Mindig is kíváncsi voltam, milyen is lehet az élet egy középkori várban, gyermeki énem ezen oldala a mai napig megmaradt. Szeretem a meséket, a régi korokat. Így amikor megláttam a honlapot, egy percig nem tudtam habozni, hogy ez a nekünk megfelelő szállás. Nem szoktam egyedül dönteni, de itt muszáj volt.
Miközben utaztunk azért merültek fel bennem kételyek, hogy ami nekem tetszik, az biztosan tetszeni fog-e a fiúknak, ők mennyire találják majd varázslatosnak, kedvükre valónak. Miközben kacskaringóztunk felfelé a szerpentinen és tippelgettünk, hogy melyik hegyorom is lesz a mi végcélunk és a GPS folyamatosan a bolondját járatta velünk, mert járatlan földutakra akart bennünket terelni és az iránymutató táblák is elég kaotikusnak tűntek a hol erre irányítalak és hol arra, ráadásul, amikor már azt hittük, látjuk végcélunk, akkor az út tutira az ellenkező irányba kanyarodott, hát bőven volt bennem, bennünk egy kis félsz. Nem kellett volna.
Igazi kis mesebirodalomba érkeztünk. Persze aki szereti a dél szűk utcácskáit, a virágba borult ablakokat, a szőlő ültetvényeket és a mediterrán varázst, az nem is tudom, tudja-e rosszul érezni magát az ilyen paradicsomban. Egy komplett kis vár a környező épületekkel, a szobák szétszórva az épületekben, köztük állandó lakásokkal, éttermekkel, és mindenhonnan szebbnél szebb panorámával. Kell ennél több? Mi a medence melletti kis kúriaépületben kaptunk szállást. Két szint, alig 6 szoba. A nagyok kettesben alattunk!!! Nagy szó, ilyen még nem volt. Élvezni fogják? Vagy mind egy szobában és egy ágyban fogjuk végezni? ÉLVEZTÉK :-)
Pár lápásre volt tőlünk a reggeliző étterem a maga bájával, a csodás gerendás plafonjával és a hatalmas üvegablakaival minden irányba. A régi csodás csillárokról ne is beszéljünk. És az ételek...... Ennyit még soha nem láttam enni a fiúkat, főként nem reggel. Dávid 11 közepes méretű croissant fogyasztott reggelente, kiegészítve egy kis forró csokoládéval és finomabbnál finomabb süteményekkel, nutellával, csokoládéval. Láttatok már hatalmas Lindt csoki táblát? Én ekkorát még nem. Késsel lehetett a kockákat szelni róla, egy kocka legalább 3x3x3 cm-es volt. És milyen isteni volt az íze, nyamm, nyamm, még most is összefut a számban minden nyál.... Dominik rántottát és sült szalonnát falt, a kicsik finom kakaós kalácsot, és mindent amit mi megkóstoltunk, a csokis kenyértől a sajtokon át a finom gyümölcsökig, felvágottakig.... Szóval a reggeliző maga volt a kánaán. Nem csoda hogy bírták a túrákat :-)
Az éttermekből pedig csodás panorámát lehetett látni bármerre is néztünk. És az ételek, szintén fenségesek voltak. Azt hiszem tudnék ott élni :-)
A főépület pedig a fiúk számára szintén kánaán volt a rejtett kis lépcsőházaival, a harapnivalónak kihelyezett szebbnél szebb almákkal és dióval, a kényelmes kanapékkal, mindenhol hatalmas mécsesekkel, gyertyákkal (ezek az én igazi szívem csücskei), szárított levendulával és a számukra nélkülözhetetlen IPaddal, amit korlátlanul használhatott bárki. Hála a Wi-fi-nek még net-en történő kutakodás is lehetséges volt akár a saját notebookon is.
 | |
| Úton a főépület felé a sok-sok lépcsőn felfelé... |
 |
| Különlegesebbnél különlegesebb falikarok.... |
 |
| Kandallóvitéz |
 |
| IPad vitézek :-) |
Szóval igazi kánaánra leltem, és azt kell mondanom, hogy jövőre mindenképpen szeretnénk visszatérni ebbe a varázsbirodalomba, mert felfedezni való akad még bőven.
Hogy milyen volt éjjel? Nem igazán sikerült felfedeznünk az éjszakák rejtelmeit, hiszen a jó levegő, a sok-sok program, a víz és napfény megtették hatásukat minden nap. Rég aludt mindenki ilyen pihentetőt.
És milyen volt a reggeli fényekben, napsütésben?
És a fiúk szemében az egyik legnagyobb kincs....
Szeretném, ha mindig ilyen fantasztikus napjaink lennének az év adott pillanataiban, mint a szünidők. Szeretném, ha minidig ilyen élményeket tudnék adni a négy fiamnak. Szeretném, ha nem csak hinném, hanem tudnám is, hogy ezek az élmények nekik is többet adnak, mint egy doboz játék. Mert a játék is fontos egy gyermek életében, de az együtt, egymással töltött élményeknél nekem többet semmi sem tud adni.
