokat. Bálint kiszedte a kocsiból a hátsóüléseket és teletömtük az autót amivel csak tudtuk. Egyik nap volt, hogy 3 alkalommal is fordultunk, elhoztuk a törékeny és féltett holmikat, az elektronikai cuccokat, kisebb gépeket és ami könnyedén mozdítható volt.

A költöztető autónak meghagytuk a nagyobb darabokat. Polcokat, szekrényeket. Amit tudtunk elmozdítottuk a helyéről és az ajtó közelébe raktuk. A fiókos szekrények lapra szereltek, de csak a fiókokat szedtük ki belőlük, mert macerásnak találtam rögzíteni, de azt sem szerettem volna, hogy külön életet éljenek majd szállítás közben. Amelyik fiók bírta, azt megpakoltuk holmikkal így tényleg minden helyet kihasználtunk. A költöztető autónak nem kellett kétszer fordulni, egy körrel minden befért, köszönhetően, hogy a fiúk nagyon ügyesen pakoltak.

Minden épségben megérkezett, nem tört össze semmi, nem karcolódott meg egy bútordarab sem és szerencsére senki sem sérült le cipekedés közben. A kipakolás nem megy olyan gyorsan mint a be, de semmi vész, itt már nem kell sietni. A konyhát és a kamrát már első nap belaktuk, mert enni kell, a többi meg jött/jön szépen lassan. Egyszer végre minden kikerül a dobozokból és a zsákokból ha lesz már hova tenni őket. Addig is van egy rumliszobánk, de ha nagyon zavar a látvány egyszerűen bezárom az ajtót :D

Azért be kell, hogy valljam bármennyire is próbáltam felkészülni a költözésre, elég sok feszkóval jár, de szerencsésnek mondhatom magam, mert rajtam ez utólag jött ki a nagy hűtőtraumának köszönhetően. (erről bővebben majd később)

Remélem valakinek tényleg hasznos volt a bejegyzés,
igazán nagy köszönet, hogy végigolvastátok! :)


2013. október 31., csütörtök

Vanília kivonat házilag

Süteménykészítéskor a süteményeknél, krémeknél sokkal finomabb hatást érhetünk el az igazi vaníliával. Szerettem volna ezt az egzotikus fűszert palackba zárni. A fűszer aromája legjobban alkohollal vonható ki amihez én most vodkát használtam. 

Hozzávalók:
5 dl vodka
5 rúd vanília

Fogtam az 5 db vanília rudat, felvágtam és kikapartam a magját, a héját felszeleteltem és a magokkal együtt a vodkához adtam. Alaposan összeráztam és fénytől elzárva érlelem 4-5 hétig. Remélem nem felejtem el minden nap minimum egyszer felrázni és ha beválik akkor szerintem karácsonyi ajándéknak is szuper lesz a sütkérező háziasszonyoknak, vagy ínyencség a vodkakedvelőknek :)

Vaníliarudat jó áron cukrászkellékesben tudtok beszerezni vagy szívből ajánlom a Sütisarok blogot.