2011. április 29.

Az aktualitás nekem

még nem megy, így most a húsvéti sonka és anyák napi torta egy bejegyzésbe kerül. Van egy régi, jól bevált, és egy, még a kipróbálandók között szereplő sonkás receptem, és tegnap este azt is eldöntöttem, hogy idén mit sütök anyák napjára.

A jól bevált receptem a Snidlinges-sonkás kelkáposzta saláta, sokszor csináltam már, a sonka maradékát nagyon jól fel lehet használni ebbe a salátába.

Snidlinges-sonkás kelkáposzta saláta

1 fej kelkáposzta csíkokra vágva
30 dkg füstölt, főtt sonka apróra kockázva
2 csokor snidling apróra vágva

6 evőkanál tejszín
6 evőkanál tejföl
bors

Az adag szerintem hatalmas, mindenki aktuális igényeihez mérten csökkentse. A kelkáposzta mint saláta nekem igazi meglepetés volt, rá kellett beszélnem magam, hogy megér egy próbát, de azóta rendszeresen használom. Általában nyers sonkát pirítok és apró csíkokra vágom, főtt sonka ritkábban van nálunk, mint ez a saláta. A recept az öntethez 2 evőkanál fehérborecetet is ír, meg 1 evőkanál porcukrot, de én ezeket kihagyom. Frissen is finom, de pár óra érlelés jót tesz neki. Pirítóssal, zsemlével egyaránt finom, laktató.

A tormaszószos rakott tésztát pedig már jó ideje ki akarom próbálni, a sonka vége idén ebbe a tésztába fog kerülni. Tegnapra terveztem, de aztán úgy döntöttem, inkább a hétvégére halasztom, beiktatva pár sonkamentes napot.

Az anyák napi torta pedig idén egyszerű lesz, közvetlenül egy születésnap és a húsvét után semmi krémes. Egyik este Martha Stewart mutatta be a Paprikán, hogyan lehet szépen pitét dekorálni. Az almás pite nálunk nagyon népszerű, pitét dekorálni is rég szeretnék, talán most nekiállok és sorba kipróbálom mindet.
Az aznapi postával érkezett a Segítsüti füzetem és edényfogóm, a füzetben Cserke málnalekváros diós linzertortája, így a dolog eldöntve, linzertorta lesz idén, a kekszeknél használt kiszúrókkal díszítve.

Nézzetek be a Segítsüti oldalra, már sokadszor lehetett gasztrobloggerek által sütött sütikre licitálni, tavaly óta pedig különböző ajándéktárgyak is vannak. Tavaly táskát vettem, idén edényfogót. A vászontáska elnyűhetetlennek tűnik, az edényfogó is tartós darabnak mutatkozik pár nap használat után.


Hogy képet miről hozok, nem tudom, az aktualitást, a fotózást és a blogolást összehozni nem könnyű, de igyekszem.

A keksz nagyon hálás műfaj,

csak pár jó recept, néhány szép kiszúró kell és kevés munkával sok, sokféle, tetszetős és tartós darabot tudunk sütni. Dobozban tárolva bármeddig eltartható, bárkit megkínálhatunk vele.


Ezek a kekszek Hedonism Shortbread emberek receptje szerint készültek, nálam sokadszor, mert nagyon finom, pontosan a recept szerint, mert hibátlan. Nekem a biocitrom beszerzése nem könnyű, most először került bele, citromhéj nélkül is nagyon finom. (Finomabb. Még finomabb.)




2011. április 26.

Hogy kell-e blokkolni valamit,

azt szerintem a fonal, a tű mérete és a minta határozza meg. A South Bay Shawlette horgolásakor kezdésnek külön horgoltam 4-5 mintát, majd ezt egy kispárnán blokkoltam. Ezzel életem első blokkolását is letudtam, innentől éreztem, fog ez menni. A fonal nagyon szépen alakult a kezemben, érezhetően megváltozott a minősége a blokkolás végére.

A Bóbita fonal szerintem kimondottan alkalmas blokkolásra. Az All Shawl horgolásakor a tű méretének megválasztásával már figyelembe vettem, hogy blokkolni fogom, kicsit tömörebbre hagytam, nagyobb tűvel is lehetett volna horgolni, mert a minta maga is tömör.

Kellékek a blokkoláshoz:
alap - lehet matrac, parafa, hungarocell, kinek mi akad;
anyagdarab - kimustrált lepedő, terítő;
gombostű - sok, hosszú, műanyag végű, mert csak ez elég hosszú ahhoz, hogy jól beleszúrjuk az alapba és megtartsa a kendőt;
spriccelő - nekem egy kiürült hajbalzsamos flakonom van, nagyon jól porlaszt;
idő - ennél a kendőnél 70 perc;
hely

Első lépésként a kendő V vonalát tűztem ki ügyelve arra, hogy szép szabályos legyen.

A centi nem csak arra jó, hogy lemérjük a kendő hosszát, viszonyítási pontnak is nagyon jó az egyenes kitűzésekor.


Nyolcadonként blokkoltam ügyelve arra, hogy az egyenes vonalak valóban egyenesek legyenek. Először a nyolcad túlsó végét tűztem ki, aztán a tenyeremmel középről simítva kicsit meghúztam, majd a nyolcad közepén a csipkét az egyik tenyeremmel tartva teletűzdeltem gombostűkkel a pálcasor utolsó sorát ügyelve arra, hogy a fonalat ne szúrjam keresztül.


Ez nem megy egyszerre, volt olyan nyolcad, ahol kétszer, volt olyan, ahol négyszer-ötször raktam át a tűket, hogy szép egyenletes legyen. Közben folyamatosan spricceltem rá a vizet. Kezdéskor az egész kendőt, aztán az első és a következő nyolcadot hogy folyamatosan nedvesen tartsam. A közepe táján már a meglévőt is, hogy a blokkolás végén egy időben száradjon majd meg. A háromszög szárát a következő nyolcad blokkolásakor lehet szép egyenesre igazítani.


Az utolsó nyolcad után benedvesítettem, ellenőriztem, hogy a nyolcadok szárai egyenesek-e, arányosak-e, spricceltem és már csak a száradás következett.


Az eredmény pedig egy lazább, puhább, szellősebb, lágyabb esésű kendő lett.


Ennél a kendőnél a csipke rész lazább, mint a kendő maga, a csipke blokkolását nem tartottam szükségesnek. A kérdés egészen addig nyitott volt, amíg a blokkolással nem végeztem, akkor láttam, hogy a csipke nagyon szépen fekszik a matracon, ezért azt nem blokkoltam. Ahama a Kötősuli 9. leckéjében leírta a Vénusz stóla blokkolását, ami egy csipkekendő, ott természetesen a teljes kendőt kellett blokkolni.

Nyugodtan álljatok neki blokkolni, amikor elkezdtétek, már adja magát a méret, a mozdulat. A baktusom ugyanebből a fonalból készült, ott telített és 1 pálca 1 láncszem sorok váltakoztak, lazább volt a minta, jobban nyúlt. Centit nem tudok mondani mert nem mértem, de nem is a centi a lényeg, hanem hogy a blokkolás végére szépen átalakult az egész.

3 gyakorlat

képzelj egy tükröt;

gondold, hogy belenézel;

hidd el, amit látsz

segíts mindennek

olyannak lennie, mint

amilyen úgyis

*
zsinegen horog,

boton zsineg ne legyen,

bot se, kezedben

/Fodor Ákos/

2011. április 21.

A "mindenképpen" listám

egyik darabja készült el. A fonal, a szín és a méret szerintem teljes összhangban van, egy röpke pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy megtartom, de mentségül nem tudok mit kitalálni, úgyhogy mégiscsak a barátnőmé lesz.


A Bóbitát már ismertem, még a télen egy baktust horgoltam belőle. Érdekes és nagyon szép, tömör szerkezetű, könnyen horgolható fonal, aztán blokkoláskor új arcát mutatta, a puha baktus néhány perc alatt légies és könnyed sállá alakult át. A mályva pedig a rózsaszínnek az az árnyalata, amelyik nem igényel különösebb hozzáöltözést, ráadásul kortalan.
Kisebb, kart befedő kendő volt a cél, így ez most 44 sor és a csipke. Szolid, nőies és csinos darab lett. All shawl-am nekem is lesz, az biztos, hogy milyen fonalból és mikor, az még bizonytalan. A Bóbitát pár hete kiárusították, a színskálája megújul, ma még nincs fent az új, de kíváncsian várom, milyen színek lesznek.



Ez még a blokkolás előtti forma, rövidesen blokkolom, az eredményről pedig beszámolok. Jó fotót nehéz csinálni róla, és nem is csak a (felhős) idő miatt. A színét a fotó sajnos nem adja vissza, leheletnyi lila van benne szürkés felhang nélkül. Remélem, még fotózhatom, nem vállfán és nem szobában, hanem tulajdonosán a szabadban.


Fonal: Barka Bóbita - mályva árnyalat - 
100% biopamut, 150 m/50 g
: 4,5 mm

2011. április 15.

Ez itt most csak

három egyszerű pink pohár, de hamarosan Marci, Julcsi és Palkó színes és vidám fogmosópoharai lesznek. Legalábbis szándékaim szerint. Az ötlet még a mályva kendő készítése közben (bejegyzés hamarosan) jött: egy virágos rét, egy hullámzó tengeren úszó hajó és egy autópályán száguldó autó legyen. 

 
Gondoltam, a virágos rét a legegyszerűbb. A rét megvan, némi itt-ott szaporítás után számoltam, bontottam, másodszorra már tényleg egészen gondozott kis gyep lett. Hozzáfogtam a virágnak, mert mi sem egyszerűbb, mint néhány virágot horgolni. A virágok viszont ezen a réten szerintem könnyedek és  légiesek, ennek arányait azonban egyelőre nem találom. A Catania fonal és a 3-as tű eddig csak tömör és vaskos virágokat eredményezett ilyen kis méretben. Nagyobb tűvel egyszerűen csak nagyobb lett, minden szépség nélkül. Van újabb ötletem, nagyon jónak tűnik, mert még nem fogtam hozzá.

Az autópályát gondolatban kipipáltam. A virágos rét adatait rögzítettem, a szürke egyráhajtásos pálcák után némi fehér sávelválasztó igazán nem lehet akadály. Találtam egy helyes kis horgolt autót is, ránézésre egyszerű.
Az első kísérletem eredménye inkább  egy hadihajóra emlékeztetett, visszabontottam, másodszorra vitorlásra hajazott, aztán rájöttem, az eredeti valószínűleg körbe van horgolva, attól olyan áramvonalas. Bontottam, körbehorgoltam, alakul. Találtam hozzá két olyan gombot, amivel szerintem már a dísztárcsa is kipipálva, bár ez eszembe se jutott. A méreten azonban ehhez kicsit módosítani kell, most leginkább alul terepjáró, felül Fiat. Az autópályás változat sínen van, bár az autónak továbbra sincsenek ablakai, de megoldom.

A hullámzó tengeren úszó hajó viszont nagyon kifogott rajtam. Hajót nem is találtam, de akkor beugrott hogy  legyen tenger alatti világ polippal, tengeri csillaggal, vagy legalább az egyikkel. Aztán meg egy helyes kis halacskát is találtam. Közben az autóból ugyan majdnem lett egy vitorlásom, de most már úgy megtetszett az új ötlet, hogy ragaszkodom hozzá. Vagy mégsem? Meglátom.

A tenger  meg végképp nem akar sikerülni. Van hullámmintám, több is. Egymás után ki is próbáltam őket, de egyik sem túl jó, a szaporításhoz már hozzá sem fogtam, a hullámminta szaporítása még fejben se nagyon sikerül. Ráadásul körből kiindulni, aztán hullámosítani – na ez kemény dió. Semmi nem akar stimmelni. Elképzeltem hogy két színből legyen, de két egymáshoz passzoló színt se nagyon találok a készletemben. Tengerszerűt, tengerszínűt nem. Most ott tartok, hogy hullámminta és nincs alja. Egyszínű. A csillagból, polipból, halacskából még bármi lehet, azt egyelőre csak elképzeltem.

Szóval most itt tartok:


2011. április 14.

Van, ki gyönyörű




Van, kin észre kell venni.



S van, aki attól szép,



hogy hasonlít egy csúfra,


akit szeretek.

/Fodor Ákos/

2011. április 6.

Ezeknek a színpompás madárkáknak

nem lehet ellenállni, két újabbat készítettem. Egy tavaszit:


 és egy újabb piros-narancs változatot:



Elég sokat kísérleteztem a színekkel és annak érdekében, hogy a bontás után ne legyen sok kicsi fonaldarabkám, nem vágtam el a fonalat, hanem a következő sor néhány pálcájához hozzáfogtam, ezzel már el is varrtam a szálat, és csak a teljes kör elkészülte után vágtam el a fonalat.



A tavaszi változatot Cataniából horgoltam, a virág közepére most egy gombot tettem.


 A narancs-piros változat pedig Samoa a kék virág kivételéve, az szintén Catania.


A Samoa egy kicsit vékonyabb fonal, ezért kisebb a narancs-piros madárka. Mindkét változathoz 3-as tűt használtam.




A madárkák leírása itt olvasható.

2011. április 5.

Variációk

a Luna Lovegood sálra.

Lehet nőies,

hagyományos,
 
hurkolt,

bohókás,

szolíd,

 bájos.

Sorra sütöm

a citromos sütiket. Ez az önmagát szószosító citromos sütemény üde és könnyed, mint egy tavaszi szellő. Az első alkalommal átsütöttem, nekem bizony úgy is ízlett. Citromhéj nélkül is finom, 15 dkg cukorral is finom, mindenhogy finom.


És hogy hogyan lehet egyesével hozzáadni a cukros vajhoz a sárgáját? Így:

2011. április 2.

Ez itt az eredeti

Luna Lovegood sál akart lenni, de nem lett. Ahogy horgolni kezdtem, úgy döntöttem, maradok az saját verziómnál.


 A kék sál első pálcasora telített, ez itt viszont az eredeti egy pálca, egy láncszem. A következő sorokat nagyon jól rekonstruáltam, az szinte megegyezik az eredetivel, az utolsó sor viszont teljesen más lett.

A harmadik legyezősorban a legyezőket elválasztó láncszemsor nem négy, hanem öt-nyolc láncszemből áll, tetszőlegesen, ahogy jött, így íves lett, az utolsó sorba pedig szintén pálcasort horgoltam, annyit, hogy jól kitöltse az ívet. A pikó nálam is három szemből áll, de azt sem számoltam, néha az ív közepére került, néha az elejére és végére is egy-egy.


Nagyon kecses, keskeny, nőies sál, szinte súlytalan, bár 160 cm hosszú, sokféleképpen hordható.


Fonal: Barka Esti mese - Kívánság
: 4-es

2011. április 1.

Minden a virágos sállal kezdődött, ezzel

pedig folytatódott. Egy blogon láttam meg, de a mintáját nem találtam, a ravelyről pedig akkor még csak nem is hallottam, így addig kísérleteztem, amíg egészen olyan nem lett, mint az eredeti. Szóval ez itt egy Luna Lovegood sál koppintás. A fonalat megláttam és megszerettem, az Aldiban lehetett  venni tavaly tavasszal, Catania utánzat olcsón. Ehhez a sálhoz nagyon jó, mutatós és a színe páratlan. Mély és önmagában piszkos, bár lehet, hogy inkább hamvas, mint a kökény. Ebből csak a mélység marad ha felveszem. A képen fényes, a valóságban kicsit sem, ettől páratlan.



Súlyos darab, ráadásul 2 méter, háromszor kell a nyakamon körbetekerni, de nem bánom, ma reggel is öröm volt feltenni. Szeretném ha idén lenne tavasz, szeretek kis kabátot hordani sállal mindenféle vidám színben.



A mintáról hamarosan jön egy bejegyzés, mert a sál olyan jó, hogy más is szeretne a nyakába egyet, Kívánság színben, mert az olyan csodás árnylat, hogy mindenkiből elismerést vált ki.