Ma reggelre egy kis családi örömöt hoztam megosztani. Pici lányunk balett vizsgaelőadásának próbáján készültek ezek a felvételek. A császár új ruhája - 2 felvonásos előadás, mely holnap (június 18-án) 11 órai kezdettel megtekinthető Rákoskeresztúron a Vigyázó Sándor Művelődési Ház színpadán. Jegyek a helyszínen igen korlátozott számban még válthatók.
mindig kék az ég, sőt süt a nap. Az ünnep előtti hetekben volt szerencsénk erről tapasztalatot szerezni. Boróka betegsége kapcsán egy fővárosi kórházban töltöttünk egy hetet. Déltájban volt időpontunk egy kontroll vizsgálatra, s alkonyodott már, mikor szembesültünk a ténnyel, miszerint aznap nem térünk haza otthonunkba.
Igyekeztünk megtalálni minden szépet és jót, amit a körülmények megengedtek számunkra. Így fedeztük fel a kis fenyőliget fáit, melyek törzsei különféle mozdulatokat engedtek sejtetni. Jót derültünk miközben megpróbáltuk utánozni őket.
Egy másik napon Boróka fürtös gyöngyikét gyűjtött kis csokorba. Kissé nehezen ment neki, mert branült kötöttek - ekkor még csak - a bal kezébe. Számomra teljesen meglepő volt az az alkalmazkodókészség és fegyelem, amivel viselte ezeket a kényelmetlen és olykor fájdalmas beavatkozásokat.
Ezzel a néhány szál virággal (is) próbáltuk hangulatosabbá varázsolni a kórtermünket. Közben barátságot kötöttünk egy feketerigóval, aki nem engedte magát lencsevégre kapni. Megfigyeltük a felkelő és lemenő nap ragyogását, ami valamelyest megtörte a fehér és zöld szín egyhangúságát és az időtlennek tűnő monotonitást.
Tartott mindez addig, amíg Boriska állapota rosszabbra nem fordult. Jó néhány napot töltött ágyban, mozdulatlanul, láztól bódult állapotban. Sajnos rosszabb állapotba került, mint amikor bementünk a kórházba, köszönhetően az osztályon terjengő különféle fertőző betegségeknek. Azóta már itthon vagyunk, csöppem is erősödik, egyre jobban van. Mi pedig a megörökített - amúgy csapnivalóan rossz minőségű - felvételek mentén csak a szépet és jót emlegetjük.
Az úgy volt, hogy kora délután kissé betegecske gyermekecske csacsogva játszadozott a nappaliban. Éppen ebéd készült a konyhában, ennek okán szemmel tartani őt csak néha-néha jutott idő. Majd hirtelen néma csend lett. Ismervén szokásait, tudtam, hogy elaludt éppen annak a tevékenységnek a közepén, amivel foglalatoskodott. Indultam is, hogy bevigyem az ágyába. Vittem volna, de a gyermek eltűnt. Kerestem minden lehetséges helyen, még az asztal alatt is, sosem tudni alapon... Közben percek teltek el és kezdett izgalmassá válni a dolog, mikor megpillantottam két kis lábacskát kikandikálni itt:
Egyik reggel, pizsamásan a következő játékot találta ki cseppem. Apa gyerekkori kasírozott fényképe előkerült (mert mi ismételten költözés közepette vagyunk), s ő elhelyezett rajta némi kiegészítőt, ami igazán jó móka volt mindkettőnk számára. Íme:
Apa-nyuszi közelebbről:
S a huncutul elégedett alkotó:
Ezt újra és újra el kell játszani:
Valamicskét én is alkottam: beret készült mami számára (mármint anyukámnak).
A beretet itt Boróka viseli, mama pedig Borókát beretestül a hátán hordozza. :)
Kötéssel, horgolással igen ritkán van alkalmam "bajlódni", ezért ebbéli bejegyzéssel kissé ritkábban fogok jelentkezni. De talán lesz még másként is! :)
Készítettem egy bugyrot - ez alkalommal nem a szappan számára, hanem Borókának. Jó célt szolgál majd a templomban, vagy kisebb kiruccanások alkalmával. Lesz hely benne a zsebkendő és néhány olyan apróság számára, ami elengedhetetlen kelléke egy három éves kislány otthonról való rövid eltávozásainak. Az egyik bogyóját csöppem biztonságos helyre elrejtette, így nem tudtam teljesen késszé tenni a dolgot. Az anyaga kellemes, puha Barka pamut. Nagyon szeretem, mert kellemes vele dolgozni, s még komfortosabb hordani, viselni a belőle készült holmit.
Egy bolerót is horgoltam megrendelésre. Olyan szeszélyes az idő: hol kisüt, hol beborul, meleg van, aztán, amint elbújik a nap hűvösebb lesz. Ez a kis "lélekmelegítő" pont ilyen körülmények között tesz jó szolgálatot. Nem meleg, csak éppen annyira, amennyire szükséges ilyen változékony időben. Szerettem volna megmutatni, hogy hogyan is áll lánykámon. Az alsó képeken látható okból a próba most elmaradt.Anyaga uru gyapjú, fingering vastagság. A színével nagyon nem vagyok kibékülve. Alig vártam, hogy befejezhessem vele a munkát. Számomra émelyítő ez a színkavalkád, de nem én választottam és szerencsére nem nekem kell hordanonom. :) Akinek készült, nagyon szereti ezt a színvilágot. Olvastam a közelmúltban valamelyik blogon (talán Anyahajónál) arról, hogy minden megrendelést elvállal(j)unk-e. Ez az alkalom mélyen elgondolkodtatott. Számomra nagyon megerőltető volt kézbevenni minden alkalommal ezt a darabot. Nem hiszen még egyszer elvállalok hasonlót.
Boróka csöppségem, 3 éves lesz szerdán. Isten éltessen sokáig, kincsem!
Előrehoztuk a családi köszöntést, mert hétközben mindenki elfoglalt és egy ilyen számunkra fontos évfordulónak meg kell adni a módját.
Elkészítettem az előre beharangozott és hőn áhított Barbie-tortát. Bár nem igazán hódolunk a Barbie-kultusznak, mégis kénytelen voltam felhasználni őkelmét ennek a tortának az elkészültéhez, mivel más babával - sajnos - sehogy sem mutatott volna. Pedig több alannyal próbálkoztam: hagyományos hajas baba, textil baba szolgált modellül, de egyik sem vált be.
Oroszkrém tortát készítettem és fehér-rózsaszín tejszínhabbal diszítettem. Nagggyon finomra sikeredett. Köszönet érte eera-nak! Ajánlom figyelmébe a vállalkozó kedvű sütögetőknek, mert ezt a tortán - szerintem - nem lehet elrontani és valami hihetetlenül finom.
A következő képeken már némi csalást lehet felfedezni. Úgy láttam, hogy az eddig készült képek nem adják vissza élethűen a torta szoknyarészét, ezért további képeket készítettem róla, de itt már az egész "hátsó fertálya" hiányzott a kisasszonynak. :) Csak a front része maradt meg (akkor, most már annyi sincs belőle:), a további fotózás kedvéért.
Végül meg kellett állapítanom, hogy bár a torta rendkívül ízletes lett, a kisasszon ennek ellenére nem mutatkozott fotogénnek. :) No, sebaj, így még mindig jobb, mintha fordítva lett volna. :)
A másik torta, amit sütöttem egy liszt nélkül készült csokoládétorta, vaníliás-habos töltelékkel. A sógornőm lisztérzékeny, ezért az ő kedvéért szoktam vadászni gluténmentes receptekre, most erre esett a választás.
Van egy mesekönyvünk az állatokról. 2 éveseknek íródott alapmű. Két kérdésre kell válaszolni egy-egy ismertebb állat kapcsán: Mit esznek? Hol laknak?
Borókának ez utóbbival támadt némi nézeteltérése. Íme a kép, ahol meg kell állapítani, hogy a galamb hol lakik.
Erre okos kislányom azt mondja:
- Nem fér be a galamb oda
Kettő állattal arréb kérdezem: - Hol lakik a ló?
- Anyu, hát ott! - és enyhe fölénnyel - hogy én még ezt sem látom - rámutat az istálló képére.Majd hozzáteszi:
- De ez sem fér be oda.
Egy kicsit monoton volt számomra, hogy minden áldott este Ragyogj, ragyogj kis csillagra aludt el Boróka. Számára ez - gondolom - nem volt zavaró, sőt a biztonságérzetét és az "este van alszunk" ritmusát is ez a dal biztosította.
Egyik este elénekeltem neki József Attila Altatóját és annyira élvezte, hogy folyamatosan kérte, énekeljem, míg el nem aludt.
Ma nagyon küszködött lefekvés után. Most bújik ki az alsó rágófoga és meglehetősen megkínozza őt. Az elmúlt két éjszaka be is lázasodott. Küszködései közepette így szólt:
- Anyu, énekelj nekem altatót! (Nekem már ez is olyan felnőttes megfogalmazásnak tűnik. Nem arra kért, hogy énekeljek, vagy énekeljek valamit, hanem altatót. Honnan tudja, hogy pl. a Ragyogj kiscsillag altatódal? Lehet, hogy a blogombol :)
No rákezdtem az altatónkra, mire heves tiltakozásba kezdett:
- Ne eeezt! A mááásikat! - Rövid gondolkodás után megpróbálkoztam József Attilával. De megint bírálatot kaptam: - Velem énekeld, ne kis Balázzsal! - Ez teljesen jogos kritika volt, hiszen a múlt alkalommal minden versszak végét így fejeztem be:
- Aludj el szépen, kis Boriii
A második kör végére már úgy is tett. :)
----------------------------------------------
Nem tudom kihagyni, hogy a végére ne biggyesszem ide az én altatómat. Sajnos kép nincs hozzá, csak a dal. De ez bőven elég! :)
Mindannyiunk nagy örömére havazik! Pici lányunk tegnap előtt kívánta: bárcsak naaagy hó lenne! Biztos voltam benne, hogy lesz is. A jó Isten az ilyen kis ártatlankák minden kérését meghallja. :)
Délben felöltöztünk, hogy kimenjünk elsöpörni a havat. Boróka kétségbeesetten kérte: Jaj, anya, ne söpörd el! Szeretnék hóembert építeni. - Azt gondolta, hogy az összeset elsöpröm. :)
Hmmm, mit mondjak beállt derékkal nem a legkellemesebb dolog havat söpörni. Mivel délután kezelésre kell mennem éppen a derekammal, muszáj volt megtenni, hogy ki tudjak állni a kocsival.
Ez a levegőzés éppen jó volt így alvás előtt a kicsinek. Szerintem ma nem kell mesélni sem. :) Olyan édes, ahogy majd lekoppan a szeme. Még a hosszú virslit megvárja, de az is lehet, hogy evés közben elnyomja az álom.
„Az egyetlen dolog, amit hatalmadban áll irányítani, a saját hozzáállásod. Az élet 10 százalékban az, ami történik veled, és 90 százalékban az, ahogyan válaszolsz rá.” Joel Oosten
Három gyermekes édesanya és feleség vagyok. Hivatásom is a gyerekekhez és általuk a családokhoz, szülőkhöz köt. Az alkotás minden formája érdekel, mind befogadóként, mind létrehozóként. A "valamit létrehozni" kicsi gyermek koromtól hajtóerő, de inkább lételem volt számomra.
Bár ez a blog nem kifejezetten alkotósnak indult - ez lett belőle. Úgy tűnik önálló életre kelt és önmagát irányítja... Légy részese burjánzásának!
Szeretettel köszöntelek itt!
