A konyha nálunk eddig mindig központi helyet foglalt el a mindennapjainkban. A házunkban és azt megelőzően a kicsi két személyes kislakásunkban is amerikai típusú konyhánk volt, majdnem teljesen egy légtérben a nappalival. A kicsi lakásban, lévén tetőtér, igazából csak a konyhát az előszobától elválasztó kicsi boltíves falacska választotta el mind az előszobától, mind pedig a nappaltól. A kicsi házunkban pedig egy hatalmas boltív képezte az elválasztó vonalat a konyha és a nappali között, de lévén ez majdnem 3 méter széles volt, tulajdonképpen mintha nem is lett volna, csak a nappali folytatódott egy L alakú végződésben. Hát itt most ez nem pontosan így van. Okozott is számomra sok fejtőrést ez a terület. A konyha közvetlenül az előszoba folytatása, ráadásul ablaktalan helyiség. Persze nem panasz ez, hiszen a modern kor vívmányainak megfelelően a fantasztikus elszívónak hála nem igen marad bent étel szag. De mégis.
Mivel a konyhabútor és a helyi adottságok adottak voltak, megpróbáltuk ebből kihozni a legtöbbet. Miután a gyerekszobák kapcsán győzött a térigényünk, az előszoba és a konyha találkozásánál kaptak helyet a maradék gardrób szekrények, fiókos tárolók. A tulajdonos pedig, egyedülálló férfi lévén vagy nem sütögetett, vagy pedig a mikrohullámok adta lehetőségeket használta erre a célra, nem tudom, de sütőt nekünk kellett varázsolnunk a helyiségbe. Igazából végre megvalósíthattam elképzelésemet, hogy a sütő most nem a főzőlap alá került, hanem egy félmagas szekrénybe a pult magasságába. Ennek én több okból is örültem, hiszen így van egy kis védelme a legkisebbeknek - azaz kisebb a valószínűsége, hogy megégetik magukat a forró sütővel - másrészt pedig nekem sem kell annyit hajlonganom lefelé. Azt kell írjam, hogy egyenlőre nagyon tetszik ez a felállás.
Ami nekem így egy kicsit hiányérzetként maradt meg, leginkább a helyhiány következtében, az az étkezőasztal hiány. Na nem mintha nem lenne, csak éppen nem itt. De mégis. Valahogyan egy konyhába nekem ez hiányzik bár tudom, hogy az ennél jóval kisebb konyhákban ezt végképp nem lehet kivitelezni. Azért itt kényelmesen pakolhatom be a mosogatógépet, tánctérnyi terület maradt a szekrények előtt és a hűtőben sem csak lapjával tudom keresni a főzés - sütés - étkezések kellékeit. De még egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon nem keresek erre valami megoldást :-)
Az előszoba még nem igazán készült el. Persze itt is van, ami már szívem szerinti, hiszen festettünk, helyére került ismét a kalaptartó és a kabátakasztó. De még nincs kiforrott megoldás a cipők tárolására. Mert persze van cipős szekrény, van komód, de hat ember cipői nem kevés helyet igényelnek, még akkor sem, ha a téli nyári váltás dobozolással kerül tárolásra. Itt még azt hiszem kell ötletelnem, ötletelnünk egy kicsikét.
Mégis azt kell mondanom, hogy szépen alakulunk, még ha nem is villám tempóban.
És hogyan is néz ez ki képekben?
És hová kerekedtünk eleddig?
Megszülettek a falak színei bécsi trüffel és café latte keveredésében. Megtaláltuk a kalaptartó régi és egyben új helyét is. De a cipőkre mindenképpen kell valami "komolyabb" és profibb megoldást találnunk az őszi esős idő beköszöntéig.
Egy kis színes vegyes kavalkád a napi fontos intézendőkkel a hűtő oldalán és az átjáró a nappalink felé.
Ahova pedig a ruhák rejtődtek szobai térigények nyereményét követően :-)....
