Kis karácsony, nagy karácsony

Álljon a itt karácsonyi top hatos lista is, mert most rámjött az írhatnék, úgyhogy gondoltam leírom mi az amit nagyon szeretnék a fa alatt látni.

Első helyen áll Kerstin Gier Időtlen szerelem sorozata, aminek eddig még csak az első részét olvastam, de az sincs még meg, viszont miután elolvastam arra jutottam, hogy ez nekem kell. Így került fel a karácsonyi kívánságlistára.

A következő könyv az Éjsötét árnyék első része, magát a könyvet később ismertem meg, mint a filmet. Nekem tetszett egyébként a film, de én elfogult vagyok Tim Burton és Johnny Depp filmjeit illetően, úgyhogy a fene tudja. Emellett pozitív véleményeket olvastam a könyvről, úgyhogy elkezdett érdekelni, ma pedig végre eljutottam odáig, hogy beleolvassak egy kicsit a könyvesboltban és addig tetszett, bár sokat nem volt időm olvasni belőle. 

Az első rész után pedig a második is felkerült a várólistára, mert bízok a könyvben, hogy jó lesz, bár lehet, hogy nem ez a legokosabb döntés, de nagyon érdekel.

Végül a hatodik könyv A garabonc Kristin Cashore tollából, amibe ma szintén beleolvastam egy kicsit, és nem volt semmi bajom az írónő stílusával (na nem mintha kellett volna, hogy legyen), úgyhogy fent maradt a kívánságlistán, mert kíváncsi vagyok rá.

Olvasásra várva

Nem egy könyv van a várólistámon, úgyhogy gondoltam szentelek nekik egy bejegyzést.

Elsőre:

Várólistám élén áll a Zafírkék és a Smaragzöld (Kerstin Gier), mert a Rubinvörösbe beleszerettem, pedig sok ideig nem akartam kézbe venni a könyvet, mert túl sokan szerették, bár ez eléggé abszurdnak tűnik, az is, de ilyen vagyok.

A másik könyv, amit nyár óta halogatok, többet között azért is, mert bár happoltam egy példányát, de még mindig nem érkezett meg az Gárdonyitól az Ida regénye.

Nem egy vörös pöttyös könyv is felkerült a várólistámra (a már korábban említettek mellett), de még mindig nem került le róla, mint például: Graceling, Jóslatok hálójában, Árnyékvilág, A boszorka fénye, Gyémántfiú, Beastly. Illetve az első rész után az arany pöttyös könyvek sorába tartozó Changeless várólistára került.

Két másik könyv azért került fel, mert sokan szeretik őket, és kíváncsivá tettek engem is, illetve gondoltam leküzdöm a túl felkapott könyvek iránt érzett ellenszenvemet, ilyen az Éjszakai cirkusz, és talán az Éjsötét árnyék is.

Ezeken kívül megemlíteném még az Aranyketrecet és Az üvegburát, ők már egy ideje fent voltak a listán, azóta felkerültek a könyvespolcomra is, úgyhogy itt az ideje.

Legyen itt még néhány könyv, mert őket el kell olvasnom: Szép új világ, Cigányút, Carmilla, Anangaranga.

Újra:

Azon könyvek száma se csekély, amiket újra szeretnék olvasni, de álljon itt csak néhány közülük, olyan említésképpen:

Lázadó angyalok, Az az édes, távoli harang, mert az első újraolvasása után ezeknek is sorra kell kerülnie.

Kalózok!, amint visszakapom a kölcsönadott könyvet el is fogom olvasni, bár már nem az első újraolvasás lesz.

Száz év magány, Harcosok klubja, Az időutazó felesége, Öngyilkos szüzek. Már első olvasásra sokat adtak és megfogtak ezek a könyvek, ezért gondoltam itt az ideje újraolvasni őket.

Nagyjából ennyi lenne, meg még jó néhány, amit egyelőre kénytelen leszek félretenni, mert így is túl sok olvasnivalóm van, de sebaj, előbb-utóbb mindenre sort kerítek.

Várólista csökkentése 2013

Idén végre időben észbe kaptam és nem maradtam le erről az eseményről. Ennek örömére gondoltam most, hogy van egy kis időm írok róla egy rövid bejegyzést. Az esemény leírását a képre kattintva érhetitek el.

Szóval álljon itt a lista:

12 választott könyvem:

1. Torey Hayden: Szellemlány 

Az irónő másik könyve (Egy gyerek) olvasása után azonnal várólistára került ez a könyv is, de még mindig nem jutottam el eddig, így gondoltam miért is ne legyen rajta a 2013-as listámon.

2. Chuck Palahniuk: Cigányút

Igazság szerint Palahniuk összes könyve várólistán van, amit még nem olvastam (illetve olyan is, amit már igen), nem olyan régen pedig megszereztem a könyvet, úgyhogy most már a polcomról néz rám rosszallóan, hogy miért is nem olvasom még.

3. Francoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

A film után muszáj elolvasnom a könyvet is, bár elég negatív kritikákat olvastam róla, de ezt ellensúlyozza, hogy rövid a könyv.

4. Pierre La Mure: Moulin Rouge

Évek óta van olvasatlanul a polcomon, egyszer már elkezdtem, de valahogy nem volt hozzá hangulatom és két oldal után tettem le, ezért ez is felkerült a várólistára, hogy meglegyen a kellő motiváció végre.

5. Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés

Az első két rész után kíváncsi voltam erre is, de aztán mégse olvastam el, mindig csak halogattam, most úgy érzem eljött az ideje.

6. Aldous Huxley: Szép új világ

Orwell 1984-e után került várólistára ez is, azóta megvan a könyv, de még nem szántam rá magam, lehet azért is, mert az utóbbi időben inkább habcsókkönyveket olvasok.

7. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Szintén régóta kuksol a polcon, pedig szeretem Márquezt.

8. Jane Austen: A klastrom titka

Az egyik Austen regény, amit még nem olvastam, pedig a filmet láttam és tetszett, szóval felkerült a listára.

9. Ally Condie: Matched

10. Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
11. Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

A fenti három könyvről nem tudok olyan sokat, de a fülszövegük alapján érdekesnek tűntek és felkerültek várólistára, de azóta is csak ott vannak, pedig érdekelnek, de mindig volt más, ami egy kicsit jobban érdekelt.

12. Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

Jó film volt, bár nem egy nagy történet, de a látványvilága miatt megfogott. A könyvről nem éppen a legjobb véleményeket olvastam, de kíváncsi vagyok rá.

Alternatív lista:

Pierre Lemaitre: Téboly 

Danielle Trussoni: Az átok

Cynthia Hand: Angyalsors

Lauren Oliver: Delírium
Elizabeth Hand: 12 majom

Tonya Hurley: Szellemlány
Lissa Price: A testbérlők

Régóta várólistás könyvek, ha esetleg nem tetszene valamelyik könyv a fenti listából, akkor megpróbálom ezeket. Na meg ha lesz időm, akkor terveim szerint ezeket is elolvasom jövőre.

Stephen King: Borzalmak városa

Gabriel García Márquez: Söpredék

Ez a két könyv azért került rá az alternatív listára, mert mindkét író könyveit szeretem, úgyhogy gondoltam ha minden kötél szakad, ezeket biztosan nem lesz probléma kiolvasni.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Darvasi László: Virágzabálók

Bevallom őket nem mertem felrakni a 2013-as eredeti listára, mert féltem, hogy túl nagy falatok lesznek, de ha tudom, akkor mindenképpen kiolvasom őket végre.

Ezek lennének a könyvek, amiket remélhetőleg 2013-ban tényleg ki is fogok olvasni :)

A balszerencse áradása

Álljon itt egy kis összefoglaló a címben már említett könyvsorozatról (illetve az első öt részéről, mivel csak azokat olvastam eddig), valamint a filmről. Lemony Snicket sorozatában a két ismétlődő elem van, ami számomra rendkívül zavaró, nem a történet, hanem a stílus szempontjából. Az első dolog, hogy az író folyton folyvást le akar beszélni a könyv továbbolvasásáról, már pedig ez egy elég fiataloknak szóló könyv, akiket - főleg mostanában - amúgy is elég nehéz rávenni az olvasásra, nem szükséges fejezetenként lebeszélni őket erről, ha már egyszer a kezükbe vették a könyvet. Szerencsére ez ahogy halad előre a sorozat egyre kevesebbszer fordul elő, a negyedik részben például csak legelején egyszer próbál meg lebeszélni a könyv elolvasásáról. A másik fő problémám az az állandó magyarázkodás, bár a sorozat előrehaladtával ezt is kevesebbszer teszi az író, és ami azt illeti erre még meg is van az a magyarázat, hogy mivel nálamnál jóval fiatalabbaknak írta a könyvet, ezért ők adott esetben tényleg nem ismerik a megmagyarázott szavakat, ezért nem árt, ha elmondja az író (gyakran egyébként Klaus szavain keresztül magyarázza meg őket, ami jó, bár némiképp furcsa, hogy eg 14 éves lány nem ismer ilyen szavakat), hogy az adótt szó mit is jelent pontosan. Azonban furcsának találom, hogy míg az irdatlan szó jelentését elmagyarázza, addig a pszichológiai neurózist nem, amit mondjuk lényegesen nehezebb, ugyanakkor elég furi, főleg, hogy a szavak Sunny gondolataiban jelennek meg, aki ugye egy csecsemő. No ez egy másik érdekes dolog a könyvvel kapcsolatban, hogy némiképp elrugaszkodik a valóságtól, többek között abban, hogy Sunny csecsemőként elég sok mindent meg tud azért csinálni, ami időnként már tényleg abszurd, emellett a felnőttek soha semmit nem hisznek el a gyerekeknek, mert annyira idióták (már elnézést a megfogalmazásért), hogy amit a két szemükkel látnak, azt el is hiszik, ez valljuk be őszintén elég valószínűtlen. Ami még szintén fura, hogy Violet rengeteg szót nem ismer, amit Klaus igen, holott Violet két évvel idősebb, és bár Klaus jóval többet olvas, mint az a történetből kiderül Violet is, úgyhogy ez nem teljesen tisztázott, hogy miért is van így. 

Ezektől az apró hibáktól eltekintve azt gondolom, hogy a könyv egy élvezetes olvasmány, tetszik a stílusa, bár nem az én korosztályomnak való, és ez látszik is rajta. 

A filmet több éve láttam, mikor először elolvastam a könyv első három részét, ami azt illeti, most hogy újraolvastam az első három részt, és elolvastam hozzá még a negyediket és az ötödiket biztos vagyok benne, hogy nem az első három könyvből van a film. Mármint az események nagy része igen, de a film végén már kiderül, hogy a gyerekek nem csak egy gonosztevő célpontjai, hanem valami nagyobb dologba keveredtek bele, ez azonban a könyveket tekintve, csak az ötödik részből derül ki. Nekem annak idején egyébként tetszett a film, nem volt rossz, csak hát annak is olyan kurtán furcsán lett vége, mivel nyitott kérdést hagyott maga után. Bár vannak olyan filmek, amikben ez jó, de ez nem az volt, tehát azt várta volna az ember, hogy lesz folytatása, és talán így is tervezték annak idején, csak aztán nem aratott akkora sikert a film, vagy nem tudom, minden esetre így lezáratlan maradt. Mondjuk ez így van a magyar könyvekkel is, hiszen most ahogy megnéztem magyarul még csak nyolc része jelent meg a sorozatnak, a legutolsó 2007-ben, azóta pedig angolul már az utolsó, vagyis a tizenharmadik rész is megjelent. Szóval lehet ez se lesz befejezve magyarul, amit igazán sajnálok, mikor érdeklődés hiányában nem fordítják le egy sorozat további köteteit, így aztán azok is lemaradnak róla, akiket mégis érdekel. De majd meglátjuk. Szóval ez lett az én kis összefoglalóm.

Vélemény három könyvről

Megtévesztő lehet a bejegyzés címe, de ez azért van, mert három könyv van megemlítve benne. Kezdjük az elsővel: a gyilkossal, ami Chuck Palahniuk: Altató című könyvére utal. Maga a stílus olyan volt, mit amit a korábban elolvasott Palahniuk könyvekből megszoktam (Harcosok klubja, Kísértettek, Kárhozott), és nem is volt feltétlenül egyszerű a mondanivalója, ráadásul a szokásos Palahniuk-os arcul-baszós stílusban előadva, de valahogy nekem mégse jött át egészen. Valószínűleg ennek az az oka, hogy mindegyik szereplő enyhén (vagy nagyon) unszimpatikus volt, ezért nem érzetem magamat túl közel hozzájuk és kevésbé tudtam azonosulni velük a mű olvasása közben. Pedig tetszik a történet alapötlete is, de valahogy nem egészen passzolt össze a mondanivalóval, nem tudom megmondani, hogy pontosan miért volt ez, de nem volt az igazi.

A gyerek, pontosabban Egy gyerek, Torey Hayden könyve, amin rengeteget gondolkoztam az elmúlt napokban is, illetve akkor is, mikor olvastam. Rendkívül megindító történet egy tanárról, aki segít kilépni egy kislánynak az erőszak világából. Hihetetlenül tisztelem és becsülöm Torey-t amiért képes ilyen gyerekekkel foglalkozni. Ugyanakkor hihetetlen, hogy ezek a gyerekek mennyire akarnak élni, az elkeserítő körülményeik ellenére is. Mégse ezek azok a dolgok, amik miatt a kedvenceim közé került ez a könyv. Az ok, sokkal inkább az, hogy mennyit ad az embernek a könyv érzelmileg. A gyerekek letisztult, egyben intenzívebb érzelmei kerülnek bemutatásra, így mélyebben ismerhetjük meg az emberi érzelmeket kapcsolatokat. Rettentő sokat gondolkoztam a könyv olvasása közben, és azóta is az emberi érzésekről, kapcsolatokról, hogy pontosan mit is értünk alattuk. Mit jelent fontosnak lenni, valaki számára? Mit jelent, ha valaki szeret minket? Mit jelent, hogy valakit szeretünk? A kedvenc részem a könyvben, amikor Torey A kis hercegből olvas fel Sheila-nak, a rókás rész van külön kiemelve a történet, ami arról szól, hogy a kis herceg megszelídíti a rókát, ezért felelősséggel tartozik érte. Persze nem véletlen, egyrészt nagyon szeretem A kis herceget, másrészről ez a könyv még inkább elgondolkodtatott rajta. Szóval jó volt, nagyon.

A harmadik könyv ami szóba kerül még ebben a bejegyzésben, az az Emmanuelle. Ami azt illeti elég érdekes könyv, egyrészről nyíltan beszél a szexualitásról, holott ez tabu témának számít, legalábbis mikor íródott, akkor mindenképpen így volt. A könyv második felében lévő filozofikus eszmefuttatásokba időnként már kicsit belebonyolódtam, de elgondolkodtató volt, hogy hogyan is gondolkodnak a szereplők az erotikáról, az emberi kapcsolatokról. A könyv első fele pedig rendkívül szexi, ami számomra meglepő volt, mikor a kezembe vettem azt hittem, hogy durvább lesz, de nem. A leírások meglepően érzékiek, ennek köszönhetően jó volt olvasni. Bár nem értek egyet minden elvvel, ami a könyvben elhangzik, de ez cseppet sem zavart az olvasása közben, mert elég jó volt így is a könyv.

Hideg

Nem olyan régen olvastam Laurie Halse Anderson Jégviráglányok című könyvét és meg kell mondanom, hogy szerintem egy gyönyörű alkotás. Persze fura ezt mondani, egy ilyen nehéz témát forszírozó műről, de tényleg gyönyörű, maga a stílus az, ami magával ragadja az embert, számomra ez az, ami döntő érv volt, hogy tovább olvassam, miután elkezdtem a könyvet. Maga a történet érdekes, számomra mégis némiképp taszító, nem értem, hogyan képesek emberek ilyet tenni saját magukkal és a szeretteikkel. Szörnyülködtem, mikor elolvastam az adatokat, hiszen egy nagyjából velem egykorú és majdnem egyforma magas lányról szól a történet, és végignézve magamon, tudva hány kiló vagyok, megijesztettek a számok. Valamint maga az életmód is megijesztett, amit Lia folytat, a folytonos kalóriaszámlálás, az, hogy már az ételek szagától undorodik. Mégis ami igazán felfoghatatlan volt számomra, az az a jelenet, mikor Lia rosszul van, Emma látja és megkérdezi: "Lia, meg fogsz halni?" - egyszerűen elborzasztott, hogy még ez sem nyitja fel Lia szemét, pedig szereti a kislányt, és mégse számít neki eléggé, nem számít annyira, hogy a kedvéért életben maradjon. Persze fura dolog, hogy a családja miatt éljen az ember, mikor egyébként semmi értelmét nem látja a dolognak, de ha azokért nincs értelme élnie, akiket szeret, akkor mi másért lenne? Szóval fura, hogy el lehet szakadni ennyire a valóságtól, a világtól, és végül a könyv végén majdnem megtörténik a teljes elszakadás, a halál, de ekkor végre ráébred Lia, hogy ez így nem jó.

Azt tudom mondani a könyvről, hogy érdekes volt, mert nyíltan beszélt egy ilyen témáról, ráadásul megdöbbentően szépen írja le ezeket a szörnyű dolgokat, de még mindig nem tudom megérteni azokat az embereket, akik ezt teszik magukkal.

Mi ez kérem?

Mi ez? Ja, hogy még egy King? Igen, a stílusa tényleg magával ragadott, ma is megyek és átveszek egy újabb Kinget (hála a rukkola-nak). No de kérem, miért is?

Ami azt illeti rendkívül egyszerű, mint azt az előző bejegyzésemben is leírtam hihetetlenül zseniálisan tud írni King, mert még akkor is fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését, amikor a könyvben szinte nem történik semmi, és ennek a titka a visszaemlékezés, mikor a szereplők egy-egy unalmasabb pillanatban (pl. mikor alszanak, vagy csak lefekszenek aludni és minden csendes körülöttük) előhívják az emlékeiket ezáltal jobban kitárva saját énjüket az olvasó előtt. Zseniális, de tényleg, hihetetlen jól meg tudja ragadni King ezzel a trükkel a szereplői jellemét, lényegét és rendkívül közel tudja őket hozni az olvasóhoz. Mintha Jack valóban a szemem előtt bolondult volna meg.

Na ez a másik, ahogy szép lassan hatalmába keríti az őrület Jack-et, ijesztő, de tényleg, és hihetetlen, hogy már félig-meddig megutáltam a könyv végére a szállodával keveredett Jack-et és akkor hirtelen egy pillanatra kitisztul, legyőzi az elszabadult szörnyeteget még ha csak kis időre is, de ezzel haladékot adva a fiának. Szegény kisfiúnak, akinek olyan képessége van, amit egy felnőttnek is nehéz lenne kezelni és megérteni, hát még egy öt éves fiúnak, aki megpróbál nagyfiú lenni, de akkor is csak egy kisfiú marad, aki fél a szörnyektől, legyenek valóságosak vagy nem.

Wendy jelleme is érdekes, hiszen egy bántalmazható asszony, mégis amikor előtör belőle az anyai ösztön, akkor szinte legyőzhetetlen, egyszerre gyűlöli és szereti a férjét, akárcsak magát, megijed, mikor az anyjára ismer magában.

Tetszik, az a kis bezárt világ amit King megteremt ebben a könyvében tökéletesen megfelel arra, hogy a lehető legjobb betekintést nyerjük a három főszereplő életébe, gondolataiba. Megismerjük, hogy viselkednek ha nem tudnak menekülni, megtudjuk kinek mennyire erős a tartása, kit a legkönnyebb elcsábítani. Mert való igaz, hogy a szálloda a korábbi lelkektől megerősödött és szinte mindent megtenne, hogy a kicsi Danny-t megszerezze, de az is biztos, hogy Jack szellemileg labilisabb állapotú, mint a felesége, vagy a fia. Persze erre az is rászolgál, hogy még mindig emészti magát az élete korábbi eseményei miatt (alkoholizmus, dühkitörések), és sokkal könnyebb elhitetni vele, hogy amúgy is rossz, hogy minden amit csinál csak és kizárólag rossz dolgokhoz vezethet, így talán a legegyszerűbb és a legvéglegesebb kiút ebből a helyzetből az öngyilkosság, de nem hagyhatja egyedül a családját, hiszen gondoskodnia kell róluk, hát mi sem egyszerűbb öljük meg őket is. Talán még ha nem jelennének meg a szálloda szellemei, Jack akkor is megőrülne ezen a zárt helyen a saját szellemeitől. Bár ami azt illeti a szálloda csak úgymond felnagyítja Jack szellemeit, amik már egyébként is régóta emésztik a férfi lelkét, nem csoda hát, hogy megőrül. Na és ez az, amiért most félek, mert ha csak egy história tele szellemekkel, akkor oké, de most hogy így belegondoltam... Mindenesetre jó, hogy fényes nappal van.

Egy újabb King

Kezdem úgy érezni, hogy kicsit rákattantam King könyveire, de hát van miért. Ami azt illeti King zseniális stílusban írja a könyveit, még ha nem is történik semmi a történetben, akkor is leköti az ember figyelmét, mert olyankor elkezd mesélni a múltról, ami által jobban megismerhetjük a szereplőket ezzel pedig egy szorosabb kapcsolat jön létre a könyv és az olvasó között. Bár ez eddig még csak a harmadik könyvem, de már itt van a polcomon A ragyogás is, valamint három másik King könyv is útban van felém. De van egy olyan érzésem, hogy ez csak ideig-óráig lesz elég.

Ez a könyve is nagyon tetszett, már csak a stílus miatt is. Viszont kétségtelen, hogy a Tóparti kísértetek jobban magával ragadott, bár persze meglehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy azt kicsit kevesebb megszakítással olvastam, mint A tűzgyújtó.
Amit még megemlítenék, hogy sokkal látványosabb befejezést, egy sokkal nagyobb mértékű pusztítást is el tudtam volna képzelni. Bár meglehet, hogy ez is csupán azért van, mert a Carrie volt az első könyvem az írótól és még mindig abból indulok ki, mert annak aztán látványos a vége, az biztos.
Egyébként egy igazán jól megírt történet volt ez, csak hát az ember óhatatlanul összehasonlítja a korábbi olvasmányélményeivel. Viszont nagyon tetszett, hogy megidézte Orwell művét, sőt, még a kafkai konfliktusokra tett utalás is jól megállta a helyét. Úgyhogy teljesen rendben volt ez a könyv.

Rukk-happ

Arra gondoltam, hogy most már én is szánok egy bejegyzést a rukkola-nak, tekintve, hogy múlt héten adtam fel két könyvet, a héten megint feladok kettőt, illetve én is kapok kettőt postán, valamint hét könyv cserél még gazdát a közreműködésemmel a héten személyes találkozás során. Bár az is igaz, hogy jelen pillanatban még csak egyetlen könyv van a polcomon, amit a rukkola-n keresztül szereztem be, viszont van három, ami tőlem indulva már célt ért.

Úgy gondolom rendkívül hasznos oldal, mert bár korábban is lehetőség volt több könyvekkel foglalkozó oldalon belül könyvek cseréjét, illetve adás-vételét lebonyolítani, ilyenkor azonban fennállt az a probléma, hogy egy adott könyvet vagy megvenni kellett (bár általában olcsóbban), vagy egy másik könyvet kellett érte adni, viszont utóbbinál fennáll az a veszély, hogy ha az egyik fél nem tud a másik fél számára érdekes könyvet nélkülözni, akkor a csere elbukik. Ezen az oldalon ki lett küszöbölve ez a probléma, hiszen virtuálisan számolják, hogy hány könyvet adott valaki, és ezért cserébe bárki mástól kaphat másikat. Persze lehet olyan probléma, hogy valaki feltesz könyveket, amik neki nem kellenek és ezeket el is viszik mások, viszont az illető nem talál olyan könyveket, amik neki érdekes lennének, ez esetben bár megvannak virtuálisan a pontjai, viszont semmire nem megy velük.

A másik dolog, amit még fontos megemlíteni, hogy ha valaki kiemelt könyvet szeretne happolni, akkor jóformán ott ülhet egész nap a gép előtt, mert ha nincs ott, mikor rukkolják, akkor bizony a többi happoló lecsap rá, persze érthető. Bár engem már kicsit bosszant, hogy Stephen King: AZ című könyvéből már legalább négyet, vagy ötöt rukkoltak, mióta happolnám, viszont sajnos egyszer sem voltam gépközelben így aztán lemaradtam róla. Persze gondolom ezzel más is van így.

Igazság szerint ennyit gondoltam róla egyelőre, aztán ha a héten megkapom a többi könyvet, akkor lehet még írok róla röviden, hogy milyenek a tapasztalatok, mert az eddigi egy könyv alapján nem sokat tudok mondani. Bár a könyv (Stephen King: A ragyogás - igen, mostanában kicsit rákattantam King könyveire) jó állapotú és hamar megérkezett, szóval eddig egy plusz pont :)

Kérdezős blogger díj :)

Bár csak most hallok róla először, de örülök, hogy lena91-nek hála megkaptam én is a Kérdezős blogger díjat :)


Szóval a játékszabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
11 embert meg kell jelölni és linkelni
Nincs visszaadás/visszajelölés

A kapott 11 kérdés és a nagyjából értelmes válaszaim:

1. Vannak előítéleteid bizonyos könyvekkel kapcsolatban? (pl egy szerző könyveire irányultan vagy egy bizonyos karaktertípussal kapcsolatban)

Vannak, bár meglehet, hogy ez elég idióta előítélet, de általában nem nagyon szeretek olyan könyveket a kezembe venni, amik után a fél világ nyála csorog. Persze ha egy olyan személy is pozitívan nyilatkozik a könyvről, akinek az ízlésében megbízok, akkor kész vagyok félretenni az előítéletemet. Illetőleg ha sorozatnál, mondjuk az első részt már elolvastam és tetszik, akkor elolvasom a folytatását, akkor is, ha közben rendkívüli módon felkapottá válik a sorozat. Ilyen volt egyébként az Alkonyat, megvettem az első részt, rá egy hétre a könyvhöz ajándék mozijegy járt (azzal a címszóval, hogy az első vásárlóknak), aztán elolvastam és tetszett. Aztán eljött az az időszak, hogy a fél világ az Alkonyatot olvasta, és van egy olyan érzésem, hogy ha ekkor hallok először a könyvről, akkor nem biztos, hogy elolvasom.

2. Van olyan könyves műfaj amit még nem olvastál és soha nem is akarsz olvasni?

Igazság szerint utálom a műfajokat, mármint azt, hogy kategorizálni kell a könyveket, pont ezért nem is vagyok hajlandó műfajokba sorolni az olvasmányaimat, de nem is ez alapján választok könyvet. Úgyhogy nem mondanám, hogy lenne ilyen műfaj, bár meglehet, hogy van olyan, amit nem olvastam, de az azért van mert még nem akadt az adott műfajból a megfelelő könyv a kezembe. Mert ha jó a történet és tetszik a stílust akkor tőlem aztán bármilyen műfaj lehet.

3. Gyerekkorod óta szeretsz olvasni vagy a későbbiek során szerettél meg olvasni? Ha igen kinek/minek a hatására?

Mikor kicsi voltam akkor is szerettem mikor anyáék mesét olvastak, aztán mikor olyan másodikos, vagy harmadikos lehettem akkor találkoztam a Harry Potterrel, akkor azt hiszem már megvolt a második rész is, de annyira még nem volt ismert, viszont egyik barátnőm olvasta a suliban és időnként olvasott fel belőle néhányunknak egy-egy részt, nekem pedig megtetszett és elolvastam az első részt, aztán a másodikat és így tovább. Úgyhogy nem csak, hogy együtt nőttem fel Harry-ékkel, de ez a sorozat szerettette meg velem az olvasást. Meg aztán apa is szeret olvasni, anya meg hasonlóan könyvmoly, mint én, szóval volt honnan örökölni ezt a hajlamot :)

4. Sorozat vagy egyrészes könyv? Inkább a több részes sorozatokat választod vagy azokat a könyveket, amiknek nincs folytatása?

Általában véve nem szeretem a sorozatokat, de ez pusztán abból az okból kifolyólag van, hogy ha jó egy könyv, akkor nem szeretek várni a folytatására. Éppen ezért igyekszem inkább az egyrészes könyveket választani, de ha egy jó sorozat akad a kezemben, akkor nem kizáró ok a sorozat mivolta.

5. E-book vagy nyomtatott? Szoktál e-book-ban olvasni vagy inkább jobb a papír alap?

Karácsonyra kaptam egy e-book olvasót és belátom, hogy megvan a haszna. Mert ha suliba megyek, akkor már így is van nálam elég cucc, az e-book olvasó kis helyet foglal, szóval könnyebb magammal vinni. Aztán meg félig-meddig előszűrő is az e-book olvasó, mert ha elolvasom a könyvet e-bookban és tetszik, akkor igyekszem megvenni rendes könyvben is, mert azt az érzést nem tudja visszaadni az e-olvasó, viszont ha olyan egyszer olvasós könyv, akkor nem valószínű, hogy papíros formában felkerül a polcomra. De jobban szeretem a rendes papíros könyveket, csak hát lassan nem fogok elférni tőlük a szobámban, meg aztán nem is áll a rendelkezésemre korlátlan összeg, hogy minden könyvet megvehessek ami tetszik.

6. Van olyan karaktertípus amit nagyon utálsz? Milyen az?

A nyálas karaktereket, illetve az életképteleneket utálom. Eme két karaktertípus az, ami a Hol késel, hercegem? című könyvben leginkább megtalálható, úgyhogy nem véletlen, hogy ki is akasztott egy kissé a könyv. Tényleg, az életben se bírom a túlontúl nyálasan romantikus embereket, dolgokat, és bár a könyvekben még jobban viselem, de van egy színt, ami nekem már túl sok ebből.

7. Ha egy könyvet elkezdesz akkor is végigolvasod ha nagyon nem tetszik?

Nem feltétlenül, sőt néhány kivételtől eltekintve inkább leteszem. Ennek az az egyszerű oka van, hogy így is van elég könyv, amit el szeretnék olvasni, és nem áll szándékomban olyanokra pazarolni az időmet aminek az olvasása közben csak szenvedek.

8. Van olyan könyv ami sokáig nem volt szimpatikus, nem is érdekelt de valami miatt mégis elolvastad később és utána a kedvenced lett?

Nem volt. Talán az Állatfarm volt, ami félig-meddig ilyen volt, de az is csak azért, mert mikor a filmet láttuk belőle, akkor én még kicsi voltam és nem igen értettem, ezért nem is szerettem. De mielőtt elolvastam volna a könyvet, azelőtt egy csomó jót hallottam róla, meg rögtön az 1984 után kezdtem neki, ami szintén tetszett, így a gyerekkori ellenszenv, már nem volt bennem, mikor nekikezdtem a könyvnek.

9. Ha van/lesz gyereked törekedsz/törekedni fogsz arra, hogy ő is megszeresse az olvasást?

Mindenképpen, persze nem akarom ráerőltetni, ha utálja, viszont húgomon látom azt, hogy mennyire nem jó, hogy keveset olvas. Ezalatt nem csak azt értem, hogy a könyvek által mennyire kiszélesedik a világa, a kreativitása, mert az anélkül is van neki, viszont a helyesírása az tragikus, és a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy ha valaki sokat olvas, akkor azért a helyesírást tekintve is ragad rá ez-az.

10. Ki az az író akivel a legszívesebben elbeszélgetnél ha lehetőséged lenne rá?

Két ilyen író jut eszembe, az egyik Chuck Palahniuk, a másik pedig Márquez. Előbbivel szívesen megismerkednék, hogy tudjam honnan jönnek azok az elmebeteg ötletei, amikből aztán ilyen jó könyveket ír. Utóbbinak szerelmet vallanék, mert Márquez az, akit egyszerűen imádok és ő az, akinek a könyveit úgy veszem meg, hogy csak azt nézem meg, hogy mi a címe, azt is csak azért, hogy már megvan-e a könyv.

11. Mit csinálsz legszívesebben olyankor, amikor nem olvasol?

Ha éppen nem olvasok, akkor szívesen töltök minél több időt a családommal, illetve a barátaimmal, valamint a barátommal. Ezt az időt előszeretettel töltjük kártyázással, társasjátékkal, illetve rengeteget tudunk beszélni. Amikor pedig egyedül vagyok akkor gyakran szoktam fülbevalókat készíteni, mert imádom őket. Bár nem a szokásos gyöngyből és hasonló alapanyagokból készült fülbevalókat szeretem (az ilyenekhez nincs türelmem), hanem azokat amik gyorsan megvannak mégis látványosak és egyediek. Mint a papírdaruim, vagy a szemüveglencséből készült fülbevalóm.

Álljon itt 11 dolog, amit most megtudhattok rólam:

1. A könyvek mellett szalvétákat, dobozokat, fülbevalókat és bögréket gyűjtök.

2. Szeretek papírdarukat hajtogatni és célom, hogy egyszer meglegyen az ezer, bár mivel nem számolnom, hogy hányat hajtogatok, ezért némiképp nehéz lesz ellenőrizni, hogy valóban elértem-e az ezer darabot.

3. Ha egyszer nagy leszek (mert még mindig kicsi vagyok ám, bár a 160 centimmel sose leszek nagy), akkor szeretnék egy kertes házat és minimum három gyereket.

4. Matekszakon tanulok és remélhetőleg egyszer alkalmazott matematikus leszek.

5. Szeretnék egyszer egy galériás könyvtárszobát, amiben a polcoknál van tologathatós létra, mint a Szépség és a Szörnyetegben.

6. Nagy álmom, hogy egyszer írjak egy könyvet, bár jelenleg még fogalmam sincs, hogy miről és hogyan.

7. Az olvasás mellett, a másik hobbim a falmászás.

8. Egyedül félek a sötétben.

9. Kedvenc színem a piros.

10. Meggyőződésem, hogy a húsvéti nyuszi gonosz és világuralomra akar törni.

11. Célom (bár elég meddő kísérlet eddig), hogy az eredeti királynő megszólítás helyett a király illesse a nőt, a királyúr pedig a férfit.

Az én 11 kérdésem:


1. Hány könyvet olvasol egyszerre? Egy könyvnek szenteled minden figyelmedet, vagy szeretsz egyszerre többet olvasni?
2. Ki a kedvenc íród és mi fogott meg benne?
3. Mi a fontos számodra egy jó könyvhöz? (pl. a történet, az író stílusa, műfaj, hosszúság, stb.)
4. Melyik volt az a könyv, ami annyira nem tetszett, hogy nem tudtad végigolvasni? (Már ha egyáltalán volt ilyen.)
5. Inkább könyvtárba jársz, vagy inkább megveszed azokat a könyveket, amiket el szeretnél olvasni? (esetleg más egyéb verzió, pl. e-book, kölcsönkéred ismerőstől, stb.)
6. Melyik az a könyv, amit már régóta tervezel elolvasni, de mindig csak halogatod?
7. Mely könyveket kedveled jobban, amiket egy külső mesélő mond el, vagy amikben a szereplők szemszögéből van leírva a történet?
8. Melyik könyv szerinted az, amit mindenkinek el kéne olvasnia? Miért?
9. Hogy veszel könyvet? Csak azt veszed meg, amit már előtte hosszas mérlegelés után kiválasztottál, vagy csak bemész a könyvesboltba azzal a címszóval, hogy majd találsz valamit, ami tetszik?
10. Puha vagy keménykötésű könyv?
11. Volt-e már könyvvel kapcsolatos álmod? Ha igen, mi volt az?


Illetve a 11 jelöltem, akik reményeim szerint szánnak egy kis időt a kérdéseim megválaszolására, amit egyébként előre is köszönök:

mirez

Merielle

Hymnia

szil0214 

SarahSparkle

Lanatie

dödölle

amnaen

MFKata

mary_chan

kerry4ever

A nyáltenger és az idegesítően hímsoviniszta szereplők

Még mindig a heveny hányinger kerülget a könyvtől. De tényleg, szörnyű volt. Pedig annyira tetszett a borítója, mikor megláttam, aztán elolvasva a fülszöveget arra gondoltam, hogy valami könnyedebb romantikus történet lesz, hát nem, de nagyon nem. Vannak akik azt mondják, hogy tündérmese felnőtteknek, véleményem szerint hányinger. Mikor elkezdtem még egészen tetszett, aztán szép lassan megismertem a szereplőket, és a történet során egyre ellenszenvesebbek lettek. Az egyetlen akit talán nem utáltam meg az Conrad, de a végén még ő is elnyerte a nyálas herceg címet, de ezt majd kicsit később kifejtem.

Marigoldot a főszereplőt már az első fejezetben lélektelenül dugja meg a balett-társulat vezetője, amit a gyenge áldozat hagy is, hogy ennek fejében jobb szerepekhez jusson hozzá. Tényleg nem sekélyes, á, dehogy. De ha ez nem lenne elég, mikor Marigold hazamegy a családjához láthatjuk azt a környezetet, ahol felnőtt. Én mondom Rafe és Isobel vérfertőző viszonya a legkevésbé megbotránkoztató a könyvben. Mert az, hogy Dimpsie tűri, hogy a férje fűvel-fával megcsalja véleményem szerint olyan szinten a női nem sárba tiprása, hogy azt rossz nézni. Persze ezen a téren Rafe se kispályás, hiszen azért cserébe, hogy Marigold hozzámehet (mert ezt egy kegynek kell tekinteni a Preston család részéről) elvárja a lánytól, hogy rendelje magát alá minden kénye-kedvének. A lépten-nyomon megnyilvánuló hímsovinizmusa mellet Rafe időnként előadja a nyálas monológjait, hogy mennyire is szereti Marigoldot, amitől már tényleg hányingerem volt. Bár meglehet, hogy csak engem taszít ennyire ez a nyálas romantika, de szerintem szörnyű volt. Ami pedig külön bosszantó, hogy Marigold ezt jó ideig készséggel eltűri és valóban igyekszik minden tekintetben megfelelni a férfi akaratának, aztán végül hála a jó égnek rájön, hogy ez oltári nagy szívás, mert ő egy táncosnő, akinek igenis van tehetsége, így aztán mikor lehetősége adódik rá visszamegy táncolni és otthagyja Rafe-t. Talán ez az egyetlen dolog, amit jó pontként lehet említeni a könyvben. Bár elismerem, hogy azokat az eseményeket, amelyek a balett körül forognak esetleg még jónak is lehet nevezni. Viszont nem javítanak annyit a történeten, hogy elfelejtsem mennyiszer akartam a falhoz vágni a könyvet olvasás közben (amit megjegyzem csak azért nem tettem meg, mert nem szeretnék kárt tenni semmilyen könyvben sem).

Mindezek mellet zavaró volt a könyvben a sok megmagyarázatlanul maradt francia kifejezés, bár lehet, hogy azért nem ismerem őket, mert én is olyan tudatlan és ostoba vagyok, mint Marigold, bár ezt erősen kétlem. Aztán ott volt az az eléggé szemet szúró dolog, mikor is Marigold megjegyzi Nan szülésénél, hogy reménytelen ami a fájdalmat illeti, ugyanakkor meg táncosként addig gyakorol, amíg véresre nem töri a lábát. Na az aztán biztosan nem fájdalmas. Szóval kérdem én, hol itt a logika? Bár persze Marigoldban is volt némi ellentmondás, mert időnként egészen értelmesnek mutatkozik, máskor meg rettentően ostobának és naivnak, én ezt se tudtam mindig hova tenni, de mindegy.

Ehhez képest az utolsó száz oldal meglepően tűrhető volt, aztán az utolsó három oldalon Conrad és Marigold olyan nyálas szöveget nyom le, hogy a hányingerem visszatért, ellenben a könyvtől ismételten egy életre elment a kedvem. Úgyhogy nem.

Anna, Anna

Kölcsönbe kaptam csak ezt a könyvet, de mikor elolvastam elkezdtem azon gondolkozni, hogy meg kéne venni majd egyszer. Ebből látszik, hogy nem is kicsit tetszett a könyv és ezért is van az, hogy elég gyorsan elolvastam. Egyébként se túl hosszú a könyv, de az a kicsit kevesebb, mint háromszáz oldal igazán magával ragadó. Már a könyv legelején megtetszett Cas stílusa, hogy őszinte legyek egyet értek a lányokkal, akik odavannak érte. A történet során megkedveltem Annát és a többieket is.

Viszont szomorúan vettem észre a magyar fordításban az elírásokat, itt-ott kimaradt egy-egy betű a szavak végéről, ami elég zavaró volt. De volt ahol véleményem szerint egy "nem" szócska is kimaradt, ami miatt a mondat pont a tagadása volt annak, amit véleményem szerint eredetileg jelenteni akart, legalábbis a szövegkörnyezetből ezt vettem ki.

A folytatásra feltétlenül kíváncsi vagyok, mert úgy érzem, nem csak az első könyvben olvashattunk Annáról és az obije varázslóról. Bár az is igaz, hogy annak ellenére, hogy jó volt, azért nem éreztem úgy a befejezés után, hogy nekem most azonnal szükségem van arra, hogy elolvassam a következőt, de azért kíváncsi vagyok rá.

Egy zsák csont

Az első King könyv, amit olvastam a Carrie volt, aminek az egész hangulata rendkívül nyomasztó volt. A Tóparti kísértetek egész más volt, a stílus ismételten magával ragadott ezúttal azonban kimaradt belőle a nyomasztó hangulat, ez pedig feltétlenül a stílus javára vált. Úgy gondolom King nagyon érzékletesen tud írni, ezenkívül nem csak a stílus ragadott meg, hanem a történet is felkeltette a kíváncsiságomat. Egészen bele tudtam élni magamat a történetbe, mivel nemcsak Mike szemszögéből volt leírva a történet, hanem ezenfelül az olvasó mindent pontosan ugyanakkor tudott meg, mint Mike, ami nem mindig van így, viszont véleményem szerint az olyan történetek, ahol a főszereplő egy titokra igyekszik fényt deríteni, így a legjobbak.
Igazán tetszett a történet felépítése, ahogy apró információkat csepegtetett el az író, ami alapján az olvasóban is elkezdtek különböző elméletek variációk kialakulni a régmúlt eseményeivel kapcsolatban. A főszereplővel közös felfedezőúton jómagam is megszerettem Johanna és Kyra személyét, előbbiét az éles esze és makacssága miatt, utóbbiét az ártatlan gyermeki énje miatt.
Amin egyébként sokat elmélkedtem a könyvvel kapcsolatban, az a címe. Ugyebár a magyar címe a Tóparti kísértetek az sokat elmond a történetről külsőleg, ellenben az angol címe: Bag of Bones sokkal többet elmond a történet tartalmáról, illetve a mögötte meghúzódó fő gondolatról.
Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy tetszett a könyv, és bár egyelőre csak kölcsönkaptam, de az is biztos, hogy egyszer ott lesz a könyvespolcom a saját példányom.

Mikszáth röviden, Mikszáthról röviden

Szeretem Mikszáth novelláit, mind A tót atyafiakban, mind A jó palócokban szereplőeket, de utóbbiakat jobban kedvelem, ezért is fogok most csak ezekről írni.Annak idején mikor a suliban Mikszáthról tanultunk, akkor is elolvastam az összeset, most pedig gondoltam nem ártana őket újraolvasni, így hát erre is sor került. Érdekes történetek, véleményem szerint többségükben szomorúak, főként a végérvényességük miatt, amit általában az író nem is ír le egyértelműen, csupán célzásokat tesz a dolgok végkimenetelére, ettől pedig egyfajta balladai homály lengi körül a történeteket. 

Általánosságban elmondható a történetekről, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Bár időnként a jók sorsa is keserűre fordul. Meg kell említeni, hogy majdnem minden szereplő valóban felcímkézhető a jó, vagy a rossz szavakkal, ezen a téren végletesnek mondható az író jellemábrázolása, azonban ez nem feltétlenül baj, ilyen a stílus. Valamint igazán rövidek a művek a hosszú jellemábrázolásokhoz ezért egyszerűbb és érhetőbb, ha a főszereplők jelleme le van csupaszítva és ezáltal két típusra oszthatóak: az egyik típust az ártatlanok testesítik meg, míg a másikat a csapodár, könnyűvérű, kapzsi személyek.

Mint már korábban is említettem a novellák nagy része véleményem szerint szomorú, ilyen a Timár Zsófi özvegysége. De vannak vidámabbak is, mint A "királyné szoknyája". Valamint vannak olyanok, amik nem vidámak, ami pedig azt illeti inkább szomorúak, de mégis a szereplők a végén megnyugszanak, ilyen például a Bede Anna tartozása is, az egyik kedvenc novellám a kötetből.

Félúton a melegben

Úgy van az kérem szépen, hogy meleg van. Ezenkívül olvasnom kéne, csak hát nem is tudom pontosan eldönteni, hogy melyik könyvet kéne befejeznem hamarább. Mert jelen pillanatban többet is olvasok egyszerre, illetve ez nem csak most van így, hanem általában. Van aki azt mondja, hogy ez hülye szokás, mert így nem lehet követni a történeteket, van aki megérti, mert szintén így olvas, talán mindkét félnek igaza van. Ami azt illeti időnként én is úgy érzem, hogy nem jó így, mert ha több könyv is van, ami nagyon tetszik, akkor nem tudom eldönteni, hogy most melyiket is olvassam. Viszont ha több könyvet olvasok egyszerre, akkor annak megvan az előnye, hogy ha befejezem az egyiket, akkor sokkal könnyebben olvasom tovább valamelyik másikat, mert egy befejezett könyv után nem egy új könyv teljesen ismeretlen világát kell felfedeznem, hanem egy félig-meddig már ismert világban léphetek át. Ami szerintem könnyebb, így aztán nem nagyon szokott az lenni, hogy ha egy könyv jó volt, akkor nincs kedvem másikat olvasni utána, mert esetleg csalódnék benne, mert általában az elkezdett könyvek között van olyan, amit éppen szívesen olvasnék. Ez pedig a másik oka annak, hogy miért is szeretek több könyvet olvasni egyszerre, egyszerűen azért, mert időnként vannak könyvek, amik bár tetszenek, de valahogy még sincs hozzájuk hangulatom, ilyenkor kicsit félreteszem őket és folytatom valamelyik másik könyvemet. Most éppen a Tóparti kísértetek és a Hol késel, hercegem? van ilyen helyzetben. Utóbbi kevésbé fogott meg, bár az írónő stílusa tetszik, nem nyögvenyelős, szóval gyorsan lehet vele haladni, viszont a szereplők elég idegesítőek tudnak lenni néha. Stephen King stílusa szintén tetszik, viszont az ő könyve némiképp ijesztő, márpedig az ilyen történetekkel úgy vagyok, hogy szeretem őket kicsit elnapolni, mert amíg végig nem olvasnom, addig nem tudom, hogy pontosan mennyire is lesz ijesztő. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok a történetre, szóval itt van a dilemma, hogy melyik könyvet is olvassam. Ezért aztán ha nagyon döntésképtelennek érzem magam, akkor még befigyel Mikszáth egy-egy novellája A jó palócok gyűjteményből, vagy az Ólomerdő, mert mindkettőt újra el kéne olvasnom. Szóval így állok, már csak takarítani kéne, de valahogy semmi kedvem nekiállni, mert meleg van és egyébként is minden összevissza van a lakásban a festés miatt, de kénytelen leszek, úgyhogy asszem neki is állok.
Megjegyzem a régen elkezdett, majd félretett könyveimet meg aztán igazán be kéne fejezni, csak hát az még egy másik történet.

A kedvenc pöttyös

Hú, szóval arra gondoltam, hogy mivel igazán nagyon szeretek könyvet olvasni, ezért aztán leírom a véleményemet a könyvekről, amiket olvastam.

Elsőként a kedvenc pöttyös könyvemet elemezném kicsit bővebben. Igazság szerint egészen érdekes, mert ez a könyv egy sorozat negyedik része, amit még nagyon régen kaptam, és azóta se sikerült a többi részét megszerezni, de véleményem szerint így is tökéletesen érthető a történet.

A szóban forgó könyv Gaby Schuster Nina és Nicki sorozatának negyedik része, ami a Négy jó barát címet viseli. A történetet az iskola folyosóján kezdődik, ahol a két elválaszthatatlan barátnő, Nina és Nicki éppen az új osztálynévsort szemrevételezi a tanév kezdés előtti utolsó napon. Hamarosan pedig megjelenik Mark, Nicki unokabátyja és Nina titkos szerelme, nem sokkal később pedig színre lép még egy fiú, Fabian, aki Ninában ellenszenvet, Nickiben pedig vonzalmat ébreszt, ezzel megingatva a két barátnő felhőtlen viszonyát. Mindemellett Ninában ott van a félsz, hogy ha összejön Markkal, akkor azzal elárulja Nickit, aki szintén nagyra tartja a fiút. Szóval itt is megy a kombinálás összevissza, amire én azt szoktam mondani, hogy tessék odamenni hozzá és beszélni vele, nem pedig azon elmélkedni, hogy vajon mit gondol, érez az illető, mert annak semmi értelme. Hála az égnek, végül Nina is veszi a lapot (az anyukája is hasonló véleményem van, mint én), és beszél először Markkal (bár ebben a beszélgetésben Mark az, aki először színt vall), aztán legjobb barátnőjével is. Ami pedig még fontosabb és igazán Nina javára írható, hogy mikor belátja, hogy hülyeségeket csinált, mondott, akkor nem duzzog magában, hanem megpróbálja kiküszöbölni korábbi hibáit, illetőleg segítséget kér, ha nem tudja a problémáit egyedül megoldani. Természetesen kiderül a történet során az is, hogy Fabian nem is olyan szörnyeteg, mint azt Nina gondolja, illetőleg az is, hogy a Mark iránti vonzalma nem egyoldalú. Úgyhogy a történet végén két pár áll előttünk: Nina és Mark, valamit Nicki és Fabian, és bár Nina és Fabian korántsem nevezhető puszipajtásnak, a négy fiatal között mégis jó baráti, avagy több, mint baráti viszony alakul ki a történet végére, amint az el is várható egy pöttyös könyvtől.

Az események általában egy külső szemlélő szemszögéből vannak leírva, viszont az írónő emellett gyakran részletezi ki Nina érzelmeit, gondolatait, ezáltal a négy főszereplő közül még jobban kiemelve őt. Úgy érzem az írónőnek sikerült elég valósághűen ábrázolni a tizenévesek problémáit, az első bizonytalan szerelmeket, a testvérek hétköznapi csetepatéját. Nem azt mondom, hogy súlyos és pontos jellemrajzok olvashatóak a könyvben, csupán könnyed leírások, amik kiválóan illenek a könyv stílusához, hiszen ez nem egy világmegváltó regény, hanem egy kedves kis történet.

Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon aranyos történet, annak idején mikor először olvastam (jó tíz éve), akkor is nagyon tetszett, de még most is jó elmerülni a tizenéves szerelmek és barátságok apró-cseprő bajaiban, felidézve velük a saját gimis éveimet. Nem véletlenül a kedvenc pöttyös könyvem.