Csipkebogyólekvár

 Minden év őszén azzal vigasztalom magam, ha már idén nem sikerült csipkebogyót gyűjteni, jövőre biztosan szánok rá időt. 

Legutóbb 10 éve szedtünk még Anyukával, a zsámbéki domboldalon nagy adag bogyót. Élete utolsó lekvárját főzte azon az őszön... Az utolsó üveggel sokáig tartogattam. Aztán Nővérem talált a kamrában még belőle, adott egyet, abból még van pici a hűtőben. Már kőkemény. De őrzöm tovább. 

Leányzóm nagyon szereti ezt a lekvárt. A zilahi barátnőmtől kapottat nagy becsben tartotta. Idén ki is adta az utasítást, hogy főzzek. Emlékszem, nem egy gyors folyamat. De legyen, itt az idő, hogy kipróbáljam magam. Itthon volt mindkét gyerek, nekivágtunk a határnak. Három kis tejfölös vedret szedtünk teli, mikor Leányzó panaszkodni kezdett, hogy fázik, mert a harmatos fűben átázott a cipője. Hát akkor ennyi. 

Még aznap este vízben megfőztem azt a kis mennyiséget, másnap Gergővel felváltva passzíroztuk -Anyuka ezt annak idején szitán, kézzel művelte-, mi sűrű szűrőn, Anyósomén, fakanállal. Ezután már nem is kellett sokáig főzni, s a vártnál több lett belőle: 3 pici és 4 nagyobbacska, 3 dl-es üveggel. És pont olyan finom lett, mint régen! 😋

Hozzávalók:

• csipkebogyó
• cukor

Így készült:

A leszedett csipkebogyót megmostam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem.

Addig főztem, míg a szemek jól megpuhultak, könnyen szétnyomható volt.

Másnap folytattam. Mivel kihűlve nagyon besűrűsödött, még öntöttem hozzá vizet, hogy könnyebb legyen passzírozni. Sűrű szövésű szitán vagy szűrőn kell átnyomkodni- ez fontos, hogy a kis szúrós, magokat körbevevő szálak se menjenek át. Ez a hosszadalmasabb folyamat. Mi fakanállal nyomkodtuk, de kézzel is lehet végezni, de mindenképp gumikesztyűben, mert az ujjak között is megtelik a kis szúrós vackokkal, s igen kellemetlen tud lenni. 

Ha már át van passzírozva, csak készre kell főzni. Cukrot úgy fél kilónyit tettem hozzá, megkóstolva elégnek éreztem. Ízlés szerint lehet hozzá tenni belőle. Egy órányit ha főztem, hamar besűrűsödött.

Tiszta üvegekbe szedtem, lezártam, rövid időre fejtetőre állítottam. 

Ez most határozott sikerélményt okozott számomra! 😀 Olyannyira, hogy ha segítenének szedni, képes lennék még egy kis adagot főzni belőle. 

Tesztelni is kellett, Leányzó kérésére békaszem készült, ami csipkelekvárral igazán finom.