A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyszerű. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyszerű. Összes bejegyzés megjelenítése

Paprikás krumpli

... azaz bő lére krumpli. Ez is egy egyszerű, olcsó és kiadós étel. Bármilyen maradék felvágott kerülhet bele, szalámi, sonka, virsli, kolbász- ez utóbbival a legfinomabb. Szerintem, de volt idő, amikor csak a pirított hagyma és petrezselyem ízesítette meg, és úgy is finom volt. Én szeretem. Leányzó nem szokott neki örülni. Nem is készül gyakran, de néha, mikor nincs sok időm meg ötletem az ebédhez, bevetem.
Hozzávalók:

  • 1 nagy fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj/kevés zsír
  • 6-8 darab krumpli (közepes, nagyobb méretű)
  • só, bors
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • 1 teáskanál házi darált pirospaprika
  • kolbász/más felvágott
  • petrezselyem
Így készült:
A krumplit megpucoltam, hasábokra/kockára vágtam.
A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon/zsíron megpároltam.
Hozzáadtam a krumplit és annyi vízzel felöntöttem, amennyi ellepi. Sóztam, nagy csipet borsot szórtam bele.
A kolbászt felkarikáztam, azt is hozzáadtam, valamint az ételízesítőt és paprikát. 
Mikor a krumpli puhára főtt, megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, esetleg pirospaprikát szórok még bele, de a kolbásztól többnyire elég paprikás lesz.
Végül petrezselymet szórok bele- most csak szárított volt, de a friss ad neki igazán jó ízt.
Savanyúság jól jön hozzá, bármilyen, ami kéznél van, amit szeretünk.
Előfordul, hogy olyankor főzöm, mikor nincs már leves, s csak palacsinta kell hozzá, vagy tarkedli.

Tejbeköles

Fenekestül fordult fel a világ, vagy inkább magába fordult, mert most ezzel teszünk jót mindenkinek. Már második hete, hogy itthonról "távoktatunk", de még annyi szabad időt nem tudtam csenni magamnak, hogy megírjak egy blogbejegyzést. Aztán ma délután elhatároztam, miután elvégeztem a mindennapi házimunkát, hagyok csapot-papot, s semmittevés közben blogot írok.

Főzni főztem közben, de azt is olyat, ami gyorsan megy. Meg amihez van itthon hozzávaló. Mindjárt sorolom, csak itt eszembe jutott a bevásárlási láz. Mi 1-2 hetente szoktunk vásárolni ennyi időre való élelmiszert, most sem tettünk másképp. Meg is döbbentem az alap élelmiszerek hiányán. Nem állok azok mellé, akik felvásárolták. De bízom benne, hogy most azok is megtanulnak főzni s felhasználják a sok cukrot-lisztet-olajat, akik eddig csak melegítésre használták a konyhát.
 Én biztos vagyok benne, hogy nem halnánk éhen egy jó darabig. Pedig csak a szokásos mennyiséget vásároltuk. Úgy érzem, vagyok olyan leleményes, hogy a kamrában lévő dolgok felhasználásából egy darabig eltartsam a családot.
Néhány ötlet: múlt héten krumplilevest főztem s mellé diós tésztát. Ez fél óra alatt kész volt. A diós tésztához gondolom nem kell recept, a kifőtt tetszés szerinti tésztára cukros-vaníliás darált diót szórunk. A család odavan érte, én nem annyira. Ez két napra elég volt ebédre. Aztán brokkolikrémleves készült, tökfőzelék és fasírt volt a második. No ekkor már én is nevettem magamon, el is neveztem karanténkosztnak: a tök a fagyasztóból volt, tavaly tettem el lereszelve, a fasírt pedig egy valahogy elrejtőzött s takarítás során megtalált, két hónapja lejárt húskonzervből készült. Semmi baja nem volt, így azt is felhasználtam. Erről fotó is készült:
Aztán hétvégén a szokásos húsleves főtt, amiről még nincs bejegyzés, mellé nyúlhús krumplival és birsalmaszósszal. Ez majd következik valamikor.
Ma pedig leves még volt, s mellé megint csak gyors másodikat terveztem készíteni, abból, ami itthon van: tejbekölest. Annyira nem gyors, mert elég sok idő kell neki, mire megfő, de egyszerű és finom.
Hozzávalók:

  • 1 l tej
  • 1 nagy csipet só
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 darab citromhéj (bio, levágtam körbe a héját 1 fél citromnak)
  • 3 dl köles
Így készült:
A tejet a sóval, cukorral, vaníliával, citromhéjjal főni tettem. Mikor már forró, belemértem a kölest, és sűrűn kavargatva (nem állandóan, de mindjárt-mindjárt átkavartam) hagytam addig főni, míg a köles megpuhult. Addigra már majdnem teljesen besűrűsödik. Lefedtem, hagytam kicsit pihenni.
Sárgabaracklekvárral  ettük.
Ugyanúgy, mint a tejberizs vagy gríz, kakaós vagy fahéjas cukorral is lehet tálalni, ízlés szerint.
Ritkán eszünk kölest, pedig méltatlanul mellőzött, egészséges gabonaféle. Nincs jellegzetes íze, a fűszerezés határozza meg azt.
Mondhatni, hogy olyan zűrzavar s annyi minden van a fejemben, mint amilyen most ez a bejegyzés lett. Ez általában jellemző rám, de most hatványozottan...

Gombás-csirkés spagetti

Tésztafélével nem lehet mellélőni minálunk. Főleg, ha még hús is van benne! 😃
Többször említettem, hogy nem rajongok a tésztafélékért, de így hússal, gombával, sajttal, ahogy egyáltalán nem száraz, nekem is ízlett. Kimondottan. Ráadásul egyszerű is, egyetemista gyerekeink is el tudják maguknak hipp-hopp készíteni kis konyhájukban. Főleg, ha visznek magukkal lefagyasztva előkészített gombát meg csirkehúst (én gyakorta felpakolom ilyesmivel a Fiacskámat).


Hozzávalók:

  • 1 csomag spagetti (50 dkg)
  • kevés olaj
  • 50 dkg gomba
  • 1 fej hagyma
  • só, bors, paprika
  • 1 csirkemell
  • 1 tömlős sajt (10 dkg)
  • reszelt sajt és petrezselyemzöld a tálaláshoz
Így készült:
A gombát megpucoltam, felaprítottam.
A hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a gombát, sóztam.
Lefedve párolódni hagytam.
Közben a csirkemellet megmostam, csíkokra vágtam. Mikor a gomba már összeesett, hozzáadtam a húst is. Mikor a hús is puha, borssal, kevés paprikával fűszereztem, ha kell, utánasóztam.
A spagettit bő sós vízben kifőztem. Egy teáskanál sót szoktam tenni a vízbe. ( Mikor fő a víz, csak akkor tesszük bele a tésztát. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Fiam szerint van, aki még itt tart főzés terén.) Pici olajat is szoktam tenni a vízbe. Ha kész a tészta -kavargatni és kóstolgatni szoktam- leszűröm. 
Összekeverem a tömlős sajttal és a hússal-gombával.
Tálaláskor szórtunk rá petrezselymet és reszelt sajtot. De anélkül is finom.
Gergő egész ügyes a konyhában, érdekli a főzés, sok mindent ellesett s eredeti ötletei is vannak, sokkal bátrabban fűszerez, mint én. Szokott a barátainak főzni, egész ügyesen megoldják közösen. Ráadásul a néhány hónap alatt még hízott is, szerinte 5 kilót. Látszik is rajta, kicsit megemberesedett. Biztosan a rendszertelenebb, kevésbé egészséges étkezés...

Joghurt eperrel, babapiskótával

Amilyen egyszerű, annyira finom is. Pár perc alatt összedobható, csak kell várni néhány órát, hogy a hűtőben még finomabbá váljon. Itt friss eperrel készült, de fagyasztott gyümölccsel, befőttel, vagy más idénygyümölccsel is megtenné.
Annyira egyszerű, hogy le sem fotóztam volna, ha nem gondolok Fiamra meg arra az elhatározásra, hogy nekik való, egyszerűn elkészíthető ételek is kerülnek fel a blogra. No, ennél egyszerűbbet nem igazán tudok elképzelni! :-)
Hozzávalók:

  • 1 vödör görög joghurt (800 g)
  • 4-6 evőkanál cukor, ízlés szerint
  • eper vagy más gyümölcs
  • 10-12 babapiskóta
Így készült:
A joghurtban elkevertem a cukrot meg a felaprított gyümölcsöt.
Egy tál oldalát (vagy alját) kiraktam babapiskótával, beleborítottam a joghurtot. 
Néhány órát hagyjuk  a hűtőben. Ez idő alatt a babapiskóta megszívja magát a joghurtban és gyümölcsben lévő nedvességgel , így s gyümölcsös joghurt sűrűbb, finoman krémes lesz.

Joghurtos babapiskóta

Lerí a fotókról, hogy mikor készült ez a desszert... Orgonanyíláskor, málnaérés idején. 
A hűtőben egy egész vödör gyümölcsjoghurt szégyenkezett amiatt, hogy nem kell senkinek. Hát én hasznossá tettem. Babapiskótával és málnaszemekkel rétegezve mindjárt kelendőbb lett. 

Hozzávalók:

  • 1 csomag babapiskóta
  • 8 dl gyümölcsjoghurt
  • 1-2 maréknyi málna vagy más gyümölcs
Így készült:
Egy edény alját kiraktam fele piskótával, rákentem fele joghurtot, néhány szem gyümölcsöt szórtam rá. Következett a másik réteg babapiskóta, a maradék joghurt s málnaszemek.
Néhány órára hideg helyre tesszük. Ez idő alatt a babapiskóta megpuhul s szeletelhetővé válik.


Cukor nem kell hozzá, mert a joghurt is meg a piskóta is édes.
Egyszerű és finom, gyorsan kész, csak a piskóta puhulására kell várni.

Párolt karaj tükörtojással

Volt egy kis darab karaj a fagyasztóban. Miközben azon agyaltam, hogy mivel is lehetne kicsit felturbózni, bevillant egy valahol látott recept. Nem kerestem meg, hanem emlékezetből, vagy inkább saját ízlés szerint készült el.
Kedvenc husink, legyen szó akár csirkéről, akár malacról, a fokhagymásan-borsosan párolt. A legegyszerűbb, s mindenből -akár comb, szárny, csirkemell, vagy karaj, oldalas- a legfinomabb. Most is így készült a karaj, csak a végén egy kevés paprikát is kapott, hogy ne legyen sápadt. Tükörtojás került rá, s petrezselymes párolt krumplival és salátával ettük.

Hozzávalók:

  • 8-10 vékony szelet karaj
  • bors (fél mokkáskanálnyi)
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • kevés pirospaprika
  • 1-1 tojás minden hússzeletre
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A felszeletelt húst kevés olajon (amennyi éppen ellepi az edény alját) fedő alatt párolódni tettem. Közben sót, borsot szórtam rá, meg az apróra vágott fokhagymagerezdeket. Pici vizet öntöttem alá s kis lángon hagytam párolódni -jól illeszkedő fedővel borítva. Időnként átforgattam őket, figyeltem, hogy ne süljön, ha kellett, pótoltam a vizet.
Mikor kész volt, szórtam kevés paprikát, épp hogy csak legyen színe a husinak.
A tojásokat kevés olajon megsütöttem. Mikor egyik oldala kész, átfordítottam, s ekkor szórtam rá só-bors-paprika keveréket. De mindenki ízlés szerint fűszerezi. Én szeretem, ha a sárgája folyós marad, de Férjem úgy szereti a tükörtojást, ha tökéletesen átsül. Most az Ő ízlése szerint készült.
Egyik kedvenc köretünk, petrezselymes krumpli készült hozzá. Wok-ban -a kedvenc edényemben- szoktam párolni. Kevés olajat teszek az edény aljára, mikor meleg, beleborítom a megpucolt, felszeletelt -hasábra, korongokra- krumplit. Sózom. Fedő alatt hagyom párolódni. Időnként átkeverem, mert az alja hajlamos lepirulni. Mikor puha, rászórom a felaprított petrezselyemleveleket, összeforgatom s kész is.
Jégsalátából készült hozzá a saláta. Csak felaprítottam, leöntöttem sós-cukros-ecetes vízzel. Tálaláskor tejfölt tettem rá.

Körözött

Leányzóm, majd nem sokra rá Férjuram is körözött iránti vágyát fejezte ki. Tényleg rég készítettem. Meg aztán szeretek a család kedvére tenni, s miután ketten is rendelték, kénytelen voltam készíteni.
Régen nem ismertem, mifelénk nem készítették. Aztán első találkozás és kóstolás után mi is rákaptunk. Népszerűsége azóta is töretlen. Ünnepekre is szoktam készíteni hidegtál részeként, paprikába töltve s karikákra vágva, hétköznapra csak úgy, friss kenyérrel.
Most hétköznapi változat készült:
Hozzávalók:

  • 25 dkg juhtúró
  • 25 dkg tehéntúró
  • 1 közepes fej lilahagyma
  • 1 lecsópaprika
  • só (ízlés, illetve a juhtúró sóssága szerint)
  • 1-1 mokkáskanál pirospaprika és egész köménymag
Így készült:
A hagymát és paprikát apróra felkockáztam.
A kétféle túrót villával összetörtem. Hozzáadtam a hagymát, paprikát, kevés sót, pirospaprikát és köménymagot, alaposan összekevertem. Megkóstolom, ha kell, teszek még sót hozzá.
Hűtőben tárolva néhány napig élvezhető.

Biztos a körözött is ahány ház, annyiféleképpen készül, nekünk így készítve tökéletesen megfelel. 

Brassói

Valamikor réges-régen ettem egy gyorsétteremben brassóit, hát... nem nyerte el a tetszésemet. Annak előtte nem ettem, csak hallomásból ismertem. Aztán utánanéztem az elkészítési módjának. Hát számtalan és változatosan elkészített formájával találkoztam. Én is elkészítettem a saját változatom- ezzel már elégedett voltam! ☺


Hozzávalók:

  • 1 csirkemell
  • 1 kisebb fej hagyma
  • kevés olaj
  • bors, paprika
  • 1-1,5 kg hasábburgonya (+olaj a sütéséhez)
Így készült:
Az apóra vágott hagymát kevés olajon megpároltam. 
Közben a húst megmostam, vaskosabb csíkokra vágtam. Rádobtam a hagymára, sóztam, s fedő alatt hagytam puhára párolódni. Levettem a fedőt, s hagytam, hogy a levét fője el. Végül késhegynyi borssal és paprikával fűszereztem.
Közben a krumplit is megsütöttem, bő olajban. Kiszedtem, lecsepegtettem, só-bors-paprika keverékével megszórtam, összekevertem a hússal s azon melegében elfogyasztottuk.
Azért némi savanyúság vagy valamilyen saláta jól jön mellé.

Májkrémfasírt

Az utóbbi időben több cikket olvastam a gyerekkorombeli romániai helyzetről, a háttérről, és a kulisszák mögé is betekintést lehet már nyerni -valamelyest-, amiről akkoriban fogalmunk sem volt. Valóban nem volt könnyű, a mai életkörülmények között azt már el sem tudják képzelni, akik nem abban nőttek fel. De azért annyira nem volt keserves. Legalábbis a megélhetés. Soha nem éheztünk, nem nélkülöztünk. Más szempontból sokkal nehezebb volt. Az ember leleményes, s alkalmazkodik az adott körülményekhez, kihozza belőle a lehető legtöbbet. Mi legalábbis így tettünk. A boltokban alig volt valami, ugyanazzal a néhány fajta konzervvel volt végigrakva a hosszú polc. Májkonzervet lehetett kapni. Hát készült belőle fasírt- hasonlóan, mint az igazi, de hús helyett májkrém került bele. Meg majonézzel kikavarva is készítettük, kenyérre kenhető kencének. Ez is finom volt. De idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára. Most hogy eszembe jutott, sort fogok rá keríteni.
Bár lejártak azok az ínséges idők, de néha eszembe jutnak s elkészítem azokat az ételeket. 

Hozzávalók:
  • 1 nagy doboz májkrém
  • 4 tojás
  • só, bors
  • 1 gerezd fokhagyma
  • zsemlemorzsa
  • olaj és/vagy zsír a sütéshez
Így készült:
A májkrémet villával szétnyomkodom, majd elkeverem a tojásokkal, kevés sóval és borssal, végül annyi zsemlemorzsával, hogy formázható masszát kapjunk.
Kanállal kis halmokat raktam a forró olajba, s közepes lángon mindkét felét világosra sütöttem.
Ezúttal paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen zöldséggel finom.
Zsemlemorzsa helyett szikkadt kenyeret is lehet belemorzsolni.

Egyszerű sajtos rúd

Azért egyszerű, mert kevés hozzávalóból csak összegyúrjuk s sütjük is. Szilveszterre készült, sósként többedmagával. S azt hittem, már van a blogon, de nem találtam. Az utóbbi időben egyre többször szembesülök hasonló esetekkel: vagy azt hiszem, már szerepel a blogon, vagy az ellenkezője: rájövök, hogy már egyszer közzétettem azt a sütit. Például a minden évben készülő -amúgy recept fejben, de a biztonság kedvéért meg szerettem volna nézni- mézest kerestem, s nincs. Az egyszerű, kivágom, sütöm s díszítem fajta. Több formában megtaláltam, de az nincs. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy azt még a kezdetek kezdetén közzétettem.
Több, mint 8 éve írom a blogot, közben meg... öregszem, na. Lassan ehhez is hozzá kell szoknom? Vagy csak időt szánni rá, s átböngészni elejétől a több, mint 900 receptet... De az idővel is hadilábon állok.
Hát akkor álljon itt ez a sós rúd recept is:


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 teáskanál só+1 nagy csipet
  • 25 dkg margarin
  • 1 púpozott evőkanál zsír
  • 4 evőkanál tejföl
  • 15 dkg reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót elvegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Végül összegyúrtam a tejföllel, amiből annyi kell, hogy összeálljon a tészta. 
Rögtön nyújtható. Reszelt sajttal szórtam be a tetejét, rányomkodtam, majd derelyemetszővel csíkokra vágtam.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem.
Finom, ropogós, napok múlva is jó. Viszont a mellette lévő sajtos sós még tovább élvezhető. Sokáig roppanós marad.

Narancsos-kakaós keksz

Rég sütöttem ilyen kanalazós kekszeket, most idő hiányában, vagy inkább pontosítok: nem voltam babrálós kedvemben, így arra fanyalodtam, hogy egy ilyet dobjak össze. A vizsgakekszet vettem alapul, s a kakaó mellett naranccsal ízesítettem. Szeretem ezt az ízpárosítást.


Hozzávalók:
  • 3 nagy tojás
  • 25 dkg cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 45 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 narancs lereszelt héja és leve
Így készült:
A tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Következett a mikróban felolvasztott margarin, majd sorra a többi belevaló, s mindezt alaposan összekevertem.
Két teáskanál segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe diónyi kupacokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert terülnek-nőnek sülés közben.
180 fokon sültek addig, míg tetejét megnyomva már nem puhák.
Hamar sül, figyelni kell rá.
3 nagy tepsivel lett belőle.

Hamar kész, és finom. S bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy napokig eláll-na. 

Csípős csirkemáj

A csirkemáj egyike a legolcsóbb és legegyszerűbben elkészíthető ételeknek. És változatosan elkészíthető. Meg szeretjük is, főleg én vagyok nagy rajongója.
Legtöbbször hagymásan készül, így például puliszkával nagyon finom. Most ennél is egyszerűbben készült. A kísérője ezúttal tarhonya, de rizs, krumpli, tészta is lehet.
Hozzávalók:

  • 50 dkg csirkemáj
  • kevés olaj
  • nagy csipet só
  • bors
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál mustár
  • csipetnyi csili (illetve ízlés szerint)
Így készült:
A megtisztított, kettévágott csirkemájat kevés olajon kis lángon párolódni tettem. Sóztam, borsoztam, beletettem a zúzott fokhagymát és mustárt. Fedő alatt hagytam készre párolódni, közben időnként átkevertem. Nem kell neki sok idő: ha egy darab májat elvágva már nem nyers, akkor kész. A csilit a végén adtam hozzá, ezzel még egyszer összefőztem. Ha szükséges, még sózom is.
Állítólag a máj minél tovább fő, annál keményebb. Lehet, van benne valami, néha nekem is keményebb lesz a kelleténél. 
A tarhonya elkészítése is egyszerű: kevés olajon megpirítom, míg színesek lesznek a szemek. Kell kevergetni, mert könnyen odaég. Felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom, ételízesítőt és petrezselyemzöldet adok hozzá, s fedő alatt kis lángon hagyom megfőni.

Savanyúság jól jön hozzá, bármilyen. Akár káposztasaláta, vagy savanyú ubi. Ezúttal azzal ettük.

Bolognai

A gyerekek egyik nagy kedvence. Én eleinte csak a kedvükért készítettem, hisz ha megkérdeztem, mit főzzek, legtöbbször az volt a válasz, hogy bolognait, szóval én sokáig nem szívleltem annyira, de már megbarátkoztam a tésztákkal. Egy ideje nem is kell készítenem, mert egész jól értik már a módját. Néhány napja viszont nekem jutott eszembe, csak úgy magamtól, s én készítettem. Nem egy bonyolult étel, az biztos. Gergő gyakran készít társainak odalent Szegeden.
Hozzávalók:

  • 50 dkg spagetti
  • 1 nagy fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 60 dkg darált hús
  • bors, paprika
  • oregánó, bazsalikom, kakukkfű
  • 3-4 dl paradicsomlé (házi)
  • reszelt sajt a tálaláshoz
Így készül:
A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem.
A hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a húst, sóztam. Morzsásra pirítottam. Fűszereztem borssal, paprikával, s a zöldfűszerekből is raktam 1-1 nagy csipettel, oregánóból kicsit többet. Beleöntöttem a paradicsomlét, összefőztem, s kész is.
Nem szoktam mérni a paradicsomlét, öntök hozzá valamennyit, s ha nem találom elég szaftosnak, még egy keveset. Ketchupot is teszek néha hozzá, most épp nem.
A kifőtt tésztával és reszelt sajttal tálaljuk.
Sosem készítem porból, nekünk így is tökéletes. Hogy milyen az "igazi" bolognai, nem tudom, nem jártam utána, nálunk ez a változat alakult ki és vált be az idők során. Volt, amikor reszeltem bele répát is, mert valahol ilyen receptet láttam- ez elmaradt. 

Tejfölös csirkepaprikás

Mi ezt az ételt hívtuk paprikás csirkének. És nagyon szerettük! A vasárnapra levágott tyúkocskából leves is főtt, aztán meg is sült, és második fogásnak elkészült vagy krumplival, rizzsel, ritkábban tejfölösen-paprikásan, tésztával vagy nokedlivel,
Én életemben nem vágtam tyúkot- szerintem nem tudnám rávenni magam. Nem volt kellemes élmény tanúja lenni ezeknek az eseményeknek gyerekként. De állatot tartó házaknál megszokott esemény volt, s biztosan ma is az. Én boltban veszem a csirkét, pedig a házi, kukoricán nevelt, kapirgálós pipi húsának párja nincsen.
Én sem készítem gyakran, de nemrégiben hazafele csirkeszárnyat vásároltam, s menet közben dőlt el a sorsa: tejfölös csirke lesz belőle! :-)
Hozzávalók:

  • 1 kg csirkehús (comb, szárny, mell, akár vegyesen is)
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 evőkanál zsír
  • só, bors
  • 1 teáskanál pirospaprika
  • 3-4 dl tejföl
  • 1 evőkanál liszt
  • szükség szerint kevés tej
Így készült:
A húst beáztattam, megmostam, a szárnyvégeket levágtam.
A hagymát apróra vágtam, a zsíron üvegesre pároltam. Az sem baj, ha kicsit megpirul. Rátettem a húst, sót, kevés borsot, pici vizet, és fedő alatt puhára pároltam.
Megszórtam egy evőkanál liszttel, a paprikával, beletettem a tejfölt, és összefőztem. Ha szükséges, még sózzuk.
Ha nagyon besűrűsödne, kevés tejet öntök hozzá. 

Köretnek tészta vagy galuska -nokedli- illik hozzá. Most éppen spagetti volt otthon. Az is megtette! :-)
Egyszerű és nagyszerű étel. Amit érdemes megőrizni. Szüleink-nagyszüleink nem bonyolították túl a főzést, mégis finomakat ettünk. Meg persze szinte minden  a ház körül termelt és tenyésztett alapanyagból készült. Csuda tudja, az sem volt könnyű élet, de szép volt...

Csirkemellből készült, ugyanúgy:


Kolbászos-sárgarépás tarhonya

...azaz targonya, ahogy mi neveztük. Szeretjük, egyszerű, gyorsan megvan, mégis a ritkábban asztalra kerülő ételek közé tartozik. A mai "mitfőzzekma" tanakodás során jutottam erre az elhatározásra, gyümölcsleves társaként főztem.
Gergő fiam érdeklődött, hogy készül a tarhonya. "Elmeséltem" neki, de akkor álljon itt is a módszer. S hogy miért került bele reszelt répa? Mert otthon lévén, kedves Nagynéném ilyet készített nekünk a házi sült csirke mellé. Nagyon finom volt, s a répát- murkot otthoni elnevezéssel- előszeretettel használom én is- eztán tarhonyához is.

Hozzávalók:

  • 50 dkg tarhonyatészta
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 2 közepes sárgarépa
  • petrezselyemzöld
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 szál kolbász
Így készült:
A megtisztított sárgarépát apróra reszeltem.
A tarhonyát az olajjal pirulni tettem. Közben kavargattam, mert hamar képes megégni. Mikor már színesek lettek a tarhonyaszemek, legalábbis egy része, hozzáadtam a répát, néhányszor még átkavartam, majd felöntöttem 1,5 l vízzel. Belekerült 1 csapott teáskanál só, az ételízesítő és lefedve, kis lángon főni hagytam. Beletettem a felkarikázott kolbászt is, együtt főtt.
Időnként átkevertem. A vége fele beletettem a felaprított petrezselyemleveleket is. Mikor elfogy alóla a víz, addigra a tarhonya is megpuhul.
Egyszerű és nagyszerű étel. Ugyanígy készítettem eddig is, csak répa nélkül. Kolbász helyett kész pörkölt is kerülhet bele, vagy sült hús, máj is lehet a kísérője.
Most paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen friss saláta vagy savanyúság fogyasztható hozzá.


Áfonyalekváros-csokikrémes kocka

 Még ez is korábban készült sütemény. De jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy felidézzem az év eseményeit. Sokminden történt. Jó és nem jó f...