Citromkrémes pite vérnaranccsal

Nevezhetném akár Dina szeletnek, hiszen Dina barátnőm ihlette és a végeredményhez az ő lemon curd-je járult hozzá.
Nos, még ez a süti is a múlt hétvégéi Gasztroblogger találkozóhoz kötődik, ugyanis Dina hozott kóstolónak mindenféle gyümölcskrémeket: lemon curd, orange curd, berry curd. És persze lehetett is csenni belőle, úgyhogy én felnyaláboltam egy kis üveggel, gondoltam, majd itthon kitalálom, mi legyen belőle.
Igen ám, de Dina drága készített egy csokis browniet, amit mascarponés-lemon curd-ös krémmel borított, így sokat nem is gondolkodtam, csak az alapot változtattam leveles tésztává.
Lemon curd-öt ÍGY tudtok készíteni otthon (nem egy nagy ördöngösség), a többit pedig alább megosztom veletek:

Hozzávalók:
1 csomag, előre kinyújtott leveles tészta
250 gramm mascarpone
50 gramm porcukor
1 egész tojás
1 teáskanál vaníliakivonat (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)
2 csapott evőkanál kandírozott citromhéj (én Aldiban vettem)
lemon curD
1 vérnarancs, vékony szeletekre vágva

A mascarponét, a porcukrot és a vaníliakivonatot kzi habverővel simára kevertem , majd hozzáadtam a tojást és akandírozott citromhéjat és ezekkel is alaposan elkevertem a krémet.
A leveles tésztát kihajtogattam és rajta is hagytam azon a papíron, amibe eredetileg bele volt csomagolva, majd rákentem a mascarponekrémet és egyenletesen eloszlattam a tésztán.
Ezután kiskanállal lemon curd-pöttyöket halmoztam a mascarponéra és amennyire tudtam, szétkenegettem, de nem akartam, hogy teljesen elegyedjen a mascarponéval,így hanyagul kenegettem a citromkrémet. A tetejére pedig vékonyra vágott, meghámozott vérnarancs-szeleteket halmoztam.
200 fokos sütőben kb 15 perc alatt készre sütöttem.

Karamellel töltött extra csokis keksz

Gasztroblogger találkozóra készítettem ezt a nagyon csokis kekszet. Az ötletet innen vettem, eszméletlen gusztának találtam, ahogy a karamell kifolyik a sütiből. Én a Sparban találtam csokoládéval bevont karamellt hozzá, ami sütés alatt szépen meg is olvadt a keksz belsejében, de kihűlve újra nyúlsabb, keményebb lett. Szóval ezt a receptet még tuti továbbfejlesztem, mert jó lenne olyan karamellt beletenni, ami a keksz kihűlése után is kifolyna.
Minden esetre ez az apróság csak keveset változtatott a keksz élvezeti értékén, ráadásul a már kész, bolti karamellel jóval egyszerűbb az készítés, úgyhogy csak hajrá, bátran vágjatok bele.

Hozzávalók kb 40 darabhoz:
226 gramm szobahőmérsékletű vaj
180 gramm fehér cukor
180 gramm barnacukor
2 nagy, szobahőmérsékletű tojás
2 teáskanál vaníliakivonat
270 gramm liszt
140 gramm holland kakaópor
2 teáskanál sütőpor
nagy csipet só
4 evőkanál tej
300 gramm étcsokoládé csepp, vagy apróra összevágott étcsokoládé
40 db csokoládéval bevont karamell (2 zacskó sparos "schokolade toffee")

A szobahőmérsékletű, puha vajat a kétféle cukorral - habverővel - habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat és a vanília kivonatot és egyenletesre kevertem.
Egy külön tálban összeszitáltam a száraz hozzávalókat - azaz a lisztet, a kakaóport, a sütőport és a sót, majd ezt a száraz egyveleget óvatosan a cukros-tojásos vajhoz kevertem (ettől jól összeállt az egész egy keményebb masszává. Utána beleöntöttem a tejet, hozzáadtam a csokicseppeket és kézzel alaposan összegyúrtam az egész masszát,. Ne féljünk, nem lesz túl száraz a keksz, viszont, ha több tejet adunk hozzá, ragacsos masszát kapunk, ami sütés után nagyon fog morzsolódni.
Ebből a masszából csippentettem ki egy kb pingponglabdányi gombócot, amit a tenyeremben először szétlapítottam, majd a közepre tettem a csokis karamellt és a kekszmasszát szépen köré simítgattam, majd elegyengetve gombócot formáztam belőle.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, és kb 13-15 perc alatt készre sütöttem. Vigyáztam, hogy kicsit távolabb tegyem egymástól a gombócokat, mivel sütés közben kissé szétlapulnak.

Bárányhúsos hasé

Gasztroblogger találkozóra készültem, persze több édesség is beugrott, de csak kéne valami sós is. A találkozó vasárnap délután volt, nekem vasárnap hajnali 2-kor ugrott be, hogy bárányhasét kéne vinnem. Gyorsan ugrottam a mélyhűtőhöz, amiben ott lapult fél kiló darált báránydagadó, kikaptam, majd ledőltem aludni. Másnap reggelre a kiolvadt húst már csak fűszerezni kellett és gyorsan leveles tésztába csomagolni. És már kész is voltam :-) Indulhat a GBT, párám-párám :-)

Hozzávalók kb 24 haséhoz:
25 dkg darált bárányhús (én a dagadót szeretem)
só
bors
friss koriander
friss menta
2 gerezd fokhagyma
1 csomag, előre kinyújtott leveles tészta
1 tojás felverve
 szezámmag

A darált bárányhúst befűszereztem (sóval borssal, korianderrel és zúzott fokhagymával ízlés szerint), majd nagyon alaposan összegyúrtam a kezemmel és 2 órán át állni hagytam, hogy jól összeérjenek a fűszerek a hússal.

A leveles tésztát kivettem a csomagolásból, hosszában kettévágtam és körbe megkentem mindkét téglalapot felvert tojással. Majd mindkettő tészta közepére tettem a darált húsból és mindkettőt feltekertem, majd kb 2 centis darabokra vágtam. Ezután mindegyik kis hasé tetejét megkentem felvert tojással és megszórtam szezámmaggal. 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a tészta szép aranybarnára nem sült (kb 15 perc).

Diós-csokis süti

Nem tudom, ismeritek -e Szofikát, aki a konyhában mindig alkot valami csodásat. Nos, ő egy igazi merénylő, általában este helyezi el halálos csapdáit a fészbúkon, ahol az éhes rajongók meglátják az általa kirakott sütiképet és azonnal meg akarják kóstolni/sütni, olyan guszta.
Nos, egyik este én is áldozatul estem (megint), és azonnal beleszerettem a csokis-kókuszos szeletébe.
Másnapra terveztem leszaladni a boltba kókuszért, de a gyerkőcök lebetegedtek, viszont én nagyon akartam azt a sütit, így kicsit módosítottam a recepten, így lett belőle diós-csokis süti.
Ja, és elvileg gasztroblogger találkozóra is ezt szántam, szombat hajnalban jól el is készítettem, majd eltűntem egész napra itthonról, a fiúk meg közben lecsaptak rá a hűtőben és vasárnapra igencsak megeszegették a bloggereknek szánt adagot...

Hozzávalók 25*35 cm-es tepsihez:
a piskótához:
4 tojás fehérje
75 gramm porcukor
125 gramm darált dió
1 púpos evőkanál liszt

a krémhez:
4 tojássárga
2 evőkanál holland kakaópor
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 evőkanál cukrozott mogyoró

a tetején lévő mázhoz:
2 evőkanál cukor
2 evőkanál holland kakaópor
3 evőkanál víz (Szofinál kevesebb van, nekem kicsit több kellett, hogy simára tudjam keverni)
50 gramm vaj

a tetejére cukrozott mogyoró

Elsőnek a piskótát készítettem el, olyan könnyű és puha tésztát kaptam, hogy ezt az alapot máskor is fogom használni. Szóval felvertem félkeményre a fehérjéket, majd hozzáadtam a porcukrot és addig vertem , amíg kemény nem lett a hab. Majd óvatosan, kanállal beleforgattam a darált diót és a lisztet és sütőpapírral kibélelt, 25*35 centis tepsibe simítottam és 175 fokra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt készre sütöttem. (Tűpróbával ellenőriztem, azaz 20 perc elteltével a tésztába szúrtam egy hústűt és , mivel nem ragadt már rá tészta, a piskótám készre sült)

A krémhez a vajat a porcukorral jó habosra vertem, majd hozzákevertem a tojások sárgáját és a végén nagyon óvatosan, apránként belekevertem a kakaóport és a cukrozott mogyorót is. Miután a piskóta kihűlt, a krémet rásimítottam. Nem kell megijedni, nem lesz rajta vastag a krém, de ez így van jól, hiszen olyan finom édes, hogy ennyi pont elég belőle. És még csak most jön a csokimáz!

A mázhoz a cukrot és a kakaóport egy lábasban összekevertem, majd hozzáadtam a vizet, elkevertem és elkezdtem felmelegíteni a legalacsonyabb lángon. Közben a vajat is hozzáadtam és miközben a vaj olvadt , az egészet folyamatosan kevergetve sima, selymes krémet kaptam.
Ezt a fényes-selymes mázat kentem a csokikrémre, megszórtam cukrozott mogyoróval és az egészet a hűtőbe tettem 1 órát pihenni.
Szép kis kockákra vágva tálaltam.
 

Gasztroblogger Találkozó a Lugasban

Hétvégén megejtettük a 3. Gasztroblogger Találkozót, amin 11 illusztris blogger képviseltette magát.
A lányok többségét már ismertem, hiszen egyrészt köztük van pár nagyon jó barátnőm, másrészt az első gasztroblogger találkozón már volt szerencsém sokukhoz.

A történet a Ferenciek terén kezdődött: FromJucival és Konyhalál Lindával ide beszéltünk meg találkát. Be is futott mindenki a megbeszélt időre (még jó, hogy előző nap mindenki küldött magáról kabátos képet, hogy tuti megismerjük egymást, hahaha), éppen szálltunk fel az 5-ös buszra, amikor befutott - szó szerint - Praliné Zsuzsi is. Zsuzsival már találkoztunk az első GBT-n, így hirtelen meg is örültünk egymásnak. A buszon persze már elkezdődött a jókedv: szegény Juci a még tűzforró pitéjét fogta a kezében, közben alulról a buszos ezerrel tolta a fűtést, szóval nem fázott. És persze már ott sztoriztunk ezerrel, csupa gasztrotéma. Nem tagadhatjuk meg magunkat, ugyebár...
Aztán befutottunk a Lugas Étterembe, kedves pincér bácsi vezetett hátra minket, egy különterem-szerű, tágas helységbe.
Ott volt Dina, a torták koronázatlan királynője, nagyon örültem, hogy végre újra láttalak drága!
És itt rögtön meg is említem másik sütiző-tortázó nagyasszonyunkat, Tortafüggő Mariszt is, akivel végre találkozhattam személyesen.
Életinfós Era barátnőmmel szinte szomszédok vagyunk, de azért itt is egymás nyakába borultunk. (de minek? ;-) Az a chilis-csokis kolbász merénylet volt, ugye tudod? :-)
Andi drága, a Sherpa konyha főnökasszonya is jól keblére szorított, jó volt látni téged is, barátnőm!
Györgyusz drága, a háziasszonyunk üde színfolt volt ismét, jól összeölelkeztünk és nagyon örültünk egymásnak.
Két új bloggertársamat is megismerhettem: a Fehér Falat blog írója, Zsuzsi egészen Debrecenből jött Budáig és hozta magával finomságait.
Ági, a Tetovált lány nagy meglepetés volt számomra, nem is tudtam, hogy jönni fog. És milyen jó, hogy jött :-)

Szokás szerint mindenki kipakolta "batyujából" a finomságokat, aztán vad fényképezés után jött a kóstolás. Nem szeretnék semmiféle sorrendet felállítani, mindenki beleadta szívét-lelkét és minden isteni volt! Lányok, köszönöm Nektek ezt a délutánt, a rengeteg kacagást és a sok mesterművet. Lesz mit elkészítenem a következő hetekben :-)
És most jöjjenek a képek:

FromJuci sütinyalókái (elöl) és gombás-szalonnás pitéje (háttérben)

Györgyi (alias Kovács Janka) fantasztikus lazacos-krémsajtos spenóttekercsei

A Tetovált Lány hawaii falatkái

És szintén tetovált Ági sushijai

Marisz csokis-kekszes finomsága

Györgyi fényképez, de a lényeg az előtte lévő kolbászkákon van, amiket Era hozott. Volt itt sima, sós-füstölt, de volt chilis-csokis és hagyományos csokiszalámi is.

Fehér falat finomságos bonbonjai (nekem a gyömbéres ízeltt a legjobban)

"Sherpa" Andi híres-neves zselés finomsága

Elöl Andi csodás moha-trüffelei, hátul pedig Praliné Zsuzsi mákos madeleine-i

Praliné Zsuzsi bonbonjai, macha-teás macaronja és az édes nyalókák

Dina hozott pár curdot is: lemon, vérnarancs és erdei gyümölcs

Dina mesterművei: a mini Mozart torták

Jobbra FromJuci pitéje (újra), balra elöl Konyhalál Linda finomságos grízes-szirupos török édessége. A háttérben pedig megbújt a medvehagymás pogácsa, szintén Linda műve.

Konyakos csirkemájjal töltött padlizsán

Barátnőm a napokban a kezembe nyomott egy 1999-es Magyar Konyhát. Lapozgattam, lapozgattam, és egyszer csak rábukkantam erre a különleges receptre. Gyorsan megpróbáltam megjegyezni, hiszen imádjuk a padlizsánt, ráadásul férjuram kedvence a csirkemáj.
Aztán teltek-múltak a napok és tegnap eszembe jutott, hogy el kéne készíteni. Nem pont úgy csináltam, ahogyan az le volt írva, sajnos már nem emlékeztem minden részletre, de a lényeg megmaradt.
És annyira finom lett, hogy férjúr szerint ezt is fel kell venni a bármikor elkészíthető ételek listájára :-)

Hozzávalók 4 személyre:
3 szép nagy padlizsán
40 dkg csirkemáj
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál konyak (elhagyható, de ettől lesz különleges íze)
só
bors
majoranna
kakukkfű
150 ml (!!!) bulgur (lehet helyettesíteni kölessel vagy barna rizzsel is)
300 ml víz
15 dkg trappista sajt
baconszalonna


A padlizsánokat megmostam, letörölgettem, a végeit levágtam, majd mindegyiket hosszában félbevágtam. Ezután egy evőkanál segítségével óvatosan kikanyarítottam a belsejét, majd a kanál segítségével a benne ragadt maradék padlizsánbelsőt kikapargattam és az összes kiszedett padlizsánhúst felszeleteltem kb 1*1 centis kis kockákra.
A kikapart padlizsánhajókat óvatosan megsóztam, majd egy tepsibe egymás mellé helyezve, 160 fokos sütőbe toltam, kb 20 percre, hogy kicsit megpuhuljanak, mire megtöltöm őket.
Aztán elkészítettem a tölteléket. Elsőként egy mélyebb serpenyőbe tettem az apróra vágott padlizsánhúst és addig pirítottam, amíg meg nem puhult teljesen. Ekkor az egészet egy tálba kotortam és ugyanebben a serpenyőben megpuhítottam kevés olajon a kockára vágott vöröshagymát, amire rádobtam a kockára vágott májat és pár percig együtt pirítottam. Majd megszórtam kevés majorannával és kakukkfűvel és még pár percig hagytam együtt pirulni. Végül hozzáöntöttem kb 2 evőkanálnyit konyakot és még 1 percig hagytam párolódni. (ezalatt az alkohol el is fő az ételből)
Közben, egy külön edényben a 150 ml bulgurt odatettem a 300 ml vízzel és egy nagy csipet sóval főni, kb 10 perc alatt be is szívta a folyadékot és meg is puhult.

Amikor a máj készen lett, hozzáadtam a már puha padlizsánbelsőt, a bulgurt, sóztam és borsoztam, majd alaposan összekevertem! A sütőből kivettem a padlizsánhajókat, beletöltöttem a májas tölteléket, majd mindegyik töltött padlizsánt megszórtam reszelt sajttal és apróra vágott baconszalonnával.
200 fokos sütőben kb 20 perc alatt készre - azaz a tetején lévő sajtot aranybarnára - sütöttem.

Csokoládés bacon

Minap a híradóban hallottam döbbenten, hogy egy amerikai édességboltban a legkeresettebb Valentin napi édesség a csokoládés baconcsík. Állítólag csak poénból indult, gondolták, úgysem veszi meg senki, de akkora sikere van, hogy többezer (!!!) darabot eladtak már.
Beindult a fantáziám, borzasztó vágyat éreztem, hogy megkóstoljam. De ugye Amerika messze, így kénytelen voltam rászánni magam.
És az eredmény döbbenetes. Mármint döbbenetesen JÓ! A férjemmel úgy kóstoltattam, hogy nem árultam el neki mi az. És meg is volt a hatása, ugyanis teljesen odavolt érte, egymás után ette a csokis-sós csíkokat. A gyerekek is falták, bár ők mindent falnak, amin csoki van :-)
Nekem is bejött, így azóta már újabb adagot kellett csinálnom.
Szerintem vessétek a sarokba az előítéleteiteket és próbáljátok ki. Először csak mondjuk 2 szelet baconnal és ha mégsem jön be, nem fáj a szívetek a kukába dobni. Ha meg úgy jártok, mint én, a következő adagot már lehet nagyban készíteni :-)

Hozzávalók:
7 szelet baconcsík
100 gramm étcsokoládé
50 gramm fehércsokoládé
+ 5 gramm a csíkozáshoz.

Először kisütöttem a szalonnákat. Mindegyiket félbevágtam keresztben, hogy mégse legyenek olyan hosszúak, majd gondosan figyelve rájuk, folyamatosan forgatva, egyenletesen megpirítottam egy tapadásmentes serpenyőben. Ez a legkényesebb része a készítésnek, ugyanis a baconnek muszáj ropogósra sülnie, különben egy rágós zsírcafat fog lapulni a csokiréteg alatt, amit alig lehet elcsócsálni.

Szóval, miután jó ropogósra sütöttem a szalonnacsíkokat, félretettem hűlni.
Ezalatt a 100 gramm étcsoki és az 50 gramm fehércsoki kétharmadát egy tálba tettem és vízgőz felett (vagy lehet mikróban is, csak óvatosan , nehogy túlforrósodjon) felolvasztottam. Majd hozzátördeltem a maradék egyharmadnyi csokoládét és addig kevertem, amíg az össze darabka el nem olvadt - azaz temperáltam a csokoládét. Erre azért van szükség, hogy a csokiburok is roppanós legyen és ne olvadjon szanaszét az ujjaink közöt. Persze, aki nem akar vacakolni, megolvaszthatja az egész csokit, temperálás nélkül is.
Miután a csoki megolvadt, a már kihűlt baconcsíkokat beleforgattam úgy, hogy mindenhol bevonja a csokoládé. Alaposan lecsöpögtettem, majd egy tálcára helyeztem és ment a hűtőbe kb 5 percre. Ezalatt a csokoládé teljesen megdermedt rajta. Ezután egy kis zacskóba tettem az 5 gramm fehércsokit és mikróban felmelegítettem, majd a zacskó végén egy kis lukat vágva, fehércsoki csíkokkal díszítettem a csokis baconcsíkokat.
Újból hűtőbe tettem pár percre, majd jóízűen elfogyasztottuk a különlegességet!
Na, kipróbáljátok?

II. Budapesti Halfesztivál

Marka és a bosziüst :-)

Tavaly kimaradt az első halfesztivál, halrajongóként viszont idén már nem akartam lemaradni, így Era barátnőmmel (Életinfo blog) karöltve pénteken délidőben nyakunkba vettük a Halfesztivált.
A saját benyomásaimat szeretném megosztani veletek, fogadjátok szeretettel, hátha kedvet kaptok a hétvégén egy kis halaskodáshoz :-)

Elöljáróban
Ami van: tömeg
Ami nincs: belépődíj
Ami kell: vastag pénztárca
Ami nem kell: a kocsiba mélyhűtőtáskát pakolni az állítólag frissen kapható  - a kereskedők áránál olcsóbban megvehető - halaknak, amiket sehol sem találtunk. (persze az is lehet, hogy mi bénáztunk)

A legnagyobb öröm: találkozni (ismét) a Pisztrángos fiúkkal
Második legnagyobb öröm: friss osztrigát hörpinteni (800 Ft/osztriga)
Harmadik legnagyobb öröm: melegen füstölt tokhalat kóstolni (100 Ft/ kóstolófalat)

Legnagyobb csalódás: a lazacsteak 2 ujjnyi vastag, égett olajban sült, két paprikáslisztes hekk kíséretében...
Második legnagyobb csalódás: déli nyitás után délután 2-kor elfogyott az összes haltepertő és állítólag már csak holnap lesz...
Harmadik legnagyobb csalódás: egy egyszerű halászlé is 1500 Ft ...

Megérkeztünk a Nemzeti Múzeumhoz, és máris a vásári forgatag közepén találtuk magunkat. Volt itt rengeteg kézműves sajt , csokoládé, sütemények, parajdi só, méz, lekvár, bor (az Epermester eperborát kötelező megkóstolni!), pálinka, kézzel készült szappanok és persze egyedi ékszerek.

Sajtválogatás: parenyica, szarvasgombás krémsajt, vörösboros-fahéjas gomolya és fokhagymás-csalános sajt

Aztán szerencsére megláttuk az első halsütödét. Jó nagy sor volt, ott virított az általam hőn áhított haltepertő is, de megbeszéltük, hogy majd kifele menet ráérünk venni. Hááát, jól ráfáztunk, 1 óra múlva a teljes készlet elfogyott. (10 deka 800 forintos átlagáron) De nem csak itt, hanem máshol is. Sajnálom, mert szívesen ettem volna. Viszont vigasztalhat, hogy ezek szerint ez volt a legnagyobb sláger. :-)
Meg persze a kárász. Az mindenhol volt. Szépen beirdalva, olajban kisütve minden étterem és sütöde készült vele. Kicsit talán változatosabban is megmutathatták volna a kárász elkészítési módját (persze azért volt 1-2 hely , ahol próbálkoztak töltött kárásszal és más kárászos étellel). De összességében a legnagyobb kihívást minden sütödében a beirdalt halak olajban való kisütése jelentette.

Halászlé is volt mindenhol, bográcsokban rotyogtak a finom levek, 1500 forintért meg is kóstolhattuk...volna.
10 deka sült halat (ponty, kárász, keszeg, törpeharcsa) átlagban 800 forintért vesztegettek.
Persze voltak üde színfoltok is a magyar halak "tengerében": halas tészta, halkolbászos "hot dog", halburger, hogy csak párat soroljak a kreativitás lenyomataiból

A halas tészta igazi különlegességnek számított

Találtunk isteni finom halas-káposztás rétest is, nem lehetett kihagyni, 500 forintért adtak egy darabot. (grrr, azért keményen meg kellett fizetni az ingyenes belépést...)
Aztán jött a különleges szekció: pisztráng, lazac, tokhal, osztriga, kaviár.
A Pisztrángos fiúk is feljöttek dunabogdányi éttermükből és hoztak magukkal helyben, frissen sütött pisztrángot, valamint egy mennyei pisztrángkrémet.

Mennyei pisztrángkrém

 A Vörös Homár jégbe hűtött osztrigával és a kevésbé hangzaton fish and chips-el csábította oda a közönséget (800 Ft/osztriga) és bizony-bizony, pénztelenség ide vagy oda, volt ám tolongás rendesen az osztrigás pult előtt.

Osztriga a Vörös Homárnál

Marka nemcsak boszi, hanem bátor is :-)

A lazas botrányosan volt megsütve: döbbenten bámultuk a 2 ujjnyi, kissé már odaégett olajban rotyogó lazacszeleteket, ahogy két hekk kíséretében "grilleződtek". Szegény süllő is a bő olajban sütés sorsára jutott, szerintem érdemtelenül.

Lazac és hekk - két jóbarát, együtt sülnek olajban át.

A legnagyobb meglepetést - persze pozitívat - számomra a Halház Kft okozta tokhal különlegességeivel.

Melegen füstölt tokhal filé

Halkolbász tokhalból és harcsából

Volt itt melegen füstölt tokhal, sajtos halsonka, aszalt szilvás halsonka, barackos halsonka (persze mindegyik tokhalból) és a debrecenihez hasonló ízvilágú halkolbász, ami tokhal és harcsa húsának keverékéből készült.

Továbbsétálva találtunk orosz haléttermet is, a pulton a rengeteg vodkás üveg mellett azért helyet kapott a friss makréla, a friss nyelvhal-filé is. :-)

Természetesen nem csak halételeket lehetett kóstolni, volt ott langalló, lepény, hot-dog - de a lényeg, hogy mindenből készült halas változat is.

A legjobban egy hatalmas edényben fődögélő rácponty ragadta meg a figyelmemet, igen gusztusosan tették ki az éhes halfesztiválozók orra elé, akik persze szorgalmasan vásárolgatták a 10 dekás adagokat - minő meglepő, hogy - 800 forintos áron.

Óriási adag rácponty

Összességében érdekes és támogatni való kezdeményezésnek tartom a Halfesztivált, de még nagyon nem sikerült kiforrnia magát. Volt pár nagyon nagy meglepetés és nagyon nagy csalódás is. Éppen ezért én bátran ajánlom a Halfesztivál megtekintését mindenkinek, aki éppen ráér ezen a szeles, de napos hétvégén. Aztán mindenki vonja le a maga következtetéseit. :-)

(A képekért köszönet Sass Erikának, az Életinfo blog lelkes írójának)