Számomra az év felfedezetje a PITYPANGLEKVÁR. :)
Múlt héten láttam róla képet a facebook-on. Nagyon megörültem, és beindította a kíváncsiságomat, már csak azért is, mert nálunk a kertben annyi pitypang van, hogy kaszálni lehetne.
Szombaton vendégeink voltak, nem szégyelltem magam és befogtam a gyerekeket pitypang fejet gyűjteni.
Egy közepes nagyságú műanyag tálat telegyűjtöttünk, azt használtam fel. A virágokat beletettem a csapba, vizet engedtem rá, kicsit meglögybőltem őket, majd a vízből finoman kiemelve kicsit megrázogatva, egy műanyag tálba tettem.
Ez után jött az igazi türelemjáték, ugyanis 1óra alatt sikerült a sárga szirmokat kicsipegetnem.
Mosáskor ennyi kosz jött le a virágokról.
Azt írták a többiek, hogy a zöld része ne kerüljön bele, nehogy keserű legyen. Egy idő után már nagyon untam, és feladni készültem, mert nagyon fájt a körmöm, és nem igazán haladtam. Erre fogtam magam, és kóstolást tartottam. Találomra 5 nagyobb fej virágot kiválasztottam, és a szirmokat a pici zöld levelekkel vagy szirmokkal (nem tudom minek hívják) együtt leharaptam, és alaposan megrágtam. Én semmilyen keserű ízt nem éreztem, ezért bátrabban mertem csipegetni, és nem zavart ha a zöld részből is belekerült egy kicsi.
Amikor az összes pitypanggal végeztem, ráöntöttem 1 liter tisztított vizet, és feltettem főni. Mivel nem szerettem volna az összes kincset tönkretenni a főzéssel, ezért 5 perc után levettem a gázról. Mikor kicsit hűlt átöntöttem egy üvegbe, amikor teljesen elhűlt betettem éjszakára a hűtőbe.
Másnap leszűrtem, a virágokból kinyomkodtam a vizet, és feltettem 15dkg nyírfa, és 15dkg barna cukorral főni. Fél óra múlva belekevertem 3:1-ben zselésítőt, majd forrón az üvegekbe töltöttem.
Ebből a mennyiségből a képen látható 2 üveg lekvár, zselé, méz (kinek hogy tetszik) készült.