Írtam már korábban, hogy Marci
fejlődésében időnként olyan „ugrásokat” tapasztalok, mintha leomlana egy fal.
Ma is leomlott egy.
Reggel úszásra mentünk, megint esett kicsit az eső, és gyerekkel a háton, táskával a nyakban, ernyővel
a kézben nem éppen leányálom a buszos túra, főleg, hogy felelősségteljes
szülőként még Marcus sapkáját is otthon felejtettem. Szerencsére a buszon nem
voltak sokan
– kivételesen – így
kevesebben figyelték elnéző mosollyal ahogy a hordozó-ernyő-táska hármassal
szerencsétlenkedem. No, de nem is erről akartam írni, hanem az uszodában
történtekről.
Hamar odaértünk, a mi csoportunk
előtti éppen akkor kezdett. Ilyenkor különórát tartok neki, végiggyúrom a kezét-lábát,
lengetem, kihasalunk figyelni a túlfolyót, stb. Marci olyan volt, mint egy boldog kis halacska. De tényleg! Kacagott, rúgkapált, sikongott, csapkodott,
és ész nélkül mutogatott a kb. féléves babák csoportjára: Oda! Oda! Megengedték,
hogy csatlakozzunk, majd végigfickándozott fél órát a saját csoportjával is.
Mikor együtt énekeltünk és a szülők
segítenek tapsolni, ill. a babájuk lábacskáit mozgatni, Marci kérés nélkül
egyedül tapsolt ütemre, és lábtempózott. SOHA nem tette ezt még meg korábban. Merüléskor
feljövetelnél erősen hajtotta magát MINDKÉT lábával. A medence aljáról felhozott egy karikát, majd KÉT kézzel megfogta, és a fejére tette. Ez ugyan nem volt most feladat, de korábban sokat gyakoroltuk, "kormányoztunk" a karikával, felemeltük, "megkoronáztuk" Marcit, de mindig kellett a segítségem. Most nem.
Mikor kiülnek a medence szélére, hogy
magasba emelt karral hívásra beugorjanak a vízbe, Marci SOHA nem emelte fel még
egyik karját sem. Ma pedig MINDKETTŐT. Csak a bal kinyújtásában kellett kicsit
segítenem. Ott vigyorgott felemelt karral (egyébként iszonyú édesek ilyenkor,
ott ülnek sorban, magastartás, szemkontaktus a mamával, megfeszülő apró testek,
végül felszabadult ugrás), és mikor rákezdtem, hogy: Felkészülni…. LAJTA!
rikkantotta, és a vízbe vetette magát. Igen, a beszédfejlődése is beindult – nem véletlen, hiszen a beszéd is mozgás –
egyre többet echolál, és már csaknem harminc rendszeresen használt, bár még nem
mindenki számára érthető szava van. Csodálatos nap J.