 |
Kiadás: Maxim, 2013
Eredeti cím: La ragazza che toccava il cielo
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
Oldalszám: 720 |
Fülszöveg
Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, az árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül. Az odavezető úton a három gyerek sorsa keresztezi két zsidó, Isacco és lánya, Giuditta sorsát, akik egy jobb élet reményében indultak új otthont keresni. A két fiatal egymásba szeret, de hogy álmaik beteljesüljenek meg kell küzdeniük ezernyi nehézséggel.
A regény több fiatal sorsát fűzi össze. Ahogy lassacskán megtapasztalják a számukra még ismeretlen érzéseket, úgy válnak gyermekből felnőtté. A szerelem, a gyermeki szeretet, a féltékenység, a bosszúvágy, a kilátástalanság hol kinyitja, hol bezárja szíveiket. Egy lenyűgöző világban feszül egymásnak a nyomor és a fényűzés, a gyűlölet és a megbocsátás, a ridegség és a szenvedély. Egyetlen érzés mutat utat ebben a kiszámíthatatlan közegben: a szerelem. Olyan egyetemes érzés ez, amely összeköti a lelkeket, amely képes jobbá tenni az embereket, és amely a világot mozgatja.
Vélemény
Ez a kiadó elkápráztat. Eddig a második könyvet olvasom a Maxim Könyvkiadótól, és akárcsak az elsőről, erről is csak jókat tudok mondani.
Tény és való, hogy ez korántsem egy gyors könyv, de ez egyáltalán nem probléma. Ez a könyv megkívánja, hogy az olvasó igazán elmerüljön a világában, ami az író stílusa miatt hihetetlenül könnyű.
Először vegyük a legfőbb helyszínt és az időt: Velence a 16. század elején. Prostituáltak, tolvajok, szélhámosok, járványok és a kegyetlen inkvizíció. Nemesi pompa és a szegénység nyomora. Maga a történet a kor jellemzőire épít. Megjelenik a zsidó vallás elutasítása, a prostituáltak kiközösítése, az arisztokrácia fensőbbsége (holott ők se jobbak, vagy mások, csak több a pénzük, van származásuk). Ugyanakkor a történet egyik fő alappillére a személyes bosszú. Sok különböző szálon fut a történet, amelyek időnként összefonódnak, máskor szétválnak. Minden főszereplőnek van egy sajátja. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mivel így mindannyiuk sorsát külön-külön megismerhettem, márpedig mindegyikük életes más volt. Máshonnan jöttek, mást tapasztaltak, más lehetőségeik voltak. Bár való igaz, hogy minden főszereplő sorsa nehéz volt, csak éppen mindegyiké más miatt.
De térjünk is rá a szereplőkre. Úgy érzem, hogy jól ki voltak dolgozva, anélkül, hogy túl sok hangsúlyt fektetett volna az író az előéletükre. Csupán annyira ismerjük meg a múltat, amennyire ahhoz szükséges, hogy általa megértsük a szereplők tetteit a jelenben. Az érzelmeik, a tetteik mozgatórugói nagyon szépen és főképp élethűen voltak ábrázolva. Megértettem és megszerettem őket, függetlenül attól, hogy éppen jók, vagy rosszak voltak, mert nem is lehet őket így kategorizálni. Mert annak is megvolt az oka, ha éppen rosszat tettek, mert az ő szempontjukból az egyetlen lehetőségnek látszott, vagy csak ezt az utat ismerték.
Ez a történet olyan emberekről szól, akik legyőzik a saját maguk és a társadalom által állított korlátokat, akadályokat. Azokról az érzésekről szól, melyeket az emberek érezni képesek: a magányról, a reménytelenségről, a boldogságról, a szomorúságról, az összetartásról, a megalázottságról, a gyűlöletről és a szerelemről.
5/5 pont
A könyvért köszönet a Maxim Könyvkiadónak!
