Spanyol favágók rizikéje

A rizikét nem az ízéért kell szeretni, hanem az állagáért, színéért. Öröm beleharapni egy ilyen ropogós húsú, szép, sárga gombába.
Rántva, salátának kitűnő, közismerten. Hanem ez a favágóst:-) mindenkinek meg kell kóstolni, aki az összetevőit szereti, nem fog csalódni.
Álljon itt az eredeti recept:

"... Hanem, uraim, maguknak, akik szeretnek jókat enni, adok egy receptet, elmondom, hogy készítik el a spanyol favágók az erdőben a rizikét. Egy réteg kolbász, egy réteg rizike, aztán felkarikázott paprika, egy réteg szalonna, karikára vágott paradicsom és megint egy réteg kolbász, rizike, és így tovább, a tetejére pedig reszelt sajtot szórhatunk... " (Hrabal)

Nem tudván, hogy a spanyol favágok milyen alkalmatosságban (kemence) készítették, sem az egyéb trükköket (sajt rászórása), a magam feje után menve, a sütőedényemben (Remoska) próbáltam meg elkészíteni.
A sütőedény alját halványan kikentem kacsazsírral, kibéleltem rizike kalapokkal, melyeket enyhén megsóztam. Ahogy a recept írja, szalonna, kolbász, karikára vágott paradicsom és paprika, követték egymást, amíg a készlet tart. Kb. 20 percet sütöttem, pároltam, majd a reszelt sajtot, rászórva hagytam egy kicsit rápirulni. Kenyérrel levét tunkolva mind a 10 ujjamat megnyaltam utána.

A szigorúan védett gombapörkölt esete :)

Úgy történt, hogy tíz nap eltéréssel kétszer is jártunk a Javorinán, az Alacsony-Tátra alján. Irigylésre méltóan gyönyörű vidék, az Őrségre emlékeztető majdnem-szeres építkezéssel, piciny, dombok közt megbúvó településekkel, segítőkész magyar ajkú favágókkal. Ameddig a szem ellát, mindenütt szépen karbantartott erdők, kaszált rétek, láthatóan gazdag rőtvad állomány, és hát persze a gomba…Elsőre is tudtuk, hogy jó helyen járunk, akkor ugyan (csak) a nagy őzlábgomba dominált, tinóruféle elvétve, azok viszont gyönyörűek. Másodjára változott a kínálat, megjelent az ízletes vargánya, és nagy meglepetésünkre - merthogy idehaza még sehonnan sem jelezték - a lucfenyvesi rizike.Aztán jött az igazi meglepetés, fiatal gyertyánosban megláttuk az első tüskegomba félgömböt (Polyporus umbellatus). Illendően megsüvegeltük, tudván, hogy itthon védett faj, halk sóhajok közepette lefotóztuk, és továbbálltunk. (Először Agostyán mellett találkoztam vele, akkor még lehetett szedni, mit mondjak, kiváló ízű gomba, és nagy előnye, hogy nem lehet szétfőzni, végig megtartja rugalmas állagát.)Mit tesz isten, ötven méter múlva ott a következő, aztán még egy, és még három, majd még öt.

Ennyi gomba itt nem lehet védett - néztünk össze, és egészen kevés lelki tusa után kiemeltünk egy fiatal kétkilós telepet, alig fért el a kosárban. Itthon aztán szinte első dolog volt utánajárni, hány koronával lettünk volna szegényebbek, ha megbukunk. Keddre kiderült, semennyivel, mert ez a faj Szlovákiában speciel (még) nem védett. Az úrgomba bezzeg az, darabja 1.600 SK. Jó hogy nem azt találtunk…A hétfői TIT határozáson többen is szúrós szemekkel néztek ránk, a rosszallás csak akkor szelídült irigységgé, mikor közöltük a lelőhelyet. Valaki azt mondta, már azzal is bűncselekményt valósítottunk meg, hogy áthoztuk a határon, de ezt azért túlzásnak tartom. (LP-nek meg sem mertük mondani, hogy a hűtőben pihen egy egész fej).

A vele készült fogás - natúr pulykaérmék fűszeres gombaraguval - sok szót nem érdemel, más gombákkal számtalanszor készítettük már a kombinációt. Annyi csavar azért volt a dologban, hogy kb. 5 dekányi füstölt-főtt kolozsvári szalonna szaporította az alapízt. Az, hogy gyakorlatilag nem kell tisztítani, és egyéb macerát végezni, valamint a főzési ideje szinte indifferens, íze pedig a legfinomabb csiperkékre hajaz, a legendák körébe emeli a fajt. Aki eddig nem kóstolta, nem is gondolja, mit veszített.

Vezeklés és epilógus:
Ha pár év múlva ilyentájt Csillebérc környékén járva, meglepően sok tüskegombát találtok egymáshoz viszonylag közel, az főként nekünk lesz köszönhető; vasárnap délután a leeső részeket, nem felhasználható ernyőcskéket, darabkákat visszaadtuk a Természetnek, az élőhelyének szerintünk legjobban megfelelő helyeken. Az "aknamező" térképe a fejemben van...

Májgomba nyárson

Májgomba nyárson

Tegnap csak amolyan pesti kirándulósnak csúfolt sétám volt, semmi bozótosban való csörtetéssel.

Azért a gombák megértve súlyos helyzetemet az út szélén is nőttek, így egy fiatal, álomszép májgomba került a retikülömbe (kés és papírzacskó persze akad mindig egy női retikülben).

Ma reggelre megálmodtam a májgomba elkészítését:

Hozzávalók:

Hagyma, krumpli, húsos szalonna, paprika, májgomba szeletelve, fűszerek, nálam most Lucullus grillfűszersó. (Sajnos egy-egy fokhagyma gerezd kimaradt, pedig milyen finom sütve)

Az alkotórészeket sorban felhúztam a kihegyezett hurkapálcára és a remoskámban megsütöttem. Ennek híján lehet parázson sütni táborozáskor, akkor fóliába kell tekerni, netán grillezni vagy sütőben megsütni.

A májgombát most sem áztattam ki, semmi savanyú íze nincs fiatalon, embertenyérnyi nagyságú példányok esetén. (A könyvek egymástól veszik át ezt az áztatós szokást, állítom, ki sem próbálják anélkül).

Rég ízlett ennyire a villásreggelim.