A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jeanne-Marie Joel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jeanne-Marie Joel. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 24., hétfő

Jeanne-Marie Joel: Nyugodjék békében?

Kiadás: Arkánum, 1991
Eredeti cím: Qu'il Repose en paix
Fordító: Angyalosy Gergely
ISBN: 9637939083
Oldalszám: 238
Bechdel-teszt: átment
Értékelés: 5/5

Nem öltem meg a testvéremet – mondta Charles, és most tényleg elsírta magát. De nem volt, aki megsajnálja. Vagy ha volt is, nem merte mutatni. A háziasszony meg rárivallt:
– Kértem, hogy ne bohóckodjék!
– Nos, arról, hogy ki ölte meg, hogy mi történhetett, tényleg sejtelmem nincs. Illetve... Szóval még az is lehet, hogy én voltam. De esküszöm, hogy nem akartam.
– Jó vicc, nem akarta! Mintha egy vázát tört volna össze, véletlenül, és így óhajtaná megúszni az anyai pofonokat. Charles, maga nem gyerek. Felelős a tetteiért. Még akkor is, ha nem bír leszokni arról az átkozott morfiumról. Mert azt hiszi, könnyebb így? Hogy így meg lehet úszni? Hát vegye végre tudomásul, az ember nem azért születik, hogy megússza. De nem ám.

2013. június 30., vasárnap

Jeanne-Marie Joel: Ne nyeld le szó nélkül!

Fülszöveg
Kiadás: Magvető, 1989
Fordító: Zsámboki Mária
Oldalszám: 264

– Mi történt vele, Josi? Meggyilkolták? 
– Hogyan? Hogy meggyilkolták volna? Mi jut eszedbe? Nem, dehogy, nem tudom, hogyan történhetett. 
– De hát azt csak tudod, hogy miben halt meg? 
– Nem tudom. Semmit sem tudok, de olyan mintha…. Szóval, azt hiszem, a szíve. Jamie, valójában én semmit sem értek. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám, hogy… Á, ostobaság… 
Clairier közben észrevétlenül közelebb lépett az ágyhoz. Tekintete megakadt az éjjeliszekrényen, ahol mindenféle apró tárgyak hevertek. Többek között az esti injekció maradványai. A fiatalember szórakozottan nézte ezeket a tárgyakat, egyet-kettőt meg is érintett közülük. Aztán hirtelen odalépett Josihoz, és megkérdezte: 
– Mondja doktor, végül is mit adott neki az este?

Vélemény
Vizsgaidőszakom végeztével kezdtem bele a könyvbe, és azt kell mondanom, hogy igazán üdítő volt. Egyrészt, mert végre rendesen olvashattam, másrészt mert régen olvastam ilyen igazi krimit. Értve ezalatt azt, hogy megismertem benne a szereplőket, megtörtént a gyilkosság, a végén pedig megvolt a szokásos leleplezés. Tényleg nagyon jólesett ez a lelkemnek most.
Maga a történet szerkezete szokványos volt, viszont a szereplők köre egy furcsa baráti társaságból (és néhány kívülállóból állt), akiknek több titkuk volt, mint azt sejtették. Voltak köztük szerethetőek, esendőek, és voltak, akiket egyszerűen nem tudtam megkedvelni. Mindenesetre érdekesek voltak.
A sztori másik nagy előnye az volt, hogy nem árult el túl sokat, vagyis még a könyv végén, a leleplezésnél is megdöbbentő titkok derültek ki, mármint az olvasó számára is megdöbbentőek. Viszont azért jó néhány dologra felhívta a figyelmemet a történet során az önjelölt nyomozó, amiből kiindulva aztán elkezdhettem én is spekulálni, hogy vajon ki is lehet a tettes és mi lehet az indítéka. Szóval megvolt benne a kellő egyensúly.
Amiben pedig már most biztos vagyok, hogy újra fogom én még olvasni, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy a megfejtés ismeretében vajon több dolog szemet szúr-e a történet során, mint első olvasásra.

5/5 pont