B.U.É.K.

Nagyon Boldog, Sikerekben Gazdag Új Esztendőt

:-)

Happy New Year 2011

Dávid

Nem sokkal Karácsonyt követően Dávidot ünnepeljük. Igaz ez csak egy kis névnap, de számunkra ez is a jeles napok közé tartozik, és mindig akad egy kis meglepetés. Volt kalózos atlasz, térképpel és a 39 kulcs rejtélyéről szóló könyvsorozat első kötete. Volt öröm természetesen. De itt még nem értek véget a meglepetések, mert egy másik kívánságot is szerettünk volna teljesíteni még ezen a jeles napon. Mozizni kedden voltunk így arra gondoltunk, mi lenne ha megnéznénk mit tudnak alkotni csemetéink a jégen. Persze, hogy ne menjen minden olyan egyszerűen kiderült, hogy Domira egyik itthon lévő korcsolya sem passzol, így ezt is meg kellett oldanunk út közben, akár csak azt, hogy addig a két legkisebb se szenvedjen szórakozás hiányában. Miután minden akadály leküzdésre került és mindenkét kicsi jókedvűen hancúrozott nagyiékkal, nekivágtunk életünk első családi korcsolyázásának. Volt bennünk egy kis félsz rendesen. Mert az egy dolog, hogy nekem még jó a régi kb. 20 éves korcsolyám, de mi van akkor ha már nem tudok korizni? És a fiúk sem tudnak? És mi van akkor, ha ugyan görkorizni már megtanultak úgy ahogy, de a jégen nem működik a dolog? Egy szó, mint száz, töméntelen kérdőjellel a kobakunkban álltunk sorba jegyért a jégteraszon. 

Nagyon régen éreztem ennyire jól, felszabadultnak magam. De szerintem ezt mind a négyen elmondhattuk magunkról a korizás végén. Dávid rögtön ügyesen siklott a jégen, nem volt szüksége segítségre, Domi pedig a végére nagyon ügyes lett, már bátran engedtük egyedül is menni egy teljes kört is. (Addigra szerencsére ritkult a népsűrűség is a jégen és nem voltak vadul korcsolyázó fiatalok sem.) Azt hiszem elmondhatom, hogy nekem  GYEREKNAP volt ez a délután. Amikor ennyi idős voltam mint a fiúk, a korcsolyázás volt a kedvencem, ez volt, ami miatt szerettem a telet, amiért sok mindenre hajlandó voltam. Hát ez az érzés nem sokat változott ma sem. Visszatértek a régi emlékek, és szép lassan a magabiztosság is visszakúszik a jégen töltött csodás percek, órák alatt. 

Moziztunk négyesben

A két legkisebbet szívesen szokták vállalni Tom szülei, így most éltünk a lehetőséggel. Igazából mióta a kicsik megszülettek nagyon megritkultak azok a programok, amikor kizárólag csak a nagyobbakra tudunk mindketten egyszerre figyelni. Az Adventi naptárban ezért igyekeztünk az ő csomagjaikba számukra és a számunkra is nagyon értékes együtt töltött perceket és közös élményeket adni. A beváltható kis fenyőfáikkal sok minden közül válogathattak - családi házimozi, társasjáték maraton, ma Te döntöd el mit is játszunk, és mozijegyek. Ma az egyik mozit váltottuk be négyesben. A választás a Narnia krónikái - A hajnalvándor útja c. filmre esett, ráadásként 3D-ben. Nagyon jól szórakoztunk, a fiúk nagyon élvezték a történetet végig. Domi persze néha "elbújt" a szemüveg mögé, amikor a végső szörnnyel harcoltak a hősök, de mindketten - sőt mind a négyen -  egyöntetűen úgy jöttünk ki a teremből, hogy egy nagyon jó kis filmet láttunk.

Képek innen

Pancsolás iker módra

Két pöttöm fürdetése igazi négykezes feladat, bár néha a szükség törvényt bont és ha nagyon muszáj megoldható két kézzel is. De igazán mókás a négykezes változat :-) Mostanság ilyenkor kacajtól hangos a fürdőszoba és a fürdés és móka végére minden úszik a habfürdőben és a vízben :) De megéri, elég csak a huncut kis szemükbe nézni és látni, ahogyan szeretik egymást, ahogy beszélgetnek és mókáznak egymással s velünk is....

Mégis fehér lett a Karácsony

Öröm

Szeretem amikor készülnek a kis csomagok. Izgulok, hogy legyen öröm, hogy eltaláljuk mi volt az, amire igazán vágytak. Mert bár készülnek a levelek, de ezek akár kétnaponta is felülíródhatnak, mint ahogyan ez idén is sokszor megesett. 

Szerintem sokkal jobban izgulok mint ők, amikor eljön a pillanata az ajándék bontásnak. Idén kicsit rendhagyó ajándék bontást terveztünk. Nem is tudom már kitől hallottam, hogy náluk reggel kerülnek bontásra az ajándékok és így már az egész nap örömmel, mókával, játékkal, varázslattal telivé válik. Én ezt egy kicsit megfűszereztem. Mert valahogyan bele szerettem volna csempészni a várakozás izgalmát. Mert valahol az is hozzátartozik a nap varázsához. Így történt, hogy reggelre tele volt a fa alja ajándékokkal, de mindenki csak egyet bonthatott ki (bevallom kicsit irányítottan, hogy fokozhassuk a feszültséget és várakozást - hiszen ha a legáhítottabb kerül elsőként kibontásra - amire igen jó esély lett volna az irányítás nélkül - , akkor eltűnik ennek varázsa). Majd hat órát kellett várniuk a következőig (mivel igencsak korai ébredés sikeredett a fiúk fél hatos ébresztőjével), utána már csak 3-at, majd kettőt és végül kibonthatták az összeset.

Előkerül egy régi darab is ilyenkor, ami immáron négy apróságot tesz boldoggá és varázsol mosolyt az arcokra....

A két Mickey együtt és olykor felváltva táncolva énekli a Jingle Bell-t az apróságok legnagyobb örömére :-)