Idén a levendulapárna helyett apró

háromszögeket varrtam, ezzel egy újabb régi vágyam teljesült.



Az útmutatót itt találtam hozzá.

Egy kis horgolás, egy kis varrás,

és a bakancslistám egy újabb darabja készült el.

A hétvégén a ribizli, hét közben pedig a meggy

adott sok munkát. A ribizli főleg a mélyhűtőbe került, meg pár üveg dzsemet főztem belőle (háromba került egy kis levendula is, jól passzolnak egymáshoz). A meggy ehhez képest végtelen történetnek tűnik. Hétfőn fagyasztó, kedden dzsem, szerdán fosztott meggy (ezt eddig nem próbáltam, de csak jó lehet), csütörtökön lepény. A meggymag sós vízben ázik, talán a ma lesz időm megtisztítani. Pénteken a levendulát gyűjtöttem be. Kötöttem pár csokrot, a java pedig szárad. 

 

Kedden 20 mm eső esett, és mivel nem jött utána kánikula, minden cseppje hasznosult. Már van apró főzőtök és cukkini, de úgy tűnik, sütőtök idén nem lesz. A málnának is  nagyon jót tett az eső és a kicsit hűvösebb idő miatt talán hosszabban terem.

Virít a cickafark, fut a hajnalka és bimbós a dália. Hamarosan lehet szedni törökszegfű magot, a bársonyvirágról szintén, gyönyörű! A tövek kiültetésekor (május közepén) kiszórtam a zacskóban maradt magokat egy rövid sorba, már bimbósak ezek is. Az esőt vártam, hogy szét lehessen ültetni. 

A tejes permetezésről több helyen olvastam, kipróbálom én is. Elsősorban a paradicsomra, de a literes adagból jut a kert többi növényére is. 

A jövő hét lazábbnak ígérkezik. 

A kiskert sokadik előnye, hogy a betakarítás

gyorsan megvan, nem kell egész nap a hőségben görnyedni. A levendulaaratás se tartott húsz percnél tovább a szokásos metszőollókereséssel együtt. Ez egyébként külön hobbim.

A tavalyi képet elnézve egyértelmű, hogy idén szép volt ugyan a bokor, de jóval kevesebb virágot hozott. Nem volt olyan dús, mint tavaly, és sok apró volt közte. Ennek okaként az egyetlen, amire gondolni tudok, az a tavaszi hideg. A levendula melegkedvelő és a májusi hideg éjszakák úgy látszik éppen a virágképzésben akadályozták. Vagy ehhez még a szárazság is hozzájött? Télen alig volt csapadék, tavasszal se sok, talán ez is megviselte.
Úgy döntöttem, a további metszést tavaszra hagyom, idén már csak a földre hajló ágakat próbálom feltöltéses bujtással gyökereztetni.

Minden évben kötök pár csokrot, ami aztán évekig illatozik. A tavalyi kicsit már megfakult ugyan, de még mindig finom illatot áraszt.

Az idei újítás a szirup, Limara javított verziós receptjét készítettem el, szörpként sok citrommal óriási sikere van, kár volt a kipróbálását eddig halogatni. És nézzétek, még az árnyéka is milyen szép!

Az első rabarbaratövet

lassan tíz éve kaptam, azóta nevelgetem a kertben. A termesztéséről leírást akkoriban alig találtam, hasznosat főleg, később egy keveset, így ma  is szinte csak a saját tapasztalatok vannak.

 
Tavasszal nagyon korán kibújik a földből, először olyan, mintha jó nagy tojások nőnének, aztán egyszer csak megjelennek a levelek. Hidegtűrő, nálunk jóval északabbra is megterem, úgyhogy a téli takarásával nem kell törődni. Késő ősszel eldobja a leveleit (megsárgul és elpusztul), és teljesen behúzódik a földbe.

Nálunk kötött, humuszban szegény a talaj, ezen megél, de feltételezem, nem ez az optimális talajigénye. Néha-néha kap egy kis zöldtrágyát, ennyi a tápanyag utánpótlás. Bálint gazda szerint szereti a tápanyagokkal bőségesen ellátott talajt, na de ki nem?! Egyébként meg nincs és kész!

A virága gyönyörű, egyik évben meghagytam, de nagyon sok energiát emészt fel a kinevelése, ezért inkább tőben eltávolítom. 

Fogyasztáshoz a levélnyelet inkább kitörni kell, mint vágni, húzni és kicsit forgatni, könnyen kitörik. Pár levelet lehet így eltávolítani a növény nagyságától függően, de bőven maradjon, nem szereti, ha nagyon meg van tépve.

Mivel hatalmas maga a növény és főleg a levelei, így nyilván sokat párologtat. Pár éve a száraz melegben öntöztem, mert nagyon lankadt volt, és minél többet öntöztem, annál rosszabbul nézett ki. Akkor olvastam, hogy a pangó talajvizet nem bírja. Az öntözéssel majdnem kipusztítottam, úgyhogy már egyáltalán nem öntözöm.

Szaporítása tőosztásról a legegyszerűbb. Mivel kifejezetten igénytelen növényként tartják nyilván, most két tő került a kertnek abba a sarkába, ahol más nem nagyon van, meglátom, hogy érzi magát. Idén és jövőre a nagyságtól függően nem lehet erről szedni, várni kell, hogy a növény megerősödjön.

Mindenhol a piros rebarbarát látni, nagyon szép és gusztusos, persze én is szerettem volna, így vettem magot. A szabadföldi vagy ki se kelt, vagy gyorsan elpusztult, később a cserépbe ültetett maradt meg. Őszre megerősödött annyira, hogy ki lehetett ültetni, a földben áttelelt, majd a következő évben szépen növekedett.
Most három éves, idén először szedtem róla. Masszívan zöld, viszont a növény maga sokkal erőteljesebb, mint a régi, amit kaptam. A levélnyele kb. négyszer olyan vastag, harsányabb, ropogósabb, úgyhogy ez inkább állományfrissítés volt mint választékbővítés. Ezt tovább szaporítani tőosztással pár év múlva lehet.

A régi tövek.

A levendula metszett részén pedig megjelentek az első hajtások! A képen a bal fölső sarokban a kis gömb a metszett rész. Élénkebb a zöldje, vastagabbak a hajtásai, tömör és egészséges.

 

A levendula nagyon szépen hajt,

jót tett neki az őszi metszés. Ez az a rész, amit visszavágtam, és szemmel láthatóan megfiatalodott. Erőteljesebbek a levelek, szebb a színe és sűrűbb, úgyhogy ősszel folytatom a metszést.

Ilyen a felkopaszodott, elfásodott rész, még van mit metszeni.

 

Most csak pár ilyen darabot vágtam le, ezek már a földön voltak, de sokat nem mertem, csak apránként, nehogy elpusztuljon az egész bokor.

Ez a levendulabokor úgy tizenöt éves

minden nyáron rengeteg virágot hoz, de az utóbbi években nagyon megfásodott a szára és felnyúlt, ráadásul idén tavasszal a bokor közepén már egy kisebb rész el is pusztult, gondoltam, itt az utolsó pillanat, hogy egy komolyabb metszéssel rendbe hozzam.

A levendula metszésének fontosságát minden szakirodalom kiemeli, ennél a bokornál úgy tűnik, a fiatalkori metszés maradt el, ráadásul ez a típus a fásodásra hajlamosak közé tartozhat. Virágzás után ugyan minden évben visszavágtam (a felső levelekig – a szakszót nem tudom), ez a következő évi bő virágzást segíti, de ez – úgy tűnik – kevés volt.

A bokor hatalmas, 120 cm hosszú és 160 cm széles, egy nagyobb és mellette egy kisebb gömb. Idén a virágzás után metszéskor az egyik kisebb gömböt erősebben visszavágtam. A fás száron apró hajtások vannak, egy-egy ilyen hajtás felett vágtam el, abban bízva, hogy a hajtások növekedésnek indulnak. Később már nem ajánlott a levendulát metszeni, mert a hajtásoknak a fagyokig meg kell erősödni, visszavágni tehát vagy tavasszal, vagy virágzás után lehet. A szakirodalom egyébként kiemeli, hogy a fás részekbe ne metszünk bele, de itt már nincs más lehetőség.

A hajtások most gyönyörűek, erősek, dúsak, harsányak. Remélem, túlélik a telet, és jövőre folytathatom a bokor fiatalítását.

A bokor töve megfásodott (ez a bokor nem metszett része, a képek klikkre nőnek):

A metszett részen szépen fejlődnek a hajtások:

Ő pedig Mici a málnásban:

És a metszés eredménye 2012 áprilisában...

A legnépszerűbb fagyi

nálunk a hagyományos kategóriát képviselő gesztenyefagyi. Csak összekeverem és majdnem kész. Fagyigép nélkül is próbáltam, működik. 

Ha valami gyümölcsösre vágyom, akkor David Lebovitz joghurtos eperfagyi receptje alapján bármilyen gyümölcsből finom fagyit lehet készíteni, eddig volt eper és málna, most a szeder következik. A kávéfagyija ütős, a koffeinadagba tessék belekalkulálni.

A különleges kategória egyértelmű győztese Chili&Vanilia levendulás-fehércsokis házi fagyija. Hihetetlenül jó az állaga, valószínűleg attól a kevés fehércsokitól, amit egyébként nem is szeretek.

A fantázia kategóriában pedig két versenyző halad fej fej mellett, az áfonyás krémsajt fagyi, ami málnával és sok Zabfalatokkal is remek, és a sörfagyi, aminek az íze és az állaga is különleges, én általában Staropramentet használok hozzá.

Azt pedig, hogy létezik tojás nélküli csokifagyi, soha nem gondoltam volna. A receptet még egy kicsit lehet egyszerűsíteni: a csokit csak vékonyra csíkoztam, majd a langyosra hűlt masszába dobtam, kicsit vártam, hogy átmelegedjen, majd átkevertem. Ma készül belőle a negyedik adag. Korábban Joanne Harris receptjét használtam, bár azon, hogy a kukoricaliszt tényleg kukoricaliszt-e, néha elgondolkoztam. Most már azt mondom, kukoricakeményítő.

A citromfagyit még keresem, régóta, de nem adom fel!