Holnap
megint suli, és ennek kapcsán gondolkodóba estem a délutáni énekpróbáról
hazafelé tartván: mit is vigyenek a nagyok magukkal. Nagyfiunk hétfőn
estig koptatja az egyetem padjait. Kiadós mennyiség az, amivel ennyi
idősen megtölti a hasát egész nap. Nagylány folyton koplal (értsd:
vigyáz a vonalaira), így ellenállhatatlan étket szükséges csomagolni
ahhoz, hogy garantáltan elfogyassza. Na, ja... bárki joggal mondhatja,
hogy ezt elrontottam évekkel ezelőtt, és igaz is. Majd a kicsivel nem
ezt, hanem mást fogok/-unk elrontani. Ő már szinte mindent megeszik. Szóval
leveles tésztára esett a választásom, mert azt hipp-hopp begyúrom és
amíg hűsöl a hűtőben, addig elkészül a töltelék is. Persze a leveles tésztának egy
éjszakát kellene a hűtőben töltenie, de szükség törvényt bont alapon
most csak egy fél órácskát kapott. Jut eszembe: nyáron is elkövettem ezt
a "szentségtörést", amikor a kézimunkás barátnőim jöttek látogatóba.
Nem panaszolták, hogy bármi gond lett volna a leveles tésztámmal. Nem
volt rá idő, mert pillanatok alatt eltüntették a bizonyítékot. Ma estefelé csokis kosárkákat álmodtam holnapra tízóraiként. A tészta receptje innen való.
A töltelék az alábbi: 100 g étcsokoládét gőz fölött felolvasztottam és hozzáadtam kb. 1 dl tejszínt, jól elkevertem, míg selymesen fénylő lett a csoki, majd lehűtöttem.
A tésztából kosárkákat formáltam, s megtöltöttem a kihűlt, sűrű csokoládéval.
A tészta másik felét sós töltelékkel töltöttem meg (fűszeres paradicsomszósz és reszelt füstölt sajt), így és innen.
A tetejét még szeletelés előtt megkentem felvert tojással és lenmaggal
szórtam meg. Nincs kétségem abban, hogy sikere lesz mindkettőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése