Káosz, kihívások, mindennapok....

Ezt a csodás őszi fotót, itt találtam :)

Már október közepe van, de még nem sikerült leírnom az első iskolai hónap történéseit. Elrohantak a napok, hetek, szinte észrevétlenül lett a nyárból ősz, a kényelmes lusta Dávid noszogatásból mindennapi harc és késő estig tartó leckeírás Domival is. Az első hét leginkább a felfedezésről, megszokásól szólt. Szoktuk, hogy utaznak, hogy tömeg közlekednek és már nem csak itt a közvetlen környéken, hanem a városban, a forgatagban. Szoktuk, hogy mikor kell indulni és vártuk, hogy mikorra alakul ki rendszer újra az életünkben. Azt nem mondom, hogy mára kialakult, de minden estre vannak rutinná alakuló délutánok, melyeket olykor egy-egy spéci iskolai program, olykor pedig munkahelyi események borítanak fel.

Elég kaotikusan indult a tanév, és nagy valószínűség szerint nem az iskola és a tanárok hibájából fakadóan. Mindenesetre egy hét alatt elkészült az órarend, amihez igazodva már elkezdhettem a szokásos tanév eleji logisztikai háborúmat :). Hát ez most idén nem kis fejtőrést okozott. Az új rendeleteknek megfelelően bevezetett új tantárgyak következtében átalakult a csengetési rend,  bekerült az órarendbe a nulladik és a nyolcadik óra is. Nagyon gyerekbarát módon az első óra kezdési ideje kitolódott negyed kilencre, de hát így az utolsó óra is később ér véget. Az iskola messzebb van, a gyerekek nem ebédelnek bent, az edzés most is akkor kezdődik, mint eddig mindig. Kihívás1. 
A két nagy mint rendes testvérekhez illik, persze, hogy harcban állnak egymással, így a reggeli utazzunk együtt, mert ketten együtt azért nagyobb a biztonság - gondoltam én - na ezt ők rendszeresen felülírják. Kihívás 2. 
A kicsiken már nem csak egy szál sort, hanem több réteg ruha van, nem csak az úton, de bizony az oviban is. Amiben megy és jön (lévén tömeg közlekedünk ), gondosan legyen elpakolva az oviban, mert bizony ha nem, akkor tuti a szép és új kabátban megy az udvarra játszani, eddig szerencsére nem érte kár, de nem is szeretnénk. Mindemellett persze találja meg azt, amit viszont tényleg vegyen fel, nehogy felfázzon a homokozás közben. Kihívás 3. 
Délutánonként a nagy rohanás után, amikor végre hat óra után mindenki itthon van, még neki kellene állni megvívni a harcot a leckékkel, immáron duplázva. Persze azért ott a két legkisebb is, akik méltán követelik szintúgy a figyelmet. Kihívás 4.
Háztartás, főzés, mosás, vasalás, takarítás, család, férj, együttlét és szórakozás. Kihívás 5.
Anya semmiről nem feledkezzen el, lehetőleg még a határidők előtt eszébe jusson ami kell, és még a kivitelésnek is maradjon idő. Kihívás 6.
És a legnagyobb kihívás: időhiány....
És, hogy milyen nálunk a szokásos reggeli zűrzavar? Hát íme...

..és még növelhetném hosszasan a sort, lehet, hogy még majd ki is egészítem. De, hogy hogyan is haladunk a kihívásokkal? Azt talán majd külön posztokban ecsetelem. 

És a suli....
Szeretik. Nekem egyenlőre ez a legfontosabb. Persze más is fontos, de mivel Domi esetében nyolc évről, Dávidnál is még öt évről beszélünk, így azt hiszem, ez nagyon lényeges szempont. Egyenlőre nem csalatkoztam abban sem, hogy megmaradt az a miliő, amit én anno szerettem, amiért most is úgy gondoltam a tájékoztatón tapasztaltak és persze a későbbi találkozások során, hogy nekik erre van szükségük. Azt látom, hogy az oktatás működik, még akkor is, ha iskolán kívüli okokból néha mostohák a körülmények. Fontos a közösség és annak építő ereje. Számít mit gondol a másik. Kezelik a konfliktusokat, amik bár adódnak, de egyenlőre hál istennek, a mi fiainkat nem érintették. Számonkérés van. Nem is kevés. De van motiváció, ami talán még fontosabb, ha nem a legfontosabb. Hiszen szerintem ez az egyik legnagyobb hajtóerő. 
Azt gondolom Domi könnyebb helyzetből indult, lévén neki és a körülötte lévő osztálytársaknak is minden új, mindenki a megszokás, megismerés fázisában van, gyerekek, tanárok egyaránt. Ez látszik is. Nem mondom, hogy nem lepődött meg már egyszer -kétszer, de alapjában ugyanazt a teljesítményt tudja nyújtani mint korábban. Látszólag tanul a kisebb meglepetésekből, remélem ezen nem is fog változtatni :) Lelkes, bár sokkal fáradtabb, mint azt az eltelt másfél hónap indokolná. Persze ez sok összetevős folyamat eredménye... A migrénjére kapott gyógyszer álmosít, a sulikezdés körüli zűrzavarban bizony nagyon megritkultak az edzések és persze jóval több a házi feladat és a tanulandó, mint korábban volt és a dobolás szenvedélye még mindig okot ad külön elfoglaltságokra :) Bizony sokszor tanulunk késő estig és kel hajnalban, hogy befejezze. Lelkiismeretes. 
Dávid indult hátrányból bizonyos szempontból. Egyrészt hordozta a pótlandó anyagok garmadáját, másrészt pedig egy már meglévő közösségbe került be, ahová azt hiszem hamar sikerült beilleszkednie. De mivel ez már nyolcadik évfolyam, így nincs türelmi idő a számonkérések megszokásához, fajtáihoz, ezáltal, neki a kicsi lustaságunknak van mit pótolnia, behoznia, szoknia. Mégis azt gondolom, hogy ismerve őt, látva a szintek közötti különbségeket, jól teljesít. Természetesen van hová fejlődni, de ez is egy jó kis "kihívás", abból pedig mint a korábbi sorok mutatják igencsak jól állunk.
Az ovisok...
Középsősök lettek. El sem hiszem, mert még csak most születtek. Rengeteget változtak, változnak napról napra. Imádom a kis beszélőkéjüket, a rátermettségüket, ahogyan mesélnek és beszélnek non stop (ez szó szerint értendő). Egyre szebb alkotásokat hoznak haza az oviból, mesélnek. Tegnap délután hármasban voltunk (ritka kincs), és percekig énekeltek, verseltek. Elmaradtak a mérföldköves bejegyzéseim pedig ott is bőven lenne mit pótolnom. Na majd ha egyszer ráérek... (Gondolom ilyen legközelebb nagymama koromban lesz :))
....és hol vagyunk mi?
Jó lenne egy kicsike idő kettesben. 15 évesek lettünk. Házasságban. Négy gyönyörű, egyforma és mégis a szivárvány színeiben pompázó fiúgyermekkel. Gondok, örömök, bánatok, mosolyok, zűrzavar a négyzeten vagy inkább a köbön? Ezek vagyunk mi hatan. De szeretem. Nagyon. Azért tervezünk egy kis mókát kettesben, megünneplendő kerek évfordulónk (igaz csak egy-két óra), de ha sikerül megvalósítani, majd mesélek.

Egy hosszú, "forró" nyár margójára...

Lassan itt a szeptember és indul újra az őrület. Pontosabban részben már holnap elkezdődik, hiszen újra mennek oviba a legkisebbek, újra lesz délutánonként edzés, Dávidnak össze kellene kapnia magát, hogy a gimis pótlásokban utol érje magát, és lassan beszerzésre kerültek a füzetek, új táskák, tolltartók és belevalók. Hasonlóképpen állunk a tankönyvek jó részével is :(, bár szerencsére egy részüket tényleg ingyen fogjuk kapni, így azokat, ha minden csillagállás megfelelő lesz pénteken vehetjük át az új iskolában.

De az elmúlt hónap tényleg nyár volt. És nem csak az időjárás tekintetében. 

A magyar bajnokság után kezdetét vette nálunk itthon is a nyár. Leginkább azért, mert végre együtt voltunk hatan. Amikor iskola van, akkor persze ez elég gyakori eset, de valakinek valaki ilyenkor mindig hiányzik. Vagy azért mert tanul, vagy mert már alszik, vagy dolgozik, vagy edzésen van. Ritka az a hétvége is, amikor igazán önfeledten tudunk hatan mókázni. Azért akkor sincs panasz, de már igencsak ránk fért egy kis lazulás. A fiúk ismét összekovácsolódtak kissé, na nem a két nagy és a két kicsi egymással ( :( ), leginkább négyen :). Imádom nézni, amikor cinkosan játszanak négyen, vagy akár kettecsként, amolyan egy kicsi - egy nagy párosításban -és bár időnként szeretném, ha a két nagyobb (és olykor a két legkisebb) legalább úgy csinálna, mintha tényleg testvérek lennének és a nagyobbak pedig tényleg idősebbek -   mindenki boldogan nevet, mókázik, élvezi a szabadságot. A szó szerinti szabadságot. Amikor nincs ovi, nincs suli, nincsenek házi feladatok, nincs lecke, nincs edzés, ellenben van móka, kacagás, mérhetetlen mennyiségű palacsinta, paradicsomleves, játék, pancsolás, séta, rohangászás, csetepaté, békülés és minden sérelmet elfelejtünk fél pillanat alatt. Játék volt bőven, és még sok minden más. Nem tudom mennyit jártunk, sétáltunk, de szerintem nem túlzás, ha azt mondom legalább 50 km került a lábainkba az elmúlt hetekben és még csak el sem fáradtunk igazán, bár altatni esténként nem kellett senkit sem. Az időjárás is igazán kegyes volt hozzánk, igazi forró nyár volt az elmúlt időszakban.

Moziztunk is hatosban, megnéztük a Planes - Repcsik című filmet. Olyan cukik, amikor az előzetesek alatt még Patyi szorítja a kezeit a fülére, hogy túl hangos, azután pedig amikor magával ragadja őket a történet, mindenről elfelejtkeznek.

  

Persze lettek volna feladatok is, amikből van amit sikerült teljesíteni és előfordul olyan is, amit bizony még nem tudom, hogy van-e esélyünk megvalósítani. Aminek minden porcikámban örülök, hogy Domi olvas. Sikerült megint találni egy sorozatot, ami magával ragadja és ha arról van szó, akár egy nap alatt kiolvas egy közel kétszáz oldalas könyvet. És látom, hogy élvezi, beleéli magát, átéli a története, miközben önfeledten olvas. Ez nem más, mint az Egy Ropi naplója sorozat. Nem túlzás azt állítani, hogy mind az öt kötetet kiolvasta alig két hét leforgása alatt. Emellett kiolvasott még másik három könyvet, a 39 kulcs sorozat első három kötetét is és persze a kötelező olvasmányon is túljutott, A Pál utcai fiúkat is kiolvasta. Azt hiszem elmondható, hogy teljesítette a nyári házi feladatát, amit beiratkozáskor kapott, hogy olvasson sokat és a legkedvesebb könyvről készítsen egy tíz perces kiselőadást. Dávid... Hát... Na ő nem teljesítette a feladatait és nem is tudom mennyivel fog végezni a tanév kezdetéig. Angol szintfelzárkózás, latin, olvasás... Még mindig nem szeret olvasni, és még mindig nem sikerült megtalálnom a kulcsot ahhoz, hogy megszerettessem vele. Pedig igyekszem.Dr. Csont rajongó, majd meg halt, hogy kapjon valami ilyen témájú könyvet, hát persze, hogy rohantunk és vettünk, méghozzá nem is akármit. Virals- Fertőzöttek címmel megjelent a Dr. Csont filmek alapjául szolgáló könyvsorozat szerzőjétől az első ifjúsági regény. Az írónő törvényszéki antropológus, mint Dr. Brennan. Szóval itt is minden adott volt, hogy hátha... De még ezen kívül is voltak próbálkozások, Twighlight, Az éhezők viadala, Calderon, és még sorolhatnám. A 39 kulcs sorozat első kötetébe is belefogott, de... 

De hát még van egy hét :)

Aztán pedig ismét fenekestől felfordul az élet. Új iskola mindkét nagyobbnak, edzések és ha minden igaz, akkor már nem együtt. Tömegközlekedés. Új osztályok, kapcsolatok.  :)

Ősz :( Remélem még lesz Indián nyár...

Amikor egyedül...

Hát olyankor, amikor egyedül kell megbirkózni két örökmozgó óvodással, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy tutira minden figyelem rajtuk legyen, mert különben semmi nincs biztonságban, és mellette még van két iskolás, akiknek kész leckéket kell varázsolniuk, hát olyankor bizony nagy káosz tud lenni. És bár nem vagyok rá büszke, de muszáj kiereszteni a hangom is, már csak azért is, hogy egyáltalán meghallják amit mondok. Mert ilyenkor átmeneti hallássérült mind. 

A két nagyobb közül van egy nagyon kamasz, aki mindent elkövet, hogy csak azért se azt tegye, amit kérek, a középső másolja, a két kicsi pedig a két nagyot koppintja, szóval a duplikálódás nálunk nagyon működik. Mostanában a legnagyobbal sokat harcolunk. Egyrészt tudom, hogy tök okos, csak nagyon lusta. Ez látszik a mostani eredményein leginkább. És nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni, mert...

ad1: Azáltal, hogy a középső sem a suliban ír leckét az edzések miatt, már őrá is figyelni kell esténként, ráadásul tökéletesen kopírozza a legnagyobb nem tanulási technikáját, ami a hisztiben és az időhúzásban teljesedik ki.

ad2: Mióta a két legkisebb csemeténk óvodába jár, hát bizony délután nem tudom őket leültetni és mellettük teljes nyugalommal a két nagyobbra figyelni, hiszen ők is maximális figyelmet, törődést igényelnek az egész napos ovi után. Ezért mindent képesek bevetni. Polcokon át szekrénytetőre mászni, konyhaszekrényt kirámolni, fürdőszobában garázdálkodni, a nagyok szobáját miszlikbe szétszedni, és még sorolhatnám. Tehát megint egy kicsivel kevesebb figyelem a legnagyobbra.

ad3: Domit is igencsak kell noszogatni mostanság, amiben több dolog is közre játszik. Többek között nehezen dolgozza fel, hogy eddig kitűnő volt, most pedig nem minden működik tökéletesen, ebben pedig szerintem szerepe van annak is, hogy nem igazán találja a hangot az új tanító nénivel (csak ofőnek új, eddig ő volt a napközis, csak mivel stroke-ot kapott az "igazi" és nem tudott még visszajönni csak napközibe, szerepet cseréltek). Nehezen dolgozza fel, mert maximalista (akár az anyukája). Azután szokatlan neki még a kora délutáni edzés és az ezt követő leckeírás is. Megszokta, hogy addigra készen van. Harmadrészt pedig szeretne gimibe menni, de stresszeli magát rajta, így nem mindig sikerülnek jól a gyakorlásnak szánt felvételi feladatsorok. Ilyenkor pedig mindenki hibás, pedig csak egy kicsit jobban kéne figyeljen, mert soha nem ott a bibi, hogy nem tud vele mit kezdeni, hanem a majd én fejben összeadom, nem írom le, bár anya mondta, hogy ha leírom, akkor kevesebb a hibázás lehetősége, stb. Tehát Domi is egyre többet igényel(ne).

ad4: A sok-sok ellenkezés és nem akarás meghozza a hatást, nincs olyan fokú eredményesség, mint korábban. Főleg, hogy mostanában a kicsit kevesebb időből még harcolunk is nem is keveset.

Viszont az év végi jegy már számít, mégsem hagyhatom, hogy a saját hülyeségéből fakadóan, meg az osztálytársaktól eredő rossz példa hatására rontson a jegyein, ennél is jobban (ami most még nem kritikus, még az én maximalista mivoltomban sem, de ha ezt folytatjuk, akkor bizony az lehet). Hogyan lehet elmagyarázni, hogy nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni, de a legfontosabb személynek, önmagának igenis  tudjon megfelelni. Higgyen magában, hogy képes rá, bízzon abban, hogy szerethető akkor is, ha nem "túl rossz" és szorgalmasabb, mint az átlag (sajnos).

Szóval igazából azt kezdtem ecsetelni, hogy amikor egyedül jut nekem egy ilyen jó kis este, hát akkor bizony két másodperc nyugodt pillanat nincs. És bizony mire apa hazaér, addigra az idegszálaim igencsak megcincált állapotban tudnak leledzeni. Ráadásul folyamatosan marcangol a lelkiismeretem, hogy senkinek sem volt jó így, senki nem azt kapta, amit érdemelne.

A kérdés az, én vagyok nagyon béna? Tényleg csak én harcolok, ha egyedül vagyok néggyel? Tényleg rosszul nevelünk? Vagy netán megint az a fránya maximalizmusom az ok, azaz többet szeretnék kihozni belőle, mint a fizikai korlátok engednek?

Kicsik és nagyok és brrrrrrrrr

Hát időnként nem tudom biztosan eldönteni, hogy melyik csapat a könnyebb vagy nehezebb eset, a kicsik avagy a nagyok? Mert ...

Meg azért is, mert igyekszem négyfelé szakadni minden délután és hétvégén, de nem sikerül :(, pedig annyira szeretnék mindegyik mellett ott állni, a kicsikkel autót tologatni, mesét nézni, ölbe venni, a nagyobbakkal megnézni mit alkotta a számítógépen, vagy meghallgatni minden történetet, egyszer időben kész lenni a leckékkel úgy, hogy maradjon idő beszélgetésekre, társasjátékra, teljes nyugalomban eltöltött sétákra. 

De mindez egyenlőre csak merő vágyálom. De nem adom fel. Biztosan van megoldás mindenre, csak még nem találtam, találtuk meg. 

Lassan egy hete szenvedünk a kruppos rohamtól. Tegnap volt az első nap, hogy nem kellett az a fránya kúp. Persze tegnap már munkanap volt, így nem fenyegetett az ügyeletre kell menni veszélye, mint a hosszú hétvégén. Pedig legalább négyszer álltunk a kapujában a négy nap alatt és már igazán mindent kipróbáltunk. Péntek éjjel Oli okozott aggodalmat a csodásnak éppen nem nevezhető kruppos köhögésével. Aki hallott már ilyet, annak nem kell ecsetelnem, hogy még hallgatni is szörnyű, hát még ha tudjuk mivel járhat. Meg persze az is nyilvánvaló, hogy ezek után másnak nem jó ha sok a hiszti, a szaladgálás, viszont a jó levegő segíteni tud. Csak azért, hogy mindezt még kicsit tetőzzük, reggelre Patyi is köhögött, de az igazi roham este jött, most vele. Ráadásul ő aztán mindent bevetett. Csak hallgattuk, persze a kúp után, keresve a babyhaler bababefújó fejét, amit persze, hogy nem találtam, így joghurtból eszkábáltam egyet. Volt echinacea golyó, oscillococ, ambroxol, c vitamin, cataflam csepp. Minden ami eszembe jutott. De valahogy nem akart alakulni, és minden este egyre rosszabb lett. És kellett a kúp is. Persze most már tudom, hogy ügyes voltam, és mindent jól csináltam, jól jutott eszembe a cataflam csepp is, a ventolin is, a köhögés is tökéletes választás volt. Csak ez ilyen makacsra sikeredett. Mindeközben kint verőfényes napsütés. Ennek következtében szemek nyitásától esti elalvásig mást sem hallgattunk, mint, hogy menjünk már sétálni, túrázni, kirándulni, hiszen süt a Napocska. Nem mondom, hogy nem tettünk rá kísérletet, de valahogyan nem tűnt utólag jó ötletnek. De két energiabombát helybe szegezni mindenféle mozgás nélkül. Hát nem négy kezes feladat. Mégis csak ennyi volt. :) Két hét óvodai szünet folyamatosan. Mert jövő héten nincs az őszi szünet miatt.

Eközben ugye a szokásos dolgozatra készülődés a másik oldalon. Domi még csak hagyján, mert ő maximalista hajlammal van megáldva. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell noszogatni, kikérdezni, tévé elől "elkergetni", hogy majd ha készen van... De tud is és hajlandó is egyedül tanulni. És lám meg is van az eredménye. Minden dolgozata ötös lett: környezet, szövegértés, nyelvtan, német, olvasás (abból a jó sokból), és már csak a matekot nem tudjuk, de ha csak annyira tudta, mint itthon, akkor ott sem lehet más eredmény. Közben készül a vers és prózamondó versenyre, egy kb két és fél oldalas versikével. 

Na és Dávid. Hát ő most nem egyszerű eset, bár eddig sem volt az. Egyik imádott tanár egyik napról a másikra eltűnt az iskolából (igen csak nyomós okból, amennyire a pletykákra lehet alapozni) és azóta kizökkent a "megszokott" kerékvágásból. Ez a tanító bácsi egy példakép volt előtte és ez most teljesen összeomlott. A pletykák hozzá is eljutottak, méghozzá a gyerekektől, ki tudja pontosan melyik verzióban. Azóta újra harcolunk itthon. Nincs felírva a lecke, a leckefüzetet nem íratja alá, előző este derülnek ki a dolgozatok és azok is véletlenül. Akkor pedig már képtelenség bármit is tenni. Nem csoda, hogy sorra hozta a héten haza az igencsak rossz jegyeket. A baj az, hogy hiába ülünk ott vele és mellette, helyette nem tanulhatunk. És bár már kipróbáltunk minden féle verziót, valahogyan most semmi sem működik. Másolás, hangos olvasás, mi keressük meg a lényeget és húzzuk alá.... Segítsééééééééééég. És bár tudom, hogy ez utóbbi egyáltalán nem jó, mármint, hogy mi keressük meg a lényeget, a fontosat, de a kiszínezem a tankönyvet és összefüggéstelen mondatokat olvasok fel belőle verziónál talán mégis jobb, főleg, hogy legalább a korrigálással nem kell megharcolnom. És mint írtam most még a két legkisebbet sem lehetett teljesen szabadjára engedni, az oviban sem fáradtak el semennyire, tehát ők is "maximális" figyelmet igényeltek  - volna. Na és persze így hogy fogja kijavítani a jegyeket? A fogadóóra pedig még hol van... december? - most az még fényévnyi távolságnak tűnik. Muszáj lesz valamit kitalálni, hogy a hiányok pótlódjanak, és ha tanul, akkor az tényleg tanulás legyen, ne elfecsérelt idő.

Remélem a szünetre már mindenki egészséges lesz teljesen, kijönnek az aztmás, kruppos rohamokból, hogy lehessen nagyokat kirándulni (már ha az időjárás elég kegyes lesz), esetleg nem kell végig tanuljuk a hetet, vagy legalábbis nem leszünk a könyvekhez láncolva. 
Hipp hipp hurrá, holnaptól nincs suliiiiiiiiiiiiiiiii :))))))

Mikor lesz már őszi szünet?

Hát az elmúlt két hét sem volt piskóta a két nagyobbal, de a négynapos hétvége utáni sem lesz könnyebb. A múlt héten Domi írt sorban minden nap dolgozatot, először környezet, azután szövegértés, majd végül nyelvtan dolgozat. 
A héten Dávidékon volt a sor, kezdve egy jó kis nyelvtannal és informatikával, folytatva csütörtökön angollal, matekkal, törivel és fizikával, pénteken pedig lett volna kémia, de az elcsúszott jövő hétre. Domi sem maradt ki a szórásból, ő németet írt a héten.
Na és akkor mi vár még ránk jövő héten a szünetig? Domi matekból és olvasásból ír. A matek még csak hagyján, mert egy kis gyakorlás és kész, de az olvasás az rengeteg: Rege a csodaszarvasról, Az isten kardja, Attila temetése, Éjjel a Tiszán, Emese álma, A kerecsensólyom, A magyarok útra kelnek, Árpád a honalapító, Pusztaszer, Botond, Lehel kürtje, Az első magyar király, I.István koronázása, A koronázási jelvények, A sapkatöltés, Andorás vitéz, Szent István király intelmei, Szent László csodái, A tatárjárás, A fényeslitkei asszonyok és a tatárok, Az ország újjáépítése, A nándorfehérvári diadal, Meghalt a zászlóért, Mátyás anyja, Hunyadi Mátyást királlyá választják, Mátyás király és a varga, Mátyás király könyvtára, Az első magyar nyomtatott könyv, A mohácsi csata, Az ország angyala. Természetesen ezek tartalma, szereplők, évszámok... Nem fogunk unatkozni. 
És Dávidék? Hát az elmaradt kémia témazáró egy kicsit megspékelve, egy jó kis irodalom és történelem témazáró, és biosz doga a vadi új tanárral, akit csak egyszer láttak.
Na? Nesze neked négy nap pihi.

brrrrrrrrrr

Hát ez a két nap kész katasztrófa. Az egy dolog, hogy amíg még van a napi négy órás munkát meg kell csinálnom és ha valamiért csúszik, akkor jajjjj. De hogy a suli is ennyi pluszt pakoljon még rá... Hét elején arra készültünk, hogy Domi német témazárója sikeres legyen, hiszen tavaly csak szódolgozatokat írtak, ilyen még nem volt. Szerencsére ezen ma túl jutottunk. Meg persze arra is próbálunk készülni már hétfő óta, hogy a csütörtöki Dávid angol témazáró és a pénteki kémia is ok legyen. Erre mi derül ma ki, este 19.21-kor? Hát az, hogy holnap nem csak angol tz, hanem matek is (na honnan a facebookról - kész szerencse, hogy van közösségi portál, mi lenne úgy kb. 15 évvel korábban? honnan értesülnénk róla, ha a mi kicsi fiunknak kimenne a fejéből?). Állítja, hogy a matek megy, csak százalék számítás... Hát így legyen, mert ha nem sikerül neki, akkor nem is tudom ... Hogy lehet ilyet elfelejteni? Ja még mondjam tovább is? Nem csak ez van holnap ám... Hanem történelem és fizika röpdolgozat is. Na klassz kis esténk lesz? meg éjszakánk? És még nincs péntek. Arról mi fog kiderülni?

"Aranyos" nap

Rendezvényen jártunk, rendkívüli alkalom az olimpia jegyében. Rengeteg ember, nem is gondoltuk volna. A rendezvényen többek között sok érdekes kérdés merült fel sok-sok szemszögből. Mitől lesz sikeres egy sportoló, hogyan is zajlik az élete? Mitől lesz sikeres valaki a munkában? Hogyan zajlik egy nap? Sok nap? Mit adhat 4 év? Elképesztő összehasonlítások laikusok szemével és persze az élsportolókéval egyaránt. 

Vendégek, nem is akárkik, olimpikonok. Eszméletlen tanítással. Hogy mindjárt csak az első párost tekintsük: Czékus Eszter és Kiss Szofi. Annak ellenére, hogy 17 évesek, és az olimpia legfiatalabbjai közé tartoztak, szinkron úszásban mindenképpen, annyi tanítani valót meséltek mondtak, hogy elképesztő. De ami talán a leginkább fontos volt, rengeteg a lemondás, a beletett munka, a fájdalom, de minden megéri azért a pár pillanatért, amit az olimpián verseny közben kap a sportoló. Az olimpián ott lenni az az érzés. És 17 évesek...

Joó Abigél: A két utolsó meccsén sérült volt, levált egy több centis porc a térdéből. Ja, hogy fel sem merült benne, hogy ne versenyezzen tovább? És hogy nem fáj olyan nagyon, ezt  mutatni kifelé. Elképesztő. Mindannyian a kitartás bajnokai. Az élet sem működik nélküle.

Kökény Roland. Aranyérem. Sokak álma egy Olimpiai Arany Érem. Csupa nagy betűvel. De micsoda munka van mögötte? Hány talpra állás a gödrökből. Ja, hogy voltak akik le akartak radírozni a térképről, sokan a víz alá akartak nyomni az úton. Sebaj, lassan elkopnak, elfogy az erejük és akkor felérsz a csúcsra.

Eszméletlen tanítások. És végül elérni azt a célt, amiről álmodtak, amiért dolgoztak. És még innen is van tovább, van miért...

 Fotók fiúknak, dedikálások :-)

Vizsgák

Remélem én túlélem.

Mert Dávid biztosan, legalábbis nem aggódja halálba magát. Még csak nem is stresszel, pedig még mindig lenne mit tanulnia. Nem azért, mert semmit sem tud, hanem mert sok. Ebben az iskolában 4., 6. és 8.osztályban év végén vizsga van. Mintha érettségi lenne. Tételek, írásbeli, szóbeli. Töriből 19, irodalomból 15-16, angolból 6 téma kör, 6 kép és 6 szituáció. Matekból a teljes éves tananyag. Még elolvasni is sok, hát még megtanulni. De Dávid nem erőlteti, erőltette magát halába. És helyette is én stresszelek, aggódom. Jó, nem?

Ma túlesett a matekon, angolon és törin. A matekot majd meglátjuk ha kijavították, angolból a téma körben sikerült a számára legkevésbé tudottat kihúzni, viszont szituációban és képben szerencsés kézzel nyúlt a tételekhez. Töriből hála olyat sikerült szintén húznia, ami benne volt a kobakjában.

Holnap irodalom. Hát ettől félek. Nem is kicsit. Valahogy sehogyan sem tudom eldönteni, hogy milyen is Kriszta néni. Igazából kedves, megértő, de mégis...

Majd megemlékezem erről is. Meg persze a végeredményekről  is, csak arra még várnunk kell, mint az érettséginél.

Szenvedünk

Mármint nem mindenki és nem folyamatosan. Csak Dávid, mert kénytelen tanulni, hogy behozzuk a lemaradást. És ha szenved, akkor ellenkezik, ellenáll, mindent kitalál, csak hogy ne kelljen tanulni. Ha pedig ő ilyen, akkor én is szenvedek, mert harcolnom kell vele. Nem szeretek vele harcolni, de az ő érdekében muszáj most ezt tennem. Felsős lesz intenzív angollal. Ha a lemaradásával kezdi a tanévet, akkor már az elején örök harcot kell majd vívjunk. Jó kis paradoxon, amit írtam, mert ugyebár most is harcolunk egymással szinte egész nap, de így talán eljuthatunk oda, hogy lemaradás nélkül, ezáltal siker élménnyel kezdje a tanévet és ne kudarccal. És ez most különösen fontos, hiszen ötödikben már minden tantárgyat más fog tanítani neki, mindenki másképpen fog számonkérni és ami a legfontosabb, TISZTA LAPPAL INDULhat. Talán nem lesz elkönyvelve sem "problémás"-nak, sem "csak erre képes"-nek, sem "sosem készül"-nek, vagy "készül, de csak anyuka szerint"-nek.

Annyira szeretném. Mióta segítség gyanánt elvittük a nevelési tanácsadóba, ahol kaptunk egy papírt arról, hogy figyelemzavara van, elkönyvelték problémás gyereknek. Állítom, hogy rosszabb lett a helyzete, mint volt. Mindig ő felelt elsőnek, maximum másodiknak, ha a megbeszélteknek megfelelően csak a lecke egy részére futotta figyelméből, akkor biztosan beírás született, pedig ....

Mivel mindig minden lecke csak akkor készült el eddig, ha együtt megcsináltuk, ami azt jelentette, hogy ott ültem mellette, amig meg nem csinálta, és minden nap mindent kikérdeztem, kikérdeztünk tőle, ezért igen, tudtam, hogy készült, tanult, és ha nem is csillagos ötösre, de tudja az anyagot. És ilyenkor jött mindig másnap a hidegzuhany. Felelés, röpdolgozat, nagydolgozat. Teljesen mindegy melyik, mert általában az eredmény azt mutatta, mintha nem készült volna. Volt, hogy kapásból azt mondta, hogy nem készült, volt amikor semmit nem sikerült belőle kihúzni, volt amikor üresen, vagy majdnem üresen adta be a lapot. A több oldalas, több órás dolgozatokat rendszerint a végén rontotta el, amikor láthatóan csökkent a figyelme. És sokszor kaptuk úgy vissza, hogy hatalmas piros betűkkel állt rajta, hogy MÉG EZ SEM MEGY? EZT SEM TUDOD? És ilyenkor az én szívem vérzett. Több okból is. Mert a saját munkám is semmibe veszett egy pillantás alatt, az elvesztett önbizalmat visszaépíteni keserves munka, és kiszedni a mélysűlyesztett gödörből egy kisfiút nem is tudom hogyan lehet. Főleg egy olyan papírral a birtokunkban, amely szerint Dávid nagyon intelligens, okos, de figyelemzavara van, másképpen terhelhető ezáltal, mint egy átlagos kisdiák.  

Hát remélem változást hoz a felső tagozat. És remélem megszűnnek a több órás dolgozatok is, hiszen ha nem egy tanító néni van, akkor nem lehet a dolgozatot még két órán keresztül írni. Igy lehet az, hogy az iskola kapott tőlünk még egy esélyt, de csak mert Dávid valami csoda folytán nagyon ragaszkodik hozzá. Ha most a tanárváltás és a felső sem hoz változást, akkor bár nagyon nem szernénk, de keresnünk kell egy másik iskolát neki.

Miért van az, hogy mi tudjuk, hogy tanulni szükséges és hasznos, de a gyerekek erre csak jóval később jönnek rá? A fiúk pedig méginkább.

És miért kell nekem, az anyukájának matematika, magyar, angol szakos tanárnak lennem ahhoz, hogy a gyerekem meg tudja csinálni a leckéjét, és tudja az anyagot? 

Ki tud igazán hasznos tanácsot adni, ami segít is? Ha a pedagógus szerint el kell fogadni, hogy erre képes, pedig tudjuk, hogy többre, csak valamiért nem akarja megmutatni...   vagy a nevelési tanácsadó szerint nagyon intelligens, sok dologban koránál fejlettebb, de majd megjön az esze legyintéssel elintézik....     vagy a pszichológus, akit összezavart (hiperaktív, majd két másik foglalkozást követően mégsem az, csak nehezebben alkalmazkodó, helyzetbe kell hozni és majd az hoz ereményt (ezek szerint hagyjam nem leckét írni, nem tanulni, majd jól megbukik és az segít?).....   

Hol van megoldás? Kinél?

Mai napi mérleg

Délelőtt 10 óra:
1:0 anya contra Dávid

Megtanultuk leírni  is az első 30 angol szót, nem volt több mint 30 perc a betyárnak, de azért próbált ellenkezni, szembeszállni. Jutalom egy óra vidám játék, amit csak szeretne a nagyfiú :-)

Délelőtt 11 óra:
2:0 anya contra Dávid

Matematika és nyelvtan ismétlés a soros, szintén nem hosszabb idő intervallumban, mint az angol szavas ciklusunk. Témák: számok 10000-ig és a névelők. Csodák csodája a matekkal kész volt 10 perc alatt és csak egyet tévesztett, de azt is csak azért, mert kifelejtette a sorból. És már vitte is a nyelvtant. És még furcsállotta is, hogy kevesebb, mint a matek. Hát!!!!!!!!!!!!!!! Majd meglátjuk. Többnek nem több, csak más. A matematikát pedig még mondhatjuk, szereti is. Most éppen dünnyög, mert gondolkodni szükségeltetik a nyelvtanhoz. Márpedig az fárasztó. És sajna meg kell ismételjük délután, de megbeszéltük, lemásoltuk a szabályt, túl vagyunk rajta nagyobb csaták nélkül. :-)

Jutalom: majdnem 3 óra szabadidő, egy kis ebéddel karöltve. :-)

Délután 14 óra:

Angol szavak ismét és egy kis nyelvtan, 10 oldal olvasással. Kíváncsi leszek mit hoz ez a csatánk (11 óra 20 perc).
14 óra 10 perc és...
3:0 anya contra Dávid; 1:0 anya contra Dominik (ő ugyanis átaludta a délelőttöt) 

Túl vagyunk a szavakon, igaz most csak szóban, és a nyelvtan szabályon is, bár akad egy kis igazítás még mindig. De nem kellett vitatkozni. És most tömött magába egy nagy tál spagettit és két kakaós palcsit a nagyobb. A kicsivel már nem vagyok ilyen szerencsés. Minden eltereli a figyelmét, minden alatt pedig a két legifjabbat értem, akik épp újdonsült hobbijuknak élnek, autóznak. Igaz időnként egymáson :-) Dávid olvas, kérés nélkül, hangosan :-), hipp hipp hurrá :-) Mindeközben Pat és Oli képesek komoly kakasviadalt rendezni az egy darab piros színű Villám McQueen-ért. Végül, mire szétválasztottam a két hadakozó kiskakast, Domi is megírta a mai adagot. Csak azért, hogy legyenek emlékei az elsőben megtanult betűkről. Dávid elolvasott egy fejezetet "Az időkapu" c. folytatásos ifjúsági remekműből. Mindjárt Domi is olvas nekem :-) "Az ikrek titka"-ról. Ha este sikerül haladnunk Dáviddal a kötelező irodalom terén is, akkor a mai játszmát állása szerint én nyertem (4:0), de igazából ő a nyertes, mert emlékezni fog a tanultakra  szeptemberben, amikor újra indul a verkli, a mindennapos pörgés és rohanás. Szóval elkönyvelhetünk egy jó kis döntetlent 4:4...
Domival pedig hasonlóan, hiszen másodikosként már nem keresgetheti majd a betűket, sem olvasáskor sem pedig írásban. Szóval a mai mérleg nála is 2:2
:-)

Nyári tanulási terv átkódolva

Kénytelen kelletlen át kellett kódolnom a szüneti tanulási tervet. Ugyanis közben még a múltkori betegség miatti úszó tanfolyam pótlása most vált esedékessé Dominiknél. És szerencsére Dávid is úszhat minden alkalommal. De így ki van facsarva és a napi 2-3 napközbeni itthoni órában nem tudom (akarom) nyüstölni őt az angol szavak másolásával és a nyelvtan szabályok magolásával. De ha vége az edzéseknek (péntek délelőtt lesz az utolsó kenu edzés, délután pedig az utolsó úszás), akkor nem menekül a betyár. :-)

Addig is "újratervezés" ahogy a GPS mondaná..., azaz az angol 30 szó /nap limittel indul hétfőtől péntekig tartó ciklusokban, a nyelvtan szabályok pedig 3 oldal/nap-ra növekedtek. Közben kezembe került A Pál utcai fiúk is, amit szintén be kellett osztanom a kis minden napjaiba, hogy suli kezdésre végezzen vele, ott pedig heti 3 fejezetet kell mindenképpen elolvasnunk és feldolgoznunk azt hiszem, hogy még most közösen.

Egyenlőre 1:0 Dávid javára :-(

Korábban már írtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, megpróbálom rávenni legnagyobb csemetém a nyári tanulásra, ismétlésre, hogy minden tudással felvértezve kezdhessen neki a felső tagozatnak. És igazán tiszta, szerencsés lapokkal mutatkozhasson be az új tanároknak. Hát a héten még folynak a keni edzések, naponta kétszer, így esélyes volt a heti sikertelenségem, az idő hiány következtében. Hát egyenlőre neki kedvezett a szerencse, legalábbis részben. Bár sikerült rávennem a napi angol szavak szótár füzetbe történő bemásolására, de a megtanulás sajna elmaradt a kikérdezéssel egyetemben. És persze A Pál utcai fiúk c. remekmű elolvasása is napolódott.

Dávid nagyon fog rám haragudni :-)

Folytatván délelőtti borongós esszémet, nekiálltam utána nézni mik is azok, melyeket azért kénytelen kelletlen, de be kell iktassunk a mindennapok mókái közé. És sajnos ilyen a napi minimális iskolára készülődés. Ezért Dávid nagyon-nagyon-nagyon és még annál is jobban fog rám haragudni. Ő még sajna nem tudja, de mindezen harcaink az ő érdekében történnek. Felsős lesz a nagyfiú, addig meg még kell egy kicsit dolgozzunk azért, hogy csalódás mentesen vághasson neki az új kalandnak, új tanároknak és lehetőleg sikerek érjék, mert az viszi előre. Nem tudom említettem-e már korábban, hogy Dávid nem a tanulók minta példánya. Okos, még annál értelmesebb, de szörnyen lusta. Ebből adódóan iskola szezonban örökös harcot vívunk és mindig van egy kis lemaradásunk. így ma számot vetettem - helyette és érte - a pótolandók és ismétlendő teendők között. Két nagy falatot találtam, angol és nyelvtan szabályok. Meg persze még lehetne sorolni a matematikát is, de ott szerencsések vagyunk, nincs sok elmaradás, mert mint írtam értelmes a fiú.

Angolból 585 db szót kellett volna megtanulnunk a tanév folyamán, nem tudom hol van ezen belül a biztos tudás határa, de mindenképpen át kell ismételnünk úgy, hogy a helyesírásukat is kénytelen lesz megjegyezni az én kedvencem, mert ősztől intenzív keretek között folytatja az angol tanulást, és nem a kezdeti szintről :-) Ez napi 25 szót jelent, ha hétvégente csak a pihenésnek áldozzuk a napokat :-) Annyira nem vészes, főleg, hogy elvben már tanult szavakat kell ismételten megtanulni, feleleveníteni. 

Nyelvtanból pedig 54 oldalnyi szabály jegyeztek fel az elmúlt 4 tanév folyamán. Nagy részük természetesen nekünk felnőtteknek annyira nyilvánvaló és könnyen megfogalmazható, de sok olyan van köztük, ami bizony nekem is fejtörést okoz, ha szó szerinti megfogalmazásban kell visszaadni tartalmukat. Végeredményként napi 2 oldal és zseni lesz a fiú mire újra kezdődik az iskola. Csak az a fránya helyesírás ne lenne még ott mellette.

Összességében azt gondolom, hogy napi maximum egy óra összpontosítással és mellette sok-sok mókával, játékkal, hancúrral talán nem annyira megterhelő a nyári szüneti tanulás. De tudom, hogy nekem ezért kőkemény harcokat kell majd megvívnom vele nap mint nap. És persze nem hagyhatom hasonló feladatok nélkül Domit sem, mert különben hallgathatjuk azt a litániát, hogy neki miért nem kell tanulnia? És mondhatnánk, hogy mert ő még csak másodikba megy, hogy kitűnő bizonyítványt hozott, hogy látom őt olvasni magától és még sokáig sorolhatnám.

Majd igyekszem valami játékos formát taláni a dolgokhoz, mert akkor talán könnyebb eladni a muszáj programokat :-)