Egész nap esik

A földrajzórához már tengert is tudunk prezentálni...

Hódék

Azért van abban valami egészen szürreális, amikor a kitartóan zuhogó esőben folyószabályozást végzek, új medret ások és gátat építek, hogy megvédjem a gátat, amit az uram épített alig pár órával ezelőtt, és ami vadiúj lépcsőnk alámosását hivatott megakadályozni. Mondjuk ő hasonló körülmények között éjjel dolgozott, szóval tulajdonképpen nekem most jó.

Lassan egy hete tart a dagonya, udvarunk demonstrálja a folyóvízi felszínformálás csaknem minden elemét, és noha a lépcső előtti mocsárt már lecsapoltuk, szólok is az iskolában, hozzák ki a hetedikeseket földrajzórán, nem kell ide folyóvizes labor ugyanmár. Az egyik mederre még hidat is építettünk, ha már saját patakunk – igaz, csak időszakos - van, ne folyjon csak úgy pucéran.

Szürke térkőről álmodom…

Hogy kedvenc sógoromat idézzem,

ezt elk**tuk.

Ma délben a gyerekem azt mondta nekem, ne meséljek neki elalvás előtt, mert – figyelem! – ma már sok mesét nézett.

Mérges vagyok magamra, én is beleestem az addig legalább nyugi van, és egyébként sem néz akármit, csak amit mi helyesnek tartunk - előfizetésünk nincs, a készüléket monitorként használjuk - szokásos csapdájába. Hát visszanyalt a fagyi.

Mesét néz, hogy elviselje, mikor nyújtom, masszírozom kezét, lábát, mesét nézett, mikor inhalálnia kellett, vagy infralámpáztam a fülét, arcát, elég gyakran sajnos, mert nem bírt kikecmeregni a hurutos, nagyothallós nyavalyából. Mesét néz, ha altatom Lackót, mert egyébként nem mehetek ki a látóteréből, ha mégis megteszem, azonnal sírva jön utánam, és Lackó bármennyire is mintababa mostmár, egy sikongatva futkosó, ajtócsapkodó hároméves közvetlen közelében elaludni ő sem tud. És ugyanezen okból mesét néz, ha pincébe, padlásra, kertbe kell szaladnom pár percre. Már tudom, hogy túl gyakran.

A gyerekeimmel kapcsolatban, nincsenek különösebb ambícióim (abban igyekszünk segíteni őket, hogy legyenek sajátjaik), de az, hogy a könyveket szeressék, nekem alap. Azt hittem ezért megteszem, amit kell, sok, és azt gondolom igényes könyve van, sokat olvasok neki, én magam is gyakran veszek könyvet a kezembe, még ha jóval ritkábban is mint a gyerekek előtti időben. Nem elég ezek szerint, én pedig nem akarom, hogy könyvek helyett a monitort válassza.

Marcikám gyanútlan őszinteségével elérte, hogy jelentős képernyő-megvonásban részesüljön, a fentebb részletezett problémákra pedig valami más megoldást kell kitalálnom. Remélem, még vissza tudom fordítani ezt a folyamatot, mert hú, most úgy érzem magam, mint akit hasba rúgtak.

Fiúgyerek és a szerepjáték

- Lackó, várj meg, mindjárt jövök!- kiáltja Marcus és beszalad a gyerekszobába. Lackógyerek két hónapos lévén, mit tehetne mást, szót fogad és vár.

Bentről hallom a vékonyka hangot:

- Uraim, indítsák be a motort! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……jaaaaj, kisodródtam! Majd visszajön, ismét megáll nézelődő öccse előtt.

- Lackó, figyelj csak! Én leszek a versenyautó, te leszel a bója! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……és már tudom, rövidesen én is munkába állhatok, mint vontató. ...

Szépfiúk

Csak reméltem, hogy ennyire jó lesz két gyerekes anyának lenni. Nemcsak anyák napján...

lehetetlen rávenni őket, hogy egyszerre nézzenek a kamerába