Tökleves

 Nyaranta gyakran voltunk Mamánál. Mikor már nagyobb voltam, középiskolás, előfordult, hogy biciklivel tekertem el odáig- csekély 16 kilométer, dombra fel, majd le. Egy ilyen alkalommal éppen töklevest főzött Ágnes mama. Azelőtt sosem ettem, mert Anyukánk konyhájában nem volt az étlapon ez a leves. De nekem nagyon ízlett, mint ahogy minden, amit ott ettünk. S mivel én voltam az ügyeletes ebéd ügyben, mikor Anyukánk dolgozott, otthon is megfőztem. Csak úgy gondolomra. Ebédelni hazajáró Apukánk nem volt túl jó véleménnyel róla, azt mondta, a kutya se enné meg. De Ricsi kutyánk egymás után két tálkával is kilefetyelt belőle, így nem lehetett annyira rossz... De legalább kiderült, miért nem készül nálunk soha ez a leves- mert Apuka nem szereti. Pedig ehető, főleg, ha van benne egy kis füstölt is. Nem gyakran, de évente egyszer főzök töklevest. Most épp akkor, mikor ketten maradtunk Férjurammal, mert gyerekeink sem díjaznák. 

Hozzávalók:

• egy nagyobb tök/cukkini fele
• kapor, csombor 
• só
• 15-20 dkg sonka/ húsos füstölt szalonna
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• 2 evőkanál liszt
• kevés olaj
• 2-3 dl tej
• 2-3 evőkanál ecet

Így készült:

A szalonnát és a sonkát is apróra vágtam - most mindkettőből használtam egy-egy darabkát. Előbb a szalonna került az edénybe, sütöttem kevés ideig, majd a sonka is hozzákerült. Együtt is sült néhány percig, majd felöntöttem úgy 2 l vízzel. Hagytam főni darabig. 

Közben kettévágtam a tököt, kiszedtem a belsejét, megpucoltam, lereszeltem. Felét használtam levesnek, másik felére más sors várt. A csombort, kaprot megmostam, (nem használtam sokat, 1-1 kisebb szálat)  s a tökkel együtt az edénybe került. Sóztam, s hagytam felfőni. Mikor felfőtt, az olajból és 1 evőkanál lisztből rántást készítettem: kis lángon, éllandóan kavargatva világosbarnára pirítottam. A levesbe borítottam- ilyenkor kicsit fröcsögni szokott, kell közben kavargatni a levest. A tejből és másik kanál lisztből habarást készítettem- ez is a levesbe kötött ki. Pirospaprikát szórtam bele, ecettel ízesítettem. Ha szükséges, még sózom. Ha felfőtt, kész is.

Gyerekkorunkban a tök leginkább takarmánynak termett, s a kukorica közé vetették. Amikor rákaptunk a rántott tökre, feljártuk a fél kukoricaföldet, mire megfelelő méretű termést találtunk. A kisebbek rántani jók, a nagyobb, amíg nem kemény a héja, levesnek, főzeléknek, fasírtnak, tölteni, s egyre több mindent próbálok ki belőle az idők folyamán. 

Petrezselymes újkrumplileves

 Nem először fordul elő, hogy biztos vagyok egy bizonyos recept blogon való jelenlétében. Hogy valamikor már lefotóztam, az biztos. Pedig viszonylag gyakran készül, főleg nyár elején, amikor már megjelenik az újkrumpli, s mert Leányzó kedvére szeretnék tenni. Meg úgy mindenkiére, mert közkedvelt leveske. Ráadásul gyorsan is kész, néhány hozzávalóból. Régi recept, még Anyukánktól maradt ránk- már csak ezért is érdemes megörökítani.

Hozzávalók:

• 1 kg újkrumpli
• só
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 mokkáskanál pirospaprika

Így készült:

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam és főni tettem annyi vízban, amennyi bőven ellepi. Egy teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Közben a lisztet kevés tejjel csomómentesre kevertem, hozzáadtam a tejfölt, azzal is simára kevertem, majd a többi tejjel is.

A petrezselyemzöldet megmostam, apróra vágtam.

Mikor megfött a krumpli, hozzáöntöttem a tejfölös keveréket, belekerült a paprika is. Hagytam újra felfőni, legvégül a zöldet adtam hozzá, s el is zártam alatta a lángot.

Könnyű, jó ízű leves, ami langyosan a legfinomabb. Már készítettem öreg krumpliból is, de a fiatal, még kaparható héjúból az igazi.

S miért petrezselyemzöld? Mifelénk az egész növény petrezselyem -amúgy hivatalosan is-, a levelét pedig petrezselyemzöldként különböztetjük meg a gyökerétől. Amikor Anyuka főzött, rendszerint minket, az éppen közelben lévő valamelyik lányát szalasztotta le a kertbe egy csokor petrezselyemzöldért. Vannak szavak, kifejezések, szófordulatok, amelyektől nem tudok elszakadni akkor sem, ha errefelé másképp használják. De lehet, nem is akarok. Megérné egy bejegyzésben összegyűjteni a konyhai kifejezéseket, egy kis szókincsbővítés sosem árt. 😉

Előkerestem a régi fotókat is:

Fokhagymakrémleves

 Valamikor régen készítettem egy internetes recept alapján, s nagyon ízlett mindenkinek. Aztán feledésbe merült, míg csak Férjem egy egész zsákocska fokhagymával állított haza. Keresgélni kezdtem a hajdanvolt levest, de a fellelt receptek egyikét sem találtam azonosnak az akkorival. Így a több másik, kutatás közben átfutott hozzávalókból próbát tettem. Bejött. Azóta többször is elkészült, "bogyóval", azaz levesgyönggyel megszórva igencsak kedvelt leves lett.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 nagy fej fokhagyma (vagy kettő kisebb)
• 4-5 közepes krumpli
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 dl tejszín

Így készült:

A hagymát és a fokhagymát szeletelve. kevés sóval megszórva az olajon megpároltam- nem pirítottam, csak hagytam puhára párolódni. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, s addig főztem, míg majdnem elpárolgott a víz róla. 

Közben megpucoltam a krumplit.

A hagymákra úgy másfél liter vizet öntöttem, még kevés sót szórtam rá, beletettem a feldarabolt krumplit. Addig főztem, míg a krumpli is puha lett.

Botmixerrel simára kevertem, majd a tejszín hozzáadásával újra felfőztem. Ha szükségét éreztem, még sót is tettem bele.

Levesgyönggyel kanalaztuk.

Egyszerű és jó ízű leveske. A krumpli eléggé besűríti, liszt nem is került bele. A víz mennyiségével lehet játszani, több, kevesebb, ki mennyire sűrűn szereti, illetve mennyi levest akar főzni. 

Gombaleves

Idén különösen vártam az őszi szünetet. Éreztem, hogy most már nagy szükségem van egy kis pihenésre. Elfáradtam. Fizikailag is, de sokkal inkább szellemileg. Csomó tennivalót tartogattam a szabad napokra. Erre a fejfájós és hosszú pénteki nap után az iskolában felbukkanó vírus engem is leterített. Ember tervez, Isten végez. Szombaton a muszáj dolgokra ráerőltettem magam, vasárnap már főztem is, hétfőn kisuvickoltam a konyhát, a délutánt blogozásra szántam. Erre mit csináltam? A közeledő Márton-napi eseménysorozatra gyűjtögettem ötleteket. Azaz dolgoztam. De részben ez is megvan, már csak néhány órát kell ezzel is foglalkozzak. Meg a többivel. Szóval szabadság idejére is el vagyunk látva tennivalóval. De azért a pihenésre is szakítok időt. Ami nálam azt jelenti, hogy azt csinálom, amihez éppen kedvem van. 

Az is terveim között szerepelt, hogy délutánonként megírom a sok-sok elmaradt, időközben készült sütemény receptjét. De már látom, ez sem fog megvalósulni. Soha nem érem utol magam, de próbálok ezen nem rágódni. Próbálok. 

Most meg próbálok receptet írni. Elsőként egy levesét, ami előző héten készült, két felvonásban. Egyik délutánon megpároltam a gombát, másikon készre főztem a levest. Persze nem kell, hogy ilyen hosszadalmas legyen ez a folyamat, most éppen csak így adta ki az idő széle a hosszát. Nem sűrűn főzök gombalevest, s nem is mindig ugyanúgy, most éppen így készült:

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 50 dkg gomba
• 3-4 evőkanál olaj
• só
• bors
• paprikakrém (házi, nem csípős)
• 2 nagyobb sárgarépa
• 1 nagyobb petrezselyem
• 2 kicsi tojás + liszt a nokedlihez
• petrezselyemlevél

Így készült:

A gombát megpucoltam, felszeleteltem. 

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon rövid ideig pároltam csipet sóval, majd a gombát is hozzáadtam s fedő alatt megpároltam. Kevés borsot, egy teáskanál paprikakrémet tettem bele, és még mokkáskanálnyi szárított petrezselymet is.  Közben kis fazékban vizet tettem főni -úgy 2 liternyit-, sóztam. Ebben a megpucolt, felaprított répát és petrezselymet puhára főztem. 

Közben megkevertem a nokedlit: a két egész tojáshoz annyi lisztet kevertem, hogy sűrű, éppen keverhető masszát kapjak.

A répához borítottam a gombát, s mikor felfő, kanállal beleszaggattam a nokedlit. 

Ha szükséges, még sózom. Legvégül az apróra vágott petrezselyemzöld kerül bele- ezt mindig csak a főzés végén teszem hozzá.

Finom, kiadós leves. Persze nem kell feltétlenül két edényben készíteni, a gombát lehet e leveses fazékban párolni, majd ha majdnem kész, felönteni vízzel s együtt főzni a zöldségekkel. Így kevesebb lesz a mosatlan. 

Nálunk most fánk volt hozzá a második, lekvárral. Leányzó rendelte, még egy héttel korábban. Kicsit később, de a kedvére tettem.

Bableves zöldségekkel

 Van, hogy bizonyos személyekre alig emlékszem, hozzájuk kapcsolódó ízemlékekre viszont igen. Ilyen a sok petrezselyemzölddel készült bableves, amit Rózsika néninél ettünk kicsi gyerekkorunkban. Nálunk laktak az emeleten, amikor az lakhatóvá vált. A húgaim egész kicsik voltak, s hagyta, hogy fésüljék őt. Ő pedig sörrel göndörítette a hajukat, bár erre nem igazán volt szükség, szőke fürtjeik maguktól is görbültek. Azt hiszem, ha nem lenne közös gyerekkori fényképünk vele, fel sem tudnám idézni az arcát. Csak ilyen apróságok, meg a leves, ami más volt, mint az Anyukáé.

Amit én főztem, az nem olyan lett, csak a petrezselyemről -ami soha nem marad ki belőle- jutott eszembe Rózsika néni. Anyuka mindig rántással és habarással készítette, ahogy szinte mindig én is. Ezúttal ezek nélkül, sok zöldséggel főztem. S így is finom...

Hozzávalók:

• 50 dkg szárazbab
• 1 fej hagyma
• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• darabka zeller
• 1-1 paprika és paradicsom
• 1 csokor petrezselyemzöld
• só
• pirospaprika
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készült:

A babot előző este beáztattam.

A hagymát apróra vágtam, a répát, petrezselymet, zellert megpucoltam, mostam, szeleteltem.

A babot bő vízben főni tettem, sóztam. A hagymát is beleborítottam, majd mikor felfőtt, a többi zöldséget. A paprika és paradicsom is feldarabolva került bele.

Kis lángon főni hagytam, míg a bab megpuhul- addigra garantáltan megfő az összes zöldség is. Ha kell, még sózom és mokkáskanálnyi paprikát teszek bele. Kevés ecetet tettem még bele.

A petrezselyemleveleket megmostam, apróra vágtam. Csak akkor teszem bele, mikor a leves teljesen kész és el is zárom alatta a lángot.

Zöldhagymával, friss kenyérrel ettük. Második szinte nem is kell utána, vagy csak valami könnyű, egyszerű- mondjuk palacsinta vagy lekváros bukta. 

Tárkonyos krumplileves

Míg egyhetes szabadságomat töltöttem, volt időm napi rendszerességgel főzni, sőt, még lefotózni is. 😉 A krumplileves egyik alapleves, ezúttal tárkonyosan készült. Egyszerű, laktató és finom. Szalonna nélkül is készíthető, de ha épp van otthon, ajánlatos tenni hozzá, sokat dob egy kis füstölt íz rajta. 

Mostanában épp azt gyakorlom, hogy kisebb adagokat süssek-főzzek, több-kevesebb sikerrel. Most sikerült nem tele főzni a fazekat- mert különben egy hétig ilyen levest ennénk! 😀 De így is elég volt három napra!

 Hozzávalók:

• 10-15 dkg kolozsvári szalonna
• 1 fej hagyma
• 2 sárgarépa
• só
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1-1 kanálhegynyi morzsolt petrezselyem, lestyán, kicsit több tárkony
• 6-8 krumpli
• 1 citrom leve
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A szalonnát apró kockára vágtam, a fazékba pirulni tettem. Mikor már jónak találtam, rádobtam a közben apróra vágott hagymát, azzal is pároltam, míg a hagyma megpuhult. Felöntöttem két liter vízzel, adtam hozzá mokkáskanálnyi sót, a házi ételízesítőt, a paprikát. A répát megpucoltam, aprítottam, azt is beledobtam. Közben a krumplit is megpucoltam, s  mikor a répa már főtt vagy 10-15 perce, a krumpli is belekerült, meg a zöldfűszerek. Közben megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, fűszerezem. Készre főztem, a legvégén adtam hozzá a citromlevet. 

Tejfölt, aki szereti, tesz bele magának. Nálunk mindenki szereti.

Zöldbableves

Nekem határozottan egyik kedvenc nyári levesem. Friss zöldbabból, zsenge répával, petrezselyemzölddel. Egyszerű és nagyszerű leves. Bár tudom, hogy sokan fújnak rá, de szerencsére nálunk az egész család szereti, mert míg terem a kertben, én többször is megfőzöm rövid időn belül. 

Mikor hazajöttünk a nyaralásból, épp nagy adagot lehetett szedni róla. Aztán ezen a héten is főztem- kicsit másképp, nehogy szó érje a ház elejét. De senki nem reklamált. 

A legegyszerűbben így készül minálunk:

Hozzávalók:

• zöldbab (kb. 1 kg)
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej hagyma
• só
• 1-1 paprika és paradicsom
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 3 dl tej
• 1 púpozott evőkanál liszt
• 0,5 dl olaj
• petrezselyem
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készül:

A babot megmosom, a végeit letördelem, hosszától függően eltöröm. 

A hagymát pucolás után apróra vágom. A répát is megpucolom, mosom, felszeletelem. Előbb ezeket teszem főni, úgy 2 liter vízben, attól függően, milyen sűrűn szeretjük a leveseket. Teáskanál só is mehet bele. A megmosott, bevágott paprikát és paradicsomot is beleteszem. Ezeket majd kiszedem, ha kész a leves.

Mikor úgy 10 percet főtt, beleteszem a zöldbabot is. 

Mikor az is megfőtt, kóstolom, ha szükséges, még sózom.

Az olajból és lisztből rántást készítek. A leveshez adom, meg a tejet is, a pirospaprikát is beledobom.

A legvégén kerül bele az apróra vágott petrezselyem és az ecet.

Újabb kóstolás, ízlés szerint sózni, ecetezni lehet még.

Az ecettel óvatosan kell bánni, a tejet a levesben hajlamos összekapni. Én rendszeresen megjárom, mint most is. Pedig minden olvasott-hallott praktikát bevetettem már- mostanában így járok el: a merőkanálba mérem a kívánt mennyiségű ecetet, s úgy mártom a levesbe, hogy lassan folyjon bele a forró lé. Ezúttal is így tettem, mégis. 

Húsleves

A levesek levese.
A leggyakrabban főzött leves minálunk, mióta az eszemet tudom. Havonta legalább egyszer biztosan készül, s mindig jó sok. És mindig hétvégére. Előfordul, hogy hét közepén is van még belőle. Mégsem unja még senki. Mi lehet a titka? 😃
Ez sem az az étel, amibe mindig ugyanaz, ugyanannyi kerül. Meg gondolom, mindenki másképp csinálja.
Azért is olyan népszerű, mert sok esetben a második fogást is biztosítja -így vagy úgy- a belefőtt hús. A benne lévő zöldség és főtt hús összeaprításával pedig előétel is kerekedik, a böff, ahogy mi neveztük, azaz a francia saláta.
A legfinomabb húsleves a házi csirkéből-tyúkból készül. Ezt határozottan állítom. Amúgy is mindig finom, de az utolérhetetlen.
Nagy, 8 literes fazékba szoktam főzni, de azért nem egészen tele. Nagyobb része ebéd lesz legalább 3 napra, a maradékot lefagyasztom.

Hozzávalók:

• 4-5 szál sárgarépa (mérettől függően)
• 2-3 petrezselyem
• darab zeller
• fél karalábé és/vagy kis darabka káposzta
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 paprika
• só
• húsos csont, hús (szárnyas és/vagy disznó)
• bors
• esetleg peszternák, zellerlevél, petrezselyemzöld, 1 paradicsom, kevés csípős paprika

Így készül:

A húst mindig beáztatom. Sokszor kerül bele csirkemell csontja, karajcsont, comb- többnyire csontos húst veszek, a húst elhasználjuk másra, a csontos részt pedig elteszem levesnek. Hogy mennyi legyen? Legutóbb 2 csirkemell csontja, amin persze némi hús is marad. 1 kisebb darab -tenyérnyi-oldalas és 60-70 dkg disznócomb került bele. De van, hogy pulykanyak, comb vagy szárny a belevaló, vagy kacsa csontos része- ez a ritkább.

A fazekat úgy félig töltöm vízzel, teszek bele 1 púpozott teáskanál sót -ez nem lesz elég, de kóstolás során mindig sózom még- s főni teszem.

Közben megpucolom a belevaló zöldségeket.

A majdnem fővő vízbe beleteszem a csontot-húst, a hosszában bevágott zöldségeket.

Kis lángon, hogy ne főjön nagyon, mert akkor zavaros lesz, úgy 3 órát kell főnie. De az a biztos, ha időnként megnézzük, megpuhult-e már a hús és zöldség. Meg ha úgy tapasztalom, hogy nagyon elfőtt, vagy több levest szeretnék, vízzel is pótolom.

10-15 percig hagyom állni, aztán leszűröm a levét. Nem főzöm be az egészet, de felénél többet.

Legtöbbször levestészta kerül bele, ritkábban grízgaluska. Nem szoktam külön főzni a tésztát, hanem bele a húslevesbe. A benne főtt zöldséget és húst külön tálalom, aki szereti, vesz a levesbe, vagy előtte eszik belőle. Vagy saláta saláta lesz a sorsa. Majd azt is leírom valamikor, hogyan.

Mi készülhet a benne főtt húsból? Mondjuk vadas. Vagy kicsit megsütve -vagy csak úgy- főtt krumplival és gyümölcsszósszal is finom. Gyerekkoromban nagyon szerettem a paradicsomszószt, ami szintén főtt húshoz készült, hozzá még járt rántott krumpli.

Még nagyon sok mindent tudnék írni a húslevesről. Régen szinte mindig házi tyúkból főtt, aztán a szárnyas megsütve, krumplival a második fogást is biztosította.
A Mama húslevese házi tésztával... na az utolérhetetlen. Gondoltátok volna, hogy tészta alakja meghatározza a leves ízét? Pedig ugyanazok a belevalók, liszt és tojás, de a laskára vagy zabszemre -Mama specialitása volt az apró négyzet alakúra vágott tészta- alakított tészta más zamatot adott a levesnek. Az Anyuka húslevesét sem bírom utolérni. Szerintem a szíve-lelke hiányzik belőle...

A bele főtt zöldség... hát nem egyszer nem fogy el. Ha böff készül belőle, úgy igen, azt mindenki szereti. De sütöttem már belőle fasírtot is, vagy csak simán kevés olajon, sózva, borsozva megpirítom. Semmit sem dobunk ki! Persze ez nem mindig jön össze, de ez egyik elvem.

Árva gulyás

Azért árva ez a gulyás, mert nincs benne hús. És így is finom- még mindig. Gyerekkorunkban is szerettük, az én gyerekeim is szívesen eszik. A pirított hagyma és a petrezselyemzöld ízesítik meg a benne lévő zöldségek mellett. Könnyű, egyszerű leves.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• kevés olaj
• 3 sárgarépa
• 1 petrezselyem
• 8-10 darab krumpli
• pirospaprika
• 1 csokor petrezselyemzöld

Így készült:

A répát, petrezselymet megpucoltam, felaprítottam.

A hagymát apróra vágtam, az olajon világosra pirítottam. Hozzáadtam a felaprított zöldségeket, rövid ideig együtt pároltam, majd felöntöttem vízzel (kb, 1,5 l). Sóztam, hagytam felfőni.

Közben megpucoltam a krumplit, megmostam, felkockáztam. Mikor a répa majdnem puha, hozzáadtam a krumplit is.

Mikor a krumpli is puha, kevés paprikát és a felaprított petrezselyemleveleket is hozzáadtam, ha szükséges, még sóztam, s kész is.

Nyáron kerülhet bele 1-1 paprika és paradicsom, vagy levestészta, nokedli, amit ezúttal kihagytam, mert elég sűrű lett a leves anélkül is. Amit viszont egyébként nem szoktam már sok éve, most dobtam bele egy leveskockát is, amit a nyaralásról hoztunk haza, ott ugyanis megengedjük a zacskós levest és leveskockát, a gyorsaság, kényelem előtérbe helyezésével. 

Borsóleves

Egyszerű, finom leves, aminek szintén számtalan variációja lehet. Ez az egyik. Friss borsóból lenne az igazi, de én többnyire fagyasztottból készítem- ahhoz könnyebb hozzájutni. Kis kertembe meg nem szoktam borsót vetni, többször próbálkoztam s mindig kukacos lett. Inkább nem foglalom vele a helyet, megveszem.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• pici olaj
• 2 sárgarépa
• 1 petrezselyem
• 50 dkg borsó
• 2 tojás+liszt a galuskához
• só
• pirospaprika
• kis csokor petrezselyem
• 1-2 zellerlevél, esetleg 2 levélke leostyán

Így készül:
A hagymát megpucolom, apróra vágom, az olajon üvegesre párolom.
Közben megpucolom és felaprítom a répát és petrezselymet. A hagymához adom s kevés ideig együtt pirítom. Felöntöm vízzel, sózom,s hagyom főni.
Mikor a sárgarépa majdnem puha, hozzáadom a borsót (fagyasztottat szoktam használni).
Közben a tojással és liszttel galuskatésztát kavarok: annyi lisztet keverek fokozatosan a tojáshoz, hogy inkább kemény legyen, mint elterülős, lágy.
Mikor a borsó is megfőtt (hamar fő), nokedliszaggatóval a levesbe szaggatom. Mire az összes benne van, majdnem meg is fő. Már csak az apróra vágott zöldfűszereket és kevés paprikát kell hozzáadni, ha szükséges, még sózom, s kész is.

Levestésztát is lehet bele főzni galuska (nokedli) helyett, akkor még gyorsabban és egyszerűbben elkészül. Szeretjük, néha kimondottan jól esik ez a könnyű, jó ízű leves.

Krumplileves

 "A" krumplileves. Nálunk így készült a leggyakrabban, nyaranta pedig újkrumpliból tejfölös-petrezselymesen. Ez is egy nagyon egyszerű régi recept, ami megérdemli, hogy meg legyen örökítve. Mai napig szeretjük, bár én nem főzöm olyan gyakran, mint annak idején Anyukám, Nagymamám. Már csak azért sem, mert hetente kétszer főzök levest. Régen sokkal gyakrabban főztek, mert nem volt hűtő -nekünk már persze volt-, ahol elálljon három napig is az étel, így gyakrabban sorra került.

Hozzávalók:

• 8-10 közepes krumpli
• só
• 4-5 babérlevél
• néhány szál petrezselyemzöld
• 1 paprika (el is maradhat)
• 2 evőkanál liszt
• 4-5 evőkanál olaj
• 2-3 dl tej
• pirospaprika
• ecet

Így készült:

Vizet tettem főni- úgy 1,5-2 litert, nem szoktam mérni. Sózom.

A krumplit megpucoltam, megmostam, felkockáztam, a vízbe tettem. A babérlevelet is beletettem, hogy együtt főjön, meg a félbevágott paprikát. Paprikát csak idényben tettünk bele, esetleg egy paradicsomot is, az is jót tesz az ízének. Miközben főtt, elkészítettem a rántást: az olajon egyik evőkanál lisztet kissé megpirítottam. Akkor tettem a levesbe, mikor a krumpli már puha. A másik evőkanál lisztet -nem mérem púposan- elkevertem kevés tejben, majd hozzáadtam a többi tejet is, ezt is a leveshez öntöttem. Pirospaprikát is tettem bele, egy kanálhegynyit. Néhány szál petrezselyemzöldet is belevágok, tényleg keveset, nem kell, hogy uralkodjon az íze.

Végül az ecetet. Almaecetet használok ételekbe, 4-5 evőkanálnyit öntök a merőkanálba, ezt felengedem forró levessel, s így teszem hozzá az egészhez. Különben képes összekapni a tejet a levesben.

Kicsit hosszasan írtam le, de viszonylag gyorsan elkészülő leves.

Régen kenyeret is ettünk a levesekhez, de erről már rég leszoktam. Viszont paprikát harapdálni hozzá még mindig jól esik.

Mennyi vizet, mennyi sót? Attól függ, mennyi levest szeretnénk, s ki milyen sűrűn szereti. Nekem a leves legyen leves. Azaz nem főzöm sűrűre. Sót meg egyszer csapott teáskanálnyit teszek hozzá, aztán kóstolgatás során eldöntöm, kell-e még. Mai napig többször sózok főzés közben- inkább többször keveset, mint egyszer sokat.

Köménymagleves

...ahogy nálunk készül. 

Egyike azon leveseknek -nem sok volt- amit gyerekeim keményen válogatós korszakukban is megettek. Titka talán az egyszerűségében rejlik. Mint ahogy a nagymama-korabeli ételeknek rendszerint: egyszerűek és finomak. Lehet, azért szeretem őket annyira, mert ezeken az ízeken nőttem fel, és bármennyi "új" receptet próbálok ki s honosítok meg konyhánkban, ezeket nem tudják kiszorítani. Köménylevest nem csak a nagy evészetek után szoktam főzni- ilyenkor különösen jól esik-, de mikor gyorsan kell nem sok rendelkezésre álló alapanyagból főzni, ehhez folyamodok. És mindenki szereti nálunk.

Hozzávalók:

• 2 evőkanál köménymag
• 1 nagy fej hagyma
• só
• 4-5 evőkanál olaj
• 2 evőkanál liszt
• 4-5 dl tej
• pirospaprika

Így készül:

A köménymagot és a megpucolt, négybe bevágott hagymát úgy másfél-két liter vízben főni tettem. Teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Miután felfőtt, kis lángon hagytam főni vagy 10 percig. Elzártam alatta a lángot, s 10-15 perc múlva leszűrtem. 

A lét visszatettem főni. Az olajon 1 közepesen púpos evőkanál liszttel rántást készítettem. 

Nem szoktam mérni az olajat, annyi legyen, hogy enyhén folyós liszt-olaj keveréket kapjak. Kis lángon sűrűn kevergetem, míg megváltozik a színe. Nem szoktam megpirítani, épp még kivilágosodik. 

Mikor már fő a leves, hozzáteszem a rántást.

Gyorsan elkészítem a habarást: a másik evőkanál lisztet kevés tejben simára keverek, majd hozzáadom a többit és a leveshez öntöm. 

Kanálhegynyi pirospaprikát teszek még hozzá, hogy ne legyen sápadt a leves, ha szükséges, még sózom. Felfőzöm, s kész is.

Itt bogyóval- azaz levesgyönggyel- ettük, de leggyakrabban pirítós a kísérője. Néha ütök bele tojást, s belefőzöm, de ez a családnak kevésbé tetszik, a benne úszkáló tojásdarabkák miatt.

Tojásleves

Van néhány étel, amit mifelénk főztek, de máshol nem találkoztam velük. Ez is olyan. Szeretjük, egyik kedvenc levesünk. S egyik leves, amit a kiskorukban igencsak válogatós gyerekeink szívesen megettek.

Szüleim kis szülőfalujában, a Szilágyság hepehupái között így készült a tojásleves. Lisztes rántottát kell sütni, s az van belefőzve kockákra vágva a babérleveles-ecetes lébe. Elég egyszerű, könnyű leves, ami mellé kiadósabb második fogás dukál. 

Hozzávalók:

• 2 púpozott evőkanál liszt
• 6 tojás
• só, bors, paprika
• kevés olaj
• 3-4 babérlevél
• petrezselyem
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 evőkanál liszt és 3 dl tej a habaráshoz
• 3-4 evőkanál almaecet

Így készült:

Két liternyi vizet sóval, babérlevéllel, kevés petrezselyemmel, ételízesítővel főni teszek.

A lisztet előbb 2 tojással simára keverem, majd egyenként hozzáadtam a többi tojást, mindegyikkel felvertem. Sót, borsot, paprikát kevertem bele.

Teflonserpenyőben pici olajat tettem, mikor már meleg, beleöntöttem a tojásos keveréket. Mikor egyik fele megsült, lapos fakanállal átfordítottam a másik felére. Mikor az is megsült, kockákra vágtam. Természetesen nem késsel, az nem tenne jót a serpenyőnek, hanem a fakanál élével.

Mikor felfőtt a víz, beletettem a tojáskockákat. 

A lisztet a tejjel elkevertem. Előbb kevéssel, majd hozzáadtam a többit is.

A tojás előbb nagyon megnő a fővő vízben, de a hideg tej hozzáadásával összeesik. A tejjel is felfőztem, az ecettel ízesítettem. Pici paprikát tettem még bele, hogy ne legyen sápadt a leves. Megkóstoltam, ha kell, még sózom.

Biztosan sokaknak furcsa, de érdemes kipróbálni. Mi így szoktuk meg, így szeretjük.

Brokkolikrémleves

Ez a leves néhány éve tört be a konyhánkba. Az egyetlen krémleves, ami osztatlan sikert aratott, s beépült a mindennapokba. Az idők folyamán némi változáson esett át, csiszolódott az ízlésünköz, s kialakult ez a változat, amit nagyon szeretünk:

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 2 evőkanál olaj
• só
• 1 fej brokkoli (fél kg)
• 4 közepes krumpli
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 2-3 dl tej

Így készült:

A brokkolit rózsáira szedtem, a szárát is megpucoltam, s a rózsákkal együtt vízbe tettem. A krumplit is megpucoltam, megmostam.
A hagymát megpucoltam, felaprítottam, nem kell apróra, úgyis össze lesz turmixolva. Az olajon üvegesre pároltam. Az sem baj, ha picit megpirul. Ekkor hozzáadtam a brokkolit és a hasábokra vágott krumplit, a megpucolt fokhagymát, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Sóztam, beletettem az ételízesítőt, s főni tettem.
Amikor puhára főttek a zöldségek, levettem a lángról. Kicsit hagytam hűlni, majd a lé egy részét leöntöttem egy másik edénybe. Összeturmixoltam, majd a leöntött lét visszaborítottam, s a tejjel együtt felfőztem. Ha szükséges, még sózom, s kész is. Nem kell liszttel sűríteni, a krumplitól elég sűrű lesz.

Most éppen sajttal ettük, de levesgyönggyel is finom, vagy csak sima pirítóssal. Mindenképp szeretjük.

Aszaltszilvaleves

Akkoriban, mikor még nem volt biztos, hogy ősztől lesz munkahelyem, azt tervezgettem, ha mégsem -szerencsére nem úgy lett-, akkor egy másik blogban összegyűjtöm az Anyukám receptjeit, úgy sütiket, mint ételeket, amiket tőle tanultam elkészíteni. Meg ahogy mifelénk főzték őket. Nem főztek annyiféle ételt, mint manapság, mégis változatosan étkeztünk. Minden évben volt disznóvágás, aminek aztán különböző részei évente egyszer készülő ételekbe kerültek. Amiket azóta sem ettem. Ilyen a gömböcös leves, a kásás leves, a vesével együtt elkészített agyvelő, az orjaleves.
Aszaltszilvalevest is szerintem egy évben egyszer főzött Anyukám, napon aszalt szilvából és a padláson füstölt húsból. Nálam minden bolti- úgy az aszalt szilva, mint a csülök. De azért finom lett. Legalábbis nekem. Mi nagyon szerettük, de a gyerekeimnek nem ízlik.

Hozzávalók:

• 1 füstölt csülök
• 50 dkg aszalt szilva
• liszt, tej, olaj a rántáshoz és habaráshoz
• pici ecet

Így készült:

A csülköt előző este beáztattam.

Másnap leöntöttem róla a vizet, még egyszer átmostam, és annyi vízben, amennyi bőven ellepte, főni tettem.

Mikor a csülök megfőtt, kivettem. 

A levébe tettem az aszalt szilvát és a csontról leszedett, feldarabolt csülköt. Nem kell sokáig főzni a szilvát, mert könnyen szétfő. Épp csak főjön fel, lehet is kihabarni a levest.

1 evőkanál lisztet kevés olajon világosra pirítottam, a levesbe kevertem.

1 evőkanál lisztet simára kevertem úgy 2-3 dl tejben, ezt is a leveshez kevertem, mikor felfőtt, el is zártam alatta a lángot.

Sózni nem kellett, elég sós volt a csülöktől.
Végül evőkanálnyi ecetet lehet tenni hozzá, ha hiányát érezzük.

Másféle fűszer sem kerül bele, ez így jó.

Nem tudom, másfele is főzték-e ezt a levest. Érdekes ízvilág, sós-édes-savanykás is egyben. Egyszerű és nagyszerű, régi ízemlék...
Katalin  játékára terveztem elküldeni ezt a boszorkányosan egyszerű és első kóstolásra biztos érdekes, de számomra nagyon finom és kedves ízemlékű levest, de most nézem, hogy a határidő bizony lejárt. De azért álljon itt egy újabb dobai étel. 

Húsgombóc leves

Azaz csorba. A románok levese. Gondolkodtam ugyan rajta, de a csorbán, mititéjen és puliszkán kívül nem igazán jutott eszembe más étel, ami nekik tulajdonítható. Igaz, nem voltunk velük szoros kapcsolatban, pedig köztük éltünk. Kezdetben ők miközöttünk, aztán fordult a kocka... 

Mindenféle csorbájuk van, mi ezt az egyfélét szoktuk készíteni. Az eredeti korpaciberével van savanyítva, ami erjesztett korpa. Én többnyire savanyú káposzta levével vagy citromlével savanyítom. Szeretjük, egyik kedvenc levesünk! :-)

Hozzávalók:

• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• darabka zeller
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 60 dkg darált hús
• 1 fej hagyma
• 1 tojás
• 1 dl rizs
• só
• bors, pirospaprika
• kevés leostyán
• petrezselyem- és zellerzöld
• savanyú káposztalé / citromlé

Így készült:

A zöldségeket megpucolva, megmosva felaprítva sós vízben főni tettem. Hozzáadtam a házi ételízesítőt is.

Míg főtt, a hagymát apróra vágtam, a darált hússal, tojással, rizzsel, fűszerekkel összegyúrtam, majd kis, diónyi gombócokat kerekítettem belőle. A zöldséghez rakosgattam, hagytam főni. Néhány levél leostyánt, néhány szál petrezselyem- és zellerlevelet dobtam bele. 

Mikor a gombócot kettévágva a belsejében is megfőtt a rizs, kész. Már csak savanyítani kell, kellemesen savanykásra.

Tálaláskor teszünk hozzá tejfölt.

Hogyan készül eredetileg, nem tudom, igaz, utánanézhetnék. Ez már az évek során ízlésünkre formált változat, így szeretjük.
Nem mindig ugyanígy készül, van, amikor krumpli is kerül bele, vagy zöldborsó, akár karalábé.
A leostyán vagy lestyán a jellegzetes fűszere, amiből csak néhány levélke kell. Van a kertben egy tő, télire teszek a fagyasztóba belőle. Ugyanúgy, mint a petrezselyem és zeller leveléből, aztán télen innen dobálok egy-két szárat a levesekbe.

Gyümölcsleves

...ahogy nálunk készül.
Leányzó megkérdezte, minek fotózom le? Ez csak gyümölcsleves. Hát pont azért! :-)
Anyukám régen egész másképp készítette. Sokféle gyümölcsből készült, nyáron-ősszel frissből, télen befőttből. A savanykásabb gyümölcs mellé került  hús is, a csirkének a csontos része belefőtt a levesbe. A többit csak liszttel habarta ki. Kedvencem a birsalmaleves volt, de mindegyiket szerettem. Nem úgy a család, az én kis családom.  Aztán egyszer, sok éve kipróbáltam az édes, pudingos változatot. Nagy sikere volt, azóta így készül. Akár friss gyümölccsel, akár befőttből, akár vegyesen. Már csak azért is szeretem, mert ha gyorsan kell levest főzni, ehhez folyamodok.
Most hétvégére is ez készült, őszibarackbefőttből, kettőből. Meggy is került volna bele, de úgy lezártam az üveget, hogy nem bírtam kinyitni. Bosszúból kihagytam! :-)

Hozzávalók:

• 2 üveg befőtt
• nagy csipet só
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• nagy csipet őrölt fahéj, néhány szem szegfűszeg és szegfűbors
• tejszínhab a tálaláshoz

Így készült:

1 liter vizet főni teszek, beleteszem a sót és a befőtteket, valamint a fűszereket.

A pudingport és lisztet elvegyítem, majd simára keverem a tejjel. Előbb kevéssel, majd fokozatosan hozzákeverem a többit.

Ha a leves felfőtt, beleöntöm a pudingos keveréket és újra felfőzöm.

Megkóstolom, ha nem elég édes, még kerülhet bele cukor- ha friss gyümölcsből készül, mindenképpen kell bele, de a befőtthöz nem tettem.

Ilyen hamar készen van, és mindenki szereti. Ebből a mennyiségből 2-3 napra való leves lesz- mindig több napra főzök, csak második fogás készül sűrűbben.

Nyáron, nagy melegek idején hidegen is jól esik, de ilyenkor langyosan-melegen finomabb.

Meggyből is nagyon ízlik ez a leves, vagy alma, ribizli, málna, birsalma, köszméte az, amiből még készült. Vegyesen is, ha édesebb, citromlével ízesítve, szóval sokféleképpen variálható-készíthető.

S mivel gyors, könnyen elkészíthető, drágának sem mondható, ajánlom azoknak is, akik Fiammal egy cipőben járnak, azaz egyetemisták és -néha- főznek magukra.

Zöldségleves grízgaluskával

A grízgaluska készítésének módja azon kevés dolgok egyike, amikre határozottan emlékszem, hogy az anyai Nagymamámtól tanultam. Gyerekkorunkban gyakran voltunk nála, együtt lakott Anyukám húgával és az unokatestvéreinkkel, akik velünk egykorúak voltak, így nagyon jó csapatot alkottunk. S ennek megfelelően sok butaságot is csináltunk. Biztos, éppen ezért annyira emlékezetesek ezek az idők. Mamával kevesebb időt töltöttünk, Ő végezte a ház körüli teendőket, ami nem volt kevés, így folyton dolga volt. A főzés is az Ő dolga volt, azt mondanom sem kell, hogy jól csinálta.
A grízgaluska készítését később, Fiam születésekor tanította. Eljött hozzánk, s ott főzött, persze általa hozott hozzávalókból. A húslevesbe szaggatás közben magyarázta, mi a titka. Ritkán is rontom el, de azért háziasszonykodásom során néhányszor előfordult, hogy kemény maradt. De van, aki kifejezetten úgy szereti.

Hozzávalók:

• 1 közepes fej hagyma
• kevés olaj
• 1 nagyobb petrezselyem
• 2 répa
• 1 ökölnyi zellergumó
• só
• 2 tojás
• gríz
• petrezselyem- és zellerzöld

Így készült:

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon egész világosra pirítottam.

Felöntöttem másfél-két liter vízzel, sóztam.

Közben a zöldségeket megpucoltam, megmostam, felaprítottam, a vízbe tettem. 

Mikor majdnem puhára főttek, a két tojást kanállal enyhén felvertem, épp hogy elvegyüljön a sárgája és a fehérje. Előbb kevés grízt szórtam bele, majd apránként annyit, hogy véletlenül se legyen kemény a keverék, a tetejét a kanál hátával könnyedén be lehessen nyomni.

Néhány percig állni hagytam.

A levest egész kis lángra tettem, hogy alig főjön, s kanállal beleszaggattam a galuskát. Lefedve főni hagytam. Ha úgy látom, hogy nem akar megpuhulni (elég sok idő kell neki), vagy nagyon fő, 1 dl-nyi hideg vizet öntök hozzá. Ez legtöbbször segít rajta. Kanállal megvágok egy galuskát, így érzem, hogy puha-e. De többnyire jelzi saját maga is, ugyanis már nem a lé tetején van, hanem lesüllyed.

Megkóstolom, ha kell, még sózom, végül belekerül az apróra vágott zöld, s le is veszem a tűzhelyről.

Szóval a titok: ne legyen kemény a gríz-tojás keverék, kis lángon kell főzni, s kevés hideg víz, ha mégsem puhul meg.

Levestésztával is elkészülhet ez a leves, vagy nokedlit is lehet szaggatni bele. Friss zöldségekkel különösen finom, könnyű leves. Szeretjük! :-)

Babgulyás

Hogy ne csak sütit együnk, következzen egy leves, ami nem is igényel feltétlenül második fogást, legfeljebb néhány pogácsát. Vagy egy szelet almás pite talán még lecsúszik utána. :-)

Leányzóm kedvenc levese. Bográcsban is szokott készülni, ezúttal odabent, fazékban főtt, jó nagyban. Mert ha levest főzök, többnyire három napra valót rittyentek. 

Ez is olyan étel, ami még nálunk sem mindig ugyanúgy készül. A bab, hús, répa alap, aztán kerülhet még bele néhány krumpli, vagy levestészta/csipetke. Meg petrezselyem és/vagy zeller. Tálaláskor csípős paprikakrém, tejföl, kinek mihez szottyan kedve, ízlése. 

Hozzávalók:

• 50 dkg száraz tarkabab
• 1 kg sertéscomb
• 2 nagy fej hagyma
• 1 evőkanál zsír
• só
• házi ételízesítő
• 2-3 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• petrezselyemzöld
• 3-4 sárgarépa
• 1-2 petrezselyem
• darabka zeller
• levestészta/krumpli

Így készült:

A babot előző este bő vízbe beáztattam.

A hagymát, fokhagymát kockákra vágtam, a húst is felaprítottam. A zsírral, kevés vízzel főni tettem. Sóztam, házi ételízesítőt tettem bele.  Úgy fél óra múlva felöntöttem a kívánt mennyiségű vízzel (én 8 l-es fazékban főztem, közel tele lett a végére). Miközben felfőtt, megpucoltam, felaprítottam a kívánt mennyiségű zöldséget, s a babbal együtt a leveshez adtam. Addig főztem, míg a bab is megpuhul. Remélhetőleg a hús nem fő közben szét. Mert előfordult, hogy úgy jártam.

Mikor kész, pirospaprikával fűszereztem. Petrezselyem- és zellerlevél is kerülhet bele.

Leányzóm azóta is örömmel fogadja a hírt, hogy bablevest szándékozok főzni. Legutóbb le is fotóztam. :-) Ezúttal is finom volt, mint mindig, s most is kicsit másképp készült: kevés szárított leostyán és még kevesebb tárkony is került bele, meg több zellerlevél. Krumpli és tészta nem, zöldségből viszont több -répa, petrezselyem, zeller.