Zöldfűszeres kenyér

Miután egy fél kiló bolti kenyér hétvégére végre elfogyott, nekiálltam frisset, házit sütni. Ennek nem kellett egy hét, hogy elfogyjon. Azt mondta Fiam, ez a legjobb kenyér, amit valaha sütöttem. Tényleg finom volt, simán vajjal különösen, de lekváros kenyérnek nem ajánlom! 😀

 Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 5 dkg zabkorpa
• 1,5 teáskanál só
• 3 dkg élesztő
• 6 dl víz
• 1 mokkáskanál cukor
• maréknyi napraforgómag
• 3 evőkanál olívaolaj
• lekenni: fél dl olívaolaj, nagy csipet só, zöldfűszerek (oregánó, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, rozmaring)

Így készült:

Négy dl vizet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, zabkorpát elvegyítettem. Hozzáadtam az élesztős vizet. Gyúrni kezdtem, közben adagoltam hozzá a többi langyos vizet. Annyit, hogy könnyen dagasztható tésztát kapjak. Végül beledagasztottam a három evőkanál olívaolajat és a napraforgómagot.

Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben a tetszőleges zöldfűszereket -én mindből tettem egy keveset a felsoroltak közül- elkevertem az olajjal és a csipet sóval.

A megkelt tésztát deszkára borítva átgyúrtam, 4 részre osztottam. Hagytam megint kelni 15-20 percet.

Mindegyiket kinyújtottam, lekentem a zöldfűszeres olajjal, felsodortam, mint a kalácsot, tepsibe pakoltam. A fűszeres olajból a tetejére is hagytam, azt is lekentem.

Újabb rövid kelesztés után 180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem őket.

Szeretek kenyeret sütni, kézzel dagasztva, formázva, így-úgy cifrázva izgalmasabb, mint gépbe beledobálni a hozzávalókat s várni, hogy sípoljon. Kemencém az még mindig nincs, sőt, még a láthatáron sem. Lehet, felesleges is- előbb érdekes lenne, aztán maradnék a sütőnél. 

A falu utolsó -vagy első, nézőpont kérdése- utcájában lakunk, a házakon túl végeláthatatlan napraforgótábla van. Már rég elvirágzott, de akkoriban gyönyörű volt. Annak a széléből szedtem három megkésett, aprócska virágot. Több, mint egy gyönyörködöm benne...

Sokmagos kenyér, zsömle

Mióta itthonról dolgozom, többször sütök kenyeret. Azt nem mondanám, hogy több az időm, de az oda-visszautat a munkahelyre mindenképp megspórolom. Kipróbáltam több mindent, amit összeolvastam, egyedül a kovászra, az igazi, sok napos odafigyelést és rendszerességet megkövetelőre nem vettem még rá magam. Pedig utánaolvastam a témának. Nem nyerte el a tetszésemet, meg sok volt a bizonytalanság. Aztán találtam egy részletes, pontos leírást, s eltökéltem magam, hogy nekiállok. Még nem jött össze a kellő elszántság.
Úgy hogy sima, legegyszerűbb kenyeret sütöttem. Amilyet szoktam, s amire azt mondta Férjem, finomabb, mint a gépben sütött.
Most fele zsömle lett. Meg többféle liszt és magvak kerültek bele.

Hozzávalók:

• 2,5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl víz+ szükség szerint (kb. 4 dl)
• 50 dkg fehér búzaliszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 30 dkg tönkölybúzaliszt
• 2 teáskanál só
• 4-5 evőkanál olívaolaj
• 1-1 maréknyi napraforgó, -tök- és lenmag

Így készült:

3 dl vizet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A liszteket kimértem, hozzáadtam a sót, elvegyítettem. Beleöntöttem az időközben felfutott élesztőt, s munkába állítottam a dagasztógépet. Legtöbbször kézzel dagasztok, de most közben másik sütivel bíbelődtem. Még 4 dl langyos vizet öntöttem hozzá, ami soknak bizonyult, ezért még 2 evőkanálnyi liszttel javítottam az állagán. Inkább keményebb legyen a tészta, ne szétterülős. Mikor jónak találtam, hozzáöntöttem az olajat, mikor ez is elkeveredett, a magokat.

Mikor alaposan kidolgozódott a tészta, kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, kiborítottam, finoman átgyúrtam, kettéosztottam. Egyik feléből 9 zsemlét formáltam, tepsibe pakoltam, tetejét kicsit lelapogattam. Hagytam 15 percet kelni, majd mentek a 180 fokos sütőbe.

Közben a tészta másik feléből két hosszúkás kenyérkét formáltam, tetejét bevagdostam, s kelt, míg a zsömlék megsültek. Utánuk mehettek a kenyerek.

Addig sültek, míg szép színt kaptak, s kopogós lett a tetejük.

A magoktól jó ízük lett. Reggelire joghurttal finom volt! 

Tojáskrém, házi kenyér...és elmaradt ballagás

Ma ballagna "kicsi" Lányom.
Hétfőn, amikor megnyitottam az e-naplót, elsőként az szúrt szemet, hogy csütörtök az utolsó tanítási nap a végzős diákok számára. Kissé összeszorult a gyomrom. S ez a nem éppen jó hangulat egész héten bennem bujkált. Ez azt jelenti, hogy néhány hónap múlva Leányzóm is csak hétvégi vendég lesz itthon. Bármennyire hessegetem ezt a gondolatot, el fog jönni ez is.
S ami igazán szomorú az egészben, hogy a végzős gyerekek egy egyszeri, megismételhetetlen, örök élményből maradnak ki. Ők is vesztesei ennek az egésznek. Nem élvezhették az utolsó hónapokat együtt, közös bulik maradtak el, városi ballagás, szerenád, tanárok és diákok búcsúzásnak szánt tervei mind-mind füstbe mentek. Persze, tudom, az élet és az egészség mindennél fontosabb. De attól még Vele együtt szomorkodom...
Az érettségi viszont hétfőn elkezdődik. Ez sem lesz sima menet számunkra, ugyanis le van zárva a híd, csak nagy kerülővel tud eljutni iskolájába. Az egyik barátnője és szülei befogadták Őt erre a pár napra, amiért rendkívül hálás vagyok.
Most igazából rengeteg gondolat kergetőzik a fejemben, néhány leelőzi a másikat, a többi tovább mardos. Azon is tipródtam, hogy ez a recept illik-e ehhez a bejegyzéshez. De mindegy is, csak ki akartam írni magamból ezt-azt...

A tojáskrém nálunk közkedvelt. Néha készül vacsorára vagy reggelire, mikor hogy puffan. Többnyire, mikor összegyűlik a tojás, mert nem sütöttem eleget. Mint mostanság sem. De ma úgy tervezem, hogy valami finom sütivel feldobom a hangulatot.

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 10-15 dkg reszelt sajt
• nagy csipet só
• csipet bors
• 2-3 evőkanál tejföl
• snidling, petrezselyemzöld

Így készült:

A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem. Leszűrtem, hideg vizet engedtem rá s hagytam kihűlni.

Megpucoltam, lereszeltem a reszelő kis lyukú oldalán a sajttal együtt. Pici sót, borsot adtam hozzá, annyi tejfölt, hogy kenhető legyen, végül a néhány szál apróra vágott zöldfűszert.

Házi kenyérrel ettük, amire Gergő azt mondta: Anya, ilyet süssél még! 

A kenyérről úgy általában tervezek írni külön, most csak ezt: előző nap túrós tészta volt, amire kötelező a sült szalonna. Annak megmaradt zsírjában puhára pároltam két fej hagymát, az került a kenyérbe. No meg teljes kiőrlésű és tönkölybúzaliszt is. De a hagyma és az enyhe szalonnaíz adták meg a különlegességét.

Olaszos kenyér

Nem, nem olasz recept alapján készült, csak az ízvilága miatt neveztem el így. Mikor hazakerültünk a nyaralásból, sokáig az ottani élmények hatása alatt voltam, már terveztük, hogy mikor megyünk vissza, s ha a valóságban nem tehettük, legalább az ízekben próbáltam visszarepülni oda. Akkoriban készült ez a kenyér- a bele került aszalt paradicsom és olajbogyó Szicíliából való, így azért volt belezárva egy csipetnyi ottani nyugalom.

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt (ebből 15 dkg teljes kiőrlésű)
• 1,5 teáskanál só
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl víz+szükség szerint
• 3 evőkanál olívaolaj
• 6-8 darab aszalt paradicsom
• 10-12 szem olajbogyó (zöld és fekete vegyesen)
• néhány levél bazsalikom
• kis ágacska oregánó

Így készült:

Az aszalt paradicsomot és az olajbogyót apróra vágtam, a zöldfűszerekkel együtt.

A 3 dl langyos vízben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszteket elvegyítettem a sóval ( egy púpozott egy és csapott teáskanállal mérve), közepébe mélyedést formáztam. Beleöntöttem a felfutott élesztős vizet, s kevergetni kezdtem. Közben annyi meleg vizet adagoltam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Nem túl kemény, könnyen formázható-gyúrható. Beleborítottam a felaprított hozzávalókat, az olívaolajat, s alaposan megdagasztottam.

Mikor megkelt, deszkára borítottam, kevés lisztet alászórva 3 részre osztottam, mindegyiket átdagasztottam. Megformáztam, kettőt-hármat csavartam rajta, így kerültek tepsibe.

20 perces újabb kelesztést követően 180 fokos sütőbe tettem.

Pirosra sütöttem őket.

Nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. Csak úgy magában is szívesen falatoztuk, vagy sajtot majszolva hozzá tökéletes harapnivaló lett.

Szalonnás-hagymás kenyér

Nem sűrűn sütök kenyeret, sajnos. Pedig sokkal finomabb, mint a bolti. Főleg, ha meg is bolondítom ezzel-azzal. Ezúttal hagyma és szalonna került bele- mindkettő sütve. Jó nagy kenyér lett, de elfogyott az utolsó morzsáig.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 20 dkg teljes kiőrlésű)
• 2 teáskanál só (közepesen púposan mérve, mert a szalonna is sós)
• 4 dkg élesztő
• langyos víz
• 1 teáskanál cukor
• 2 közepes fej hagyma
• 25-30 dkg szalonna

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam (zsírszalonna volt, de húsosabbal, mondjuk kolozsvárival is finom lenne), kisütöttem. A zsírja egy részén puhára pároltam az apróra vágott hagymát egy nagyobb csipet sóval.

A liszteket tálba mértem, elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést csináltam. Beleöntöttem 4 dl meleg vizet, beleszórtam a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Letakartam, s hagytam felfutni az élesztőt.

Mikor már habos, dagasztani kezdtem, közben adagoltam bele az odakészített, szükséges mennyiségű meleg vizet. Mikor összeállta a tészta- azért ne legyen túl kemény- hozzáadtam a hagymát a zsírral együtt, még langyosan, és a szalonnapörcöket.

Megdagasztottam a tésztát és kelni hagytam.

Mikor megkelt, újra összegyúrtam, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, formáztam. Ezúttal egy nagy kenyér lett belőle. Óriási nagy.

Újra hagytam kelni 15-20 percet, majd 180 fokos sütőbe tettem.

Elég sokáig sült, nem néztem az órát, de hagytam jó kopogósra, vastag héjúra sülni.

 Nem véletlenül nem sütök gyakran, mert nem egy félórás művelet. Nemrég néztem egy olasz videót, ahol kenyeret sütöttek. Ott láttam a kétszeres dagasztást, vagyis inkább egymásra hajtogatják-nyomkodják a tésztát. Azóta én is elvégzem ezt a műveletet, mert bár több idő a kenyérsütés, de sokkal puhább, lazább lesz a végeredmény.
Ez a kenyér magában is nagyon jóízű, legfeljebb vajat kell rá kenni- úgy vittem tízórainak, két napon keresztül. Ezúttal nem vittem haza belőle, mint oly sokszor, mert nincs időm megenni.

Barna kenyér

Egyre ritkábban sütök kenyeret itthon, még géppel is, pedig abba csak bele kell mérni a hozzávalókat, s majd sípol, ha kész a friss mindennapi. Néha nekiveselkedek a sütős változatnak is, s most, hogy szabadságon vagyok, s fogytán volt a több napos egy kilós bolti kenyér -nem sok kenyér fogy nálunk-, nekiláttam egy kiló lisztből kenyeret dagasztani. Két takaros kenyérke lett belőle, szerintem egy hétig elég lesz.
Nem bonyolítom túl, semmi hókuszpókusz, megdagasztom, kelesztem, formázom, megint kelesztem, s megy a sütőbe, s lesem, mikor pirult meg szépen. Azért dologidőben ez is időigényesnek számít, de most élvezem a szabadságot. Tényleg.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 30 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg rétesliszt, többi sima fehér búzaliszt)
• 2 teáskanál só
• 6-6,5 dl víz
• 4 dkg élesztő
• 1 mokkáskanál cukor
• 5-6 evőkanál olaj
• maréknyi lenmag

Így készült:

A liszteket kimértem, tálba szitáltam. Elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést készítettem, ebbe öntöttem 4 dl meleg vizet. Nem forrót! Belemorzsoltam az élesztőt, meg szórtam bele mokkáskanálnyi cukrot. Letakartam, s így hagytam addig, míg az élesztő felfutott. 

Dagasztani-gyúrni kezdtem, közben tovább adagoltam hozzá a meleg vizet. Még két és fél dl kellett, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. (Nem gyúrtam lágyra.) A végén tettem hozzá a magot és az olajat, ezzel is dagasztottam még egy darabig. Letakartam, s hagytam duplájára kelni. Ekkor lisztezett deszkára borítottam, kettévágtam, megformáztam, tepsibe tettem, bevágtam a tetejét. Újabb fél órányit kelesztettem, majd 170 fokra előmelegített sütőbe tettem. 

Egy idő után feltekertem 180-ra, úgy tűnt, nagyon lassan sül.

Mikor szép piros lett a teteje és kopogós, kivettem a sütőből.

Kicsit sűrűbb, a teljes kiőrlésű liszt miatt, de a miénk! 😊 

Reggelire ettünk belőle, azért más, mint a bolti. Szerintem finomabb, laktatóbb, és egészségesebb. 

Jó lenne rendszert csinálni az itthoni kenyérsütésből, de már el sem határozom, mert mint minden, ez is dugába fog dőlni. Mikor olyanom van, sütök, és kész.

Olajbogyós lapos kenyér

Ritkán sütök kenyeret, a kenyérsütő gép is egyre ritkábban van munkára fogva. Egyik nap aztán hazafele tartva azért se mentem be a boltba. Hogy rám várjon a mindennapi tízórai csomagolására való előteremtése. Úgy terveztem, majd befogom a helyettem dolgozó masinák valamelyikét dagasztani, de aztán mégis az emberi munkaerő lett a befutó. A megdagasztott tésztát azon nyomban a gáztepsibe borítottam, ott hagytam megkelni, s így, elterülve sült, s lett belőle lapos kenyér. Akkora sikere volt, hogy két nap múlva ismétlésre került, kicsit tökéletesítve is, azaz nem spóroltam meg a kelesztési időt, s így már nem is lett annyira lapos a kenyér! :-)

Hozzávalók:

• 65 dkg liszt (ebből 25 dkg rozsliszt)
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej + víz
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 evőkanál olívaolaj
• a tetejére: szárított zöldfűszerek (kakukkfű, bazsalikom, oregánó), nagy csipet só, kevés bors, 4-5 evőkanál olívaolaj, olajbogyó

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A kétféle lisztet és sót összevegyítettem, majd hozzáadtam a felfutott élesztős tejet és annyi langyos vízzel összegyúrtam, hogy lágyabb, de ne elterülős kenyértésztát kapjak. Az olaj hozzáadásával megdagasztottam a tésztát.

A nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem, a tésztát beleborítottam. Igyekeztem egyenlő vastagságúra elegyengetni. 

Hagytam megkelni.

Az olívaolajat a zöldfűszerekkel, sóval, borssal elkevertem, s lekentem vele a megkelt tésztát. A tetejét kiraktam olajbogyóval, bele is nyomkodtam őket a tésztába.

180 fokos sütőbe tettem, s készre sütöttem.

Felszeletelve, kettévágva vajjal kentem, sajtot szeleteltem bele s nagyon finom tízórai lett belőle. Leányzó utólag reklamált, hogy Ő az olajbogyót nem szereti, kiszedegette belőle, de a többit megette! :-) A bogyó persze el is maradhat róla, a zöldfűszerek anélkül is jó ízt adnak neki. 

Zöldfűszeres kenyérkék

Nagyon rég volt, hogy utoljára sütöttem kenyeret. Sütőben. Mert a kenyérsütőt néha munkára fogom, de kézzel dagasztott, formázott, tepsibe helyezett, sütőben kelesztett-sütött kenyérke rég volt az asztalunkon. Pedig sokkal finomabb, mint ami a gépben sül. Egyik délután hirtelen felindulásból dagasztottam egy kiló lisztből tésztát, mikor megkelt, kiborítottam a deszkára, s akkor döntöttem el, mi lesz belőle. Még aznap este csemegéztünk belőle, meg jól fogott másnapra tízóraira csomagolni. Csak simán vajjal nagyon finom volt!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 3 dl tej + víz
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 teáskanál só
• 2 tojás
• 0,5 dl olívaolaj
• tetejére 3-4 evőkanál olívaolaj, mokkáskanálnyi só, morzsolt zöldfűszerek (kakukkfű, bazsalikom, oregánó, petrezselyem)

Így készült:

A lisztet, sót tálba tettem, elvegyítettem.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 

A liszthez ütöttem a tojásokat, hozzáadtam az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben annyi langyos vizet adtam még hozzá, hogy rugalmas tésztát kapjak. Végül beledolgoztam az olajat. Megdagasztottam.

Letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 10 részre osztottam. Meghengergettem mindegyiket, hosszúkásra sodortam, tekertem rajtuk néhányat. Mikor fele kész lett, tepsibe pakoltam, lekentem az olaj, só, zöldfűszerek keverékével és a hideg sütőbe tettem. Beállítottam 180 fokra s hagytam szép pirosra sülni őket.

Közben a tészta másik felét is előkészítettem, s míg az első adag sült, volt ideje kelni. Majd ez is a sütőbe került.

Aszalt paradicsomos kenyérkék

Kisfiam bagettet kért, de mire kisültek, túl vaskos lett, így marad a magyar elnevezése a mindennapinknak. De azért az olaszos ízvilág megvolt az aszalt paradicsomtól és zöldfűszerektől. Már megint nem volt a boltban kenyér, mire hazaindultam, így kénytelen voltam sütni. Nem esett nehezemre, a végeredmény pedig lényegesen jobb és különlegesebb lett a szokásosnál. Ez már régebb készült, de ma is sütnöm kell, mert szombat van ugyan, de munkanap volt, s mire szabadultam, minden bolt zárva volt.

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 2 evőkanál búzakorpa
• 1-1 nagyobb csipet morzsolt petrezselyem, oregánó, bazsalikom
• 2,5 dl tej + langyos víz szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• olívaolajban eltett aszalt paradicsom

Így készült:

Az aszalt paradicsomot -fél kis üvegnyit- feldaraboltam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, korpát, zöldfűszereket tálba tettem (nem túl sokat, hogy ne uralkodjon az ízük), hozzáöntöttem a felfutott élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben adagoltam a langyos vizet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül belekerült a darabolt paradicsom az olajjal együtt, amiben volt. Megdagasztottam a tésztát s letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Hosszúkásra formáztam, néhányat csavartam rajta. 

Papírral bélalt gáztepsibe tettem a 3 rudat. Hagytam még pihenni 10 percnyit, majd betettem a hideg sütőbe, beállítottam 180 fokra s addig ültek odabent, még szép piros, kopogós héjuk sült.

Leányzónak mindig le kell vágjam a kenyérsarkot még azon frissiben. Ő tesztelte ezúttal is. Finom lett, magában is, de vajjal megkenve nem is kellett más rá. 

Sajtos kenyér

Erősen hibádzik a "minden héten legalább egyszer süssek kenyeret " szándék teljesítése. De tegnap sütöttem, mivel nem lett volna, mit pakoljak tízóraira a gyerkőcöknek. S miközben azon agyaltam, mivel tegyem másmilyenné az éppen készülő kenyeret, a mag mellett a sajt ötlött eszembe. Így azt is reszeltem bele, s csipet bazsalikommal tettem különlegesebb ízűvé. Még azon frissiben megettük egyik kenyérke felét, vajjal megkenve.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt- ebből 25 dkg teljes kiőrlésű, a többi fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só, púposan mérve
• 2 evőkanál fekete szezámmag
• kb. 7 dl savó (vagy víz)
• 5 dkg élesztő
• 15 dkg reszelt sajt (trappista)
• nagy csipet morzsolt bazsalikom
• 3 evőkanál olívaolaj

Így készült:

A savóból 4 dl-t megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket, magot, sót, fűszert, reszelt sajtot tálba tettem. Hozzáöntöttem a közben felfutott élesztős tejet, dagasztani kezdtem s közben még szükséges mennyiségű langyos folyadékot adagoltam hozzá. Legvégül az olajat adtam hozzá.

Megdagasztottam.

Két püspökkenyér formát kibéleltem sütőpapírral, majd elosztottam benne a tésztát. 15 percet pihentettem, majd betettem 50 fokos sütőbe. Mikor a tészta megtöltötte a formát, akkorára kelt, felvittem a hőfokot 175-re, s hagytam készre, szép piros-kopogósra sülni.

Mikor kész, kiborítottam a formából s hagytam kihűlni. Igaz, mi ezt nem vártuk meg, még langyosan megszeltük. :-)

Ropogós héjú, foszlós bélű, jó ízű kenyér lett. Még mindig nem a repedezett héjú szépség, de így is szeretjük. Amolyan gyors kenyereket szoktam sütni. Ezúttal a kelesztési időt is megspóroltam, a meleg sütőben hamar megkelt, aztán már csak sülnie kellett magába.

Bazsalikomos-aszalt paradicsomos kenyér

Az sem most volt, hogy kenyeret sütöttem... Pedig néha még munka után is dagasztottam 1-1 kg lisztből napi betevőt, de mióta szünet van, nem vettem a fáradtságot. Így itt volt az ideje!
A hűtőben találtam maradék aszalt paradicsomot, így az adott volt, s az ízvilág fokozása végett beleaprítottam néhány bazsalikomlevelet, meg lenmag is került bele. Nem ám csak sima fehér kenyeret sütünk! :-)

Hozzávalók:

• 1 kg fehér búzaliszt
• 20 dkg graham liszt
• 2,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 pohár görög joghurt
• 1 evőkanál lenmag
• 5-6 levél bazsalikom
• 5-6 darab aszalt paradicsom
• 0,5 dl olívaolaj 
• meleg víz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a kétféle lisztet, lenmagot, sót elvegyítettem. Hozzáadtam a joghurtot, élesztős tejet, s dagasztani kezdtem. Közben annyi meleg vizet adtam hozzá, hogy a tészta megfelelő keménységű legyen. Közben beledagasztottam a felaprózott bazsalikomleveleket és aszalt paradicsomot, legvégül 3 részletben az olajat (nekem a paradicsomon lévő olívaolaj került bele).

A tésztát liszttel meghintve, letakarva hagytam kelni.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, két részre osztottam, megformáztam.

Nagy tepsire, sütőpapírra pakoltam őket . Hagytam még 20 percnyit kelni, majd 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje, kopogós kérge lett.

A hozzáadott vizet jól megmelegítettem. Nem éppen forróra, de az élesztő felfuttatására használtnál melegebbre. Így a megdagasztott tészta is meleg lesz, s jóval hamarabb megkel. 

Férjem annyira nem kedveli az aszalt paradicsomot, mint ahogy a paradicsom levest sem, de én nagyon szeretem a kenyérben. Most éppen aszalódik a következő generáció, de sütőbe kell tennem száradni, mert odakint nincs elég meleg hozzá. Múlt héten kellett volna, de akkor meg nem érett a paradicsom. 

Még mindig így készül nálunk a télire való aszalvány, az első tapasztalatokból okulva. :-)

Hagymás-szalonnás kenyér

Volt idő, amikor kizárólag házilag sütött kenyeret ettünk. Tartott ez mindaddig, amíg a kenyérsütő gép bírta szuflával. Azaz gépek, mert már négyet használtunk kifulladásig. Azért az gyanús, hogy úgy vannak összerakva ezek a gépek, hogy ne tartsanak tovább egy évnél, vagyis amíg garanciálisak. Vagy nem mindennapos használatra találták ki. Férjem ugyan kijelentett, hogy több masinát nem veszünk, de én kötöttem az ebet a karóhoz, s megvettük a negyediket is. Az is bírta kicsit tovább, mint egy év. Most nélkülözzük. Mondogatja Párom, hogy finomabb az általam dagasztott, sütőben sütött kenyér, de nem hat meg, nagyon ritkán támad kedvem nekiállni kenyeret sütni. De múlt hét végén azért is elfelejtettem kenyeret venni, hogy sütni kelljen. Kedvencünket, hagymás-szalonnásat sütöttem.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 evőkanál búzacsíra
• 5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 6 dl langyos víz
• 2 teáskanál só
• 2 fej hagyma 
• 2 evőkanál olaj
• 20 dkg húsos szalonna

Így készült:

A hagymákat apróra vágtam, az olajon fél teáskanál sóval megpároltam.

A szalonnát apróra vágtam, kisütöttem.

A lisztet tálba tettem, elvegyítettem a többi sóval, búzacsírával. Közepébe mélyedést csináltam, belemorzsoltam az élesztőt, ráöntöttem a cukrot, 2 dl langyos vizet. Kicsi liszttel összekevertem, s letakarva hagytam felfutni. Ezután a többi víz hozzáadásával összegyúrtam. Hozzáadtam a langyosra hűlt hagymát, ezzel is összegyúrtam, majd a szalonnát, zsírjával együtt. Megdagasztottam.

Letakarva megkelesztettem.

Két részre osztottam, s két püspökkenyér formába tettem a tésztát. Azért formába, mert kissé lágy lett a tészta, nem akartam, hogy majd elterüljön.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 185 fokra, s szép pirosra sütöttem.

Úgy magában is finom volt a kenyér, de zsírral megkenve, vagy juhtúró krémmel is volt keletje.

Vacsorára készült hozzá a juhtúrókrém, juhtúró, tejföl, hagyma, bors, savanyú uborka, só keverékéből.