Pracli...

Ma reggel apa holtan találta a macskánkat... Amikor anya délután felhívott, akkor mondta el. Imádtam azt a cicát, attól fogva, hogy betévedt a kertünk be és leégett a bajszát a halászlé alatt égő tűzzel...

Nem tudott nyávogni, csak néha vinnyogott. Kattogott, miközben dorombolt. Olyan hangosan dorombolt, hogy én még macskát ilyen hangosnak nem hallottam... Evés közben is.

Nyáron mindig a kertben volt, a kedvenc helye a málnabokor alatt meg a tök között volt, ott volt hűvös.

Nem tudom, hogy mi lakik az olyan emberek lelkében, akik képesek mérget kitenni a macskáknak... Lehet, hogy nem is akarom tudni... Az enyémben most csak egy nagy adag szomorúság van :(