Mandulás-csokoládés brownie eperrel/szederrel

Annyira megkívántam valami csokisat. És ilyenkor elsőként mindig egy finom brownie ugrik be. És, hogy most kicsit más legyen, tettem bele mandulaforgácsot és a nyáron eltett eperbefőttem epreit. Akkora sikere volt, hogy pillanatok alatt elfogyott, így 2 nap múlva csinálnom kellett egy másikat. Ebbe friss szedret tettem, szintén hatalmas sikert aratva!
Nem is szaporítom tovább a szót, mivel egy brownie-ról kizárólag szuperlativuszokban tudok beszélni. Így csak annyit: ez maga a mennyország!

Hozzávalók 25*35 cm-es tepsihez:
300 gramm jó minőségű étcsokoládé
300 gramm vaj
4 tojás
200 gramm cukor
1 teáskanál vaníliakivonat
160 gramm finomliszt
1 csipet só
1 marék mandulaforgács
700 gramm friss eper /  házi eperbefőtt (ha nincs, akkor jó lesz a bolti konzerv is)
vaaagy 700 gramm friss szeder (málna, áfonya)

A csokoládét vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal, majd félretettem hűlni. Eközben egy másik tálban a tojásokat habosra kevertem (fehéredésig) a cukorral és a vaníliával. Amikor a csoki kihűlt (mert ugye nem akarunk csokis rántottát), hozzákevertem a tojásos masszát és alaposan összekevertem. Majd hozzáadtam a mandulaforgácsot. És ezután belekevertem óvatosan a lisztet is,  amit szintén alaposan, csomómentesen elkavartam.
Sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba öntöttem, rátettem a félbe vágott epreket/szedreket és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

Nem kell megijedni, kívül ugyan kérget kap, de belül ilyenkor még kicsit folyós. De kihűlés után az egész megszilárdul, a belseje ugyan puha marad, de semmiképpen nem folyós. Egy édes-ragacsos, csupacsokis finomság lesz a jutalmunk :-)

Zöldséges-csirkés tortilla tekercs

Ha nagyon divatos szóval akarnék élni, akkor azt mondanám, wrap. Viszont nekem jobban tetszik a tortilla-tekercs megnevezés.
Nagy népszerűségnek örvend nálunk ez a tésztalap, gyakran készítem reggelire, gombával, sonkával, főtt tojással, sajttal töltve (http://markakonyha.blogspot.hu/2013/03/quesadilla.html).
Most megtöltöttem zöldségekkel, tejfölös padlizsános szósszal, pirított csirkecombbal és feltekertem.

Íme a recept, ami hihetetlenül egyszerű és nagyon jól variálható. Tudjátok, itt is csak a fantázia szab határt az ételeknek, úgyhogy senki ne tartsa vissza magát. Csináljátok meg kedvenc tortilla tekercseteket és küldjetek róla fotót, na meg töltelék-leírást. Kíváncsi vagyok milyen finomságok sülnek ki a Ti konyháitokban! :-)

Hozzávalók 4 személyre:
6 tortilla lap
700 gramm filézett, bőr nélküli csirkecomb
2 paradicsom
só
bors
kakukkfű
1 fej jégsaláta apróra vágva

a szószhoz:
1 nagy padlizsán
olívaolaj
só
bors
400 gramm tejföl
fél citrom leve
3 gerezd fokhagyma

A csirkecombokat apró kockára vágtam, sóztam, borsoztam, kakukkfűvel szórtam, majd pár órára betettem a hűtőbe. (lehet hagyni akár egy éjszakát is) Elővéve a hűtőből,  kevés olajon alaposan átpirítottam, végül a két paradicsomot apróra kockázva hozzáadtam, kicsit átforgattam, átpirítottam a paradicsommal együtt, majd lezártam alatta a gázt.

A szószhoz a héjastól kockára vágott padlizsánt megsóztam, olajon megpirítottam, illetve addig pároltam, amíg meg nem puhult, majd egy szedőkanállal kiszedtem egy tálba, vigyázva, hogy a lehető legtöbb olajat tudjam lecsepegtetni róla.
Egy másik tálkában a tejfölt összekevertem a zúzott fokhagymával, kevés sóval( a padlizsán is sós már!), borssal és fél citrom levével (ezzel azért óvatosan, először csak keveset tegyetek bele és közben kóstolgassátok). Majd a tejfölös öntetet rátettem a sült padlizsánra és alaposan összekevertem.

Már csak az összerakás volt hátra. Egy palacsintasütőt feltettem takaréklángra és rátettem egy tortilla lapot. A hőtől megpuhul és jobban fel lehet tekerni. Vigyázzunk, hogy csak éppen átmelegedjen, mert ha elkezd sülni, akkor pont az ellenkező hatást érjük el,azaz ropogós lesz és hajtogatás közben eltörik.
Szóval az éppen csak átmelegített tortilla lapot egy tálcára tettem, megszórtam sajttal (ami a meleg lapra azonnal rá is olvadt), majd rátettem kevés jégsalátát. Erre halmoztam a csirkéből, végül a tejfölös padlizsánszósz következett. Az egészet óvatosan feltekertem, mint egy palacsintát, kicsit megnyomogattam, hogy ne nyíljon szét. Majd pár perc pihentetés után félbevágva tálaltam. Így jártam el az összes lappal, összesen 12 félbevágott tortilla tekercset kaptam, ami 4 embernek tökéletesen elég volt vacsorára.
Jó étvágyat hozzá!

Ajvár

Sok helyen olvastam ajvárról , aztán zakuszkáról, aztán megint ajvárról. Vajon a kettő ugyanaz? Vagy két teljesen különböző kence? Elkezdtem kutatni, sajnos sokra nem mentem vele. A Wikipédiában ezt találtam róla:

Az ajvár paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás, amit leginkább húsok mellé kínálnak, de salátát is ízesíthetnek vele. Az ajvár továbbá kiváló fűszerkeverék különféle pikáns mártások készítéséhez, levesek ízesítéséhez. Hideg mártásként majonézzel vagy tejföllel-kefirrel is össze szokták keverni sültek mellé. Túlnyomórészt a Balkánon népszerű, itt is leginkább Szerbiában. A paprikától függően lehet édes vagy csípős is. A Balkánon minden magára valamit is adó háziasszonynak megvan a saját ajvár-receptje, amelyről állítja, hogy a legjobb. Hatalmas mennyiségben készül, befőttesüvegekbe kerül.

Ellenben a zakuszka:
A zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is. Néhány változatát gombóccá összegyúrva készítik el. Erdélyben több fajta zakuszkát is készítenek. Eredetileg padlizsánnal készítik, de ezt babbal (paszullyal) és erdei gombákkal (főleg rókagombával vagy vargányával) is helyettesíthetik. Íze és formája hasonló a Magyarországon néha kapható adzsika ételízesítőhöz.
Összetevői változatosak. Az erdélyi alaprecept szerinti összetevők: zöldpaprika, paradicsompaprika (pritaminpaprika, gogosár-rom:, gogoșar), sűrített paradicsom, padlizsán, vöröshagyma, olaj, ételízesítők. Az említetteken kívül lehet répa, fokhagyma, hal, reszelt uborka, snidling, kapor, babérlevél, bors, káposzta.

Így nem gondolkodtam tovább a különbségeken, elkészítettem az én ajváromat.
Halkan hozzáteszem, tavaly készítettem zakuszkát is, és tényleg két különböző íz, bár gyanítom, ahány ház - annyi íz :-)

Hozzávalók:
2 kg padlizsán
1 kg kápia paprika
1 fej fokhagyma (nekem 10 gerezd volt benne)
só
olaj

Először a padlizsánokat toltam be héjastól a forró sütőbe és gyakori forgatás mellett addig sütöttem, amíg a héja meg nem feketedett.
Ezután a kápia paprikákkal tettem ugyanezt. Mindkettőhöz kb háromnegyed óra kellett. Aztán a padlizsánokat is és a paprikákat is még forrón letakartam alufóliával és a saját gőzükben hagytam kihűlni. Végül mindegyiket megpucoltam (kanállal óvatosan kikapargattam a héjukból, a paprikánál előtte óvatosan kiszedtem a magokat) és a sült zöldséghúsokat egy lábasba tettem a fokhagymagerezdekkel együtt, majd botmixerrel simára mixeltem. Aztán kevés olajjal (kb 2 evőkanál) összefőztem, sóztam, borsoztam és még forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem.
Mindegyik üveg ajvár tetejét fél ujjnyi réteg olajjal "zártam le". Végül már csak a fedőt tekertem rá és ment a száraz dunsztba, takarók közé.

(a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Csokoládés piskótatallér

Hmmm, szinte pironkodom, hogy illik -e ilyen egyszerű receptet hozni, de úgy döntöttem: igen. Méghozzá azért, mert vannak napok, amikor az ember lánya rohan, közben beesnek vendégek és azt sem tudjuk, hova kapjunk. Jó, a főétel megvan, de mégiscsak illene valami desszert. És ekkor jönnek az expressz finomságok. Mint amilyen ez a csokis tallér is. Tény, hogy nem házi készítésű piskótatallér, de a liszten, tojáson és cukron kívül nincs hosszú felsorolás az összetevőknél, csak ez a három. Szinte el sem hiszem, hogy manapság létezik étel csomósodásgátlók, emulgeálók, hidrogénezett növényi zsírok, mesterséges színezékek és ízfokozók nélkül. De ez a tallér ilyen.
A csokoládékrém pedig a bonbonjaimnál is használt, jó öreg csokoládé ganache.
20 perc az egész, én elégedett vagyok, a vendégek boldogok :-)

Hozzávalók 30 csokis tallérhoz:
1 zacskó piskótatallér  (én a Lidlben kaphatót vettem, abban csak a szükséges hozzávalók vannak)
100 gramm jó minőségű étcsokoládé
1 dl tejszín
1 evőkanál méz

Az étcsokoládét megolvasztottam egy tálkában vízgőz felett (vigyáztam, hogy a csokoládé ne forrósodjon fel), majd hozzákevertem egy kézi habverővel a tejszínt és a mézet.
A krémet habzsákba töltöttem és betettem a hűtőbe, de csak annyi időre, amíg a tallérokat egy tálcára nem raktam.
Egy nagy tálcára kitettem egymás mellé 30 darab piskóta tallért, majd a habzsákot elővéve, mindegyikre nyomtam fél diónyi krémet, majd mindegyik tetejére egy újabb piskótatallért nyomtam.
Fogyasztásig letakartam, a vendégek 5 perc alatt eltüntették az egészet, mindössze 3 darabot tudtam megmenteni a fotózásra.

Zöldséges bulgur

Legegyszerűbb és legfinomabb köret, de önálló egytálételként is megállja a helyét, hússal vagy zöldségekkel felturbózva. A bulgurt (másnéven búzatöret vagy török rizs) ma már mindenhol meg lehet venni: láttam nagy áruházakban, kis boltokban (bár ott igen borsos áron, kis kiszerelésben) és persze a piacok "magos" boltjainál. Nem is olyan drága, 1 kilót és 540 Ft-ért veszek és ez nekünk 4 étkezésre elég.
Kétszeres vízben megszívja magát és rizs állagú lesz. Ha még nem próbáltátok, tegyétek meg, mert nagyon finom!

Hozzávalók 4 személyre
250 gramm bulgur
5 dl alaplé (lehet leveskockából is)
50 gramm vaj
2 evőkanál reszelt parmezán
1 nagy padlizsán
2 paradicsom
1 közepes cukkini
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só
bors
kakukkfű

Elsőként feltettem a bulgurt főzni, azaz egy lábasba öntöttem a búzatöretet, felöntöttem az alaplével és fedő alatt, takaréklángon kb negyed óra alatt puhára pároltam. (akkor kész, ha az összes levet magába szívja.)
A zöldségeket kb azonos nagyságú kockákra vágtam (olyan 2*2 cm-esekre), majd egy wokedényben
megpirítottam a hagymákat, rádobtam a padlizsánt és hagytam megpuhulni, végül a cukkinit és a paradicsomot is hozzáadtam  és pár perc alatt készre pároltam.

Mire a zöldség kész lett , a bulgur is megpuhult. Először a bulgurhoz hozzáadtam a vajat és a parmezánt, majd alaposan elkevertem, végül óvatosan belekevertem a zöldségeket is.
Mi paprikás lisztben megforgatott és forró olajban kisütött törpeharcsát, pontyszeletet és kárász szeletet ettünk hozzá, de akár önálló fogásként is kitűnő!

Kongó torta

Ismét részt vettem a blogkóstoló játékon, azaz gasztrobloggerek egymás blogjairól főznek, természetesen kisorsolt blogger honlapjáról. Én most Teller Zsuzsi blogját kaptam és be kell valljam, ennyire még egyik Blogkóstolónak sem örültem. Zsuzsi blogjáról már készítettem finomságokat (csokoládés pilletorta, citromtorta muffin formában) és most sem kellett sokat gondolkodnom, hogy mit készítsek. Amikor pár hete közzétette Zsuzsi a Kongó torta receptjét, már akkor elhatároztam, hogy elkészítem valamilyen alkalomra. Igaz, tortákat általában valami neves eseményre készítek, de most a Blogkóstoló elsőbbséget élvez. És mivel nincs a közelben nevezetes esemény, úgy döntöttem, hogy ez egy "csak úgy" torta lesz.
Szerencsére éppen vendégek jöttek tegnap, így a torta nagy része el is fogyott.
És hogy milyen volt? Hát mennyei!
Igaz, a cukor mennyiségeken változtattam kicsit és az elkészítés sem egészen úgy zajlott, mint Zsuzsi oldalán található eredeti receptben, na de lássuk a teljes történetet:

Hozzávalók 23 centis tortához:
a tésztához (nekem 5 lap lett ebből a mennyiségből):
180 gramm puha vaj
150 gramm cukor
7 tojás
150 gramm rétesliszt

a krémhez:
420 gramm puha vaj
300 gramm olvasztott étcsokoládé
150 gramm porcukor
150 gramm mogyoró (nekem itthon mogyoró-krokantom volt)

a karamellhez:
250 gramm cukor

A tészta készítése:
Először a tésztát készítettem el, azaz a tojások sárgáját a cukorral és a puha vajjal kikevertem. Ezután felvertem a tojásfehérjét és óvatosan összeforgattam a cukros sárgájával. Végül a lisztet adtam hozzá és összekevertem.
Ezután elővettem a tortaformámat és sütőpapírból 5 karikát vágtam, ami pont belepasszolt a tortaforma aljába.
Ezután mérlegen kimértem a krémet és elosztottam 5 felé (illetve először 6 felé osztottam, de az egy tésztalapra jutó mennyiség olyan kevés volt, hogy újragondoltam és inkább 5 lapot készítettem).
A sütőt előmelegítettem 200 fokosra és az első sütőpapírt a tortaforma aljára tettem. Majd a kimért 1 adagnyi krémet a sütőpapírra kenegettem egy kanál segítségével, végül betoltam a sütőbe és kb 6-7 perc alatt szép aranysárgára sütöttem. Óvatosan kiemeltem a piskótát a sütőpapírral együtt és következett a második lap egészen addig, amíg mind az 5 lap el nem készült.

A karamellréteg készítése:
A lapokat szépen egymás mellé tettem hűlni, közben pedig elkészítettem rá a karamell réteget. A 250 gramm kristálycukrot egy kis lábasba tettem és kis lángon megolvasztottam. Amikor az összes cukorkristály elolvadt és a massza szép karamellszínű lett, a gázt takarékra vettem és elkezdtem kenni a lapokat, megvajazott késsel (különben a karamell megszilárdulva a késre köt). Mivel a forró karamell 1-2 másodperc alatt megköt, ezért nagyon gyorsan (és óvatosan) kell dolgoznunk: az első lapot a lábas közelébe tettem, 2-3 evőkanálnyi karamellt ráöntöttem és már kaptam is fel a kést, hogy elegyengessem a tortalapon. Közben a lábast visszatettem a legalacsonyabb lángra, hogy nehogy megkössön benne a karamell.
A tortalapra érdemes körkörösen csorgatni a karamell-réteget, így könnyebb az egész lapot bekenni vele. Aztán jött a többi tésztaréteg is, a maradék karamellel pedig mind az 5 tésztán eligazgattam a kimaradt részeket.

A krém készítése:
Következő lépés a krém elkészítése volt. Az eredeti receptben a krémbe kéne még tojássárgája is, de Zsuzsi is elhagyta, én sem erőltettem.
Tehát a csokoládét megolvasztottam, majd a puha vajhoz kevertem és félretettem. Ezután jött az a lépés, amit végül elvetettem. Az eredeti receptben 300 gramm kockacukrot kell egyenként vízbe mártani, majd egy lábasban hólyagosra főzni, hagyni kihűlni, végül a csokikrémhez önteni.
Nos, én ezt meg is tettem (de csak 200 gramm cukorral, mert a tésztán lévő karamellréteg amúgy is elég édessé teszi a tortát), fel is főztem, majd hagytam hűlni. Aztán negyed óra múlva döbbenten vettem észre, hogy ahogy hűl, úgy keményedik és visszakristályosodik a cukor. Újra felmelegítettem és egy kevés csokoládékrémen (2-3 evőkanálnyi) próbáltam ki az összekeverést. Ez volt a szerencsém, ugyanis a hideg csokikrémhez érve a cukorszirup ismét kikristályosodott és ropogott a fogam alatt, szinte élvezhetetlen módon. (Ha valaki tudja, hol hibáztam, lécci írja meg a megoldást!!!)
Így ezt a megoldást elvetve a csokikrémbe porcukrot kevertem. Mivel itthon mogyoró-krokantom volt - ami cukrozott mogyoródarabka - ezért visszavettem a porcukor mennyiségéből és a megadott 300 gramm helyett csak 150 grammot használtam.
A krém, mivel kicsit folyósabb volt, ment a hűtőbe kicsit szilárdulni 1 órára, majd habverővel jó habosra kevertem.
Szóval a csoki, a vaj és a porcukor habosra keverve, végül beleöntöttem a mogyoró krokantot is és ezzel is alaposan elkevertem.

Már csak a torta összeállítása volt hátra: elővettem egy tálat, amire rátettem az első tésztalapot. Előzőleg - Zsuzsi tanácsára - egy kés tompa felével megütögettem a cukormázas lapokat, hogy később könnyebb legyen szeletelni. A tésztalapra kentem a csokis krémből, majd megint tésztalap és újra csokikrém, amíg az utolsó tésztát fel nem tettem a tortára. Végül, a maradék krémet rákentem a torta tetejére és oldalára. Mogyoró-krokanttal díszítettem.


(a krémmel egyetlen problémám volt: szobahőmérsékleten nagyon hamar olvadt!)

Tudom, nem a legegyszerűbb torta, de higgyétek el, megéri a fáradozást, mert egy igazán csokis, selymes krém párosul a finoman ropogós tortalapokkal.

Vaníliafagylalt olívaolajjal és tengeri sóval

Ezt a különlegességet először Jamie Oliver Olasz kaják című könyvében láttam, jópár éve. Akkor el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is megkóstoljam, de ma gondoltam egy merészet és megcsináltam. Tegnap készítettem egy fagylalt alapot hozzá, ma csak betöltöttem a fagyigépbe, aztán már csak leöntöttem extra szűz olívaolajjal és megszórtam tengeri sóval.
Hmmmm, eszméletlen ízorgia. Érdekes módon sem az olaj, sem a só nem viszik el rossz irányba a fagylaltot, sőt, még jobban kiemelik a csodás, vaníliás ízt!
Egyetlen szabályt kell betartani: csupa prémium minőségű terméket kell használni! Az olívaolaj legyen extra szűz és tényleg minőségi. Sóból is érdemes nagyon jó minőségű tengeri sóvirágot beszerezni (én fleur de sel-t használtam).

Bátraké a szerencse, próbáljátok ki ti is, nem fogtok csalódni!

Hozzávalók:
500 ml tejszín (de az igazi, magas zsírtartalmú!!!)
70 gramm cukor
5 tojás sárgája
1 vaníliarúd kikapart magjai

extra szűz olívaolaj
tengeri só (fleur de sel)

A tojások sárgáját és a cukrot kézi habverővel habosra kevertem, majd hozzáöntöttem a tejszínt, végül belekapartam a vaníliarúd magjait is (a megmaradt vaníliarudat pedig egy dobozban tárolt kristálycukorba dugtam, így lesz finom vaníliás cukrom) és jól összekevertem.
Majd a tálat vízgőz fölé helyeztem és kézi habverővel addig kavargattam, amíg be nem sűrűsödött.
Egész éjszakára hűtőbe tettem, majd másnap a fagylaltgépben kb 30 perc alatt készre kevertem (azaz a gép keverte :-)

Tálaláskor kiszedtem egy tálba a vaníliafagyi gombócokat, megcsorgattam extra szűz olívaolajjal és megszórtam a tengeri sóval.
 

Kézműves Cukrászda Gyulán

Sógornőm felvetette, hogy ha már úgyis ráérünk, ugorjunk át Gyulára egy csajos napra és üljünk be a Kézműves Cukrászdába. Benne voltam, férjuram szerencsére bevállalta, hogy anyósomékkal együtt vigyáz a gyerekekre, úgyhogy elindultunk (természetesen a fényképezőgépet otthon hagytam, szerencse, hogy vittünk haza is a finomságokból)

Megérkeztünk, kívül asztalok, hatalmas napellenzőkkel, és az utca felé nyitott fagylaltozó, nyálcsorgató kínálattal. Már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy sütizés után milyen fagyikat együnk.

Aztán beléptünk. Egy hosszú pulton rengeteg sütemény várakozott arra, hogy megkóstoljuk. Úgy döntöttünk, hogy mindketten két-két sütit kóstolunk, és megfejeljük még egy-egy macaronnal a választott finomságokat.
Én lime-pitét és csokis-narancsos tortát választottam, Sógornőm csokoládé mousse tortát és vitamin szeletet. A macaron málnás és tonkababos volt.

Vitamin-szelet

Először mindketten a gyümölcsös édességgel kezdtük. Kata vitamin szelete frissítő volt, a pudingkrém felett, zselébe ágyazva rengeteg gyümölcs, nekem nagyon ízlett. AZ én lime-pitémre egyetlen szót találtam: mennyei. Egy kis tésztakosárkában selymes-citrusos krém, alatta nagyon vékony málnás réteg lapult, majd a tetejére vastag tojásfehérje-habréteg került, ami kiegyenlítette a savanykás ízeket. Nekem ez volt maga a tökély.

Lime-pite

Na, de ott vártak még a macaronok és a csokis sütik is. Következő tesztáldozataink a macaronok voltak. Nekem sajnos nem okoztak különösebb élvezetet, a krém finom volt benne, de a macaron-lapocskák rettenetesen szárazak.

Léptünk is tovább a csokis csodákhoz. Az én narancsos-csokis tortám megint telitalálat volt: ropogós ostyaréteg tette izgalmassá az amúgy krémes, puha édességet. A narancsos íz lehetett volna erőteljesebb is, de így is nagyon finom volt ez a torta.

Legvégére hagytuk a legfinomabbnak hittet, a csokoládé mousse tortát. Tömény csokoládé (nekem kicsit édes volt), de megvolt benne a mousse habos könnyűsége. Összességében nagyon finom volt, nem csalódtam benne.

Csokoládé-mousse torta

Természetesen nem akartuk kihagyni a családot sem az élvezetekből, így csomagoltattunk házi krémest, valamint Kata kedvencét: a csokimousset és az én egyértelmű nyertesemet: a lime-pitét.

Még elnyaltunk egy fagyit, a különleges tarhonyás fagyit választottuk, ami igazán meglepő, de hihetetlenül finom választás volt, majd hazatértünk a zsákmánnyal.

Otthon, a házi krémest kóstolva megállapítottam, hogy nekem még mindig a Kispesti Piac sváb házi krémese a nyerő.

Házi krémes

Összességében nagyon finom sütiket kóstoltunk, nálam egyértelmű nyertes a lime-pite.
Jövőre újabb tesztnek vetjük alá a cukrászdát, természetesen lesz róla beszámoló!

Padlizsános lasagne

Imádom a padlizsánt, jöhet bármilyen ételben és bármilyen formában. Ezt a padlizsános lasagnét már milliószor készítettem, sőt, az egyik legnagyobb kedvencünk. Nem is értem, miért nem tettem eddig közzé. A megpuhult padlizsántól és a besameltől annyira, de annyira krémes, pontosan ezért imádom annyira.

Most éppen a nagyszülőknél töltött csodás, 1 hetes nyaralás alatt leptem meg vele a családot, ismét akkora sikert aratva, hogy még a sütőtál is ki lett kaparászva.
Nem mondom, a padlizsán nem a legkönnyebben emészthető étel, de néhanapján belefér egy kis habzsidőzsi, ugye?

Hozzávalók:
2 nagy padlizsán
olívaolaj
500 gramm darált hús
1 üveg Dolmio szósz
12 lasagne száraztészta lap
20 dkg reszelt trappista sajt

a besamelhez:
 fél liter tej
50 gramm vaj
2 evőkanál liszt
só
fehérbors
csipet reszelt szerecsendió

A padlizsánokat alaposan megmostam, levágtam a két végüket, majd apró kockákra vágtam (nem vágtam le a héjukat)
Olívaolajon addig pároltam-pirítottam, amíg teljesen meg nem puhult. Ekkor egy külön tálba átöntöttem, a serpenyőben pedig a darált hús pirításával folytattam. Amikor a hús megpirult, hozzáadtam a Dolmio szószt és negyed órát hagytam összefőni.
Majd következett a félretett padlizsán, ezt is a paradicsomos darált húshoz adtam, alaposan összekevertem és lezártam alatta a gázt.

Végül egy kis edényben felolvasztottam a vajat, hozzáadtam a lisztet és kézi habverővel csomómentesre kevertem, majd felöntöttem a tejjel és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval meghintettem és még egyszer átkavartam. Így lett egy szép adag besamel mártásom, ami a lasagne tetejére fog kerülni, és ettől még krémesebb lesz az íze.

Elővettem egy téglalap alakú jénait, aminek az aljára kevés szószt tettem, erre raktam 3 lap lasagne tésztát, majd ismét szósz és újra tésztalap következett, amíg végül el nem fogyott minden hozzávaló. Az utolsó réteg ismét szósz volt, amit vastagon beborítottam a besamel mártással, végül pedig a reszelt sajttal.
200 fokos sütőben kb 30 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.

(ezt az ételt el lehet készíteni darált hús nélkül is, ekkor a 2 padlizsán helyett használjunk 4 padlizsánt)

Sült zöld paradicsom

Ági, a Szeretetre hangoltan blog csupaszív írónője tegnap felhívta a figyelmet erre a csodás finomságra. Látva a képet róla, tudtam, hogy ezt mindenképpen ki kell próbálnom, akármi is lesz a végeredmény. Ági az étel nevével megegyező című filmből kapott ihletet és mivel pont ráértem, megnéztem a filmet is, hátha kiderül, mitől tűnik olyan varázslatosak ez az étel. És igen, a varázslat az én konyhámba is beszállt, a filmtől teljesen elérzékenyülve panírozgattam ma délben az én kis zöld paradicsomjaimat. (A filmben a főhősnők kis éttermet üzemeltetnek, ahol a sült zöld paradicsom a különlegesség. Persze van bőven romantika és tragédia, igazi, szívhez szóló amerikai film) És beleharapva az én paradicsomomba, megértettem a  rajongást ez iránt a kívül ropogós, belül krémes, savanykás zöldség iránt.
Próbáljátok ki, de előtte nézzétek meg a filmet, csak a hangulat kedvéért :-)
(http://www.nowvideo.eu/video/l53jp1b69iriz)

Hozzávalók:
6 közepes éretlen, zöld paradicsom
2 tojás
liszt
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez

A paradicsomokat megmostam, megtörölgettem, majd kb fél centis szeletekre vágtam.
Lisztbe forgattam, majd a tojások felvert masszájában, végül a zsemlemorzsában hempergettem meg a paradicsomszeleteket.
Forró olajban ropogósra sütöttem, majd papírtörlőre szedtem, ami leitatja a felesleges olajat a sült paradicsomszeletekről. Még forrón megborsoztam és nagyon enyhén megsóztam.

Tejfölös zöldbab leves

Anyósoméknál csodás méteres bab nőtt a kertben, amiből jutott nekem is egy adaggal. Könnyű dolgom volt, csak le kellett törni a végeit, aztán elvágtam 2-3 centis darabokra és már kész is. Nem volt főzeléknyi adag, így gondoltam, legjobb, ha levest készítek belőle. Finom, savanykás zöldbablevest.
Ezt a levest akár melegen, akár hidegen is fogyaszthatjuk. Mi most a nagy melegben hagytuk kihűlni és úgy ettük.

Hozzávalók:
30 dkg zöldbab 2-3 centis darabokra vágva
1 kis fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 csokor petrezselyem
2 dl tejföl
1 liter zöldség alaplé

A zöldbabot kb 3 centis darabokra vágtam. A répákat először hosszában négybe vágtam, majd felszeleteltem, így igen apró darabkákat kaptam.
Kevés olajon (kb 1 evőkanál) megfuttattam a kockára vágott hagymát, majd rádobtam a babot és a répákat, kicsit átpirítottam, majd felöntöttem az alaplével, hozzáadtam a petrezselymet és puhulásig főztem. (ez nekem kb 30 perc volt).
A tejfölt 1 merőkanál forró levessel kikevertem, majd a leveshez adtam. Alaposan elkevertem és hagytam kihűlni.
Tálaláskor még meg lehet szórni petrezselyemmel, valamint ízlés szerint még tejföl is adható hozzá.

Csokoládés-vörösboros szilvás lepény

Ismét egy kiváló bloggerina adott ihletet, méghozzá Gabi, akinek csodás süteményeit mindig megcsodálom. Most pedig el is készítettem az egyiket.
Kaptam szilvát barátnőmtől és amit a gyerekek nem ettek meg, azt sütinek szántam. Keresgéltem a neten, de amikor Gabriella konyhájában ráleltem erre a pikáns sütire, tudtam: ez lesz az igazi!
Gabi figyelmeztetett, hogy érdemes egyből dupla adagot csinálni és bizony igaza lett. Amikor elékészültem vele, nagyobbik fiam még nem aludt, ezért kiosont hozzám a konyhába és megkóstolta. Na, azt a könyörgést, hogy "kérek még Anya, Te vagy a legjobb Anya, csak adj még!" Én meg csak olvadoztam. A dicsérettől és a kóstolástól egyaránt!
Nem kell megijedni, az alkohol sütés közben elpárolog és csak a pikáns, finom íz marad. A csokoládés ízt csodásan kiegészíti a szilva savanyúsága és a rákaramellizálódott fahéjas cukor. Egyszóval ismét mennyei süteményt tettem a család elé a hétvégén.

Hozzávalók25*35 tepsihez:
500 gramm szilva
225 gramm vaj
150 gramm barna cukor (de lehet sima cukor is)
1 vaníliás cukor
csipet só
3 egész tojás
2 tojás sárgája
250 gramm liszt
50 gramm darált dió
2 evőkanál kakaópor
1 zacskó sütőpor
1,5 dl vörösbor (én édeset tettem bele)
1 ek rum (vagy 1 teáskanál rumaroma)
100 gramm étcsokoládé, apró kockákra vágva
2-3 evőkanál fahéjas cukor (kristálycukrot kevertem össze őrölt fahéjjal)

A szobahőmérsékletű vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval habosra kevertem a robotgépben. Majd egyenként hozzáadtam a tojásokat, valamint a bort és a rumaromát.
Egy tálba kimértem a lisztet, a darált diót, a kakaóport és a sütőport és kanállal elkevertem, majd a robotgépben lévő masszához adtam.
Végül hozzáöntöttem az apró darabokra vágott étcsokoládét és ezt már kanállal kevertem át lazán.
Majd egy 25*35 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral és a tésztát egyenletesen belesimítottam.
A kimagozott és félbevágott szilvákat szorosan egymás mellé, a tésztára raktam, majd a szilvákat megszórtam a fahéjas kristálycukorral és már ment is a 180 fokos sütőbe. Kb 25 perc alatt kész lett, tűpróbával ellenőriztem.
Miután kihűlt, felszeleteltem, a család pedig nagy kedvvel eltüntette az egészet...kb 5 perc alatt :-)
Gabi, nagyon köszönöm az ötletet, mennyei süteményt kaptunk Tőled!

Kávé granita

Ennek a hűsítő finomságnak a hazája Olaszország, egészen pontosan Szicília. Itt akár már reggelire is előszeretettel fogyasztják, egészen pontosan a reggeli forró kávé helyett eszegetik, szopogatják nagy élvezettel az olaszok. Hiszen ott lenn délen már a reggelek is forró hangulatban telnek, jól jön egy kis hűsítés.
Érdemes kipróbálni, a jeges kávé helyett ezt a hűsítő jégkását is kínálhatjuk vendégeinknek, ha újra beköszönt a kánikula. Sok dolog nincs vele, néha át kell keverni és másfél - 2 óra múlva már kanalazhatjuk is a granitánkat.
Természetesen elkészíthetjük frissen facsart citromléből (amolyan limonádé-jégkását), vagy dinnyéből (alaposan összetörve és lefagyasztva), vagy bármi másból, amihez csak kedvünk szottyan.
Én például biztosan ki fogom próbálni amaréna szirupból, az eredményről természetesen be fogok számolni.

Hozzávalók 4 személyre:
4 adag lefőzött  hosszú kávé
1 teáskanál barna cukor (de lehet használni cukorszirupot is)
tálaláshoz tejszínhab és reszelt étcsokoládé

A 4 adag kávét lefőztem, belekevertem a cukrot (ezt mindenki a saját ízlése szerint keverje bele, de egy keveset mindenképpen tegyünk bele, mert a kávés jégkásának intenzívebb kávés íze van, amihez jól fog esni egy kevés édeskés íz) és egy műanyag tálba öntöttem, majd, miután kihűlt, betettem a mélyhűtőbe. Kb 30 percenként egy villával átkevertem, hogy minél kásásabb legyen az állaga, majd 2 óra múlva már a teljesen kásásra dermedt finomságot vehettem elő. Még egyszer alaposan átkevertem, majd tálakba szedtem és tejszínhabbal, reszelt étcsokoládéval díszítve kínáltam. Ha nem kerül azonnal tálalásra, akkor sincsen gond, alaposan zúzzuk össze jégkása állagúvá és így lehet tárolni a mélyhűtőben, egészen fogyasztásig.

Rántott csirkeszárny

Igen, jól látjátok, egy hihetetlenül egyszerű étel receptjét teszem közzé. Mielőtt újra megkapnám, hogy ez vajon mitől különb, mint más háziasszony rántott húsa, gyorsan hozzá is teszem, hogy a panír eszméletlenül ropogós és még kihűlve is az marad, nem szottyosodik, mint hagyományos társa.
És hogy mi a titok? Nos, máris megosztom veletek.

A receptet édesanyámnak köszönhetem, gyerekkoromban vasárnaponként ő készítette így a rántott húst. Aztán valahogy feledésbe merült a praktika, én nagyjából mindig a hagyományos módon (liszt, tojás, morzsa) paníroztam. Aztán nemrég beugrott, hogy ettem én már igazán ropogósat (és nem a Mekiben vagy a KFC-ben, de nem ám) , úgyhogy elővettem a trükköt és bizony működik. Férjuram legnagyobb örömére, aki mindig hiányolta az igazán ropogós bundát.

Hozzávalók:
12 csirkeszárny
liszt
2 tojás
1 dl tej
zsemlemorzsa

A csirkeszárnyakat alaposan megmostam, majd szétvágtam a hajlatoknál 3 részre. A szárnyvégeket lefagyasztottam (jó lesz majd levesbe), a második (duplacsontos) és a szárnytő részeket pedig sóztam, borsoztam, majd 2 órára a hűtőbe tettem, hogy jól magába szívja a sót.
Aztán előkészítettem a panírozást: 3 mély tálba tettem a kellékeket. Az egyikbe lisztet szórtam, másikba zsemlemorzsát. A harmadikba pedig 2 tojást ütöttem, amire 1 dl tejet öntöttem és villával jó habosra felvertem. (nem szoktam sózni, a hús éppen elég sós)

A hűtőből kivéve a csirkeszárnyakat, először a lisztbe forgattam őket (nekem olyan mély tálam van, hogy az összes szárny egyszerre belefért és jól át is tudtam őket forgatni, hogy mindenhol lisztesek legyenek. Nekem ez egyszerűbb, mint egyenként forgatni)
Majd következett a tojásos massza, átpakoltam a szárnyakat és jó alaposan megforgattam őket (szintén hatalmas és mély tálam van erre a célra).
Aztán a zsemlemorzsás tálba már egyenként tettem át és forgattam meg a husikat, végül a már bepanírozott szárnyakat egy tálcára szedtem. A zsemlemorzsában éppen csak megforgattam őket, csak annyi morzsa került rájuk, amit a forgatáskor magukra vettek (nem lapogattam, nem ütögettem bele a morzsát a tojásos szárnyba)

Olajat forrósítottam egy mély wokedényben (én ezt az edényt kifejezetten sütésre használom), és amikor tűzforró lett - ezt úgy próbálom ki, hogy kevés zsemlemorzsát morzsolok az olajba és ha elkezd pezsegni, akkor az olaj már biztosan forró. De ha még lesüllyed, akkor bizony várni kell - szépen beletettem annyi szárnyat, ami kényelmesen elfér benne. Nagyon fontos, hogy annyi olajat használjunk, ami sütés közben ellepi a húsokat, valamint csak annyi húst tegyünk bele, amennyit kényelmesen fogunk tudni forgatni. 5 percen át sütöttem az egyik oldalt, majd óvatosan megfordítottam a szárnyakat és újabb 5 percig sütöttem a másik oldalt. Aztán ismét megfordítottam és addig sütöttem-forgattam, amíg csodásan aranybarna színt kapott a panír.
TIPP: Érdemes nem teljesen max lángon sütni, inkább süljön tovább közepes hőfokon, mint hamar megégjen a külseje, a belseje pedig rágós marad.

Ezután egy konyhai papírtörlővel bélelt tálcára szedtem a husikat, vigyázva, hogy egymás mellé kerüljenek. Ha ugyanis egymásra pakoljuk, vagy zárt, mély edénybe tesszük (pláne letakarjuk a melegen tartás végett), akkor szinte biztos a panír puhulása. Higgyétek el, nem fog annyira kihűlni, hogy ehetetlen legyen, viszont a
panírja hihetetlenül ropogós marad.
A papírtörlőn sem tartottam sokáig, mindössze 1-2 percet vártam, hogy beigya a felesleges olajat, majd átszedtem egy tálalótálcára a szárnyakat, továbbra is vigyázva, hogy ne legyenek összezsúfolva, vagy egymásra pakolva. Inkább legyen egyszerre több tányéron/tálcán tálalva, mintsem egymás hegyén-hátán, megpuhult panírral.

Kisütöttem a maradék szárnyakat is a fenti módon, majd tálaltam.
Az eredményt már fent leírtam, mindhárom fiú elégedetten ropogtatta-rágcsálta a ropogós csirkeszárnyakat!

Sült paprika krémleves

Mostanában bloggertársaim a fő ihletet adók, valahogy ebben a nagy nyári melegben nem pörög úgy az agyam (és őszintén szólva most inkább a gyerekekkel vagyok, amíg tart a nyári szünet, mint a konyhában alkossak naphosszat :-)
Ezt a kémlevest egy nagyon kedves bloggertársam, Lilian blogjáról, a Zamat és illatról hoztam. Régóta nézegetem a receptjeit, nagyon kifinomult, ízletes ételeket készít, sok-sok receptje sorakozik az elkészítésre váró ételek listáján.
A nyáron elkapott a levesmánia, szinte nincs olyan nap, hogy ne készítenék valami folyékony első fogást. Amikor megláttam Lilian  sült paprika krémlevesét, azonnal éreztem a számban az ízét. A sült paprika amúgy is nagy kedvenc, mióta törökországi nyaralásom során minden nap sikerült ennem párat a svédasztalról, gondoltam, a belőle készült leves sem okozhat csalódást.
Meg kell mondjam, eddigi leveseim legfinomabbika lett, dupla mennyiséget készítettem, mégis pillanatok alatt elfogyott.
És akármennyire is ciki, el kell mesélnem: mindhárom fiú (bizony, még férjuram is) kinyalta a tányért! Persze én sem maradtam el a csínytevésben! És legközelebb már tripla adagot kell készítenem. És hogy mikor is lesz legközelebb? Hát már holnap!

Hozzávalók 4 személyre:
10 kápia vagy kaliforniai paprika
50 gramm vaj
4 gerezd fokhagyma
1,2 l zöldség alaplé
bors
1 kávéskanál kakukkfű
csilipaprika (elhagyható)
5 evőkanál tejszín

Először is megsütöttem a paprikákat. A legjobb persze grillen lenne, de ennek híján egy alufóliával letakart fém tálcára tettem a paprikákat szépen egymás mellé, és forró sütőben, két-háromszor megfordítva sütés közben a paprikákat, kb 40 perc alatt megsütöttem őket. (Nem kell megijedni, ha a paprika kívülről kicsit megfeketedett, a héjától úgyis megszabadítjuk. )
És most következett a trükk: a paprikákat egy zacskóba dobáltam azon forrón, ahogy kikapkodtam a sütőből és a zacskót lezártam, majd hagytam, hogy a paprikák a saját gőzükben hűljenek ki. Ettől a héjuk nagyon könnyen lejött. Amikor már csak langyos volt, kinyitottam a zacskót és elkezdtem megpucolni a paprikákat. Még mielőtt a héjukat lehúztam volna, mindegyiket szétnyitottam és a kés életlen felével óvatosan kitoltam a húsról a magokat. Majd lehúztam a paprikahúst a héjról és már kész is volt. Az elsőnél még bénáztam, a második már egész jól ment, a harmadik paprikától már baromi gyorsan ment a magletolás-héjtalanítás.

Ezután a vajat megolvasztottam és az apróra vágott fokhagymát megfuttattam rajta, de vigyáztam, nehogy elkezdjen megpirulni, mert akkor bizony keserű lesz.
Erre dobtam a paprikahúst és kicsit átforgattam a fokhagymás olajban, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Borsoztam, kakukkfűvel fűszereztem (és itt kerülhet bele a csili is, de én a gyerekek miatt kihagytam). Negyed órán át h

agytam forrni, aztán elővettem a botmixert és az egészet leturmixoltam. A forró levesből pár kanállal kiszedtem egy tálkába, hozzászedtem a 6 evőkanál tejszínt és összekavartam, majd ezt a langyos krémes mixet hozzáöntöttem a leveshez és botmixerrel habosra turmixoltam.
Tálaláskor mozzarella sajtot tettem a tálak aljára, erre szedtem a forró levest, amitől a sajt finoman nyúlós lett (ami nálunk hatalmas kedvenc)

A levest hidegen is lehet fogyasztani, ha visszajön a kánikula, azt a változatot is kipróbáljuk!
Lilian, nagyon köszönöm ezt a finomságot, még jópárszor el fogom készíteni!