A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antikolás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antikolás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 7., vasárnap

Bluer Design workshopon jártam

Szombaton egy szuper, családias hangulatú workshopon vettem részt Bluer Design Biancánál.
Nagyon izgatott voltam, hogy végre elleshetem hogyan is kell igazán szépen antikolni. 


Természetesen itthon már én is próbálkoztam festéssel, de azért még is csak jobb ezt látni élőben, főleg valaki olyantól, aki már számtalan lakberendezési tárgyat, bútort festett le saját kezűleg. Egy kezdőben (mint én is) számtalan olyan kérdés merül fel, amire az internet dzsungelében nem biztos, hogy a megfelelő választ találja. Egy ilyen workshop keretein belül nem csak a kérdéseinkre kaptunk választ, hanem számos tippel, jó tanáccsal lettünk ellátva a festékeken át az ecseteken keresztül a waxokig. A hab a tortán pedig az volt, hogy saját kezűleg antikolhattunk le egy általunk választott Bluer Design terméket.

 

Két réteg festék között finomakat ettünk és jókat beszélgettünk és kattogtattuk a fényképezőgépet, hogy dokumentáljuk a többiek gyönyörű munkáját is. 

Itt például Modeszta a Modest Home & Garden háziasszonya dokumentálja az eseményeket


A munka elkezdődött... 


Szorgos kezek :)







Bia mindenkihez odament, és  segített, megmutatta a helyes ecsetthasználatot, az apró trükköket, fortélyokat, és készségesen válszolt a menet közben felmerülő kérdésekre.




Egyébként meg kell, hogy mutassam, Bia mennyire szépen megtanitott festeni... Szinte sima az egész felület, és nem látszódnak az ecsetvonások! 


 Bezzeg a workshop előtt festett só-bors szórómról,  (közelebbről nézve) ez már nem mondható el. A foglalkozás előtt talán még mondhattam volna, hogy valamennyire elégedett vagyok a só-bors őrlőmmel, viszont a workshop után alaposan elszégyelltem magam, hogy micsoda ronda módon festettem le őket, és bizony kontár munkát végeztem....


Látjátok, ilyen sokat jelent, ha hozzáértő embertől tanuljuk meg a apró trükköket, finom fogásokat! Nagyon jól éreztem magam és elhatároztam, hogy a só és bors szóró megérett az újrafestésre, mert ilyen csúnyán nem maradhat, és szeretném kamatoztatni a hétvégén tanultakat.

Ha szeretnétek ti is elsajátítani az antikolás minden csínját-bínját, akkor szeretettel ajánlom nektek a Bluer Design workshopot, mert nem fogjátok megbánni!

Bia az alábbi helyeken  érhető el:
Bluer Design blog,


2014. augusztus 24., vasárnap

Só és borsszóró új ruhában

A házilag készített ágytámlánk festésekor nem voltam túl bátor, így egy viszonylag visszafogottabb kopottas hatást sikerült elérni. Nem akartam rögtön a mélyvízbe ugrani, főleg nem egy ilyen nagyobb méretű bútordarabnál, de ott motoszkált a fejembe, hogy milyen is lenne, ha egy merészebb, erőteljesebb kopottas hatást érnék el. Mivel még csak barátkozom ezzel a stílussal, így tényleg nem akartam egy nagyobb lélegzetvételnyi bútordarabot beáldozní, így pont kapóra jött a régiségvásáron szerzett, fából készült só-szóró és borsörlő. 


Amikor a kezem ügyébe akadtak, akkor tudtam, hogy ez a két tárgy lesz az amin ki kell próbálnom mennyire is fog megtetszeni ez a mesterségesen kopottas hatás. Most is univerzális zománcfestéket használtam, elefántcsont-színben. Festés előtt zsírtalanítottam a felületet és a kopottas hatás eléréséhez az éleknél és itt-ott gyertyaviasszal dörzsöltem be a felületet. (Látszik, hogy nem sajnáltam a gyertyaviaszt róla :D) 3 rétegben festettem, száradás után visszacsiszoltam és most így néz ki a végeredmény:




Még nem tudtom tetszik-e vagy sem. Tényleg még barátkoznom kell ezzel a stílussal... de egy biztos, így azért jobban tetszik, mint az eredeti  barna állapotában.

Nektek mi a véleményetek? 


2014. augusztus 13., szerda

Ágytámla házilag

Mindig jár az agyam mit lehetne itthon saját kezűleg létrehozni, megcsinálni. Így volt ez az ágy fejtámlájával is, merthogy azunk nem volt. Az igazság az, hogy februári költözésünk után hetekig még ágyunk sem volt. Persze nem panaszként mondom, fiatalok vagyunk, nem jön csak úgy minden egyik-pillanatról a másikra és azért szépen lassan, de csak sikerült beszerezni a lényeges bútordarabokat.

Amikor az ágyat választottuk, nekem két kikötésem volt;
  1.  Mindketten elég magasak vagyunk, Bálintomnak meg ott a sérvprobléma is, úgyhogy fontos volt, hogy ne legyen túl alacsony, és ne legyen nehéz kikászálódni az ágyból.
  2.  Tárolós, ágyneműtartós legyen az alja, mert nem szeretem, ha az ágy alatt összegyűlnek a porcicák és akkor a porszívóval szerencsétlenkedhetek alatta. Plusz az ágyneműtartó pakolás, rámolás szempontjából is hasznos! 
Így esett a választásunk egy elég magas, ágyneműtartós ikeás ágykeretre. Igen, de az ágyhoz tartozó fejvég elég uncsi volt, nem mellékesen drága is, amit nem engedhettünk meg magunknak, úgyhogy ezt el is vetettük rögtön. A szobafelújítás kezdete előtt kezdett körvonalazódni a fejemben, hogy átköltözésünk után milyen fejvég is lenne jó az ágyhoz. Persze számolgatni is elkezdtünk, mert nem mindig az az olcsóbb és pénztárca barátabb amit saját kezűleg készít az ember.
A pinteresten találtam egy fenyőből készült fejtámlát ami nagyon megtetszett. Mutattam is az Zuramnak, hogy valami ilyesmit szeretnék, vagy esetleg pontosan ezt akarom. Legyen olyan kedves és készítse el! Drága jó emberem persze mondta, hogy ő szívesen megcsinálja, de inkább bízzam rá a kinézetét, pont ugyan olyat ő biza' nem fog készíteni. Lejátszottunk pár "ne olyan, hanem ilyen legyen" meccset, de végül teljesen szabad kezet engedtem és hagytam magam meggyőzni! :)) Elvégre is én csak a számat jártatom, a munka nehezebb része, a kivitelezés rá vár.