Jó hogy készültek... élveztem minden pillanatát...,magamtól nagyítottam, találtam ki a szárát.... nem nagy dolog, de kitudtam a minta árnyékából lépni...Nem szoktam, én mindig követem a leirást, már többször félresikerült munkám, mert letértem az útról.....Jó itt nem nagy tévedés lehet...Több féle kép lehet készíteni.... ki hogy szeretné.
Jó pár ismerős, család kapott a tökből, örültek neki... olyan kis egyszerű, aranyos...Jó kis kikapcsolódás, mig nézem a tévét.Nem sok film van amit szeretek, de addig se pihenjem a kezem... "elveszett " játék is elindult, bár nagyon sok aggályom van... aztán én nem járok sehova...Ma vérvételen voltam, ott hagytam el, egy figurát, majd hogy tovább élvezem az egészségügyet, még röntgenre is elmentem, a sarkammal, mert miért ne legyen valami, amivel lehet újra menni orvoshoz, és folytatódjon a jajgatásom. Igy ott is elhagytam az ablakba egy munkámat... valamibe bele kell tenni, ezeket a kézimunkákat,, felkerestem a papir boltot, pici zacskókért, vettem is két csomaggal, mikor eszembe jutott, hogy másképp is meg tudom majd oldani, és be kell valljam, nem is olcsók ezek a pici tasakok, pláne ha több kell... ha...
Ez a projekt arra született, hogy a megtalálónak mosolyt csaljon az arcára, jobb kedve legyen, és jelezze hogy megtalálta, hogy az alkotó is örüljön... Az eddigi megfigyelésem, itt nálunk , vadászatra épült, ki tud többet begyűjteni, és itt már el is vesztette a játék... fontosságát, nem törődve azzal, hogy esetleg más is örülne, ha nem szedne ő olyan sokat össze..és ettől már el is ment a kedvem..., és sajnos már olvastam, hogy nem csak nálunk van ez... A másik... hogy nem tetszik, nem arra gondolt, és fogja eldobja, összegyűri...volt aki összetépte...
Van egy "jó" ügy.. és sokan belerondítanak...
Ezek után, itt nálunk nem biztos hogy veszítek el..és tényleg gondolkodom, hogy van e értelme igy folytatni, amit szinte még el sem kezdtem...
A munkáimba beleteszem, minden tudásomat, nem arra "építek" hogy minél több készüljön, hanem hogy szép legyen, és tényleg örüljön aki megtalálja..
Olyan hirtelen jött az ötlet, hogy horgolnom kell, régóta nyalogattam sebeimet, hogy teljesen elhanyagoltam ezt is...Persze segített egy csoport is, hogy újra horgoló tűt ragadjak... Ugyanis egyszerűen elvesztenek apró ajándékokat, készítők , azért hogy a megtalálónak örömöt szerezzenek. arcukra mosolyt csaljanak ,a megtalálás helyét, ezt a csoport oldalán jelzik fotóval is,, hogy célba ért az ajándék.. Nagyon sokan csatlakoztak a csoporthoz, és már nem csak horgoló díszek, hanem festett kövek, és sok más ajándék készül... Micsoda szépséges kövek... kár hogy nem tudok rajzolni, festeni. Nos én még nem " vesztettem" el egy ajándékot sem, de készülök...Jó elképzelés, öröm aki készíti, és elrejti, de mint kiderült sokszor nem is könnyű elveszteni , és öröm aki megtalálja...
Persze sajnos ez nem mindig sikerül, van hogy balul sülnek el a dolgok...Remélem én nem futok bele ilyen szituba...
A csoport... Random kézzel készült kedvességek, face csoport
Már régóta szemezgettem egy amigurumi cica mintával.Már többször belefutottam, és ránézésre rögtön tudtam, nem emberi kéz alkotta... kézimunka..Sosem gondoltam, hogy én is szerelmetes leszek egy MESTERSÉGES INTELLIGENS munkába...közben a kész darab nem mondom hogy sílány, de nem az ami a fotón volt..Különbet hozok össze fejből, bár én nem szeretek fejből horgolni, mert annak is meg van a maga buktatója, ha nem jegyezzük le...Már többször láttam csoda horgolmányt és a kész darabot utána... még köszönő viszonyba sincsenek...de hogy vissza térjek az én cicámhoz, már az elején az orránál az arc formájánál kapcsolnom kellett volna, de azt gondoltam, hogy majd a tömés és a szem betétele után fel veszi azt az arcot, ami a mintán van... de nem..és még mindig nem gondoltam, hogy nem jó mintán dolgozom..A testet is meghorgoltam, majd a kezét, és mivel utálok összevarrni, hamar össze is varrtam most kivételesen, mert akartam látni a végeredményt...Persze nem adta, igy aztán a lábait is elkészítettem, és itt jött a buktató...Nem fotóztam le, most már tudom kár volt...Teljesen kifele fordult , holott befele kellett volna állni és összeérni a két lábnak...A lábat tettem, feljebb, lejjebb ,oldalt... sehogy nem állt össze.. sőt vettem ki a szöszmöszből is.. Végül is bevarrtam a lábat, hogy összeforduljon...igy viszont a kéz ehhez a pocicióhoz kicsi lett...sőt ggnom lettés össze kellett volna érni a kéznek és lábnak.....nem tudom már a varrást kibontani... amit én megvarrok, azt nem lehet szétbontani...Újra számoltam, mindenből annyit horgoltam , ami oda volt írni...
Aki emlékszik a bagolyra nem kis munka volt, két mintából készítettem el, nem tököltem, vele ennyit... mint ezzel a cicával...és ha nagyon meg nézzem nekem nem is jön be hogy cica lenne...
Nem árt ezután jobban odafigyelni... mikor mintát választunk...Igazából nem értem mire jó, ez teljes becsapásnak, félre vezetésnek számít...nálam...
Nem teszem ki az eredeti mintát, nem tudom nem e sértenék vele, valakit, valamit, hisz volt már rá példa, hogy jelentettek, és az írásomat le kellett venni...
Akkor a végeredmény amiről olyan sokat írtam, és bosszankodtam...
