Fülszöveg
Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak…
Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen…
Véleményem
Tetszett, ahogy elkezdődött a könyv, hogy tulajdonképpen már a könyv elején megkaptuk a végét, apró utalások, újságcikkek részleteiben elolvashattuk, hogy mi is fog később történni, persze akkor még semmit nem mondott az eltűnt emberek neve, mégis felkeltette az érdeklődést, hogy vajon mi is történt velük. Aztán egy vágással visszatért King a történet elejére, a legelejére, és várhattuk, hogy kibogozódjon a sztori. Szépen, fejezetenként ismertük meg a szereplők életét behatóbban. Megismertük az álmos kisvárost, megismertük a lakóit, aztán elkezdődött a konfliktus, eltűnt egy gyerek, és kezdetét vette a nyomozás.
A főszereplők sorra fényt derítenek a titkokra, illetve valójában csak egyetlen titokra, hogy a város új lakója egy vámpír, aki azon ügyködik, hogy az álmos kisváros minden lakóját hatalmába kerítse. Egészen álomszerű kép, hogy a kisváros lakói együtt élik életüket, mégse tűnik fel nekik egy-két ember eltűnése, vannak, akik egyszerűen nem fontosak senkinek. Megkapó és hátborzongató dolog.
Ez egy olyan történet, amelyben a hagyományos vámpíroké a főszerep, ami szintén tetszett, ezek a vámpírok még azon elmélet alapján születtek, hogy a vámpírok gonoszak és az egyház, a hit segít elűzni őket, éppen ezért bevált fegyver ellenük a kereszt és a szenteltvíz, illetve ha egy karót döfünk beléjük, akkor valóban meg is halnak. Szintén romantikus kép, hogy meghívás nélkül nem léphetnek be egy ember házába és nappal magatehetetlenek, olyan szép. De ettől függetlenül nem könnyű legyőzni őket, mert könnyen magukhoz csábítanak. Éppen fontos, hogy a főszereplőknek kellő hite és kitartása legyen, hogy meg tudják állítani őket. Persze ott van az a tény is, hogy az elején nem hiszik el, hogy ez valóban megtörténhet,
"Henry Petrie négy jól megfontolt szótagban közölte ítéletét: – Lehetetlen."
így aztán a vámpírok megerősödnek, mire egyáltalán észbe kapnak és több százan leselkednek az éjszakában a maroknyi hősre, akik megpróbálják megállítani őket.
Egyébként jó volt a történet, megvolt az egyensúly, viszont ami nem volt meg, az a kellő borzongás, valahogy nem féltem tőle igazán, ez hiányzott egy kicsit, de annyi baj legyen, legalább nem féltem mikor éjszaka lekapcsoltam a villanyt, csak hát Kingtől általában félni szoktam, azért volt meglepő.
Jut eszembe várólista csökkentős könyv, bár csak az alternatív listán szerepel, de legalább abból is eggyel kevesebb van.
