"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnepi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnepi. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 26., csütörtök

Karácsonyi fények bűvöletében..

Lazára vettem mindent, majd lesz valahogy, majd ezt az ünnepet is túl éljük, ez is majdnem olyan ,mint a többi nap...
Orsi szavával, vagy valahogy hasonló... minden a helyére kerül, mire kell..és milyen igaz...Mindennel késéssel  indultunk, de mire kellett, minden kész volt...
Nem tudom, él e valakibe, mikor egy órája keresed például az égő sort a fára, ráadásul az ügy érdekébe, többször is megnézzed ugyanott, hátha mégis ott van...Elfelejtettük, hogy másképp nézz ki az új égő sor amit tavaly vettünk, és a nagy keresésben , többször is a kezembe volt, csak nem ismertem fel..Végül is " megtaláltam", jót nevettünk, nem maradtunk le semmiről..A fát is többször is megforgatta Apa hogy jól álljon..Végre felkerült rá a sok dísz is...Majdnem minden díszhez egy emlék, egy név fűződik, amit minden alkalommal elmondom, kitől kaptam...
Ketten voltunk, és közben a halászlé is készült...Apa szavával élve, gumi kesztyűbe fogta a fakanalat és  keverte a lét, mert olyan erősre sikerült...Mégis mire ettük, vesztett az erejéből szerencsére.Szép és nyugodt este volt...Én csak segítgettem...és másnap újra neki álltunk a főzésnek, jó egy órai késéssel, mert egy gyermekkori jó barátom,  volt osztály társ, még az általános iskolából... tért be hozzánk, annak ellenére, hogy tudtuk, vár a főzés, mégis olyan jó volt beszélgetni vele, és emlékezni...
Ép csak végeztünk, mire a gyerekek megjöttek...Lett ricsaj, jó kedv..., ajándékok(majd később róla) és olyan jó telt el az a jó pár óra...Régen volt ilyen igazi hangulat,  semmi feszültség...semmi idegesség...
Valahogy igazi melegség, és béke ült a szívembe...Biztos nem a fények  a ludasak benne,valami más, ami már rég hiányzott.... Igaz hogy nagyon szerettem ezeket a fényeket itthon, akár egy tálba is csodás az égősor...
Nem győzöm mindig elmondani , milyen szerencsés vagyok, mert olyan párom van , akire mindig számíthatok, mindenbe segít, de ha beteg vagyok mindent megcsinál helyettem...Most őrá hárult minden...
Karácsony másnapjára mi voltunk hivatalosak, mindkét családdal, mert az unoka főz, ő vendégel meg bennünket...Igy az egész "nagy" család együtt ünnepelt,...Nagyon finomakat készít, most is így volt..De lényeg hogy együtt volt a család...
Köszönöm a figyelmet...






egy kis kavalkád, világításból...
az ablak visszaveri a fényt... nekem ez is tetszik...
ez meg pláne...
és mivel  Alex is hozzánk tartozik...


és hogy a fényeknél maradjak... reggeli napfelkelte...


ez meg ma készült haza fele...