kórházi látogatás

Ez a történet még decemberi ,és csupán csak ezért teszem be, most, hogy azért nyoma legyen, ha véletlen vissza kell néznem valamit, itt a legegyszerűbb.. Októberbe jött az ujjamra egyesével mint a kis bors, olyan valami, de eltűnt majd visszajött, és addig ment így ,amíg hárman nem lettek....Nem csináltam volna belőle ügyet, ha nem kezd el fájni, így időpontot kértem dec  2-ára...Az orvos nagyon emberi volt...látta hogy meg vagyok rémülve, így kérdezte hoztam e valamit neki, egy kezet vagy ujjat... Nagyon lassan kapcsoltam.Nem szaporítom a szót, megnézte, és mondta nem nagy ügy, itt felvágom, kihajtom, ott felvágom ,kihajtom, kiveszem kitakarítom, összevarrom, 20 perces műtét Mikor szeretné? kérdezte.. mondtam hogy én nem szeretném, de  mondta, hogy ez magától nem múlik el, tehát mikor szeretném.. most pénteken , mikuláskor vagy még jó néhány időpontot sorolt fel..Én a decmber 6-át, mikulás napját választottam, ha már úgy is át kell esni rajta...6-án reggel míg a betegfelvételin nem szólítottak, nem is volt gond, ahogy bekerültem, rögtön 200 volt a vérnyomásom..akkor kezdtem izgulni.Ráadásul liftezni is kellett. Azt viszont nem mondta, hogy mintegy két hónap után sem lesz panasz mentes.. Munkám már meg tudom csinálni, de érzékeny,és fáj, nem úgy hajlik az ujjam mint rég..
Nagyon szép új kórházba, osztályon volt a műtét...persze amikor az ember beteg vagy műtétre vár ez mind eltörpül, mert az emberre ül a félelem....Nem gondoltam, hogy olyan sokan fognak körülöttem tenni- venni... Szóval az egészet nem így képzeltem,azt gondoltam, behivnak, leülök, tartom a kezem...piff-puff és kész...más-.más kisérők, gurulós ágy amin betoltak.. ...de lényeg hogy túl estem az egész cécón...
8 órakor toltak be, és fél tízre már itthon is voltunk...és kezdődött az unalmas napom...Már előtte összekészítettem a keretre egy kis xszemes munkát, hogy majd beférjen a kezembe, így másnap már tudtam kézimunkázni, igaz csak pár x-et varrtam..Kötözés után már könnyebb volt, mert csak a seb volt leragasztva, de feszült rendesen a varrás és a ragtapasz miatt,ráadásul már fájt is rendesen...Egy kézzel az ember elég kiszolgáltatott, sok minden ment nehezen, és főleg hogy víz nem érhette a kezem.../Karácsonykor is úri dolgom volt/
Lejárt az idő, kivették a varratokat is, már csak gyógyulni kellett volna... De még ... szóval  még a teljes gyógyulás várat magára, de majd egyszer elmúlik...

három kis bigyó

 ennyi látszik belőle

Köszönöm ha végig olvastál...