Robokuty

Péntek óta van egy robokutyunk. :-)

Na jó, már legalább három hete tagja kis családunknak, csak éppen ekkor mentünk a kötelező oltásra vele. És ott szembesültünk a tudomány vívmányaival. Mert hogy kiderült, (valamiért eddig elkerülte a figyelmünk, vagy csak 4 gyermekünk mellett nem voltunk elég informáltak a témában) hogy Július 1-től minden tulajdonost váltott kutyának kell rendelkeznie microchippel. Hát Luckynak nem volt, ezért mielőtt bármilyen kötelező kis oltást ellátást elvégeztek volna rajta, kapott egy kis microchipet. Igy lett robokutyunk. Persze utána megkapta a szokásos oltást és ellátást is. 

Legközelebb két hét múlva lesz esedékes oltásunk és utána már csak egy fog hiányozni és "Irány a nagyvilág..."

Visszatérve a chipre, bár mint említettem nem tudtunk róla, hogy kötelező, hogy már a tenyésztőnek dolga lett volna a chip beültetése Luckyba, mégis azt gondolom, hogy nagyon hasznos dolog. Több okból is. Azon túlmenően, hogy már volt szökevény kutyusunk, aki ha tűzijáték vagy nagyobb vihar támadt, akkor képes volt árkon-bokron menekülni. Szóval ha elveszik egy chippel rendelkező kutyus, akkor könyebben megtalálható. De azt hiszem, hogy a leginkább hasznos mivolta egy chipnek nem ebben rejlik, hanem, hogy sok információt meg lehet tudni a kutyusokról. Ki a gazdája, mikor milyen oltásokat kapott. És azt hiszem ez utóbbi a legfontosabb, ha valamilyen gubanc adódna egy ismeretlen kutyus és köztünk. 

Szóval hajrá robokutyok. :-)

Lucky és egy tanévnyitó

Lucky egy tündér. Nagyon helyes kis kutyalány. A gyerekeket imádja, és mérhetetlen türelme van. Nem zavarja, ha a fülébe visít a két legkisebb, hogy "vau-vau-vau", vagy a nagyobbak folyton hancúrra csábítják. Nyugodt, kiegyensúlyozott kutymuty, ami azt hiszem elengedhetetlen kelléke egy kiskutyának négy gyerek mellett. Dávid szerint pont ilyen kiskutyára volt szükségünk, aki még csak véletlenül sem morog, benne van minden buliban, és tündéri szemei vannak.

Azért persze nem unatkoztam, unatkoztunk így sem, mert lesben kellett állnunk kihajigált plüss játék lopkodás, bepisilés végett. És persze teljes gőzzel készültünk az esti és a holnap reggeli tanévnyitóra. Azaz átrendeztük a fél lakást, tologattuk a bútorokat, gyermek és kutya barát otthont próbáltunk varázsolni miközben persze felszámoltuk a nyár alatt keletkezett káoszt. A rendezkedés sikerességét majd megmutatja a jövő. Remélem Lucky nem tud majd mindenhova bemászni így és a két legpöttyebb gyerekem most már majd nyugodtan, akár egyszerre is ki fogom tudni engedni a járóka okozta ketrecből. Ez volt talán a legfontosabb szempont a tologatás közben. A két nagyobbaknál ennyi idős korukban meg sem fordult a fejemben, hogy az alsó polcokról feljebb kellene pakolni, vagy hogyan készítsek gyerek barát lakot a családnak, mely mindenki igényeit kielégíti. De a két duracell nyuszi mellett esélytelen lettem volna a korábbi berendezéssel. Ketten szaladnak három felé és tíz kézzel vizsgálnak meg minden számukra érdekesnek mutatkozó tárgyat. De most hátha...  :-)

A mai tanévnyitó ünnepélyességét elmosta a 10 fokos, esős időjárás. De jó volt újra a kis barátai  között látni Domit, látni, ahogy a tanító néni (Erika néni) mindenkit öleléssel és hatalmas puszikkal fogadott. És persze az is elképesztő, hogy a közel három hónap alatt, mekkorát nőttek mindannyian. A kis elsősökből komoly másodikosok lettek :-)