Almás kevert süti

Ez a hétvége olyannak ígérkezett, hogy egyik gyerekünk sem lesz itthon. Hédi ugyan minden pénteken hazajön, de most koncertről buliba ment, onnan 24 órás makettmaratonra jelentkezett. Én meg olyan menüt terveztem, amit Leányzónk kevésbé kedvel. Szombat este aztán mégis felhívta az Apját, érte tud-e menni a makettezés végeztével. Így gyorsan agyalni kezdtem, hogy a már elkészült csülökpörkölt és mazsolás süti mellé mit is rittyentsek, amit Ő is kedvel. Így míg Férjuram elment lányunkért, én második menüt sütöttem-főztem. Ez a süti előző nap elkészült- ha tudom, hogy mégis hazaugrik kisebbik egyetemistánk, kihagyom belőle a mazsolát- ugyanis azt számomra érthetetlen módon nem szívleli. Én annál inkább.

 Hozzávalók:

• 5-6 közepes-kisebb alma
• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 mokkáskanál fahéj
• 32 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 2 dl olaj
• 1 dl tej
• maréknyi mazsola
• maréknyi dió a tetejére

Így készült:

Az almákat megpucoltam, lereszeltem.

A diót feldaraboltam.

A tojásokat elkevertem a cukorral, fahéjjal, jó alaposan. Hozzáadtam a szódabikarbónával elvegyített lisztet és az olajat, elkevertem. A tejjel lazítottam. Végül beleforgattam a reszelt almát és a mazsolát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

A darabolt diót a tetejére szórtam.

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.

Az almák pucolásától és reszelésétől eltekintve gyorsan kész, s ugyanannyira finom: tömör, szaftos, mégis puha, kellemesen harapható, fahéjas-almás ízű, a tetején a megpirult diódarabkák pedig a hab a tortán ebben az esetben. Szóval egyszerű és nagyszerű sütemény.

Mákos-mazsolás kalács

Tavaly Nővéreméknél főztünk közösen a tesóimmal nagy adag zakuszkát, idén nálunk jöttünk össze egy kis közös kavargatásra. Előtte nap persze sütöttem-főztem, hogy legyen elegendő energia eme nagy munka véghezviteléhez. Volt is, mert kora délután láttunk hozzá, vacsorára már üvegekben, pokrócok között pihent munkánk gyümölcse. No meg a sok kéz hamar kész mondás igazsága is bebizonyosodott...

Többek között mákos kalácsot sütöttem. Fogyott, fogyott, de nem volt olyan kelendő, mint a kakaós szokott lenni, mert hát a mák nem vezeti a kedvencek listáját. Az almás pitének nagyobb sikere volt. Nekem viszont ízlett, dolgozni is ezt vittem, két nap egymás után. Tettem róla, hogy ne valljon szégyent a süteményem! 😉

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 dl olvasztott zsír
• 2 egész tojás+ 2 sárgája

A töltelékhez:

• 25 dkg mák
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg mazsola
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukorból egy evőkanállal, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet a sóval és a többi cukorral elvegyítettem, majd elmorzsoltam a folyékony zsírral. Az sem baj, ha még langyos. Hozzáadtam a tojásokat. élesztős tejet és összegyúrtam. Ha szükséges, tegyünk még hozzá tejet. Ne legyen kemény a tészta, olyan könnyen gyúrható-formázható legyen. Ha megfelelő az állaga, megdagasztjuk.

Letakarva hagyjuk megkelni.

A mákot megdaráltam, elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral.

Mikor megkelt a tészta, úgy egy óra múlva, lisztezett deszkára borítottam, 4 részre osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, vékonyra. A gáztepsi rövidebbik oldala lett nálam a kalács hossza, így elfér a 4 rúd egymás mellett. Megszórtam a mák negyedével, majd mazsolával és feltekertem. Így jártam el mind a négy résszel. Egymás mellé pakoltam a tepsibe, persze úgy, hogy maradjon köztük hely, mert még kelnek.

Hagytam fél órát kelni, majd lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sültek, míg szép piros lett alja-teteje.

Almás szeszély

 Almást szerettem volna sütni, mert megint összejött egy adag felhasználásra váró alma. Elsőként mindig a kedvelt pite ugrik be, de az már van a blogon, néhány, így valami máson törtem a fejem. Miközben recepteket keresgéltem, a habos-lekváros női szeszélyen akadt meg a szemem, s gondoltam, almával is csak finom lehet. De mivel volt maradék tojásfehérjém, mindjárt átalakítottam a receptet. Azaz alkottam egyet. Igazán finom lett! Leányzóm azt mondta, olyan puha, mintha egy felhőbe harapna bele. Mire apja megkérdezte, hogy evett már felhőt? De erre is volt válasz, mégpedig az, hogy kiskorában azt hitte, vattából vannak a felhők, egy videoklip hatására. Ezért gondolja pihe-puhának.

Hozzávalók: 

Az almás réteghez:

• 15 dkg cukor
• 5-6 alma
• maréknyi mazsola

A tésztához:

• 3 tojás+ 1 sárgája
• 20 dkg cukor
• 40 dkg liszt
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A habhoz:

• 4 tojásfehérje
• csipet só
• 15 dkg cukor

Így készült:

Előbb az almás réteget készítettem el: az almát megmostam, megpucoltam, felkockáztam.

A cukrot karamellizáltam, s mikor szép barna és egynemű. rádobtam az almát, lefedtem. Az alma levétől feloldódik a karamell, a gyümölcs megpuhul s nagyon finom íze lesz. Addig hagytam főni kis lángon, míg az alma szétfőtt. A végén tettem bele mazsolát, de ez akár el is hagyható.

Hagytam hűlni.

Közben megkavartam a tésztát: a tojásokat és az egy sárgát ( volt három maradék, ehhez még hozzáöntöttem a negyedik fehérjét, aminek a sárgája a tésztába került) cukorral elkevertem, majd hozzámértem a lisztet, sütőport is beletettem és a vaníliás cukrot, meg az olajat. Sima, sűrű masszává kevertem, amihez több részletben hozzáadtam a tejet.

A masszát sütőpapírral bélelt (vagy kikent) tepsibe öntöttem ( a szokásos, 28×32 cm-esbe), 180 fokos sütőbe tettem.

Míg sült, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.

Mikor kis színt kapott a sütőben a tészta teteje, kivettem, elsimítottam rajta az almát, majd erre került a hab.

Visszatettem a sütőbe, visszavettem a hőmérsékletet 160 fokra, s addig hagytam bent, míg a hab kicsit megpirult.

Kihűlve szeleteltem. Ekkor a tetején kis cukorcseppek voltak már, de ez nem ront semmit az ízén! :-)

Tényleg finom lett! Ritkán eszem sok sütit, de ebből sikerült. Pedig, mint utólag rádöbbentem, fél kg cukor van benne. Mégsem tűnt túl édesnek. 

Császármorzsa

 Tavasszal terveztük meglátogatni Húgomékat Ausztriában. Tirolban laknak, a Ziller völgyében, gyönyörű helyen. Épp a tervezett időpontban kezdődött a vírusos őrület, online oktatás elrendelése, határzárak, bizonytalanság, s úgy döntöttünk, inkább itthon maradunk, nem kockáztatunk. Nyárra halasztottuk az utat, annak is a végére. Leányzó inkább gólyatáborba ment, Gergő viszont velünk tartott meglátogatni keresztanyját. Indulás előtti napon hív Leányzó, hogy játék során sikerült úgy félrelépnie, hogy nem bír lábra állni. Meghúzta a bokáját. Apja elment érte, nem tudtuk, milyen állapotban van, menjünk, ne menjünk a rég tervezett útra. Végül jó kezekre bízva itthon hagytuk Őt, sűrűn érdeklődve hogyléte felőle. Ő pihent, mi meg szebbnél szebb helyeken jártunk közben. Többek között egy gleccseren is, a Hintertux-on, ahol lefele menet nagy adag császármorzsát ettünk. Akkor határoztam el, hogy itthon is fogok készíteni, első, nem túl meggyőző próbálkozásra rácáfolva. 

Több receptet megnéztem, a túl morzsásra készülteket már a fotó láttán elvetettem. Amit ott ettünk, darabos volt, mazsolával és szilvaszósszal nyakon öntve. Nagyon finom volt. Azt szerettem volna utánozni. E mellett a recept mellett döntöttem.

Nagyjából sikerült! :-)

Hozzávalók:

• 15 dkg gríz
• 7 dkg liszt
• 2,5 dl tej
• 3 tojás
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 3-4 dkg vaj a sütéshez

A tálaláshoz:

• 5 dkg mazsola
• 1-1 teáskanál vanília- és rumaroma
• szilvalekvár 

Így készült:

A mazsolára annyi vizet öntöttem, amennyi szűken ellepi, majd a kétféle aromát is ráöntöttem. Hagytam ázni.

A grízt és lisztet elvegyítettem, majd a tejet ráöntve, simára kevertem. Fél órányit magára hagytam, hogy a gríz megduzzadjon. (Közben megfőztem a levest.)

A tojásokat szétválasztottam.

A sárgákat elkevertem a cukorral, citrom lereszelt héjával és vaníliával. A grízes masszához adtam, elkevertem.

A fehérjéket a csipet sóval habbá vertem, s laza mozdulatokkal a többihez kevertem.

Serpenyőben kevés vajat olvasztottam, erre öntöttem a massza harmadát. Mikor egyik fele megsült, átfordítottam, falapáttal darabokra cincáltam s hagytam megpirulni minden darabkát, közben kavargatva- rázogatva a serpenyőt. Így jártam el a tészta többi részével is, három adagban kisütve.

Tányérra szedtem belőle, mazsolát kanalaztam rá, lekvárral öntöttem le.

Finom étel, vagyis inkább nasi. De nem sűrűn fogom készíteni, sokkal macerásabb, időigényesebb, mint amennyire finom. Ez a mennyiség három személyre elegendő, de több császármorzsa, több macera. Már gondolkodom is egy gyorsabb változaton...

Ilyet ettünk a gleccseren:

Zabpelyhes keksz

Végre, szünet! Most a szokásosnál is jobban vártam. Lehet, még a gyerekeknél is jobban! 😀 Első három napját együtt töltöttük a családdal, kirándultunk erre-arra. Teljesen feltöltődtem tőle! Terveztük, hogy elmegyünk kettesben valahova, aztán felvetettem, mi lenne, ha a gyerekeket is vinnénk. Mivel egyikük sem mondott nemet, így négyesben töltött hosszú hétvége lett belőle. Eger környékén barangoltunk- de még annyi néznivaló maradt, hogy muszáj visszatérnünk!

Erre az útra készült indulás előtti napon ez a keksz. Hazaérvén fotóztam le a madárlátta darabokat, mert olyan finom lett, hogy mindenképp meg kell örökíteni.

 Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 10 dkg kókuszreszelék
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• nagy csipet só
• 3 közepes tojás
• 25 dkg margarin
• 10-10 dkg aszalt vörös áfonya és mazsola

Így készült:

A lisztet, zabpelyhet, kókuszreszeléket, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót tálba mértem, elvegyítettem. 

Hozzáadtam a margarint és tojásokat, összegyúrtam. Végül az aszalt gyümölcsöket vegyítettem el benne. 

Kicsit kézhez ragadós a massza, vagy kétszer próbálkoztam pici liszttel szórni, akkor is ragadt.

Tálkába vizet készítettem, néha belemártottam a tenyerem, s úgy formáztam belőle diónyi gombócokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg a tetejük enyhén pirulni kezdett.

Kirándulás közben kellemes harapnivaló kekszecskék voltak. 

Másféle aszalt gyümölcs is kerülhet bele és/vagy maréknyi dió, mogyoró, ízlés szerint. Vagy almadarabok- ez most jutott eszembe, de miért is ne?

Néhány fotó kis hazánk csodáiról:

Stollen kocka

A stollen ugyan már rég felkeltette az érdeklődésemet, de annyira még nem, hogy a kipróbálandó receptek végtelen hosszúságú sorának az élére helyezzem. Nem úgy ez a jóval egyszerűbb változat, amely az utamba állt, épp itt. No ez mindjárt lelökött egy másik sütit a karácsonyra megsütendők listájáról. Némi változtatással el is készült. Kóstoláskor Fiam kijelentette, szerinte megvan a legújabb kedvenc sütije. Ki is vette derekasan a részét az elfogyasztásából. Azt hiszem, jellemzésnek ez elég is! 😃

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg túró
• 4 tojás
• 15 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 3 evőkanál joghurt
• 10-10 dkg cukrozott narancs- és citromhéj
• 1-1 maréknyi mazsola, vagdalt dió, aszalt füge
• 20 dkg marcipán
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanál mézesfűszer
• 5-6 dkg vaj és porcukor a tetejére

Így készült:

A túrót villával áttörtem, elkevertem a tojásokkal és cukorral, puha vajjal. Hozzáadtam a lisztet és sütőport, s mivel úgy gondoltam, túl kemény lesz a massza, tettem bele joghurtot is. Ezután kevertem bele a sok finomságot: diót, cukrozott héjakat, aszalt gyümölcsöket, fűszereket. A marcipánt belereszeltem, s alaposan összekevertem. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokon sütöttem. Addig, míg enyhén megpirult a teteje, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem. 

Még azon forrón lekentem a tetejét olvasztott vajjal s beszórtam porcukorral.

Ennyi finomságtól csakis jó lehet a végeredmény. Az is, de a belecsempészett joghurt ellenére sűrűbb, szárazabb, kalácsállagú, pedig kevert sütemény jelleget vártam tőle. De ezt csak az én elvárásom volt, így volt jó, amilyen lett. 

Diós süti egyszerűen

Amennyire nem kedveltem régen ezeket az egyszerű kevert-kavart sütiket, sem készíteni, sem enni, annyira gyakran készülnek hasonlók az utóbbi időben. Mit tesz az időszűke, az ember ízlése is megváltozik! 😉 Gyorsan kész vannak és finomak is, még ha nem is krémes-habos csoda.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 22 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl joghurt
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg apróra vágott csoki

Így készült:

Előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd belekerült a mikróba megolvasztott margarin és az összes többi hozzávaló.

Csak simára kell keverni a masszát, tepsibe borítani, 180 fokon tűpróbáig sütni.

Mondhatnám, hogy 10 perces süti, de nem az. A legtöbb időt a hozzávalók előkészítése veszi el, no meg a sütés, csak maga a kikeverés olyan rövid idő, mint amilyen kurtán leírtam. De azért mikor rövid idő áll rendelkezésre, bátran lehet a recepthez nyúlni!

Stollen keksz

Stollent még soha nem sütöttem, bár kacérkodtam vele. Ennek a keksznek a receptjét viszont nem sokáig rakosgattam, még a rátalálásának a hétvégéjén megsütöttem. Egy orosz oldalon, itt leltem rá. Dupláztam az adagot, szerencsére. Azon frissiben megkóstoltam, azóta nem ettem belőle. Akkor finom volt, gondolom, még mindig az! 😊

Azért eszközöltem rajta "némi" módosítást, nehogy hűtlen legyek önmagamhoz. Merem ajánlani ebben a formájában is! 

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 16 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 25 dkg túró
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• késhegynyi szódabikarbóna
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 narancs lereszelt héja
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg kandírozott narancshéj
• 1 csapott mokkáskanál mézes-fűszerkeverék
• porcukor beszórni

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Hozzáadtam a cukrot, tojásokat, puha vajat s elkevertem. Majd a többi belevalót is hozzámértem, s összegyúrtam. 

Hagytam pihenni fél órát.

A tésztából diónyi gömböket formáztam, tepsibe pakoltam, nem túl közel egymáshoz.

180 fokon világosra sütöttem. 

Két és fél nagy tepsivel lett belőle.

Még azon melegében porcukrot szórtam rá.

Dió vagy mandula is kellett volna bele, ezt kihagytam. A mézesfűszer helyett pedig gyömbér, szegfűszeg és fahéj, de hát ezeket tartalmazza a fűszerkeverék is. Nem tettem bele sokat, nem akartam, hogy mézeskalács íze legyen. Nekem így ízlik, ahogy van. Nem az a roppanós kekszféle, inkább puha, de harapós. Hogy meddig áll el, nem tudom, egy hétig biztosan rá lehet járni, ha dobozban tartjuk, hogy ne száradjon ki. Pakoltam belőle Fiamnak jócskán, hogy néhány napig ne nélkülözze a sütiimet. 

Joghurtos süti

Hétfőre egy egyszerű süti: tegnap készült, s bár mást terveztem, ezúttal hagytam magam lebeszélni róla egy sokkal egyszerűbb megoldás javára. Leányzó pogácsát dagasztott- Ő szerette volna, én meg hagytam, hogy tanácsaimat követve gyakoroljon. Szépen meg is kelt, de a szaggatás és sütés élvezetét már meghagyta nekem. Miközben ezzel bíbelődtem, kisült egy gyorsan összekevert édes is.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• csipet só
• 2 dl olaj
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom leve
• 1 nagy pohár natúr joghurt (4 dl)
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg csokoládé 

Így készült:

A csokit feldaraboltam.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam az olajat és lisztet, sót, sütőport, citromlét, simára kevertem. Következett a joghurt, legvégül a mazsola és csokidarabok.

Keverés után kikent tepsibe öntöttem (28×32 cm-es), elsimítottam a masszát.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje szépen világosra pirult, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Egyszerűen elkészíthető süti, s azt dobálunk bele, ami van, vagy amihez kedvünk van. Az első gondolat az volt, hogy fele tésztát kakaóval színezem, s meggyet szórok rá. A kakaót leváltotta a csoki, ami mellé mazsola került társnak. Én kimondottan szeretem a mazsolát, Leányzóm szokott lebeszélni, hogy ne dobjak minden félébe egy-egy marokkal belőle. Mondjuk túrós sütikbe! 😃