Blogturné - M. Robinson: El Diablo

Miért: Érdekesnek tűnt a fülszövege. 

Tartalom: Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Eddig sosem volt ellenemre, hogy olyan könyvet vegyek a kezembe, ami valamilyen szempontból megosztja az embereket. Egyesek imádják, mások utálják, míg akadnak, akik dicsőítik, vagy éppen szidják az adott alkotást. Nem sokat tudtam az El Diablo-ról, de azt már más könyves oldalakon is láttam, hogy elég szélsőséges véleményeket vált ki az emberekből. Most, hogy elolvastam, azt kell mondjam, hogy engem ez a könyv nagyon felhúzott. Épp az előző kritikában volt szó egy olyan műről, amiben láttam én magam is a felháborító faktort, de olyan tálalásban, hogy másként tudtam értelmezni, mint egy felületes olvasó. Na, ez nem ilyen volt. De, mielőtt belemennék, hogy engem miért nem tudott megfogni ez a könyv, le kell szögeznem valamit: az írónő stílusa, s így, a magyar fordítás, mint olyan, egyszerűen parádés. Nem kell fennkölt szépirodalomra gondolni, de azért át tud adni érzéseket, hangulatokat, és olykor meglepő részletességgel mesél el olyan eseményeket, amiknek én magam például nem biztos, hogy jelentőséget tulajdonítanék. Szóval, emiatt esetleg megéri végigolvasni a könyvet, de nem tudnám bárkinek ajánlani, az is biztos. 

Ami engem a leginkább felhúzott, az maga a főhősünk, El Diablo, vagy hagyományos nevén, Alejandro. Ezt az embert annyi bottal verte az Isten, hogy egy ponton már azt vettem észre magamon, hogy egyszerűen nem tudom sajnálni. Mindennek dacára úgy éreztem, hogy ő maga választotta a sorsát, innentől kezdve, és ez most lehet, hogy gonosz lesz, de azt kapta, amit megérdemelt. Hiszen végső soron magának köszönheti, hogy felvállalja a maffiózó szerepet és beáll az apja "seregébe", teszi, amit parancsolnak, majd még ő törik össze, amikor a nő, akit szeret, inkább elhagyja, minthogy azt kelljen néznie, hogy gyakorlatilag tönkreteszi magát a családjáért. Szóval, Alejandro az én szememben a meg nem érthető hős. Értem a hátterét, de ettől még nem tudom elfogadni a jelenét. 

Mielőtt erre rátérnék: belegondolva, nálam azért verte ki a biztosítékot ez a történet, mert úgy éreztem, hogy az írás arra megy rá, hogy minél kegyetlenebbnek, minél rosszabbnak mutassa be Alejandrot, és bár ezt váltják finomabb jelenetek, összességében úgy éreztem, azt akarja lenyomni a torkomon, hogy "Ugye, milyen gonosz? Ugye, milyen kegyetlen? Na, de azért majd boldoggá tesszük! Vagy legalábbis megpróbáljuk.". De azért egy antihősből nehéz szerethető szereplőt kreálni, na. Nem lehetetlen, de számomra ez itt és most nem így jött át. 

Mert van az úgy, hogy a legromlottabb lelket a legtisztább lélek sem képes megváltoztatni, gondoljatok például Calebre és Oliviara a Sötét párosból, ahol lehet, hogy egymásba szerettek, ám a főhős nem tudta levetkőzni azokat a perverzióit, amiket lényegében beleoltottak. És szerintem itt is kicsit erre megy ki a játék. Lehet Lexi bármennyire tiszta, Alejandrot ő nem képes megjavítani, ám az Ördög tökéletesen alkalmas rá, hogy őt bemocskolja, és hát, nézzünk szembe a ténnyel, meg is teszi, ha úgy hozza kedve. 

Lehet, hogy a könyv tele van káromkodásokkal (ez szerintem ne riasszon el senkit, akit érdekel a téma), de ettől még készüljetek fel lelkileg arra, hogy ez a könyv messze több kegyetlenséggel van tele, mint elsőre várnátok. 

Kedvenc karakter(ek): Lexi

Gyűlölt karakter(ek): Alejandro

Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Kamper Gergely

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2019

Oldalszám: 552

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

04.13 Kelly és Lupi olvas

04.15 Sorok között

04.17 Betonka szerint a világ…

04.19 CBooks

04.21 Dreamworld extra

Nyereményjáték:

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog

Miért: Felkeltette az érdeklődésemet.

Tartalom: Wavy ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el.Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje  pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Muszáj leszögeznem, hogy ez a könyv távolról sem egyszerű olvasmány. Engem kicsit emlékeztetett a Sötét Duett trilógiára, aminek, bár teljesen más az alapvetése, éreztem némi párhuzamot ezzel a történettel. Mindkét könyv sérült emberekről szól, akik felett, bár kéne, nem igazán tud a végén pálcát törni az ember (lesz majd erre nemsokára egy ellenpélda is, az El Diablo személyében, de ebbe most ne menjünk bele), és éppen ez a faktor teszi, legalábbis számomra nehéz olvasmánnyá. 

Hiába tudom minden idegszálammal, hogy baromira nem helyes, ami Kellen és Wavy között végbemegy, nem csak erkölcsi, hanem lelki értelemben egyaránt, de akármennyit bőgtem is a könyv felett,a végén nem tudtam azt mondani, hogy úgy istenigazából zavarna ez a felállás. 

Az elején, noha egyszer átfutottam a fülszöveget, nem igazán tudtam, mire számítsak Bryn Greenwood regénye kapcsán. Kissé meglepett, hogy a történet (akárcsak nemrég a Bohém rapszódia életrajzi monográfia) igencsak messziről indítja a mesélést, egészen konkrétan Wavy gyerekkorától, de az igazi döbbenetet az jelentette számomra, hogy sokáig nem is az ő szemszögén keresztül követjük az eseményeket. Nekem tetszett ez a lépés, bár bevallom, eleinte kicsit furcsának tartottam, mert én Wavy szempontjára lettem volna igazán kíváncsi, már az elejétől fogva, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a kislány, nagy valószínűséggel azt sem tudta igazán felfogni, hogy mi történik körülötte, miért adogatják egymás között a családtagjai, mint mások a megunt tárgyakat. 

Számomra olykor már az is megrázó volt, amikor a nagymama (aki egyébként egy kimondottan erős, jó karakter lett), vagy épp másvalaki visszautal arra, hogy mi történt a lánnyal korábban. Őszinte leszek, szerintem már az is egy kisebb csodával ér fel, hogy a hősnőnk nem lett agyilag teljesen zokni/zombi az események közepette, hanem kimondottan erős tudott maradni, nem csak a saját maga, de a testvére érdekében is. 

Kellen felbukkanásával némileg megváltozik a történetek folyása, hiszen Wavy találkozik valakivel, aki, bármilyen hihetetlenül is hangzik, de megérti, min ment keresztül, és megpróbál segíteni rajta, ha mással nem is, hát azzal, hogy támogatja. Figyelembe véve, hogy mindketten igencsak szeretethiányosak, nem ért váratlanul, hogy elkezdtek érzelmeket táplálni egymás iránt, annak ellenére, hogy a kettejük közötti korkülönbség révén Kellen extrém esetben akár az apja is lehetne. Az ilyen embereknek rengeteget tud számítani, ha a sok negatív hatás közepette akad végre valaki, aki képes pár kedves szót mondani neki, az emiatt kialakuló érzést pedig, amit nevezhetünk hálának, boldogságnak, szinte bárminek, nagyon könnyű összetéveszteni a szerelemmel. 

Nem fogom kategórikusan kijelenteni, hogy a kapcsolatuk egy az egyben rossz, és elítélendő, de azért voltak pillanataim, amikor igenis egyet tudtam érteni a nagymamával, akit érthető okokból, teljesen felháborít ez a szituáció. Nekem az a véleményem, hogy ez a történet túlságosan komplex, túl sok esemény függ össze egymással olyanformán, hogy bármennyire is szeretném azt mondani, hogy ez a kapcsolat csak negatív előjellel emlegethető, nem vagyok rá képes. Az viszont biztos, hogy szükségem lesz egy újraolvasásra később, amikor már megemésztettem magamban ezt a tartalmat. Csak erős idegzetű olvasóknak tudom ajánlani, de nekik maximálisan. 

Kedvenc karakter(ek): Kellen, Wavy, nagymama
Gyűlölt karakter(ek): Wavy családjának nagy része
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth Enikő Mária
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 488
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

04.04. - Betonka szerint a világ…
04.06. - Angelika blogja
04.08. - Sorok között (1)
04.10. - Never Let Me Go
04.12. - Sorok között (2)
04.14. - CBooks


Nyereményjáték:

Bryn Greenwood könyve nem egy könnyed lányregény, hanem erős idegzetű olvasóknak szóló olvasmány. Blogturnénk minden állomásán egy-egy hasonlóan rázós történet fülszövegéből találtok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára.” 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Laurelin Paige: Szabadíts meg!

Miért: Laureline Paige.

Tartalom: Gwen Anders sebhelyekkel, kérges szívvel élte túl a nehéz gyerekkort. Elégedetten végzi a munkáját: a menő New York-i klubot, az Eighty-Eighth Floort menedzseli. Az ő története nem azzal ér véget, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Fenébe a tündérmesékkel! Amúgy sem hisz az ilyesmiben. 

Amíg meg nem ismerkedik JC-vel. 

A gazdag, megnyerő playboy a legszexisebb férfi, akit Gwen valaha látott, de őt nem érdekli az éjszakai kalandor. Ám amikor egy családi tragédia kis híján az összeomlás szélére sodorja, JC az, aki új túlélési trükköt tanít neki, mely elemi ösztönökre és vágyakra épül. JC kötöttségektől mentes leckéi arra kényszerítik Gwent, hogy lemondjon az irányításról. A gondosan felhúzott falak lassan összeomlanak körülötte. 

Gwen csodálatos világot fedez fel a börtönén túl. A szabadság megrészegíti – és halálra rémíti. Amikor rájön, hogy érez valamit JC iránt, félti a szívét. Főleg, amikor kiderül, hogy JC-nek is vannak titkai. Olyan titkok, melyen nem eresztik. (Insomnia)

Vélemény: Kénytelen vagyok ráébredni, hogy Laureline Paige számomra szintén kezd a guilty pleasure kategóriába esni, ám, még mindig találkozom olyan könyveivel, amik nem feltétlen nyerik el a tetszésemet. Sajnos, a Szabadíts meg is az utóbbi kategóriába esett. Ennek leginkább az az oka, hogy nagyon önismétlő.
Ezt a történetet már mindenki olvasta, legalább egyszer. Adott a sérült lelki világgal rendelkező leányzó, aki találkozik a pénzzel kitömött, remekbe szabott, Adonis testű playboy-jal. Eleinte nem szimpatizál a férfival, sőt, még vissza is utasítja (miközben végig azon agyal, hogy de amúgy mennyire jól néz ki, tökéletes, és egyebek), de aztán, egy nem várt történés miatt közelebb kerülnek egymáshoz. Ismerős, nem? Mindenki sötétebbnél sötétebb titkokat őriz (JC titka miatt egyébként egy pillanatig azt hittem, hogy a fejemet fogom a falba verni, mert a szó szoros értelmében semmilyen volt), miközben a lehetőleg minél durvább és sikamlósabb szexjelenetek révén próbálják meg elhitetni egymással, hogy minden a legnagyobb rendben van. Tegyük hozzá, hogy olyan bolhákból csinálnak WTC méretű elefántot, hogy az embernek röhögni támad kedve. Ha csak ennyi problémám lenne az életben, mint ennek a kettőnek, boldog ember lennék, esküszöm.
Gwen és JC a szó átvitt, és szoros értelmében egyaránt állandóan baszakodnak egymással. Én szoktam szeretni a Gyűlölök és szeretek-formulát, de van, amikor egyszerűen nem működik. És ez a történet ennek az iskolapéldája. Képesek azon vitatkozni oldalakon keresztül, hogy (persze rekord rövidségű ismertség után) összeházasodjanak-e vagy sem. Mi van?! Értem én, hogy Paigenél ez koncepció, de... Idegesítő. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de Hudson cameoja volt a legjobb pillanat a könyvben, ami azért sokat elárul a színvonaláról. 
A vége... A vége pedig szó szerint az egekbe vágja az ember vérnyomását - ha addig ez nem történt volna meg -. Az Első érintésnél már eljátszotta ezt a függővég dolgot, és ott azt mondom, értettem is... de itt semmi, de semmi értelme.
Ezt a történetet már mindannyian olvastuk legalább egyszer, szóval csak azoknak merem ajánlani, akik szükségét érzik némi ismétlésnek, más esetben abszolút felejthető alkotás. 

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): Gwen, Gwen apja

Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Horváth M. Zsanett

Kiadta: Insomnia Könyvek 

Év: 2019

Oldalszám: 416

Sorozat: Found Duet (#1)

Résztvevő blogok listája:

03.13 - Betonka szerint a világ…
03.15 - Kristina blogja
03.17 - CBooks

Nyereményjáték:

A történet hősei az Eighty-Eighth Floor klubban ismerkednek meg. Ha klub, akkor italokat is felszolgálnak, s ha italok, akkor lássuk hogyan is állunk a koktélokkal.

A turné minden állomásán egy ismert koktél fotóját és klasszikus receptjének összetevőit találjátok. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a koktél nevét

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

6 cl gin

1 cl vermut

olajbogyó vagy citromhéj

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Leonor de Recondo: Váltóláz

Miért: Korábban nem olvastam ebben a témában írt könyvet.

Tartalom: Muszáj annak lennünk, aminek a többiek látnak minket?

Egy áruház parkolójában egy nő ül az autójában, a sminkjét mossa le. Leveszi a parókáját, kibújik selyemruhájából, a bokájára görgeti a harisnyáját. Minden egyes mozdulattal mintha kitépne magából valamit.

Laurent sportöltözékében hazaindulni készül. Solange-zsal, a feleségével a gimnázium óta ismerik egymást, azóta tart közöttük a meghitt összhang. Az élete, az életük akkor fordul ki a sarkaiból, amikor egy háromnapos egyedüllétet kihasználva Laurent először öltözik női ruhába az otthonukban.

Másnap Solange egy hajtűt talál a földön egy szőke hajszállal…

Léonor de Récondo egy férfitestbe zárt nő látványos és gyötrelmes átalakulásán vezet végig bennünket mesteri kézzel. Mivé lesz egy párkapcsolat, egy család, amikor a védelmező hamis látszat átadja a helyét a meztelen igazságnak?

Áttetszően tiszta stílusban megírt, érzékeny és felkavaró regény a nemi identitás nagy misztériumáról, a belső igazság kereséséről, az önmagunkká válás bátorságáról. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Kezdeném a számomra két legnagyobb negatívummal ezzel a könyvvel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a hossza. A Váltóláz nagyon rövid, ami miatt persze gyorsan el lehet olvasni, egy üres délelőtt, vagy délután épp elég hozzá, viszont, nekem olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez nemes egyszerűséggel kevés. A másik pedig az, hogy a könyv francia, és mint már tapasztaltam, sajnos ennek a nációnak az irodalma, bármennyire is érdekes témákat tudnak feldolgozni, hát, nem a kedvencem, mondjuk így. Van valami a stílusukban, amitől én személy szerint egyszerűen a falra tudok mászni. Itt ezt például a furcsán megoldott szemszögváltások idézték elő, néha E/1 a narráció. néha nem, is mintha ez a váltás szinte véletlenszerűen következne be... nem tudom, nekem ez elég zavaró, de akár mondhatnám azt is, hogy idegesítő volt.
Egy finoman szólva is megosztó témát boncolgat ugyanis, hiszen a transzneműség, bár tagadhatatlanul egyre elfogadottabb a világban, azért még mindig megbotránkoztat embereket. Sokan el sem tudják képzelni, hogy létezhet ez az állapot - és ehhez nem kell szélsőségesen konzervatívnak lenni -, éppen ezért, ha valakinek vannak fenntartásai ennek kapcsán, nem tudom neki ajánlani a könyvet. 

Lauren története, bár szép, én azt is mondanám rá, hogy valahol fájdalmas is. Egyrészt fájdalmas a hősünknek, aki évtizedeket élt le egy olyan testben, amit sosem érzett igazán a sajátjának, másrészt, a családjának - és itt most elsősorban a feleségre, Solange-re gondolok -, akiknek szintén nem megy egyik pillanatról a másikra, hogy egy ekkorra változást feldolgozzanak. És, bár tagadhatatlan, hogy a nő ennek hatására szintén hoz rendkívül rossz döntéseket, én nem igazán tudtam pálcát törni felette, mert őszinte leszek, ötletem sincs, miként reagálnék, ha a párom közölné x együtt töltött év után, hogy ő mostantól nőként akar élni. Lehetséges, hogy én sem a legszebben reagálnám le - könnyen lehet, hogy először dührohamot kapnék, és utána azon kezdenék el gondolkozni, hogy ez biztosan miattam van, mert elcsesztem valamit, annak ellenére, hogy józan paraszti ésszel tudom, hogy ez baromira nem így működik -, hiába tartom magamat alapvetően egy elfogadó személynek.
Főleg annak tükrében, hogy Lauren nem mindig viselkedik nőként, sokszor tényleg úgy viselkedik, mint tisztes családapa, és csak akkor "vetkőzik ki" magából, amikor éppen egyedül van. Mintha úgy érezné, ezzel tartozik, nem csak a családjának, de a társadalomnak is. A hossz épp azért is gond, mert többször bepillanthatunk a hősnőnk gyerekkorában átélt traumákba is, amiket a nem egészen 170 oldal miatt szinte pillanatok alatt lerendez az írónő. Lehetséges, hogy ezzel a tömörséggel a történet erejét próbálta meg érzékeltetni, de bevallom, én egy legalább dupla ilyen hosszú könyvnek jobban örültem volna. Ettől függetlenül, ha valakit érdekel ez a téma, és nem zavarja a francia stílus, bátran merem neki ajánlani. 

Kedvenc karakter(ek): Lauren

Gyűlölt karakter(ek): - 

Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Burján Mónika

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2019

Oldalszám: 168

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

- 03.04. - Betonka szerint a világ

- 03.06. - Hagyjatok! Olvasok!

- 03.08. - Sorok Között

- 03.10. - CBooks

- 03.11. - Sorok Között (extra)

- 03.12. - Könyv és más

- 03.14. - Ambivalentína

- 03.16. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)

Nyereményjáték:

A kötet főhőse, Laurent mindig is érezte, hogy ő egy férfi testébe zárt nő - a történet pedig megmutatja az utat, hogy önmaga lehessen.

Szerencsére a témával nem csak könyvek, hanem filmek is foglalkoznak, hogy minél több ember megértse, milyen nehéz is ilyenkor önmagunkká válni.

Minden állomáson találtok egy képet az adott filmből (vagy sorozatból), a feladatok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a film/sorozat címét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Jennifer L. Armentrout: Dermesztő érintés

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Minden ​érintésnek ára van.

Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét – ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lánynak, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Lehetetlenül vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a lelkét. Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderült róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más tudná.

Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Szó, ami szó, egyáltalán nem rajongtam a sorozat előző részéért. Nem volt rossz, de minél többször gondoltam rá utólag, valahogy érezhetően romlott számomra a színvonala. Ez, figyelembevéve, hogy mennyire szeretem Armentrout írásait, elég furcsa, de megesik az ilyesmi, ha belegondolunk, ő sem alkothat mindig tökéletest. Ez a könyve azt hiszem, akkortájt jelent meg Amerikában, amikor én speciel felfedeztem magamnak a Lux-sorozatot (innen is köszi, Toffy), szóval elég sokat vártam tőle a magyar megjelenés idején.
A második rész eléggé in medias res jelleggel folytatódik, aminek én örültem, mert elég fura lett volna úgy nekifutni ennek a folytatásnak, hogy Layla túltette magát a Roth-tal történteken - plusz, tegyük hozzá, én is szívesen elviselném, ha Zayne lenne a támaszom, ki érti ezt? -. Mondjuk az ezzel kapcsolatos vívódása, hát nem is tudom. Értem én, hogy rossz ez a nem csókolhatom meg, akit akarok dolog, de ez néha elég idegesítően mutatkozik meg kettejük között. Tegyük hozzá, hogy Layla olyan, mint egy napraforgó. Azért az álompasiért rajong jobban, amelyik mellett épp eltölt öt percnél többet (ha a másik nincs jelen). Azonban szerencsére, ez a rész nincs annyira elhúzva, mivel alapvetően a nyomozás, na és persze a démonherceg (majdnem démonlordot írtam) visszatérésére helyeződik a hangsúly. De, azért láttunk már ennél kreatívabban megírt szerelmi háromszöget is, emlékeim szerint, akár Armentrout tollából is.
És most, hogy a második részt is letettem, rájöttem, hogy engem a főhősnőnk zavar ebben a sztoriban, ami lehet, hogy nem a legjobb dolog, tekintve, hogy az ő szemüvegén keresztül látjuk az eseményeket. De, amikor annyira egyértelmű információk vannak az orra előtt, hogy én már szinte ordítok, hogy "Vedd már észre, te hülye p*csa", Layla szabályosan elsétál mellette. Esküszöm, ez a nőszemély nem látja a fától az erdőt.
A cselekménynek határozottan vannak jó pontjai, ezt el kell ismerni, és a végén megint csak húzott egy nagyot az írónő, ami miatt mégis csak képes érdekelni az utolsó rész, de bennem azért van némi csalódottság. Nem tartom kizártnak, hogy a zárókötettel tud majd ezen javítani valamelyest, de szerintem, a két pasin kívül nem sok pozitívumot tudott eddig felmutatni a The Dark Elements sorozattal.

Kedvenc karakter(ek): Zayne

Gyűlölt karakter(ek): Layla

Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Zsófia

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2019

Oldalszám: 562

Sorozat: The Dark Elements (#2)

Résztvevő blogok listája:

- 03.01. - Sorok Között

- 03.03. - Deszy Könyvajánlója

- 03.05. - CBooks

- 03.07. - Könyvvilág

- 03.09. - Sorok Között (extra állomás)

Nyereményjáték:

Mennyire ismeritek Jennifer L. Armentrout könyveit? Most eldől! A játékunk egyszerű: minden állomáson találtok egy részletet valamelyik Armentrout kötet fülszövegéből. A feladat egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely regényről is van szó.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Brittainy C. Cherry: Gravitáció

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Engem ​az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei.

Bár jégből volt a szíve, voltak röpke percek, amikor összekapcsolódott a pillantásunk és megláttuk egymás lelkében a titkokat, és amikor az ajka megízlelte a lelkemet mardosó félelmeket, én pedig magamba szívtam az ő fájdalmát. Néha még azt is elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni, de a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket.

Nem tudta, hogyan kell szeretni, és ugyanezt rólam is el lehetett mondani. Mégis… ha esélyt kapnék arra, hogy újra szerethessek, ismét őt választanám.

Még akkor is, ha tudnám, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció.

Lucy és Graham szívbe markoló története megmutatja, milyen az, amikor a szavak már nem elegendők. Ami segíthet, az egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek, és egy tekintet, ami többet mond bármely szónál. Olyankor beszélnek igazán – azon a nyelven, amit a legjobban értenek. (Insomnia)

Vélemény: Bár én személy szerint, nem kimondottan rajongok az írónő könyveiért, azt el kell ismernem, hogy a legutóbbi két kötetben (ezt is hozzátéve) már nekem is erősnek érződik. Mostanra kezdem el értékelni Cherry stílusát, jóllehet, szerintem vannak benne erős túlzások, értem ezt úgy, hogy sokszor úgy érzem, túlír bizonyos jeleneteket, kiváltképpen a romantikus, erotikus részeket. Nincs baj a lírai hangvétellel, úgy gondolom, hogy erre van is igény az olvasók részéről, de hiányzik belőle a mérték - de ez abszolút szubjektív vélemény -. 

Mivel mostanság én magam is azt a korszakomat élem, amikor ilyen, vagy olyan formában, de szembe kell néznem az életemnek bizonyos állomásaival, hibáival, vagy a rajtam kívülálló okokból történt rossz dolgokkal, s az ezekből fakadó szorongásaimmal, ezért most kimondottan jól rezonáltam a Gravitáció... mondanivalójára, inkább. Graham és Lucille története önmagában nem markol nagyot, de most tapasztaltam benne egy olyan mélységet is, ami meg tudott fogni, például a félelmek megjelenítésével, és azzal, hogy bemutatta, bizony, nem is olyan egyszerű ezekkel szemben felvenni a kesztyűt. 

Az írónő itt sem felejtette el nagyban tolni a drámafaktort, olyan szívszorító előtörténeteket kapunk, hogy az ember csak pislog. Nekem ez egy picit negatív volt a könyvben, mert azt éreztem, hogy csak azért teszi ennyire magasra a léceket, hogy minél összetörtebb, és mondjuk ki, sajnálatra méltóbb főhősöket tálaljon nekünk, amire nem biztos, hogy minden alkalommal szükség lenne. 

Sajnos, azt, hogy Jane (Graham neje) otthagyja őt és a gyereket, abból a szempontból tudtam megérteni, hogy sajnos, volt szerencsétlenségem látni ilyet a családomban, ráadásul több alkalommal is. A nő abszolút péklapát díjas, de tényleg. Mintha Lucy és ő nem is lennének testvérek, komolyan. De a baba természetesen cuki (mint minden pici), és abszolút ellopja a showt, egy bizonyos értelemben.  

Engem mindig is megfogtak azok a történetek, amik az érezhető ellentéteken alapulnak, a két főhősben, első blikkre egy borsszemnyi közös vonás sincsen (Jane-t ne tekintsük annak, ha lehet, mert felhúzom magam), de épp, ahogyan elkezdik megismerni egymást, ráébrednek, hogy képesek támaszaivá válni egymásnak, s ezáltal átsegíteni a másikat a nehézségeken. Itt és most sikerült azt éreztetnie velem az írónőnek, hogy igen, ők ketten tényleg összeillenek, és még ha be is próbál lengetni egy szerelmi háromszöget, az valójában annyira kevés, hogy én egy másodperc alatt a szőnyeg alá söpörtem az egészet, hogy erre aztán semmi szükség. Nekem alapvetően nincs bajom az ilyesmivel, de ha egy történetben teljesen felesleges, annak nem szoktam örülni, szerencsére, itt hamar túltettem magam rajta. 

Összességében merem ajánlani, engem talán ez fogott meg a leginkább a sorozatból. 

Kedvenc karakter(ek): Lucy, Graham
Gyűlölt karakter(ek): most mondanám, hogy Jane, de... valahol értem
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: H. Prikler Renáta
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2019
Oldalszám: 378
Sorozat: Romance Elements (#4)

Résztvevő blogok listája:

02.23. – Angelika blogja

02.24. – Hagyjatok! Olvasok!

02.25. – Never Let Me Go

02.27. – Deszy könyvajánlója

02.28. – CBooks

03.01. – Zakkant olvas

03.02. – Dreamworld


Nyereményjáték:

A blogturné állomásain található betűhalmazok elemeit helyes sorrendbe rendezve az Az vagy nekem sorozat részeinek egy-egy főszereplője nevét olvashatjátok össze. A rafflecopter megfelelő sorába pedig azt kell beírnotok, hogy az adott karakter hányadik kötetben szerepelt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ABEEHILTZ ABELY

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Matt Richards - Mark Langthorne: Bohém rapszódia

Miért: Imádtam a filmet, ráadásul gyerekkoromban óta szeretem a Queent. 

Tartalom: Aki ​kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.

Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.

A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek középén elkapta a végzetes betegséget.

Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.

Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Tisztában vagyok vele, hogy a Bohém Rapszódia film nem volt hibáktól mentes - sőt -, s talán nem véletlen, hogy a legjobb film Oscart nem nyerte meg, de ettől még be kell vallanom, hogy nekem nagyon-nagyon tetszett. Szabályosan rajongtam érte, mert engem teljesen magával tudott ragadni a hangulata, na meg a zenék, amiknek a 90 százalékát nyilván ismerem és szeretem, de most csak még jobban megszerettem ezeket.
Ezek után talán nem is csoda, hogy örömmel kezdtem el olvasni ezt a könyvet, ami, bár sokan talán ezt várták volna, egyáltalán nem arról szól, hogy újramesélné a filmet (khm, AC filmregény...), hanem egy teljesen korrekt, inkább dokumentarista stílusban megírt életrajzot kapunk Freddie Mercuryról.
Az egyébként meglepett, hogy az írók nagyon messziről indítják az elbeszélést, konkrétan 1910-től, az első ember HIV-vel való megfertőződésétől. A könyv egyértelműen nem csak Farrokh Bulsara életére, és mondjuk így fejlődésére koncentrál, hanem igyekszik bemutatni azt a közeget is, amelyben az események zajlanak (például, hogyan viszonyultak a korszakban a homoszexualitás, vagy biszexualitás témájához), hiszen ezek is nagyon fontosak ahhoz, hogy megérthessük, miért volt igazán újszerű és formabontó a Queen (és nem csak a frontembere). Sok interjúrészletet is olvashatunk, bár én kicsit sajnáltam, hogy érthető okokból, Freddie szavaiból sokkal kevesebbet kapunk.
Egyébként vannak roppant drámai, és szerintem szívet tépő jelenetek is a könyvben, az egyik ilyen, amikor lényegében Mercury haldoklásáról olvashatunk, ahogy a vírus lassan, de biztosan megtörte őt. Ezzel kapcsolatban nekem nagyon megmaradt a fejemben egy érdekesség: nem tudom, mennyien ismeritek a barcelonai olimpia nyitódalát, amit Freddie Mercury és Monserat Caballé  operaénekesnő adnak elő. Viszont,, ha megnézitek az erről készült felvételeket, feltűnhet, hogy nagyon furcsán néz ki az arca -nyilván a még későbbi fotókon jobban látszódik ez a változás -, én kimondottan ijesztőnek találtam elsőre. Nos, a magyarázat az, hogy az AIDS miatt nyilván rengeteget fogyott, azonban, annak érdekében, hogy ez ne legyen annyira látványos, gyakorlatilag implantátummal töltötték fel az arcát. 

A könyv abszolút igényes, én személy szerint nagyon örülök, hogy a kiadó bevállalt egy ilyen, egyébként komoly munkával készült kötetet. Nyilván, van benne szórakoztató faktor, hiszen mégis csak egy legendáról beszélünk, de ettől még érződik az életrajz komolysága. Bízom benne, hogy később több ehhez hasonló művel is találkozhatunk majd a kínálatukban.
Végezetül még annyit mondanék, hogy bár érthető módon, leírva is remekül működik, nekem folyamatosan a járt a fejemben, hogy dokumentumfilmként még jobb lenne, mert Freddie és a Queen története olyasmi, am megérdemelné az ilyen jellegű feldolgozást is. 

Kedvenc karakter(ek): - 

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 544

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

02.21. - Szembetűnő
02.23. - Betonka szerint a világ…
02.25. - Deszy könyvajánlója
02.27. - CBooks
03.01. - Könyv és más

Nyereményjáték:

A könyv kapcsán adja magát a feladat, hogy hallgassunk meg néhány (oké, sok-sok) Queen dalt, így minden állomáson találtok egy-egy dalszöveg részletet a zenekartól. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a dal címét. Zenére fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

There's no time for us

There's no place for us

What is this thing that builds our dreams

Yet slips away from us?

a Rafflecopter giveaway