Kreatív nap - augusztus (2013)

Nos, elméletileg a készülő pólóprojektemet akartam bemutatni augusztusban, de mivel még mindig nem készült el, ezért aztán ez szeptemberre marad. Most pedig egy apró kis ötlettel állnék csak elő.
Ez pedig az idézgetés lenne. Még a Zoey görbe utakon lévő könyvből vettem az ötletet. Zoeynak ugyanis van egy idézetes könyve, és ha megtetszik belőle neki egy idézet, akkor felírja egy papírra és kiragasztja a falra. Nos, én is valami hasonlót csinálok, azzal a különbséggel, hogy nekem van egy saját idézetfüzetem. Ebbe a füzetbe szoktam kiírni a kedvenc idézeteimet a könyvekből. Aztán pedig ebből a füzetből szoktam szemezgetni, és időnként kirakok néhány új idézetet, bár én a polcomra ragasztgatom őket a fal helyett. A papírt olyan szélesre vágom, mint a polc vastagsága (értelemszerűen olyan hosszúra, hogy az idézet elférjen rajta), ráírom az idézetet, és celluxszal kiragasztom a polcra.
De persze különféle helyekre ki lehet őket rakni, akár kisebb keretet is lehet venni, beleírni és úgy kirakni az egyes idézeteket a falra. Mondjuk én ezt a módszert nem szeretem. Azért szoktam inkább a falfelületek helyett, a polcokon akadó üres felületeket kihasználni.

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Kiadás: Ad Astra, 2012
Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 368

Fülszöveg
Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön a Halhatatlan Koscsej - hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Vélemény
El kell mondanom, hogy nagyon szeretem a népmeséket, ez a történet pedig egy kegyetlen, mégis gyönyörű népmese. Eddig még nem olvastam az ötletadó mesét, mivel nem olvastam még egyáltalán orosz népmeséket, de ezután kedvet kaptam hozzájuk.
Már a könyv elején megjelenik az egész cselekményt körbefonó varázslat, ami hol sötét, hol még sötétebb, mégis túlságosan vonzó ahhoz, hogy ellenálljak neki.

"Az ablakban ülő lányért jöttem"

Értem ugyan egy férfivá változott madár sem jött el, én mégis beléjük szerettem és velük mentem. Bepakoltam a bőröndömet és elutaztam Koscsej hívására, beleszerettem, és elszomorodtam. Bár Iván már nem rabolta el a szívemet, mégis elfogadtam, hogy ennek így kell lennie, mert így szól a mese.
No, meg a nevek, azok a gyönyörű orosz nevek és becenevek, nekem valahogy mindig is tetszettek.

5*/5 pont

Kristin Cashore: A garabonc

Kiadás: Könyvmolyképző, 2010
Eredeti cím: Graceling
Fordító: Farkas Orsolya, Szalai Virág
Oldalszám: 480

Fülszöveg

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. 

Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. 

Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz. 

Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül… 

A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

Vélemény

Azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó kis könyv. Tetszett a stílusa, és maga a világ is, amit megalkotott az írónő. Szeretem ezt a fajta fantasyt is, úgyhogy nem volt vele problémám, sőt, kellett is. Nem azt mondom, hogy feltétlenül egy könnyed történet, de mégse éreztem véresen komolynak, így aztán jól esett elmerülni a világában. Sok szereplőt megkedveltem, főként Katsát és Keserkéket, akiknek a neve is nagyon megtetszett. Megszerettem a garaboncokat, mármint nem a konkrétan a szereplőket, hanem ezt a "fajt", hogy úgy mondjam. Illetve maga a cselekmény is izgalmas volt. Úgy nagyjából ennyit tudnék mondani a könyvről. Mindenesetre örülök, hogy végre elolvastam.

5/5 pont

Random természetfeletti - 35. hét (2013)

"Szürreális, milyen természetellenes a csend egy nem lélegző emberekkel teli helyiségben."
Isaac Marion: Eleven testek

természetfeletti lény: zombi

Elmaradva, nagyon elmaradva

Ami azt illeti kicsit elszámoltam magam, ugyanis múlt héten szerdán lementem barátomhoz a Balatonra, ahol nem volt net. Ebből az okból kifolyólag nem tudtam blogbejegyzéseket írni, viszont a Heti szöszt mégse akartam szerdán megírni, most meg már úgy érzem, hogy kicsit idejét múlt. Ezért aztán arra gondoltam, hogy egy összevont bejegyzést írok majd a hétvégén, mert annak több értelme van. Addig azért igyekszem bepótolni a többi elmaradt rovatot, illetve a kiolvasott könyvekről is írni. Úgyhogy asszem neki is állok, amint túl leszek azon, hogy összerakjam az órarendemet a kezdődő félévre. Szóval lehetőleg még a mai napon visszatérek néhány bejegyzéssel.

Random természetfeletti - 34. hét (2013)

"Csakhogy ez a legújabb, legnagyszerűbb modell, tökvirágom!"
Gail Carriger: Változatlan

természetfeletti lények: vámpír, vérfarkas, lélektelen

Heti szösz - 33. hét (2013)

Nos, ha az ütemezés valóban jó, akkor vasárnap van és megjelent az eHeti szösz :)

Heti idézet
"Csapdába estünk a bölcső és a sír között, már egyikbe sem illünk többé."
Isaac Marion: Eleven testek
Elkezdtem
(Torey Hayden: Szellemlány)

Befejeztem
Jenny Downham: Amíg élek - 5/5
Torey Hayden: Szellemlány - várólistacsökkentős

Torey Hayden: Szellemlány

Kiadás: Göncöl, 2008
Eredeti cím: Ghost Girl
Fordító: Abody Rita
Oldalszám: 348

Fülszöveg
Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt a saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült, Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye - az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem...

Vélemény
Nem ez az első könyvem az írónőtől, mégis sokkolóan hatott rám. Az Egy gyermek című könyve megrázó volt számomra, mégis megvolt benne a feloldás. Ez a könyv egész más volt, sokkal borzasztóbb annál, mint amit eddig el tudtam képzelni. Még így is, hogy én csak a könyvet olvastam, frusztrált, hogy nem tudom mi baja van Jadienek, úgyhogy minden tiszteletem az írónőé, hiszen végigcsinálta ezt a szörnyűséget. A kislány pedig egy hős, hogy túlélte, és bár hihetetlen volt számomra, hogy a végén milyen menekülési útvonalak ötlenek fel benne - hiszen csak egy nyolc éves gyerek -, mégis meg tudtam érteni, hogy miért gondolkozik úgy, ahogy.
A Jadie némaságát kiváltó okokról nem tudom, hogy miben higgyek, mert valójában egyiket se szeretném elhinni, mert túlságosan iszonyú bármelyik magyarázat is ahhoz, hogy elfogadjam. Éppen emiatt az iszony miatt pontozni se szeretném a könyvet, mert bár egy remekül megírt történet, de amit elmond az borzasztó.

Random természetfeletti - 33. hét (2013)

"Örülj, hogy azzá tettelek, ami vagy, tette hozzá gúnyosan. Vagy ha nem, akkor ezer darabra törlek."
Anne Rice: Interjú a vámpírral

természetfeletti lény: vámpír

Jenny Downham: Amíg élek

Kiadás: Ciceró, 2012
Eredeti cím: Before I Die
Fordító: Rudolf Anna
Oldalszám: 332

Fülszöveg

Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.

A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.

De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.

De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.

Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.

A regényből Now is Good címen angol film készült, amelynek főszerepét Dakota Fanning játssza.

Vélemény

Nem könnyű erről a könyvről írni. Egyrészről ott van benne az elmúlás szomorúsága, másrészről megjelenik benne az élet szépsége, a boldogság.

A könyvet olvasva megszerettem és megértettem Tess-t. Végigcsináltam vele a listáját, szerelmes lettem, és sírtam, mikor megtudtam, hogy már nincs remény. Tiszteltem a kitartásáért, és végül a belenyugvásáért  is. Megindítottak az utasításai, az elmúló pillanatai.

(Tudom, hogy ez nem valami sokat mondó értékelés, de most nem szeretnék olyat írni, úgyhogy ez van.)

5/5 pont

Isaac Marion: Eleven testek

Kiadás: Libri, 2013
Eredeti cím: Warm Bodies
Fordító: Nagy Gergely
Oldalszám: 308

Fülszöveg
R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla.
Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni...
Isaac Marion egész életében Seattle-ben élt. Nem végzett el semmilyen egyetemet, nem nyert díjat, nincs felesége, sem gyereke. Van viszont egy zenekara, képeket fest, és első regényével gyökeresen megváltoztatta a zombikról alkotott elképzeléseinket.

Vélemény
Egész érdekesnek alkotta meg Marion ezeket a zombikat. Eddig valahogy ódzkodtam tőlük, de a könyv olvasása közben be kellett látnom, hogy ők is emberek (voltak).
Maga a tény, hogy egy zombi szemszögéből ismerjük meg a történetet, az is kellőképpen izgalmassá teszi a könyvet, emellett ráadásul még a cselekménye is érdekes. Olvasmányos a stílus és szerethetőek a szereplők. Bár valójában nem egy átütő erejű történet - véleményem szerint -, és bizonyos utalásokból következtetni lehet későbbi cselekményekre, de ettől függetlenül egy jó kis történet. Még ha közhelyes is ezt mondani, de nem vártam tőle se többet, se kevesebbet. Egyszerűen csak jó volt úgy, ahogy. Ezenkívül pedig igazán élveztem, hogy a könyv végén mégiscsak el tudta érni az író, hogy kíváncsi legyek, hogy izguljak a szereplőkért. Szóval jó volt.

5/5 pont

Heti szösz - 32. hét (2013)

Heti idézet
"A halál mindannyiunk sorsa."
Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
Elkezdtem
Jenny Downham: Amíg élek

Befejeztem
Isaac Marion: Eleven testek - 5/5

Random természetfeletti - 32. hét (2013)

"A fiú magabiztosnak látszott, olyan... jég hátán is megélő típusnak."
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

természetfeletti lény: vámpír

Heti szösz - 31. hét (2013)

Nos, a múltheti Heti szösz elmaradt, mivel csak kedden lett volna időm megírni, meg aztán amúgy sem kezdtem el, illetve fejeztem be könyvet a múlt héten, úgyhogy végül nem írtam meg. Ellenben most itt vagyok, egy nappal korábban, mivel nem szeretem az időzített bejegyzéseket, meg aztán holnap amúgy se lesz időm olvasni, szóval a tartalma amúgy se változna a bejegyzésnek. Illetve ha már írok, akkor megemlíteném, hogy jövő hét csütörtökig nyaralni megyünk, úgyhogy addig nem lesz bejegyzés.

Heti idézet

"– Szerelem van benne? – búgta újra Tarnóczay Etelka, mire Szabó Béla ismét elvörösödött.

– Hogyne, kérem… Anélkül nem lehet darabot írni."

Benedek Szabolcs: A vérgfór

Elkezdtem

-

Befejeztem

George R. R. Martin: Trónok harca - 5/5

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma - 3/5

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Kiadás: Ad Astra, 2013
Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Fordító: Béresi Csilla
Oldalszám: 322

Fülszöveg

Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? 

Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? 

A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. 

A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

Vélemény

Megpróbálok mindenféle spoiler nélkül írni, bár ami azt illeti maga a könyv is olyan, hogy néhány dolgot az elolvasás nélkül is lehet sejteni, de mindegy.

Nos, az Ad Astra kiadó ismét elvarázsolt, ebben a könyvben ugyanis már akkor beleszerettem, mikor még csak a borítót láttam. Elolvasva hozzá a fülszöveget úgy gondoltam, hogy valóban ott a helye a polcomon. Viszont elolvasva a könyvet sajnálatos módon kiábrándultam belőle, mert korántsem azt kaptam, mint amit vártam. Mikor elkezdtem már akkor megijedtem, mert számomra túl sok volt a különböző szervezetekből, aktivistákból, és az, hogy a főhős is része volt ennek, az túl sok volt. Igazság szerint már itt rá kellett volna jönnöm, hogy egészen máshogy gondolkozok, mint a főhős, más az életfelfogásom. Sőt, nem csak a főhős, de jóformán minden fontos szereplő máshogy gondolkozik, mint én. Ennek fényében elég nehéz volt bármelyikükkel is együtt éreznem, mivel nem igazán tudtam megérteni őket, valahogy számomra mindenki túlságosan szélsőségesen gondolkozott. Bár való igaz, hogy egy világméretű katasztrófa sújtotta őket, de számomra még ezzel együtt is szélsőséges volt a viselkedésük, bár való igaz, hogy sokuk tinédzser, vagyis a lázadó korszakukat élik meg.

SPOILER

Térjünk is rá arra, hogy Jessie is tini. Számomra valahogy ez a dolog így sok volt. Mivel az életének ezen szakasza kihozza belőle a lázadót, nem felnőtt még, de nem is gyerek. Elég problémás korszak, hiszen próbál felnőttként viselkedni, ellentmond a szüleinek, megkérdőjelezi a cselekedeteik helyességét, viszont ő maga sem tud mindig helyesen dönteni, sok mindenre nincs még rálátása. Meg ugyebár van a nagy döntése, amit annak hatására hoz meg, hogy mennyi rossz dolog történt vele az utóbbi időben, főleg, hogy ezeket a rossz dolgokat ebben a korszakában éli meg. Viszont számomra attól, hogy ezek hatására hozza meg ezt a döntést (függetlenül attól, hogy a családjának és a barátainak mit mond), ettől nem önfeláldozás, hanem inkább öngyilkosság, menekülős a problémák elől, amiket nem tud megoldani.

SPOILER VÉGE

Sajnos azt kell mondanom, hogy ezt a könyvet nem nekem írták.

3/5