Pünkösd napja - félbehagyott bejegyzés

forrás: http://holyromanchurch.blogspot.com/2009/04/chairman-of-conference-of-german.html

Egész héten az elmúlt vasárnapi elsőáldozás meghittségében éltem, teljesen megfeledkezve a mai szép, és máskor oly várva várt ünnepről. Erre a vasárnapra is jutott ünnepelni való bőven, ugyanis egyik kedves ismerősöm középső fia bérmálkozott, s mi elmentünk osztozni örömükben, ünnepükben. A szentmise külön meglepetést tartogatott számomra. Székely János püspök atya - volt biblikum tanárom, s egyike legkedvesebb teológia tanáraimnak - celebrálta. A tőle megszokott, szerénységgel és egyszerűséggel beszélt, de szavain átragyogott hatalmas ember- és Istenszeretete. Őt hallgatva mindig új lendületre kapok és öröm tölt el, talán mert személyén annyira átsugárzik A Szeretet, aki egykor megtestesült és ma is oly sok emberben felismerhető. Szívesen megosztanám a homiliát, de nem futja időmből. Folyt. köv.

Pünkösdi várakozás
 
Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!

Dsida Jenő

10.12.15.

Úgy repül az idő, hogy észre sem veszem, s itt a karácsony. Időm szinte semmi. Fájó szívvel konstatálom nap, mint nap, hogy a dédelgetett álmaim közül semmit nem tudok megvalósítani. Apróságokról lenne szó, egy-egy kis horgolt fenyőfa, néhány dísz a fára, képeslapokra hópehely... de ha nem megy, hát nem megy. A legtöbb, amit a családomnak adhatok ezekben a napokban, az a nyugalom és békesség. Nem tárgyakra és nem mennyiségre összpontosítok, hanem a harmóniára. Azt senki más nem tudja megadni számunkra. Amivel ezen felül megörvendeztethetem őket, az a személyes jelenlét, amiből igen kevés jut november eleje óta.

Az elmúlt hetekben sok-sok program szervezésével voltam elfoglalva. Bízom benne, hogy emlékezetes marad azok számára, akik eljöttek és részt vettek ezeken az alkalmakon. A gyerekekkel, akiket terelgetek, nevelgetek, szeretgetek, tanítgatok és néhányuk szüleivel közösen készültünk adventben. Az iskolával közösen adventi koszorút kötöttünk a művelődési házban. Több mint 50 koszorú készült, hogy hétről-hétre egyre nagyobb fénnyel ragyogják be otthonainkat. Évek óta hagyomány nálunk, az egyházközségben a közös koszorúkötés. Idén úgy alakult, hogy rám jutott a dolgok oroszlánrésze, pedig nem így indult a dolog, de belesodródtam. Most értem tetten magamban, hogy mekkora értéket képvisel az elmúlt évek tapasztalata. Az a rutin, amivel mára rendelkezem. Eddigi emlékeim során most jöttek el legtöbben. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az általános iskola hirdette, így minden gyerek értesült róla.

Következő héten mézeskalácsot sütöttünk több, mint harmincan, gyerekek és néhány anyuka, akiknek nagy hálával tartozom azért, hogy a munkahelyi és otthoni elfoglaltságaik mellett segítségükkel örömtelivé tették a gyerekek tevékenységét. Egyedül nehezen boldogultam volna ennyi sütőmester jelölttel.A plébániát teljes terjedelmében elfoglaltuk. Napokig mézeskalács illat terjengett az összes helységben, karácsonyi hangulattal ajándékozva meg minden arra járót.

A sütés közepette betért hozzánk Szent Miklós püspök követe is, a jelenlevők nagy örömére. Igazi meglepetés volt érkezése, mert a beavatottak kivételével senki nem tudott róla, hogy eljön hozzánk ezen a délutánon. Itt éppen Borókám veszi át megszeppenve a kis csomagját. A csomag nem a szokványos, áruházi, piros nylon zacskó nyomott mintás grafikával. Saját tervezés, szerény, de rendhagyó kivitelben: piros szalvéta, némi belevalóval, amennyit lehetővé tett az eklézsia, raffiával nyakon kötve. Egyedi, szemnek tetszetős, a beltartalom szerény, de annál finomabb. 

Most a betlehemes játékot próbálgatjuk, ahogy össze tudunk jönni. Éppen túl vagyunk a jelmez válogatás izgalmain. Még egy-két próba és elvisszük szerény ajándékunkat az idősek otthonába a jövő hét szerdáján. 

A próba egy ellesett pillanata, a szereplők egy részével...

Képekkel igen szerényen állok, mert a rendezvények lebonyolítását többé-kevésbé magam intézem, így az előkészületek során a fényképezésről mindig megfeledkeztem. Legtöbbször, amikor már helyén van minden eszköz és szinte magától zajlanak az események, akkor jutott eszembe, hogy de jó lett volna elhozni a fényképezőgépet. Ilyenkor a mobilommal egy-két képet kattintok, ettől többre - sajnos - nem futja. Ezt a néhány képet, majd utólag pótolni fogom. 

Visszatérve a bevezető gondolatokra: összességében nem bánom, hogy nem jut idő a kézimunkára. Ha jobban meggondolom kell-e ettől több a kreativitásból, alkotásból, mint megálmodni, hogy mi okoz örömet másoknak, leszervezni ezeket az összejöveteleket, beszerezni, elkészíteni az alapanyagokat, kezdve a gyertyák, masnik kiválasztásától, a tésztagyúráson át, a Mikulás beöltöztetéséig, szöveg és jelmezek kiválasztásáig. Gondoskodni róla, hogy a megfelelő időben minden a helyén legyen, kellő számban és mennyiségben. Osztozni a résztvevők várakozásában, izgalmában...

Ezeket a gyerekekkel, családokkal együtt töltött órákat nem pótolja semmi. A közös élmény varázsa szívet-lelket melengető mindannyiunk számára, s ez nem csak számomra öröm, hanem mindannyian részesülünk belőle. 

Üzenet a múltból

Államalapító királyunk ünnepének kapcsán előkerestem Intelmeit, mely emberségünk alapvető kérdéseit érinti.  Apa fiához intézett jó akaratú, intő szavait, tanító célzatú erkölcsi tanácsait olvasva döbbenettel állapítottam meg, talán soha nem volt nagyobb szükség e tanácsokra, mint napjainkban. Igyekszem gyakran kézbe venni, s magamban elmélyíteni gondolatait.

Forrás: http://www.hajozas.com/balton-augusztus20.html

Megérkezett, de jó!!!!!!!!!

A Gondviselő kegyelméből megszületett családunk legújabb tagja, keresztlányunk: Csenge. A jó Isten bőséges áldása kísérje életét!

A holnapoknak...

... minden kulcsa két kezedben van, Bogim, ballagó nagylányom. :')

Múltbanéző:

 

 

 

 a

Csöppség nővére ballagásán:

Kicsi

 

Szavaló, szomorkodó

 

Szeretettel...

köszöntök minden édesanyát és kívánom, hogy mindannyian legyetek nagyon boldogok és sok örömötök teljék ebbéli hivatásotokban!

 

Kis családunk - mint eddig minden évben - ezen a napon végiglátogatta a család női ágú felmenőit. Nagyik és dédi köszöntése ezen a napon elengedhetetlen mindannyiunk számára. Túl az odaajándékozott virágon és apró örömszerző ajándékokon, ilyenkor minden csemeténket elvisszük, mintegy ajándékként. Hiszen számukra a legnagyobb öröm, ha láthatják utódaik cseperedését, korban és szellemben való növekedését. Efölött érzett örömüket semmi ajándék és virág nem pótolhatja.

 

A köszöntős-ajándékozós napon számomra is jutott, nem is kevés virág, mégpedig édesanyám kertjében, akinek csodás keze munkája nyomán szebbnél szebb virágok bontják szirmaikat. Ilyenkor mindig érzem az élet nagy tanítását, miszerint többet kaptam, mint adtam, vagy mint adni tudnék neki valaha. Anya, köszönöm!

 

S ha már a köszönetnél tartok, akkor mérhetetlen köszönet jár az én drága anyósomnak is, aki anyai szeretetével nem csak a páromat, de engem is kényeztet. Nagy hálával tartozom neki azért, hogy a fia azzá lett, aki, s hogy őrangyalként vigyázza életünket.

 

Szeretettel osztom meg veletek ezeket a képeket, egy kis bocsánatkérés közepette: amúgy sem vagyok egy fotóvirtuóz, de ez alkalommal csak a telefonom volt kéznél, így kérlek titeket ne a képek minőségét, hanem a szándékot értékeljétek, mellyel szerettem volna elétek tárni a sok szépséget, amivel a mai napon megajándékozott a Gondviselés. 

 

Húsvét 2010.

"Legyenek húsvéti szemeink,
amelyek képesek a halálban is
egészen az Életig látni,
a bűnben a megbocsátásig,
a megosztottságban egészen az egységig.
A sötétségben egészen a ragyogásig,
az emberekben egészen az Istenig,
Istenben egészen az emberig,
az énben egészen addig, hogy te.
Ebben áll Húsvét ereje."

Klaus Hemmerle

 forrás: www.bencesdiak.hu

Minden kedves ismerősömnek és ismeretlennek áldott, szép húsvétot kívánok!

Nagypéntek

"...mindenki találkozik egyszer a megfeszített szeretettel..."

Ünnepeltünk...

... a hétvégén.

Boróka csöppségem, 3 éves lesz szerdán. Isten éltessen sokáig, kincsem!

Előrehoztuk a családi köszöntést, mert hétközben mindenki elfoglalt és egy ilyen számunkra fontos évfordulónak meg kell adni a módját.
Elkészítettem az előre beharangozott és hőn áhított Barbie-tortát. Bár nem igazán hódolunk a Barbie-kultusznak, mégis kénytelen voltam felhasználni őkelmét ennek a tortának az elkészültéhez, mivel más babával - sajnos - sehogy sem mutatott volna. Pedig több alannyal próbálkoztam: hagyományos hajas baba, textil baba szolgált modellül, de egyik sem vált be.
Oroszkrém tortát készítettem és fehér-rózsaszín tejszínhabbal diszítettem. Nagggyon finomra sikeredett. Köszönet érte eera-nak! Ajánlom figyelmébe a vállalkozó kedvű sütögetőknek, mert ezt a tortán - szerintem - nem lehet elrontani és valami hihetetlenül finom.

 

  

A következő képeken már némi csalást lehet felfedezni. Úgy láttam, hogy az eddig készült képek nem adják vissza élethűen a torta szoknyarészét, ezért további képeket készítettem róla, de itt már az egész "hátsó fertálya" hiányzott a kisasszonynak. :) Csak a front része maradt meg (akkor, most már annyi sincs belőle:), a további fotózás kedvéért.

  

  

 

Végül meg kellett állapítanom, hogy bár a torta rendkívül ízletes lett, a kisasszon ennek ellenére nem mutatkozott fotogénnek. :) No, sebaj, így még mindig jobb, mintha fordítva lett volna. :)

 A másik torta, amit sütöttem egy liszt nélkül készült csokoládétorta, vaníliás-habos töltelékkel. A sógornőm lisztérzékeny, ezért az ő kedvéért szoktam vadászni gluténmentes receptekre, most erre esett a választás.

  

MMM

Kis ünnepséget tartok ma. A látogatottsági számláló átlépte a 3000-et. Ezért most bulizunk - sajnos csak virtuálisan. Ennek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy ez a blog két évig alvó blog volt. Elindítottam, de még én sem tudtam, hogy mi a célom vele. Nagyjából két hónapja pezsdült fel az élet itt.
Ennek a két év csendességnek nagyon egyszerű és hétköznapi oka volt. Az elmúlt 8 évet folyamatos tanulással töltöttem. Minden karácsonyom vizsgákra és szigorlatokra való készüléssel telt. Közben megszületett Borókánk és gyes mellett még dolgozgattam is óraadóként. Ha akartam volna sem tudtam volna írni, mert ki voltam facsarva rendesen. Kellett egy jó félév, amíg regenerálódtam és kezdett körvonalazódni, hogy hogyan is legyen ezután. Örülök, hogy itt vagytok, hogy meglátogattok, hogy közösen alkotunk és együtt vagyunk. Köszönöm nektek!

(forrás: fényfeltáró napilap)