Csokis-narancsos sütőtökkocka

 ...avagy sárga süti, mert ezen a néven keresgéltük a sütis dobozból két másik társa mellől.

Úgy gondolom, így a naptári ősz és tél határán épp alkalomhoz illő süti: a sütőtök még az ősz terméke, számomra a narancs meg határozottan a tél,  a karácsonyi időszak íze-illata. Valószínűleg azért, mert régen csak ilyentájt jutottunk hozzá.

Az elmúlt hétvégén egy villámlátogatást tettünk otthon, disznótorra voltunk hivatalosak, amiben már sok éve nem volt részünk, gyerekeinknek meg soha. Így ők is megtapasztalhatták, láthatták, milyen folyamatok által kerül hús az asztalunkra. Nem mondták, hogy többé nem esznek húst. 😀 Erre az alkalomra sütöttem gyorsan indulás előtti nap délutánján csak ilyen kevert-kavart sütiket, ez volt egyikük, szerintem a legfinomabb közülük. 

Hozzávalók:

• 4 nagyobb tojás
• 20 dkg cukor
• fél sütőtök (48 dkg volt az áttört püré)
• 2 dl olaj
• 1 narancs lereszelt héja és kicsavart leve
• 35 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg tejcsokoládé

Így készült:

A sütőtököt előző nap megsütöttem sütőben. Az el nem fogyott mennyiséget lekapartam a héjáról és villával összetörtem.

A csokit feldaraboltam.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a sütőtököt, olajat, narancshéjat és kicsavart levet, lisztet, sót, sütőport, simára kavartam.

Végül a csokidarabokat kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (26×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett, illetve kiállta a tűpróbát.

Arra számítottam, hogy egy tömör, nehéz süti lesz belőle, de ellenkezőleg: puha, kellemesen harapható, kimondottan finom nassolnivaló lett. A narancs íze dominált, a csoki meg határozottan jót tett neki. 

Csak ezért érdemes venni sütőtököt. Férjem nincs odáig érte, rám marad az elfogyasztása- előfordult, hogy az egészet megettem két nap alatt, most lemondtam egy részéről a süti javára. Szerencsére.

Narancsos muroktorta

Emlékszem, az általános iskolai tankönyvünkben a sárgarépáról szóló lecke címe így szerepelt: Murok (sárgarépa). No, ha valaki esetleg még blogberkekben nem tudta volna, mi az a murok, most már ezt is megjegyezheti. Erdélyben így neveztük- nevezik ezt a a zöldséget, s manapság is előszeretettel használom e szót. Ez is magyar szó, itt is él a vadmurok növénynévben. Ami rokon növénye a sárgarépának, s erről mesélte volt Nagymamám, hogy úgy tartják, annyi a lányok szégyene, amekkora a vörös folt a virágzat közepében. Akkoriban még volt egy kisebb pénzérme nagyságú sötétvörös, inkább bordó közepe a virágnak, ma már elvétve látni akár icipici színt is benne. Mondjuk vadmurokkal is ritkán találkozom.

Húsvétra, bár nem szoktam, tortát is sütöttem, méghozzá répatortát. Nagyon finomak tudnak lenni a vele készült sütik. Persze, mert eleve édeskés, meg a színe is belopja magát az édességek világába. Húgom mondta, hogy Ő narancsos krémet szokott bele készíteni, hát ezen munkálkodtam én is. Tényleg jól sikerült, hamar lába is kelt. Az utolsó vaskosabb szeletnek négyen álltunk neki, miután bejártuk a Börzsőny egy-két zugát.

 Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• 25 dkg finomra reszelt murok (sárgarépa)
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg margarin
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 25 dkg mascarpone
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál narancslekvár
• 10 dkg kandírozott narancshéj
• 5 dl Hulala (vagy tejszín)
• 1 csomag Expressz Zselatin
• fél narancs a díszítéshez

Így készült:

A sárgarépát megpucoltam, finomra reszeltem. Ekkor volt 25 dkg.

A cukrot elkevertem a tojásokkal, majd sorra hozzáadtam a többi belevalót -a margarint megolvasztva, de nem forrón- és sima masszává kevertem.

Kapcsos, kikent tortaformába öntöttem (24 cm-esbe), és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a mascarponét elkevertem a cukorral és narancslekvárral. A Hulalát felvertem, majd a biztonság kedvéért egy zselatint is borítottam bele. 

A hab 2/3 részét több részletben a mascarponéhoz kevertem, majd beleforgattam a kandírozott narancshéjat is. Mivel a növényi habalap édes, több cukrot nem adtam hozzá, így is túl édesnek találtam a végeredményt.

A közben kihűlt tortalapot háromba vágtam, megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A maradék habbal bevontam a tortát, néhány csókot is nyomtam rá. Narancsszeletkékkel díszítettem.

Másnapig a kamrában pihent.

Egyáltalán nem bonyolult, mégis különleges, egy amúgy hétköznapi hozzávalónak köszönhetően. A narancs íze igen, a muroké egyáltalán nem érzett rajta. Kicsit édesnek találtam, de senki más nem tette ezt szóvá. 

Csokis-banános kocka

Azt hiszem, most már megírtam minden félévzárással kapcsolatos hókuszpókuszt, így most lazítok egy kicsit.
A legutóbbi hétvégére nem sütöttem semmit. Ilyen is ritkán van, de most így alakult. Hétfőig bírtam- tegnap este gyorsan kavartam egy tepsire valót vacsorakészítés közben. Az is közrejátszott a dologban, hogy beteg Leányzómnak szerettem volna kedvében járni, ezzel is. Összeszedett valamit- a diagnózis érdeklődésemre annyi volt, hogy nem mandulagyulladása van. Az nem is lehet, hisz nincs neki. Nem tudom, mennyire megszokott ez a gyors vizsgálat, szó nélküli receptfelírás. Biztosan előző, alapos és mindent elmagyarázó, számtalan tanácsot adó háziorvosunk után furcsa...
Mindig akad kibeszélni valóm. :-)
Nem rég emlegette Leányzóm a banános sütit- ezért készült most ilyen. Szerény süti, egyszerű, egy edényben összekavarható és finom a végeredmény.

Hozzávalók:

• 2 nagyobb banán
• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl joghurt
• 1 narancs kicsavart leve
• 10 dkg csokoládé

Így készült:

A banánokat villával összetörtem. Hozzáadtam a tojásokat és cukrot, alaposan elkevertem. Majd belekerült az olaj, liszt, sütőpor, ezekkel is simára kevertem. Aztán a joghurttal lazítottam a masszát, és végül elkevertem benne a narancslét is.

A csokit apró darabokra vágva kevertem bele a végén.

28×32 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe egyengettem a masszát.

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Narancsos-kakaós keksz

Rég sütöttem ilyen kanalazós kekszeket, most idő hiányában, vagy inkább pontosítok: nem voltam babrálós kedvemben, így arra fanyalodtam, hogy egy ilyet dobjak össze. A vizsgakekszet vettem alapul, s a kakaó mellett naranccsal ízesítettem. Szeretem ezt az ízpárosítást.

Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 narancs lereszelt héja és leve

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Következett a mikróban felolvasztott margarin, majd sorra a többi belevaló, s mindezt alaposan összekevertem.

Két teáskanál segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe diónyi kupacokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert terülnek-nőnek sülés közben.

180 fokon sültek addig, míg tetejét megnyomva már nem puhák.

Hamar sül, figyelni kell rá.

3 nagy tepsivel lett belőle.

Hamar kész, és finom. S bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy napokig eláll-na. 

Narancstorta

Most más tollával ékeskedem! De ez a "toll" is az enyém, miért is ne? :-)
Gergő hazajött a hétvégére. Én meg mást sem csinálok két napja -enyhe túlzással-, mint sütök-főzök. Hogy finomakat egyen, míg itthon van, meg finomakat pakoljak neki, hogy albérletében se éhezzen. Tényleg alig mozdultam ki a konyhából, pedig még segítségem is volt.
Időközben "Kisfiam" 19 éves lett (még kimondani is sok), de a születése napján Szegeden volt, a barátaival -is- meg szerette volna ünnepelni a jeles napot. Ami meg is történt. Mi csak távolról köszöntöttük fel, de ma itthon is pótoltuk. Hédi nézte ki a tortát, a konyhában lógó naptár adta az ihletet. A piskótát ketten készítettük, de a többi mind az Ő keze munkáját dicséri. Ő verte-keverte a tölteléket, töltötte, díszítette. Mondanom sem kell, hogy igen szép és finom lett a végeredmény! :-)

Hozzávalók:

• 5 tojásos piskóta
• 4 dl tejszín
• 4 dl tejföl
• 12 dkg porcukor
• 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
• 1 citrom leve
• 1 narancs húsa apróra vágva
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 dl tejszín + 1 evőkanál cukor a díszítéshez

Így készült:

A piskótát a szokásos módon elkészítettük, kerek tortaformában megsütöttük.

A tejfölt a porcukorral elkeverjük, majd a citrom- és narancshéjjal, a citromlével és a feldarabolt naranccsal.

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verjük, majd a tejfölhöz keverjük.

A kihűlt piskótát vízszintesen három fele vágtam.

Tányérra téve, tortaforma oldalát köré kattintva megtöltjük a lapokat.

Kissé folyékony lett a töltelék, de másnapig pihentetve egész jól viselkedett, szépen összeszedte magát.

Másnap a két dl habbá vert tejszínnel (az 1 evőkanál cukor hozzáadásával) bevonjuk és tetszés szerint díszítjük a tortát.

Finom lett, nem túl édes, könnyed, magát etető torta. Hiába, nem esik messze az alma a fájától! :D
S hogy érzi magát Gergő Szegeden? Ó, jól. Hamar feltalálta magát, barátokra lelt, együtt buliznak, főznek, esznek, néha tanulnak is. :-) Aztán kellett egy 1-es zh, -ami nagy csalódást okozott neki, mert "rengeteget" készült rá,- hogy a bulizás ne az első helyen legyen. Van, amit élvez, van, amit a háta közepére sem kívánt, mégis része van benne- ilyen a matek-, de hát nem fenékig tejfel az élet sem. Mi támogatjuk, a többi rajta múlik.

Narancsos-gyömbéres keksz

Az előző recept világos változata:

Hozzávalók:

• 15 dkg margarin
• 2 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• fél csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• csipet só
• 1 narancs lereszelt héja
• maréknyi kandírozott gyömbér

Így készült:

A mikróban megolvasztott margarint alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.

Belekevertem a többi hozzávalót, a gyömbért apróbb darabokra vágva.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal diónyi halmokat raktam, 180 fokon világosra sütöttem őket. Épp csak addig, míg a szélei picit sötétedni kezdtek.

Finomak lettek, puhák, kellemes haraphatóak. 

A gyömbér házilag készült, Katalin receptje alapján. Ideje lenni azt is közzétenni!

Mézes banánkenyér

Hiába az elhatározás, hogy nem veszek több receptes lapot, rendszeresen elcsábulok. A legutóbbi szerzeményt lapozgatva Fiam rábökött egy receptre, s kérdezte is: "Anya, süthetek ilyet?" Megnéztük a hozzávalókat, volt otthon minden, ezért hagytam, hadd élvezkedjen. Persze nekem is kijutott belőle, mert képes eltévedni a konyhában. Azaz segítettem neki előkeresni a belevalókat. Kis irányítással és segítséggel finom süti került ki a keze alól. :-)

Hozzávalók:

• 17 dkg vaj
• 10 dkg barna cukor
• 2-3 evőkanál méz
• nagy csipet fahéj
• fél csomag sütőpor
• 2 banán 
• 2 tojás
• 25 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg kandírozott narancshéj (nekünk 5 dkg házi, zörgősre száradt, megőrölve)

Így készül:

A banánt villával összetörjük. Hozzáadjuk a tojásokat, cukrot, mézet, s alaposan elkeverjük. A többi hozzávalót is beleforgatjuk, jól összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába borítjuk-simítjuk a masszát.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Elég hosszasan sült, a teteje kicsit meg is pirult, mire a belseje már nem ragadt.

(Recept forrása: Meglepetés konyha rejtvény, 2016./1.)
Nem most volt, hogy az utolsó bejegyzést írtam. Ezt is félig megírtam korábban, több, mint egy hete, azóta sem volt időm folytatni. Végre legalább egy szabad hétvégém is lett, amit igyekeztem kihasználni az elhanyagolt tennivalók bepótlására, így a blogra megint csak este jutott időm. A pihenés az még várat magára...

Túrós pite

Idén még nem sütöttem. Azaz egyszer lángost vacsira, de az gyakran készül. Tegnap délután aztán kenyeret dagasztottam, míg kelt, megsült a vacsi a sütőben, majd a sütihez való tésztát és tölteléket is előkészítettem, aztán a kenyér után az is ment pirulni.
Összegyűlt nagy adag házi túró, az adta az ötletet. Zsíros tésztát gyúrtam, ez a kedvenc pitealapom, az almás is így a legkelendőbb. Túrós töltelékkel is nagyon finom lett, főleg, hogy egy réteg sárgabaracklekvár is került bele, citromhéj helyett pedig narancshéj.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 16 dkg zsír
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojássárga
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 70 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 1 narancs lereszelt héja
• 3 evőkanál gríz
• maréknyi mazsola
• 3 tojásfehérje felverve
• csipet só
• sárgabaracklekvár

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sót, sütőport összemorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojások sárgáját és egy evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Ha szükséges, túl kemény, morzsálódós a tészta, még lehet hozzá tenni tejfölt. Egy picikét én is tettem még.

A töltelékhez áttörtem a túrót, elkevertem a cukorral és narancshéjjal, grízzel, mazsolával. A fehérjéket csipet sóval felvertem, ezt is hozzákevertem.

A tésztát 2 részre osztottam. Egyiket tepsi méretű lappá nyújtottam, tepsibe helyeztem (én kibéleltem sütőpapírral), lekentem lekvárral, elsimítottam rajta a túrótölteléket. A másik lapot is kinyújtottam, ráhelyeztem a töltelékre.

180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Kihűlés után szépen szeletelhető. De már langyosan is, mert nem volt türelmem megvárni, hogy teljesen kihűljön! :-)

Tálaláskor kevés vaníliás porcukrot szórtam rá. 

Gabi kedvenc sütije diósan

Elhatároztam, hogy internet-mentes ünnepeket tartok. Ez olyannyira jól sikerült, hogy napokig még a FB-ra sem néztem fel, a blogot viszont máig hanyagoltam. Pedig annyit, de annyit sütöttem az ünnepekre, s annyi bepótolni valóm van...

Elsőként is kívánok mindenkinek, aki erre jár, -meg annak is, aki nem,- örömökben, szeretetben, sütiben gazdag boldog új évet! :-)

Mikor megláttam Gabriellánál ezt a sütit, elhatároztam, hogy meg fogom sütni, annyira megtetszett. Karácsonyra el is készült. Bár nem mákkal, hanem dióval töltöttem, a tésztába pedig zsír került. Nagyon finom, omlós süti lett, kedvencemmé vált a nyolcféle süti közül. Igen, annyit sütöttem. Magam is meglepődtem, amikor bementem a kamrába, s megszámláltam a polcon sorakozókat. Túlzásba vittem már megint, s megint azt mondom, hogy többet ilyet nem csinálok. Mert osztogatom én mindig ide-oda, de az itthon maradt mennyiség ránk száradt. Én is csak épp megkóstoltam mindegyiket, de a család többi tagja sem vitte túlzásba a sütievést. Valamiért a rántott hús kelendőbbnek bizonyult! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 30 dkg zsír
• 15 dkg porcukor
• 2 tojássárga
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 6 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 1 maréknyi mazsola
• 2 evőkanál méz
• cukrozott narancshéj
• + vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba mértem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és citromhéjat. Összegyúrtam. Bár összeállt a tészta, annyira omlósnak tűnt, hogy attól tartottam, nem fogom tudni kinyújtani szakadás nélkül, ezért egy evőkanál tejfölt dolgoztam bele. 

A töltelék hozzávalóit összekevertem. A cukrozott narancshéj apróra vágva került bele. 

A tésztát négy részre osztottam. Lisztezett deszkán mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. A tészta közepére egy csíkban tölteléket igazgattam, majd jobbról-balról ráhajtottam a tésztaszéleket. Ezután átfordítottam úgy, hogy a hajtás kerüljön alulra.

A tekercsből ujjnyi vastag szeleteket vágtam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdtek.

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a sütiket.

Természetesen dupla adagot sütöttem belőle. Azt is megtudtam, hogy sokáig eláll. :-)
Elég sokat változtattam a recepten, bocsi, Gabi, de nekem ez szokásom. Jó, vagy rossz?
Az eredeti mákkal van töltve, de nálunk a mákos sütik kevésbé kelendőek. Bár az utóbbi időben mintha kezdenék megkedvelni... Ezért töltöttem dióval. A narancshéj pedig citromhéj helyett került bele, s azért is, mert nem rég készült s használjam is valamire. Nagyon finom lett tőle! No meg amúgy is.
Aprócska voltát is előnyként rovom fel: hamarabb nyúl az ember fia-lánya egy falatnyi sütiér a nagy dőzsölések közepette, mint egy termetes szeletér.

Gumicukor

Mielőtt nekilátnék az előreláthatólag éjfélig tartó nagyüzemi sütésnek, szakítok egy kis időt, pihenésképpen, hogy Leányzó tegnapi remekelését megmutassam. Én cukrozott narancshéjat készítettem, a Citromhabtól ellesett gyors változatot, mely már készült egyszer. A narancsok és citrom levéből pedig Hédi készített utasításaim alapján gumicukrot. Tavaly is készítettünk, de akkor valamiért nem került fel. Na majd most!

Hozzávalók:

• 2 dl gyümölcslé (narancs és citrom vegyesen)
• 1 evőkanál méz
• 1 tasak zselatin (20 g)

Így készült:

Kevés gyümölcslében elkeverjük a zselatint, majd a többi lé és méz hozzáadásával kis lángon, kavargatva felfőzzük.

Szilikon bonbonformába adagoljuk. (Ebből a mennyiségből két és fél- három forma telik meg.)

Hideg helyen hagyjuk dermedni, legalább 4-5 órát, majd óvatosan kiszedegetjük a formából.

Finom, savanykás, és mondhatni, hogy egészséges nyalánkságot kapunk. Nem annyira kemény, mint a bolti, de attól még élvezhető. 

Hédi ma délelőtt a második adagot készítette, most már egyedül. Ezúttal csak narancsléből. Úgy is finom, de vegyesen jobban ízlett neki is és nekem is. Ezentúl, ha gumicukrot kérnek, egy-két csomag zselatint hozok nekik, s gyártsák le maguknak! :D

A cukrozott narancshéj pedig így néz ki:

Röviden így készült: az ecetes vízbe áztatott és alaposan megsikált narancsok és egy nagy citrom héját zöldségpucolóval vékonyan lehúztam. Annyi vízben, amennyi épp ellepi, háromszor főztem 4-5 percig, mindannyiszor leszűrtem. Negyedjére a héj súlyával megegyező mennyiségű cukrot és decinyi vizet tettem rá. Addig főztem a cukorban, míg üvegessé vált. Ekkor leszűrtem, mindegyiket meghempergettem kristálycukorban, s a kamrába tettem száradni. 

Kekszes-tejfölös szelet, narancsosan

Ez a hét nagyon sűrű volt, köszönhető annak, hogy még szombaton is dolgozni kellett, no meg készülődés az ünnepekre itt is, ott is. Szóval egy rohanás volt. Közben idősebb is lettem egy évvel, s hogy ha jelképesen is, de megünnepeljük, összedobtam egy "tortát". Amit sütni sem kell, szinte magától készül el. Ez olyan. Összekevertem egy vödör tejfölt cukorral és narancshéjjal, keksszel rétegeztem, s estére fogyaszthatóvá vált.
A tetején lévő rózsa Fiam ajándéka. Mindenképpen venni akart nekem valamit. Pedig igencsak örülök a szóban felköszöntésnek,  saját készítésű valaminek is, jobban, mint a vásárolt holminak. De hát így akart nekem örömet szerezni. Bementünk egy pékségbe kenyeret venni, s ott látott meg egy tálca cukorrózsát, s vett egyet a zsebpénzéből. Amit egész héten spórolgatott e célra. Még jól is mutatott a "torta" tetején! :-)

Hozzávalók:

• 1 veder tejföl (8 dl)
• 5 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 közepes narancs lereszelt héja
• 25-30 dkg szögletes keksz

Így készült:

A tejfölt a cukorral, vaníliás cukorral és narancshéjjal elkevertem. ( Az lenne az ideális, ha bionarancsot használnánk, de én még olyannal nem találkoztam, csak olvastam róla. Így alaposan megsikáltam a boltban kaphatót.) Néhány keverés után a cukor elolvad.

Kiraktam az edény alját keksszel, (16×24 cm-es tepsi), erre került a tejföl egy része, megint keksz és tejföl, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére is tejföl kerüljön.

Reggel raktam össze, estére lehetett szeletelni, de igazán finom a másnapra maradt volt. Tehát jót tesz neki, ha legalább egy napot áll. 

A tejföltől a keksz jól megpuhul, a töltelék pedig finoman krémes lesz. És kellemesen narancsízű volt. A levét nem mertem beletenni, mert akkor folyékony lett volna a tejföl. Bár kanállal ehető lett volna, de szeletelésről szó sem lehet. 

Készült már kakaósan is, csíkosan, így. Úgy is nagyon finom, csak ajánlani tudom! :-)

Narancsos pöfeteg

Ilyen apróság készült már csokis, citromos, most gondoltam, kipróbálom narancsízűen is. Így is nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 18 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 2 kisebb narancs lereszelt héja + egyik kicsavart leve
• 2 tojás
• vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, cukrot, csipet sót, sütőport, narancshéjat tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, narancslét és összegyúrtam.

A masszát 2-3 órára hideg helyre tettem.

Kisebb diónyi golyókat formáltam belőle, vaníliás porcukorba meghempergettem. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben terebélyesednek.

A massza elég ragacsos volt, nem volt könnyű gömbölygetni. Próbáltam lisztezni a tenyerem, akkor meg porcukor nem maradt rajta kellő mennyiségű. Azért sikerült meggömbölygetni őket.

175 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Omlós, puha sütemény lett belőle. Citromosan is szerettem, de a narancs íze, illata inkább karácsonyos hangulatú. Gondoltam rá, hogy csipet fahéjat is csempészek bele, végül hagytam érvényesülni az eredetileg kitervelt ízt. 

Mivel ez is aprósütemény, küldöm Martinelli játékába, ami összefoglalójában remek aprósüti-gyűjtemény lesz! :-)

Csíkos kalácskák

Ezek a kis kalácsok két egymást követő hét termékei. Miközben készült egyik féle, azon elmélkedtem, mit lehetne még csűrni-csavarni ebből a tésztából. Következő sütős szerda estén újra ezzel szórakoztam. A tészta kis különbséggel ugyanúgy készült: egyik héten narancs, másik héten citromhéj került bele. Illetve a tojás és a belevaló vaj-margarin változott.
Persze baki nélkül nem úsztam meg:-) A gyakorta látott virágformát is tesztelni akartam. Olyan lendülettel jelöltem ki a pohárral a közepét, hogy teljesen átvágtam. A szirmok vágását meg a középhez túl közel vittem, itt-ott el is szakadt sülés közben. De elbántunk vele, megettük úgy rozzantan is:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 15 dkg cukor
• 20 dkg margarin/vaj
• 1 citrom/narancs lereszelt héja
• 5 dl tej
• 2 egész tojás/2 sárgája+1 egész tojás
• 5 dkg élesztő
• 1 mokkáskanál só
• 1 evőkanál kakaó+2 evőkanál tej
• 1 tojás lekenni

Így készült:

3 dl meleg tejben elkevertem kiskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal/margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, citrom/narancshéjat, élesztős tejet, s a többi tejet fokozatosan adagolva közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle. Kettéválasztottam. Felébe belegyúrtam a kakaót 2 evőkanál tejjel.

Hagytam 30-40 percet kelni.

Első alkalommal az alsó képen lévőn készültek: mindkét tésztát két részre osztottam, külön-külön hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, jó vékonyra. Egymásra tettem 1-1 világos és kakaós tésztát, felsodortam, mint a kalácsot. Tenyérnyi hosszú darabokra vágtam, tetejét éles késsel mélyen bevágtam. Tepsibe rakosgattam, tojással lekentem, cukorral megszórtam. Az első tepsit a hideg sütőbe tettem, beállítottam 180 fokra, s hagytam megsülni őket.

Míg sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.

A középső képen lévők ugyanígy készültek, csak miután tenyérnyi darabokra vágtam, az aljáig, tehát teljesen átvágtam a tésztát, s egyik végét átfordítottam a keletkezett lyukon, mint a csöröge esetében.

A virág fele tésztamennyiségből készült. 3-3 részre osztottam mint a világos, mint a sötét tésztát. Mindegyiket kereke lappá nyújtottam. Nem volt könnyű egyformára igazgatni őket, elég sok időt matattam vele. Egymásra raktam váltakozva a színeket, majd kijelöltem a közepét -a kelleténél jobban-, s bevágtam a szirmokat. Előbb ketté, majd 4, 8, 16 részre vágtam. Mindegyik szirmot kétszer megcsavartam, tojással lekentem, 180 fokon pirosra sütöttem.

A csöröge formájút csak a tepsiben fotóztam le, elfelejtettem másikat készíteni róla. Legjobban a virág tetszett, hibái ellenére is. Még fogok próbálkozni vele, hisz gyakorlás a tudás atyja:-)