Egy tálka mézes

Az ÉVA magazin hírlevelében találtam ezt az ötletet. :) Szükség van hozzá egy hőálló tálra, mézeskalácstésztára, és némi, de igazán nem sok kézügyességre. Végre találtam egy olyan mézeskalács tésztát, amit jó érzés gyúrni. Úgy csinálom, hogy beleteszem a kenyérsütő üstjébe a száraz összetevőket, kicsit átforgattatom, aztán megy bele még melegen a folyékony rész, és a géppel nagyjából összekevertettem. A végső simításokat a még meleg tésztán a gyúródeszkán végzem el, nagyon szeretem a szinte folyós karamellára hasonlító tészta tapintását, és főleg azt a csodálatos illatot, ami ilyenkor belengi a lakást. Mintha már karácsony lenne...
A tészta ugyanaz, mint az adventi koszorúnál, ide kattintva meg tudjátok nézni. Miután egy éjszakát állt a hűtőben, felvágtam kisebb darabokra. Innen jött a püfölés, aztán a nyújtás, mert elég rugalmatlan a tészta. Sebaj, testedzésnek jó volt kinyújtani. :) A tálkát bevontam alufóliával, csináltam neki egy kerek aljat, 6 karácsonyfát az oldalának, a tetejét pedig egy kis hurka alakú szalaggal fogtam össze körben. Ez mindenképpen kellett, mert az első adag simán szétesett enélkül :( És még mindig maradt tészta, ebből lettek a csillagok, fenyőfák, csigabigák, mókusok, sünök, holdak, és kb minden, amilyen formáim voltak :) Némelyik tetejébe csináltam lyukat is, azokat majd fel lehet akasztani a fára. Már alig várom a karácsonyt. :)