Szerelmesek napja

Nálunk Bálint napnak hívják a "Valentin napot". Nálunk az idei Bálint napnak van egy külön apropója: Életem párjával úgy döntöttünk, hogy ma megerősítjük a házassági fogadalmunkat. Olyan ez, mintha újra összeházasodnánk. :)

Szeretettel köszöntünk minden bátor és vállalkozó szellemű emberpárt, akik merik vállalni szerelmüket és elköteleződnek egy életre amellett az ember mellett, akit egyszer, valamikor megszerettek.

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió

Tegnap Márióval
lementünk a tóhoz.
Már esteledett, amikor
a vízben megjelentek a csillagok.
Márió azt mondta,
meglátom, éjszaka mindet
kihalássza nekem onnan,
ha mégis maradna néhány
a rossz látási viszonyok miatt,
azokat majd reggel összeszedi.

Ma délelőtt is a tó felé mentünk,
és tényleg nem voltak ott a csillagok,
de Máriónál sem láttam egyet sem.

Akkor meg azt mondta,
hogy otthon őrzi őket
az üvegszekrényben,
de nézzek csak ki majd estére
az ablakomon,
addigra mindet felrakja nekem az égre.

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió, Móra Ferenc Könyvkiadó, 2002

Tavaszváró versikék 2.

A másik régi kedvenc, amit a tanítványaimnak sem mulasztottam el megtanítani és osztatlan sikere volt mindig:

Weöres Sándor: Olvadás

Csipp, csepp,
egy csepp,
öt csepp meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.

Tavaszváró versikék 1.

Kicsi gyerek korom óta kedvencem ez a vers. Érdekes módon így tavasz tájékán mindig felbuggyan belőlem - ha akarom, ha nem, eszembe jut:

Donászy Magda: Hóvirág

- Hóvirágom, virágom,

mi újság a világon?

- Véget ért a hosszú tél,

simogat az enyhe szél,

melegebben süt a nap,

újra szalad a patak.

Hallottam a cinegék

kikeleti énekét,

tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez virágom!

Királyfitól

Öröm Öröm a létezésért magáért, A tavaszi mandulafa virágért. Csak azért, hogy itt vagyok, Azért, mert a nap rám ragyog. Vagy, mert egy éjszaka fagyott, S reggelre jégvirágot alkotott. Alma-fahéj illatért a házban, Vendég jöttéért, kit mára vártam. Gyorsan elolvadó hópelyhekért, A táncban átélt pillanatokért. Kedves szóért, gyengéd ölelésért, Meleg takaróért, nyugodt pihenésért. Baráti üzenetért, hálaadó szóval, Jól végzett munkáért változó sorssal. Öröm csak a létért, ítélkezés nélkül, Hálát adva minden tettért végül. Nem rosszként, és nem is jóként, Hanem áldott tapasztalásként. Minden lélegzetért annak tudatában, Hogy Önmagamnak vagyok birtokában. Ajándék minden vers, lelkemet kitárom, Megélem Önmagam, teremtem világom.

Győrffy-Deák Éva

Még élünk...

Már egy ideje vívódok egy ragacsos mocsárral, ami nem enged. Már-már kijutok belőle, s mikor kilépnék, visszahúz. Most az alábbi versike egy kis enyhet adott, s új lendületet afelé, hogy ne adjam fel, van kiút, csak birkózzam tovább.

"Mert nem hiszem, hogy ne lehetett volna

kitartó, csendes, hű forradalomban

élni: - szeretni, hinni a világot;

tenni valamit, mivel besugárzod;

melegíteni: - telet a gyertya lángja;

szelidítni: - aszályt a szik virága;

rázni a világot: - szellő az erdőt;

kérlelve bíztatni: - karsztot a felhők;

lázadni - úgy, hogy magadat naponta

feláldozod, ha még oly kis dolgokra;

ellenszegülni: másképp nem? - parányi

toporzékoló ügy nyergébe szállni;

osztani magad: - hogy így sokasodjál;

kicsikhez hajolni - hogy magasodjál;

hallgatni őket, hogy tudd a világot,

róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.

Széjjel szóródni - eső a homokra -

sivatagnyi reménytelen dologra,

s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:

- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!"

(Váci Mihály: Eső a homokra, részlet)

Szenteste

A fényességes angyal is


Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

(Pilinszky János)