És hogy mi a titok? Nos, máris megosztom veletek.
A receptet édesanyámnak köszönhetem, gyerekkoromban vasárnaponként ő készítette így a rántott húst. Aztán valahogy feledésbe merült a praktika, én nagyjából mindig a hagyományos módon (liszt, tojás, morzsa) paníroztam. Aztán nemrég beugrott, hogy ettem én már igazán ropogósat (és nem a Mekiben vagy a KFC-ben, de nem ám) , úgyhogy elővettem a trükköt és bizony működik. Férjuram legnagyobb örömére, aki mindig hiányolta az igazán ropogós bundát.
Hozzávalók:
12 csirkeszárny
liszt
2 tojás
1 dl tej
zsemlemorzsa
A csirkeszárnyakat alaposan megmostam, majd szétvágtam a hajlatoknál 3 részre. A szárnyvégeket lefagyasztottam (jó lesz majd levesbe), a második (duplacsontos) és a szárnytő részeket pedig sóztam, borsoztam, majd 2 órára a hűtőbe tettem, hogy jól magába szívja a sót.
Aztán előkészítettem a panírozást: 3 mély tálba tettem a kellékeket. Az egyikbe lisztet szórtam, másikba zsemlemorzsát. A harmadikba pedig 2 tojást ütöttem, amire 1 dl tejet öntöttem és villával jó habosra felvertem. (nem szoktam sózni, a hús éppen elég sós)
Majd következett a tojásos massza, átpakoltam a szárnyakat és jó alaposan megforgattam őket (szintén hatalmas és mély tálam van erre a célra).
Aztán a zsemlemorzsás tálba már egyenként tettem át és forgattam meg a husikat, végül a már bepanírozott szárnyakat egy tálcára szedtem. A zsemlemorzsában éppen csak megforgattam őket, csak annyi morzsa került rájuk, amit a forgatáskor magukra vettek (nem lapogattam, nem ütögettem bele a morzsát a tojásos szárnyba)
Olajat forrósítottam egy mély wokedényben (én ezt az edényt kifejezetten sütésre használom), és amikor tűzforró lett - ezt úgy próbálom ki, hogy kevés zsemlemorzsát morzsolok az olajba és ha elkezd pezsegni, akkor az olaj már biztosan forró. De ha még lesüllyed, akkor bizony várni kell - szépen beletettem annyi szárnyat, ami kényelmesen elfér benne. Nagyon fontos, hogy annyi olajat használjunk, ami sütés közben ellepi a húsokat, valamint csak annyi húst tegyünk bele, amennyit kényelmesen fogunk tudni forgatni. 5 percen át sütöttem az egyik oldalt, majd óvatosan megfordítottam a szárnyakat és újabb 5 percig sütöttem a másik oldalt. Aztán ismét megfordítottam és addig sütöttem-forgattam, amíg csodásan aranybarna színt kapott a panír.
Ezután egy konyhai papírtörlővel bélelt tálcára szedtem a husikat, vigyázva, hogy egymás mellé kerüljenek. Ha ugyanis egymásra pakoljuk, vagy zárt, mély edénybe tesszük (pláne letakarjuk a melegen tartás végett), akkor szinte biztos a panír puhulása. Higgyétek el, nem fog annyira kihűlni, hogy ehetetlen legyen, viszont a
panírja hihetetlenül ropogós marad.
A papírtörlőn sem tartottam sokáig, mindössze 1-2 percet vártam, hogy beigya a felesleges olajat, majd átszedtem egy tálalótálcára a szárnyakat, továbbra is vigyázva, hogy ne legyenek összezsúfolva, vagy egymásra pakolva. Inkább legyen egyszerre több tányéron/tálcán tálalva, mintsem egymás hegyén-hátán, megpuhult panírral.
Kisütöttem a maradék szárnyakat is a fenti módon, majd tálaltam.
Az eredményt már fent leírtam, mindhárom fiú elégedetten ropogtatta-rágcsálta a ropogós csirkeszárnyakat!
MITŐL IS SÓS A CSIRKESZÁRNY? MAGÁTÓL? NA NE!
VálaszTörlés???Ezt nem annyira értem. Pontosan leírtam, hogy a szárnyakat sózom, borsozom, majd hagyom állni. Mi a kérdés?
TörlésKedves Marka!
VálaszTörlésKöszi a receptet! Szuper lett!
KFC - s elbújhat mellette :)
Kedves Gábor!
TörlésÖrülök, hogy ízlett és köszönöm a dicsérő szavakat! :)
Kedves Marka!
VálaszTörlésKöszönjük a receptet, nagyon finom lett! Úgy érzem, visszatérő vendég leszek a blogon :)
Ádám
Kedves Ádám!
TörlésNagyon örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket a recept és a blogom :) Várlak sok szeretettel, sok más recepttel!
Marka