Félúton a melegben

Úgy van az kérem szépen, hogy meleg van. Ezenkívül olvasnom kéne, csak hát nem is tudom pontosan eldönteni, hogy melyik könyvet kéne befejeznem hamarább. Mert jelen pillanatban többet is olvasok egyszerre, illetve ez nem csak most van így, hanem általában. Van aki azt mondja, hogy ez hülye szokás, mert így nem lehet követni a történeteket, van aki megérti, mert szintén így olvas, talán mindkét félnek igaza van. Ami azt illeti időnként én is úgy érzem, hogy nem jó így, mert ha több könyv is van, ami nagyon tetszik, akkor nem tudom eldönteni, hogy most melyiket is olvassam. Viszont ha több könyvet olvasok egyszerre, akkor annak megvan az előnye, hogy ha befejezem az egyiket, akkor sokkal könnyebben olvasom tovább valamelyik másikat, mert egy befejezett könyv után nem egy új könyv teljesen ismeretlen világát kell felfedeznem, hanem egy félig-meddig már ismert világban léphetek át. Ami szerintem könnyebb, így aztán nem nagyon szokott az lenni, hogy ha egy könyv jó volt, akkor nincs kedvem másikat olvasni utána, mert esetleg csalódnék benne, mert általában az elkezdett könyvek között van olyan, amit éppen szívesen olvasnék. Ez pedig a másik oka annak, hogy miért is szeretek több könyvet olvasni egyszerre, egyszerűen azért, mert időnként vannak könyvek, amik bár tetszenek, de valahogy még sincs hozzájuk hangulatom, ilyenkor kicsit félreteszem őket és folytatom valamelyik másik könyvemet. Most éppen a Tóparti kísértetek és a Hol késel, hercegem? van ilyen helyzetben. Utóbbi kevésbé fogott meg, bár az írónő stílusa tetszik, nem nyögvenyelős, szóval gyorsan lehet vele haladni, viszont a szereplők elég idegesítőek tudnak lenni néha. Stephen King stílusa szintén tetszik, viszont az ő könyve némiképp ijesztő, márpedig az ilyen történetekkel úgy vagyok, hogy szeretem őket kicsit elnapolni, mert amíg végig nem olvasnom, addig nem tudom, hogy pontosan mennyire is lesz ijesztő. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok a történetre, szóval itt van a dilemma, hogy melyik könyvet is olvassam. Ezért aztán ha nagyon döntésképtelennek érzem magam, akkor még befigyel Mikszáth egy-egy novellája A jó palócok gyűjteményből, vagy az Ólomerdő, mert mindkettőt újra el kéne olvasnom. Szóval így állok, már csak takarítani kéne, de valahogy semmi kedvem nekiállni, mert meleg van és egyébként is minden összevissza van a lakásban a festés miatt, de kénytelen leszek, úgyhogy asszem neki is állok.
Megjegyzem a régen elkezdett, majd félretett könyveimet meg aztán igazán be kéne fejezni, csak hát az még egy másik történet.