Ezt a módszert először a Vitorlásból készült mosogatórongyoknál próbáltam, ott különösen fontos, hogy a használat során a fonalvég biztosan rögzítve legyen. Ezt persze csak akkor lehet alkalmazni, ha a fonal több szálból áll és a szálak könnyen szétbonthatóak.
Sokat számít persze, hogy mit horgolunk éppen, a minta alapvetően meghatározza az eldolgozást. A lazább és színes blokkoknál arra is ügyelni kell, hogy a munka hátulján dolgozzuk el a fonalat, hiszen a hexagonok elemei között például látszana a fonal, ami ráadásul minden sorban más színű.
Mióta horgolok, a nagyinégyzeteknél azt a módszert alkalmazom, hogy a következő sort nem ott kezdem, ahol az előzőt befejeztem, hiszen ott már amúgy is van egy csomó, a kezdés pedig egy újabb csomót eredményez. A hexagonoknál viszont mivel a fonalszálakat kétfelé vettem, és úgy csomóztam, a csomó jóval kisebb lett.
Az összehorgolásnál dupla-szimpla négyzetek váltakoznak, a dupla egység alatt pedig jobban el lehet dolgozni a fonalat, így mindig azzal kezdtem, és ügyeltem arra is, hogy az előző sor eldolgozása fölé is dupla kerüljön.
A csomózás nagyon praktikus, de olló nélkül már nem bontható, itt már biztosra kell menni.
Amikor a hatszögek összehorgolásán törtem a fejem, körülnéztem, milyen lehetőségek vannak. Persze több is, a kérdés, hogy nekünk éppen melyik szimpatikus.
Böngészés közben egy nagyon érdekes, cikk-cakkos összehorgolást találtam. Apró színes blokkokat jól összefog ez a módszer, hiszen az egyes színeket egy alapszínnel el lehet választani egymástól, ez viszont kellő távolságot ad a két szín érvényesüléséhez is. A kész takaró így néz ki. Rengeteg apró blokk cikk-cakkal összefésülve.
Egy másik technikával pedig nem összehorgolni, hanem összevarrni lehet a blokkokat. Többször belefutottam már, érdemes jól megjegyezni, mert láthatatlan. Ennél a technikánál viszont már ügyelni kell arra, hogy milyen színek kerülnek egymás mellé, hiszen itt nincs alapszín, amely jótékony távolságot tart két szín között.
