Meggyes zuzmó

...az "igazi".
Sütöttem már valamikor egy sütit ezen a néven, itt található. Egy időben megugrott a nézettsége, de nem tudtam, miért. Nem rég kiderült. Ugyanis jött egy hozzászólás a sütihez, hogy ...én ezen a néven másik sütit ismerek, de biztosan ez is nagyon finom. Jaj dehogyis, nem, nem így szólt a hozzászólás. Névtelenül érkezett, így nem tudom, kinek tiportam bele a lelkivilágába eme hamisítvánnyal. Linket is kaptam, amit nem tudtam megnyitni, de beírva a keresőbe s mindjárt meg is találtam az "igazi" meggyes zuzmót. Az Ízőrzők bári forgatásán készült a sütemény. Gondolom, akkoriban többen rákerestek interneten a receptre. Mivel nagyon finomnak ígérkezett, s mert vállalkozó kedvemben voltam, s mert volt itthon minden hozzávaló, még azon hétvégére megsütöttem. Vendégeink is voltak rá, ők is elégedettek voltak vele. Tényleg nagyon finom sütemény.
Remélem, ezúttal nem éri szó a ház elejét, ugyanis merészeltem egynéhány változtatást eszközölni a sütin. Először is rengetegnek találtam a belekavart cukrot. Másodszor felhasználtam bele a maradék tojásfehérjéket. Végezetül lehagytam a csokit a tetejéről. Na ez tényleg bűn, de a család szerint anélkül is tökéletes volt.
Az eredeti a fenti linken található, az enyém így készült:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 2 tojás
• 20 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 40 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 3 dl tej

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 12 dkg cukor
• 1 evőkanál gríz
• 4 tojásfehérje (vagy 2 egész tojás)

Továbbá:

• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 2 maréknyi dió
• 2 evőkanál fahéjas cukor

Így készült:

A meggyet leszűrtem.

A diót durvára vágtam, lábasban kicsit megpergeltem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, grízzel, enyhén felvert tojásfehérjékkel.

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral. Hozzáadtam az olajat, lisztet, sütőport, kakaót, s miközben fokozatosan adagoltam a tejet, simára kevertem a masszát.

Kikent tepsibe simítottam. Rászórtam fele meggyet, majd rákanalaztam a túrót. Rászórtam a többi meggyet, diót, végül beszórtam a fahéjas cukorral.

180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sütöttem.

Miután ennyi finomság belekerült, sejthetni, hogy igazán finom! Tényleg az. Ha eredeti, ha nem. 

Erről jut eszembe, hogy nekem a lepényről Ágnes mama serpenyőben, olajban sült töltött kelt tésztája jut eszembe. Nekünk az a lepény. Más vidékeken tepsiben sült töltött tésztaféleség. Akkor most melyik az igazi? Nem vitatkoznék ezen, hanem tiszteletben tartom a különböző vidékek hagyományait, szokásait.

Vadszilvalekvár

Rengeteg vadszilvafa nő mifelénk. Az út mentén is tele van velük, csak úgy roskadoznak a fák a sok terméstől. De mi nem ott szedtük, hanem a Börzsönyre felfutó szántóföldeket elválasztó bozótos sávok fáiról. Lehet, valamikor régen gyümölcsösök voltak a területen, mert a vadszilvák mellett diófák is nőnek szép számmal itt.
Néhány éve tettem egy próbát, milyen lenne a lekvár ebből az apró szilvaféléből. Nem olyan, mint az igazi szilvalekvár, de teljesen ehető lett. Egy délután a gyerekekkel nekivágtunk amolyan próba-szerencse módon, inkább megnézni, érik-e már, merre találunk többet, finomabbat. Aztán egy csomóval tértünk haza. Mélyvörös, szinte fekete is volt közöttük, meg piros és sárga is.

Hozzávalók:

• vadszilva
• cukor
• szegfűszeg

Így készült:

A szilvákat megmostam, kissé összetörtem, s nagy lábasban főni tettem. Kimagozni esélytelen, apró is, meg nem szívesen válik el a gyümölcshús a magtól.

Mikor alaposan megpuhult s szétfőtt a gyümölcs, tésztaszűrőn átpasszíroztam- fakanállal. Nem volt ez sem egyszerű feladat, nem is lehetett jól a sok mag miatt, de aztán csak meglett. A szilvát nem mértem meg, de az átpasszírozott igencsak folyós gyümölcslé 6 l volt. 

Főzni kezdtem egy evőkanálnyi egész szegfűszeggel, közben sűrűn kavargattam. Nem akartam sok cukrot tenni hozz, de annyira savanyú volt, hogy végül több részletben 3 kg belekerült, s így sem édes, kicsit fanyar lekvár lett a végeredmény.

Több, mint két órai főzést követően megelégeltem s üvegbe pakoltam őket. Lezártam s néhány percre fejtetőre állítottam.

Mélyvörös, savanykás, s a vártnál kissé hígabb lett a lekvár. Főzhettem volna még, de elfogyott a türelmem... Sütiben már teszteltem, jól viselkedett! :-) 

Vaníliás linzerkarika

Legnagyobbik unokaöcsém kedvence a linzer, s -többek között- ezért is szerepelt a húsvéti felhozatalban. Persze mindenki szívesen nyúl érte, bármikor. Minálunk felveszi a versenyt bármelyik krémes-habos sütikölteménnyel. Hiába, nem szabad hűtlennek lenni a régi jól bevált receptekhez. Ezek tuti visszatérők, de az újabbakat legtöbbször csak egyszer sütöm meg. Ritka a visszatérő közöttük.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• 2 tojássárgája
• lekvár összerakni
• vaníliás cukor beszórni

Így készült:

A lisztet előbb elmorzsoltam a zsírral és margarinnal, majd hozzáadtam a többi belevalót, és összegyúrtam. 

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam a tésztát, a nagy pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Felének a közepét is kiszúrtam, ezúttal kis virágformával.

Tepsibe rakosgattam- sütőpapírral béleltbe-, s 180 fokon világosra sütöttem. Hamar sülnek, figyelni kell, épp csak míg kezd a széle pirulni, addig hagyjuk benn.

Mikor kihűlt, egy teli és egy lyukas korongot tetszés szerinti lekvárral összerakunk.

Általában kétféle lekvárral szoktam összerakni, hogy legyen ilyen is, olyan is. Talán sárgabarackkal a legfinomabb, de meggy, málna, szilva mind mehet bele. Illetve amit szeretünk, vagy ami van.

Sajttal-sonkával töltött rántott csirkemell

Ha megkérdezem a családot, mi a kedvenc ételük, szerintem kapásból a rántott húst fogják mondani. Ha a kedvükbe akarok járni, azzal mindig sikerül. Anyósom viszonylag gyakran süt, s mindig mi is kapunk belőle. De a gyerekek már az illatára ledugják az orrukat, s mennek udvarolni Mamának. Nálunk sem készül azért ritkán, s szinte mindig csirkemellből. Hol csak simán, hol szezámmagos panírban, hol sütőben- hogy kevésbé legyen egészségtelen-, hol krumplis bundában- ezúttal töltve. Sonkaszeletekkel és sajttal.

Hozzávalók:

• 2 csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• sonkaszeletek
• sajtdarabok (trappista vagy tetszés szerinti)
• 3 tojás
• liszt, zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Így készült:

A csirkemelleket kifiléztem, lapjában szeletekre vágtam. Mérettől függően 1 fél csirkemellet 2-3 szeletre. Kicsit kipotyoltam- klopfoltam- őket, majd beszórtam mindkét felüket só-bors-paprika keverékével. Mindegyikre tettem 1-1 sonkaszeletet és sajtdarabot. Kettéhajtottam, lisztbe, csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába mártottam őket.

Bő olajban, kis lángon mindkét felüket világosra sütöttem.

A kisebb húsdarabokat, amiket nem lehetett tölteni, csak simán bepaníroztam és úgy sültek meg. Az is elfogyott! 😊

Petrezselymes párolt krumpli volt hozzá a köret, meg olajbogyó, de tetszés szerint bármivel tálalható. S azt mondanom sem kell, hogy nagy csend volt ebéd közben, ami azt jelenti, hogy mindenki elégedett volt az elé tálalt étellel! :-)
A petrezselymes krumpli így készült nálunk: a megpucolt, megmosott, hasábokra vágott krumplit teflon serpenyőben, aminek jól záró fedője van, kevés olajon kis lángon párolódni teszek. Sót szórok rá. Időnként átkeverem, hogy ne égjen meg az alja. Mikor már puha a krumpli, friss, aprított petrezselyemzöldet szórok rá, összekeverem, s kész is. Legjobb újkrumpliból, de szoktam készíteni "öreg" krumpliból is, akkor pici vizet öntök alá.

Epres-fehér csokis süti

Magam is meglepődtem, ahogy veszem sorra időben vissza a recepteket, hogy milyen gyakran sütöttem keverteket. Régebb elvétve fordult elő- az utóbbi időben egyre inkább erre késztet az időszűke. Gyorsan valamit, illetve minél hamarabb túlesni rajta. Csak úgy, recept nélkül összehozott süti. A kertben termő kevéske eperből s az otthon fellelhető alapanyagokból.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 22 dkg cukor
• 3 dl tejföl
• 1 dl olaj
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 1 evőkanál kakaó+2 evőkanál tej
• 10 dkg fehér csoki
• eper (20-25 dkg)

Így készült:

Az epret megmostam, kisebb darabokra vágtam.

A fehér csokit felaprítottam.

A tojásokat a cukorral elkevertem, majd a tejföllel is simára kevertem. Belekerült a liszt, sütőpor, vanília, citromhéj és lé, valamint az olaj.

Simára kevertem.

A massza 3/4-ét kikent tepsibe simítottam. A többi tésztába belekevertem a kakaót és tejet, s a világos tésztára csorgattam. Villával kicsit meg is kevertem.

Rászórtam a gyümölcsöt és csokidarabokat.

180 fokos sütőbe tettem, s tűpróbáig, illetve a teteje megpirulásáig sütöttem.

Persze más gyümölccsel is elkészíthető, tetszés- illetve szezonfüggő.
Épp most néztem végig a tíz, utóbbi héten leggyakrabban nézett receptet. Négy közülük ilyen-olyan kevert süti. Tehát nem csak én részesítem őket előnyben! 😊

Kókuszkrémes piskóta

Rég sütöttem krémes sütit, hát itt volt az ideje. Kókuszos is hosszú ideje volt, így két legyet ütöttem egy csapásra. Viszonylag egyszerű, már a krémes sütik sorában. Kakaós piskótán grízes-kókuszos krém:

Hozzávalók:

• 6 tojásos kakaós piskóta
• 6 dl tej
• 6 evőkanál gríz
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 10 dkg kókuszrezselék
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj 
• +1 evőkanál kakaó a tetejére

Így készült:

A piskótát a szokásos módon elkészítettem. (A piskótáról itt írtam.)

A grízt kimértem- nem túl púpos evőkanállal-, a vaníliás cukorral és a tej hozzáadásával kis lángon, állandóan kavarva felfőztem. Még azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket.

Hagytam hűlni, közeben sűrűn megkavartam. Míg hűlt, a vajat elkevertem a cukorral. Kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt kókuszos grízt. 

A kész krémet a piskótára simítottam. 

Tetejét kakaóval szitáltam be.

Akár azonnal is szeletelhető.

Finom, puha, nem túl édes sütemény lett belőle. A kakaós grízkrém pedig különösen finom!

Rakott spagetti padlizsánnal

Egy újabb recepttel bővült a gyerekek által is kedvelt padlizsános ételek száma. Nem szeretik krémnek meg rántva- szerintem már csak azért sem-, de hasonló ételekben igen. Meg aztán ha hús is van benne, főleg a pasik részéről, csakis jó lehet. 😉
Hasonlóan szoktam rakott spagettit készíteni, most ráadásnak a rétegek közé elősütött padlizsánkarikák is kerültek.

Hozzávalók:

• 2 padlizsán
• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• 60 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só, bors, paprika
• 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
• oregánó, bazsalikom, kakukkfű
• 50 dkg spagetti
• 30 dkg sajt 

Így készült:

A padlizsánokat megmostam, héjastul kisujjnyi vastag szeletekre vágtam. Száraz serpenyőben kis lángon mindkét felén puhára sütöttem.

A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borsoztam. A házi ételízesítő is belekerült. Morzsásra pároltam. Fűszereztem paprikával, zöldfűszerekkel- mindegyikből 1-1 kanálhegynyit tettem-, majd a paradicsommal összefőztem.

A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem.

A sajtot lereszeltem.

Tepsibe rétegeztem a hozzávalókat: spagetti, hús, padlizsánkarikák, s újra spagetti, hús, padlizsán.

A tetejére szórtam a reszelt sajtot és 190 fokos sütőbe tettem. Addig maradt, míg a sajt a tetején megpirult.

Melegen csúsztak szét a rétegek, nem lehetett ilyen szeletet mesterkedni belőle, ez csak kihűlés után sikerült. Akkor is csak így. S bár nem túl szép étel, de igen finom. Nekünk legalábbis ízlett. 

Érdemes szeretni a padlizsánt, sok vitamint, nyomelemet, antioxidánst tartalmaz. A fogyókúrás étrendbe is beilleszthető. A fenti recept is, spagetti nélkül! 😉

Diós rácsos

Ha a Férjemen múlik, a hűtőben lapuló dió biztos diós tésztaként végzi -hogy azon mit lehet szeretni!-, de nem rajta múlott! 😃 Bennem mindjárt beindította a receptkeresési ösztönt. Egy rácsosnál állapodtam meg. ( Receptet ezen az oldalon találtam, csak picit változtattam rajta.)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 15 dkg zsír
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 citrom lereszelt héja
• 1-2 evőkanál joghurt vagy tejföl

A töltelékhez:

• lekvár
• 20 dkg darált dió
• 16 dkg cukor+1 evőkanállal
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 tojás

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a citromhéjat, tojást, meg egy kevés joghurtot. Összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, még kevés joghurt/tejföl kerülhet bele.

Míg elkészült a töltelék, a tésztát pihenni hagytam.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. A fehérjét habbá vertem 1 evőkanál cukorral. A kettőt egybeborítottam és elvegyítettem a dióval.

A tésztát két részre osztottam: nagyjából 2/3 és 1/3 részre,

A nagyobb tésztát tepsi méretűre nyújtottam. Egy kikent tepsit kibéleltem vele. Lekentem lekvárral- sárgabarackkal-, majd elegyengettem rajta a diós tölteléket.

A maradék tésztát kinyújtottam, csíkokra vágtam és berácsoztam vele a süti tetejét.

180 fokos sütőben addig sült, míg a tetején a rácsok szépen megpirultak.

Nekem nagyon ízlett, szeretem a diós-lekváros régimódi sütiket. Meg úgy általában a régi recepteket leporolni és élvezni gyerekkorunk ízeit. Jó lenne már Anyukám receptes füzetét végigsütni!

Hagymás-szalonnás pogácsa

Az utóbbi két hónapban háromszor is megsütöttem ezt a pogácsát. Fotó viszont csak ilyen hevenyészett készült róla mindjárt kisülés után. De nem hiába sült ilyen sűrűn. Finom,  nálunk legalábbis nagy keletje van. Útravalónak is tökéletes, de bableves mellé sem utolsó. Legközelebb megpróbálok róla bizalomgerjesztőbb fotót készíteni róla, most csak ilyennek szolgálhatok:

Hozzávalók:

• 2 közepes fej hagyma
• 2 evőkanál zsír
• fél teáskanál só
• 15-20 dkg szalonna
• 1 kg liszt
• 1 púpozott teáskanál só (+ 1 nagyobb csipet, a szalonna sósságától függően)
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• lekenni 1 tojás, beszórni köménymag

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, a 2 evőkanál zsírral és fél teáskanál sóval puhára pároltam.

A szalonnát apróra vágtam, kisütöttem.

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a többi sóval, hozzáadtam a közben kicsit hűlt hagymát zsírostól és szalonnát. Annyira hűljön, hogy ne süsse a kezünket. Összemorzsoltam a liszttel, ezután került bele a 2 tojás és élesztős tej. Összegyúrtam. Első sütésnél kicsit lágy lett a tészta, ezért még gyúrtam bele kicsit lisztet. Ha meg épp kemény lenne, kicsi tejjel lazíthatjuk a tésztát.

Megdagasztottam, majd 1 órányit letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, hajtogattam, s újabb rövid pihenő után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. 

Éles kézzel megcsíkoztam, de ez el is maradhat. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket. 

Két nagy tepsi pogácsa lett ennyi tésztából.

 Kerülhet rá másmilyen mag is, ízlés szerint, de szerintem erre a pogira a köménymag illik a leginkább. Aztán sok múlik a szalonna fajtáján is, ha zsíros, a tésztánk is zsírosabb lesz, ha pedig húsos, kevés olajat is adhatunk hozzá sütéskor, mert a zsiradék kell a tészta állagához. Így kívül roppanós lesz, belül jó puha. Még másnap is. 

Húsgolyók padlizsánkarikán, spagettifészekben

... paradicsomszósszal locsolva, sajttakaró alatt. :-)
Egy török receptvideóban láttam ezt az ételt. Vagyis hasonlót. Mert ugyan semmit nem értettem belőle, de az elkészítés folyamata sokat elárult s megjegyeztem magamnak. Alkalomadtán el is készítettem. Kicsit időigényes ugyan, de néha miért is ne? Úgy gondoltam, minden alkotóelemét szeretjük, együtt sem lehet olyan rossz! Nem is volt.

Hozzávalók:

• 2 ducibb padlizsán

A húsgolyóhoz:

• 60 dkg darált hús
• só, bors
• 1 fej hagyma
• 2-3 szelet kenyér
• 3 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• 2 tojás
• olaj a sütéshez

A paradicsomszószhoz:

• 1,5 dl sűrített paradicsom
• só
• bors
• oregánó, bazsalikom

Továbbá:

• 20-25 dkg spagettitészta
• annyi vékony sajtszelet (trappista), amennyi húsgombócos fészkünk lesz
• kevés olívaolaj

Így készült:

A darált húsból a hozzávalókkal összegyúrva (a kenyérszeleteket vízbe áztatva, majd kicsavarva adtam hozzá, a hagymát apróra vágva, a fokhagymát összezúzva) gombócokat formáztam, kisebb tojásnyi méretűeket. Kevés olajban mindkét felét pirulásig sütöttem. 

Közben az ujjnyi szeletekre vágott (alaposan megmosott) padlizsánt száraz teflonserpenyőben kis lángon megsütöttem. Nem kell megpirulnia, csak addig süljön -mindkét fele- míg könnyedén belefut a villa.

A paradicsomszószhoz a hozzávalókat összekevertem. Sót épp egy nagyobb csipetnyit tettem hozzá, hogy ne legyen teljesen sótlan.

A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem. Én kifőztem az egész csomaggal, de több, mint fele megmaradt.

Egy olívaolajjal vékonyan kikent tepsi aljára raktam a padlizsánkarikákat. Mindegyikre igazítottam egy, villa segítségével feltekert spagettifészket, ennek közepébe belenyomtam 1-1 húsgombócot. Kiskanálnyi paradicsomot tettem rá, a tetejére 1-1 sajtszeletet.

Sütőbe tettem, s addig hagytam bent, míg a sajt alaposan ráolvadt, illetve enyhén pirulni kezdett.

Nekünk ízlett, mindenki elégedett volt a vacsival. Laktató is, nekem bőven elég volt egy fészek belőle. Túl gyakran biztos nem fog készülni, már a macerássága miatt. 

A padlizsánt nem szoktam meghámozni, mikor hasonlóan készül (krémbe azért nem kerül bele a héja), egész puha lesz a lila külseje is, simán megehető. 

Levendulás keksz

Hol is kezdjem. Vagy folytassam? Hihetetlen, milyen sok idő eltelt, mióta utoljára írtam a blogra. Több, mint 3 hónap. Ilyen hosszú szünetet még nem tartottam a blogírásban. Most végre mondhatom, hogy hurrá, szünet, kicsit lazíthatok. Túl a tanévzáráson, továbbképzésen (egy részén), beadandó írásán. Ma végre olyan napom volt, hogy nem kellett beosztani az időm, hogy mindenre jusson, s görcsölni sem, hogy elég lesz-e a nap 24 órája. Olyan jó végre egy kis nyugi... A gyerekek ugyan folyton szervezkednek, de most már rájuk hagyom: menni akarnak, oldják meg.
Sütés-főzés? Bizony voltak olyan napok, hogy nem volt főtt kaja. Meg a Férjemre bíztam a vacsora készítését, ha enni akarnak. (Vette a telefont, s rendelt. Megoldotta.) De azért többnyire főztem, sőt még befőztem is, néha sütöttem is, esetleg recepteket firkantottam, de vagy recept nincs, vagy fotó. Visszamenőleg bogarászhatok. Azért készült néhány megörökítésre érdemes harapnivaló a konyhámban ez idő alatt. Meg terveim is vannak, de hát azt már megszoktam, hogy ember tervez, Isten végez.
Nem is tudom, minek csinálom még ezt is. Talán mert úgy hozzám nőtt az évek alatt. Meg aztán ha recept kell a Gyerekeknek, csak mondom, hogy ott van a blogon. :-)
Levenduláztam is idén. Készítettem újra szörpöt belőle, s kísérleteztem is vele, lekvárt főztem belőle. Majd azt is elárulom, hogyan! :-)
Keksznek is muszáj volt készülni belőle, de most másképp, mint ahogy a még mindig kedvencet szoktam. Nem mindenki szereti a levendula ízét, nálunk viszont nagyon menő. Teáját is szeretjük. S amellett, hogy finom, nyugtató hatású is. Állítólag. De elég azt hinni, hogy hatásos legyen! :-)
Szóval kekszet ízesítettem vele, egy olyan alkalommal, mikor Gergőt is fel kellett pakolnom a következő két hétre. Mindig sütök neki valami hosszasan elálló süteményt is, most épp ez volt:

Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 10 dkg zsír
• 22 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 5-6 szál levendula
• 1 citrom héja, leve
• 2 tojás

Így készült:

A vajat, zsírt elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a sütőport, porcukrot, elvegyítettem. Majd a többi hozzávaló- lemorzsolt levendulavirágok, vaníliás cukor, citrom lereszelt héja, kicsavart leve, tojások -is belekerültek, s összegyúrtam. Nem túl kemény, de összeálló, formázható masszát kaptam.

A tésztából kis, diónyi golyókat formáztam. sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagytam közöttük helyet, mert sülés közben kicsit elterülnek. 

180 fokos sütőbe tettem, hagytam világosra sülni őket.

Finom, omlós, roppanós kekszek lettek. Aki meg nem szereti a levendulát, hagyja ki belőle. :-) 

Olajbogyós lapos kenyér

Ritkán sütök kenyeret, a kenyérsütő gép is egyre ritkábban van munkára fogva. Egyik nap aztán hazafele tartva azért se mentem be a boltba. Hogy rám várjon a mindennapi tízórai csomagolására való előteremtése. Úgy terveztem, majd befogom a helyettem dolgozó masinák valamelyikét dagasztani, de aztán mégis az emberi munkaerő lett a befutó. A megdagasztott tésztát azon nyomban a gáztepsibe borítottam, ott hagytam megkelni, s így, elterülve sült, s lett belőle lapos kenyér. Akkora sikere volt, hogy két nap múlva ismétlésre került, kicsit tökéletesítve is, azaz nem spóroltam meg a kelesztési időt, s így már nem is lett annyira lapos a kenyér! :-)

Hozzávalók:

• 65 dkg liszt (ebből 25 dkg rozsliszt)
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej + víz
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 evőkanál olívaolaj
• a tetejére: szárított zöldfűszerek (kakukkfű, bazsalikom, oregánó), nagy csipet só, kevés bors, 4-5 evőkanál olívaolaj, olajbogyó

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A kétféle lisztet és sót összevegyítettem, majd hozzáadtam a felfutott élesztős tejet és annyi langyos vízzel összegyúrtam, hogy lágyabb, de ne elterülős kenyértésztát kapjak. Az olaj hozzáadásával megdagasztottam a tésztát.

A nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem, a tésztát beleborítottam. Igyekeztem egyenlő vastagságúra elegyengetni. 

Hagytam megkelni.

Az olívaolajat a zöldfűszerekkel, sóval, borssal elkevertem, s lekentem vele a megkelt tésztát. A tetejét kiraktam olajbogyóval, bele is nyomkodtam őket a tésztába.

180 fokos sütőbe tettem, s készre sütöttem.

Felszeletelve, kettévágva vajjal kentem, sajtot szeleteltem bele s nagyon finom tízórai lett belőle. Leányzó utólag reklamált, hogy Ő az olajbogyót nem szereti, kiszedegette belőle, de a többit megette! :-) A bogyó persze el is maradhat róla, a zöldfűszerek anélkül is jó ízt adnak neki. 

Marlenka

Már többször nézegettem a marlenka recepteket, de olyan különleges, nekem biztos nem sikerülő finomságnak tartottam. Ami még visszatartó erő volt, az a sűrített tej több órán át főzése minden általam böngészett receptben. A hosszú hétvégén aztán ráértem elmélkedni, s eszembe jutott, mi lenne, ha a tejkaramella készítése során alkalmazott módon csinálnék krémbe való karamellszószt. Ez este volt, másnap pedig teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a receptbe. Tudtam, hogy ez lesz a befutó, mentettem a receptet, s másnap hozzáláttam. Kicsit elfigyelmetlenkedtem, kicsit változtattam rajta, kicsit kínlódtam a lapokkal- na jó, több, mint kicsit-, de reggel első dolgom volt tesztelni a végeredményt. S olyan finom lett! Valamikor régen ettem bolti marlenkát, de meggyőztem a családot, hogy ez annál is finomabb. Mert szerintem az! :-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 3 tojás
• 1 evőkanál ecet

A karamellhez:

• 30 dkg cukor
• 0,8 dl víz
• 5 dkg vaj
• 2 dl tejszín

A krémhez:

• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj

Így készült:

A karamell készült el előbb: a cukrot a vízzel kis lángon főni tettem. Nem kéne kavargatni az eredeti recept szerint, de én nem bírtam megállni: néhányszor belekavartam. Mikor elég barnának találtam, belelöktem a vajat, mikor felolvadt, hozzáöntöttem a tejszínt is, s addig főztem, míg a cukor teljesen felolvadt. Sőt, kicsit tovább is, mert csak 1,5 dl tejszín kellett volna bele, de 2 dl volt a dobozban, mind beletettem.

Mikor kész lett, a kamrába tettem hűlni.

Következtek a lapok: tálba tettem a lisztet, cukrot, mézet, csipet sót, szódabikarbónát, az ecetet ráöntve, s összemorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a két tojást, s össze akartam gyúrni. Igen ám, de nem akart összeállni. Ekkor kaptam észbe, hogy láng fölött össze kellett volna melegíteni a mézet, cukrot, margarint. Ezen már nem tudtam segíteni, viszont még egy tojás hozzáadásával összeállt a tészta. 

Pihentettem, mert közben sült a pogácsa, s mikor ez kész volt, láttam hozzá a nyújtáshoz. 6 részre osztottam a tésztát s mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (kb. 24×30 cm). Ma mondta Férjuram, hogy motyogtam közben eleget. Hogyne, annyira ragadt, hogy vastagon kellett lisztezni a deszkát. Így is a hatból hármat újra össze kellett gyúrni, s megint nyújtani. De az összegyúrás után sokkal jobban viselkedett a tészta. 

180 fokos sütőben sütöttem a lapokat addig, míg világosbarnák lettek. Hamar sül, figyelni kell rá.

Közben a pudingporból, lisztből, tejből sűrű pudingot főztem.

Időnként átkeverve hagytam kihűlni.

A vajat szétnyomkodtam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a közben kihűlt és szépen besűrűsödött karamell nagy részét.

A lapokat egymásra raktam, körbe levágtam a széleket, hogy egyformák legyenek.

Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A levágott széleket összemorzsoltam s beszórtam a süti tetejét. 

Másnapig a kamrába hagytam "összeérni". A maradék karamellt kissé felmelegítettem, épp, hogy folyóssá váljon, s becsorgattam a süti tetejét.

Szépen megpuhult a süti, könnyen lehetett szeletelni.

Nem  a leggyorsabban elkészülő süti, nagyjából mind bármelyik másik lapokból és krémből álló süti. Csak a leírás hosszú, hogy okuljatok a hibáimból! :-) Eredeti recept a fenti linken, oly módon készítve talán a tészta sem lesz olyan pimasz. Bár a mézes tészta nekem mindig feladja a leckét, de még sosem fogott ki rajtam.

De megérte az összes ráfordított időt. Nagyon finom. Rég ettem annyit sütiből, mint a marlenkából! :-)

Áginak pedig köszönet a sűrített tej mentes receptért! :-)