Fülszöveg
Egyre csak ugyanazok a kérdések zakatolnak a fejemben:
Mit akarhat tőlem ez a srác?
Hogy hagyhattam, hogy ez történjen?
VAJON MEG FOGOK HALNI?
A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderült, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétközpani. Egy dolog azonban hiányzik
Gracenek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?
Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.
Vélemény
Hm, akkor kezdjük el, mondjuk az elején, mert az olyan kézenfekvő. Az elején kapunk egy lányt egy fehér szobában, akinek fogalma sincs, hogy hogyan került oda. Ezért aztán szép lassan leírja az emlékeit, az elejétől a végéig, és ahogy haladunk szép lassan kibontakozik a történet, fény derül a miértekre és minden lappangó titokra. Nekem nagyon tetszett a történet, bár nem egy vidám sztori, mivel a főszereplő, Grace elég súlyos lelki problémákkal küszködő tinédzser, de úgy gondolom, hogy hiteles a karaktere. Már az elején megkedveltem Grace-t, bár sok esetben nem értettem egyet azzal, amit tett, de megértettem, mert megvolt rá az oka és nem ismert más megoldást. A barátja Nat már korántsem lopta be magát a szívembe, valahogy nem volt az igazi, ugyanakkor érthető Grace ragaszkodása, hiszen végre úgy érzi kell valakinek. Sal, a legjobb barátnő szintén fura volt, jobban megkedveltem Sophie-t, holott ő alig szerepelt a történetben, mégis úgy éreztem, hogy többet segített Grace-nek.
"A mellkasomhoz öleltem a térdemet, és kétségbeesetten próbáltam megőrizni elmém épségét, hogy ne hasadjak ezernyi szilánkra. Ha elengedem magam, többé senki sem fogja tudni összerakni a darabkákat."
Folytatnám ezzel az idézettel, hogy őszinte legyek ami elsőre eszembe jutott róla az az alábbi versike volt, mikor kicsik voltunk régen sokszor meghallgattuk (csak magyarul).
Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall.
All the king's horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
No mindegy, ez csak úgy érdekességképpen, mert most belegondoltam, hogy milyen szomorú is ez a mese, meg aztán tényleg ez jutott eszembe róla, és ha nem fizikailag vesszük Humpty Dumpty széttörését, akkor egész jó hasonlat.
A másik dolog, amit még feltétlenül meg kell említenem, hogy mennyire tetszett a történet vége, mert úgy volt az igazi. Egyrészt ott van a záró ötlet, ami tulajdonképpen a történet alapja, csak hát az ember egészen addig nem jön rá, amíg a végéhez nem ér, amikor is Grace-nek is összeáll a kép, illetve egy kicsit hamarabb is lehet már sejteni. Másrészről maga Grace hozzáállása is tetszett a történet legeslegvégén, szóval jó volt.
5/5 - tetszett a szoba eseményei és az emlékek közti ugrálás, és a borító is magával ragadó, a történet meg még inkább
