Zsályás - karfiolos - fetás rétes

Először butaságnak tartottam.
Hogy ki az az szerencsétlen, aki már december elsején feldíszíti a karácsonyfáját.
Aztán láttam egy angol blogon is.
És bekattant az őrület.

Hogy nekem is kell.
Hiszen...hozzátartozik a karácsonyhoz. A hangulatához.
Az pedig most van.
Nekem legalábbis. 24-ére gyakorlatilag el is múlik. Teljesen. Sőt, még azt is megkockázatnám, hogy januárban egyenesen kínzás azt a fát nézegetni. Hát nem logikusabb minél tovább kiélvezni?


Karácsonyfát. Itt most és azonnal.
Na jó, ennyire már nem vagyok kisgyerek, így először is felvetettem apának az ötletet. Hogy milyen klassz lenne. Ráadásul pont illik az alakítsunk ki magunknak hagyományokat irányú törekvéseimhez törekvéseinkhez. Szerencsére tetszett neki az ötlet. Vagy legalábbis elég könnyedén belement. (Bár lehet, hogy ebben szerepet játszottak a sikeres mikulásbuli okozta boldogsághormonok is.)
Így esett, hogy hatodika óta van karácsonyfánk. Na jó, a mikulásos éjszakát még az autóban töltötte, számoljunk hetedikétől. Amikor arra jöttem haza reggel az uszodából, hogy belefaragták a tartójába.
A díszítésben is hamar megegyeztünk, isteni szerencse, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Csúcsdísz nem lesz, hülye csillogós girland sem kell, és apa ragaszkodott hozzá, hogy legyen stílusa a fának. (Ez annyit jelent, hogy mindennek a gömböcökkel kell harmonizálnia.) És megegyeztünk: nem kapkodjuk el a díszítést. Bevásároltunk az IKEA-ban: piros gömbök, rozsdás sütiforma, fémszivecse, majd odapakoltuk a fa alá. 1 dísz/fő/nap.

Már elfogyott. Sőt, tettem rá helyes kis rénszarvasos és angyalkás csipeszeket is.

Feltételezem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy legalább 10 féle karácsonyi vacsorát összeállítottam már (fejben). Mindenképpen valami újat szeretnék, valami nagyon klasszat, de képtelen vagyok dönteni. Sebaj.
A következő napokban úgyis dolgozom, lesz elég dolgom: rábízom magam a vasárnap reggeli hangulatomra. :)

Ezt a rétestekercset még az előző héten készítettem. Aztán 2 nappal később is. Majd tegnap. Csak más töltelékkel. Igen egyszerű, gyors, és nagyon jól variálható, attól függően, hogy mi a hűtőnk tartalma. Bár számomra a leginkább preferált tulajdonsága, hogy nem tud belefolyni/borulni a táskámba.


2 könnyű adaghoz (valami zölddel ^^)
kisebb fej karfiol fele
5 dkg feta
1 tk vaj + a tetejét megkenni
1 nagy vöröshagyma
6-8 zsályalevél
6-8 szem zöldbors
1 teáskanál currypor
2 db teljeskiőrlésű réteslap
2 teáskanál lenmag

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, és roppanósra pároljuk 5 perc alatt. 
A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a zsályaleveleket, és megbarnítjuk (a vajat). Elkeverjük benne a curryport, majd a felkockázott hagymát aranybarnára sütjük benne. Félúton a karfiolt is hozzáadjuk. A legvégén levesszük a tűzről, ízesítjük a porrá zútótt zöldborssal, és rámozsoljuk a fetát. (Ízlés szerint sózhatjuk is, de nekem a feta már önmagában elég volt.)
Kiterítjük a réteslapokat. A kettőt egymásra fektetjük, majd félbevágjuk, így lesz később 2 kisebb tekercsünk. A töltelék felét a tészta egyik végében egyenletesen elosztjuk, kihagyva a széleken 2 cm-t. Ezeket az üres részeket ráhajtjuk a töltelékre (és végig, a tészta teljes hossza mentén), majd feltekerjük. 
A tetejét megkenjük olvasztot vajjal, szórunk rá lenmagot, és 190 fokos sütőben barnásra sütjük (kb. 15-20 perc).

Ötlet: Channel4 - 4Food

Easy dinner for two (with a something green)
half of a smaller head cauliflower
5 dkg feta
1 tbsp butter + for the bottom of the pastry
bigger onion
6-8 fresh sage leaves
6-8 pieces of green pepper
1 tsp curry powder
2 wholegrain filo pastry
2 tsp linseed 

Wash the cauliflower and take apart (sfor maller pieces!). Simmer them aprox. 5 minutes - they have to stay crunchy!
Melt the butter, put into the sage leaves and fry until brown. Stir into the currypowder, the diced onion and roast until golden. At the half of the process, add to the cauliflower.
At the end set aside the pan, season with the powdered green pepper and crumble the feta. (If you want add some salt also, but for me feta is salty enough.)
Lay the 2 filo pastries each other, and cut into half.
Put the half of the filling at the shorter end of the pastry but leave 2 cm on the edges. Turn the empty stripes and coil it up.
Spread the top of the rolls with melted butter and sprinkle with linseed.
Bake until golden.
Serve hot with salad and garlic seasoned yoghurt.

Karfiol - krumpli curry

Amúgy is jellemző rám, hogy folyton beosztom az időmet (így próbálom a lehető legtöbbet kihozni egy napból), de most, ahogyan az érettségi közeledik, ez a szokásom egyre hatványzottabban megfigyelhető.
A napirendbe természetesen az írás is bele van építve. Kell. Szükségem van rá, hogy túléljem a stresszt.
És hogy kicsit jobb kedvre hangoljon. :)
Pont úgy, mint a sütés. Akaratlanul is felvidít. (Csak sajnos mostanában szörnyű lelkiismeretfurdalással is párosul, mert egyszerre tanulni és sütni bizony nem lehet. Eredményesen, persze. Legalábbis én nő létemre képtelen vagyok rá.)

Az alábbi curry tegnap reggel készült, nem több, mint 15 perc leforgása alatt. És ebben a krumpli főzési ideje is benne van.

(Bosszankodtam is, hogy amilyen gyorsan elkészült az étel, nagyjából 4x annyi időt töltöttem a felirat rászerkesztésével. Nyilván sikerülhetett volna elsőre is, de tegnap kegyetlen rossz formámat hoztam. Nem is voltam benne biztos, hogy elkészül, nagy volt a kísértés, hogy lecsapjam a laptop tetejét és otthagyjam az egészet. :)

Nagyításhoz katt a képre!

Ha azt szeretnénk, hogy tényleg elkészüljön negyed óra alatt, fontos, hogy a lépéseket az alábbi sorrendben végezzük.

1. A krumplit feltesszük főni

2. A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, majd rövid idő alatt roppanósra pároljuk.

3. A vöröshagymát meghámozzuk, egy pici olajban aranybarnára pirítjuk. Félúton rászórjuk a curryt, apróra vágott fokhagymát, kókuszt, mandulát, és folyamatosan kevergetve pirítjuk tovább. 

4. Meghámozzuk  mandarint, kisebb darabokra vágjuk, és ezzel együtt is sütjük.

5. Ízesítsük sóval, borssal, korianderrel, majd öntsük rá a vizet (és a maradék olajat).

6. Tumixoljuk össze, majd öntsük az apróra vágott főtt krumplikockákra, és karfioldarabokra.

7. Ha valaki szereti petrezselymet is bátran vagdosson a tetejére.

Brokkolis-paradicsomos gnocchi kakukkfűvel és mozzarellával

Lehet, hogy nemsokára kevesebb lesz majd az evős bejegyzés...nem tudom. Az édességes biztosan.
Igyekezni fogok hogy ne, de... van hogy nem rajtam múlik.

Ezt azért próbáljátok ki. 

Mert színes, illatos, és szemetgyönyörködtető. Na meg iszonyúan finom.

Szinte maga a tavasz üzenete a cuki kis paradicsomokkal, és zsenge kakukkfűhajtásokkal. (A fűszereim hihetetlen tempóban nőnek burjánzanak. Nincs rá jobb szó. Egész kis dzsungelt csinálnak a konyhapultból. De nekem tetszik, szeretem a zöld színt :D)

És ezzel egyben a Blogkóstolós "kötelezettségeimet" is letudnám. A lényege, hogy a játékban jelentkezettek között kisorsolták a többi versenyző blogját, és abból kellett valamit elkészíteni. Ebben a fordulóban Adél volt  házigazda, én pedig Lillánál válogattam. A sors keze ismét nem volt tétlen, mert ehhez a recepthez pont gnocchira volt szükségem (ellenben a bolti fehérlisztes, miegymásos vackot elvből nem eszem meg), és rövid keresgélés után egészen véletlenül találtam is nála egy receptet. A többi már kézenfekvő, nem?


Hozzávalók: 
Gnocchi  (Az eredeti Lillától, én ennek az 1/3-ad részét csináltam meg. Ezenkívül a leglényegesebb változtatás, hogy kihagytam a tojást -tekintve, hogy nem fogyasztok- és így egy kicsit más lett az állaga.)

15 dkg krumpli

4 csapott evőkanál rozsliszt

2-3 csipet só

A krumplit puhára főzzük. Még melegen meghámozzuk, áttörjük, majd összekeverjük a liszttel, sóval, és lágy tésztát készítünk belőle. (Én tettem bele egy fél teáskanál krémtúrót is, mondván, hogy hátha nem lesz elég nedves a tojás hiányában, ez hiba volt. Kellőképpen nedves nélküle is.)

Egy lábosban vizet forralunk. Elméletileg kézzel sodorható kis nudlikákat lehet ekkor csinálni, de nekem elég ragacsos volt a masszám, agyonlisztezni nem akartam, így kanállal adagoltam a forró vízbe. (Miután belekerültek a gnocchik, fél perc után lejjebb vettem a hőmérsékletet, így nem estek szét.) Szűrőkanállal egy tálba szedjük őket.

És a többiek:
20 dkg brokkoli
1 fehérrépa
2 kisebb paradicsom
4 nagy evőkanál joghurt
8 dkg mozzarella
4 nagy ág kakukkfű
só, feketebors
pálmazsír

A brokkolit megmossuk, levágjuk a szára nagy részét, majd roppanósra pároljuk. A répát megtisztítjuk, karikázzuk, a paradicsomokat felkockázzuk.

Összeállítás: 
Egy hőálló tálat kikenünk pálmazsírral, majd beleszórjuk a brokkolit, répát és a gnocchikat. Kissé összekeverjük, hogy mindenhol legyen mindegyikből. Sózzuk, borsozzuk, majd rászórjuk 3 kakukkfűág levélkéit. Ezután rákanalazzuk a joghurtot, és megszórjuk a maradék kakukkfűvel. 200 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük, majd kivesszük, elosztjuk rajta a mozzarellát,és még 10 percig pirítjuk.

Brokkolis-diós sajtkrém és a szokásos "mileszha"...

Azt hiszem kezdek aggódni. Nem csak a fellépés miatt (bár mint kiderült, ha színpadra kerülök és felkapcsolódik a lámpa, leblokkolok. Kész. Végem van. Amilyen magabiztossággal csinálom, és tudom azt is, hogy tényleg jó amit csinálok ha nem néznek, a "rivaldafény" mindent elront. 

A másik (kicsit már neccesebb pont), hogy alig bírtam kikelni az ágyból. Szédülök, hányingerem van, slusszpoénként pedig a hasam is fáj. És nem vagyok éhes!!!!!! Én, akinek a reggeli az egyik legkedvencebb étkezése. 

Azért egy csokis kiflit beerőltettem, elvégre hosszú lesz ez a mai nap, ráadásul délelőtt uszi (már ha el tudom magam vonszolni), ráadásul nagy valószínűséggel nem lesz idő ebédre sem...

Ez pedig a tegnapi ebédem: a valami finomat gyorsan kategória egyik klassz (és igen esélyes) jelöltje. Tudom szeretni, hogy olyan jópofa dolgokat produkál a hogyan használjuk fel a hűtő utolsó értelmes tételeit típusú főzés. Már ha ez a kis csuklógyakorlat egyáltalán annak számít.

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg brokkoli

3 dkg feta

fél teáskanál szárított bazsalikom

5 dkg sajtkrém

1 apró szál újhagyma

só, fehérbors

A brokkolit megmossuk, rózsáira szedjük, majd megpároljuk/blansírozzuk.

A hagyma külsejét leszedjük, karikákra vágjuk, és összeturmixoljuk a brokkolival. Keverjük hozzá a sajtkrémet, morzsoljuk bele a fetát, majd ízesítsük a fűszerekkel.

Tálalhatjuk csíkokra vágott zöldség, csapati/pita, pirítós mellé, de kissé felhigítva akár tésztaszósznak is könnyedén beilleszthető.

Márványsajtos-quinoás rakott brokkoli

Egyedüllét 2. felvonás

Bár a tegnap teljes értékűen nem számítható annak, mert Szöszi átjött szórakoztatni :P. Rengeteget beszélgettünk, illetve megnéztük a Szerelmes Shakespere-t. (Miután a Notebook-ot tökugyanabban a formátumban képtelen volt olvasni a lejátszónk.) Jópofa, bár ismét bebizonyosodott, hogy vérbeli nő vagyok, mert a film alatt sikerült végigolvasnom a követett blogok összes új írását, megtalálnom a vágyott nepáli recepteket, fényképeket szerkeszteni, és természetesen mindeközben a film összes mozzanatát végigélveztem. Klassz dolog lánynak lenni, na.
(Valamiért gondoltam, hogy nem lesz túl vidám a vége, de azért bíztam, hátha. Meg direkt vidám filmet kértem. Vagy szépet?! Azonban mikor a közepén gyakorlatilag minden elromlott, megkérdeztem Szöszit, hogy ez biztosan happy endes? Persze, hogy az! -hangzott a válasz. Gondoltam jólvan, akkor még biztos eltart egy darabig, mert ezt a sok kavarodást hosszú lesz nekik rendberakni. Erre 15 perccel később már a stáblista ment. Csak bámultam meredten, üveges szemmel a képernyőre, hogy "én ezt nem értem. Nem azt mondtad, hogy vidám lesz?" Úgy emlékeztem, de igazából csak a királynő intézkedéséig rémlett a dolog.
Szóval nem volt happy end.
De tanulság azért akadt: A jó szexhez nem kell más, csak szerelem.

A hűtőben pedig árválkodott egy szegény brokkoli. Bennfelejtettem a csomagolásában. Reménykedett egy darabig, aztán feladta. Nem tud lélegezni a műanyag alatt. Ebben a fázisban találtam meg, a gyönyörű zöldes színe már több helyen kezdett sárgás árnyalatokat ölteni, a bogyói pedig olyan intenzitással szóródtak szét, mintha homokot borogatnék a padlóra.
Innen szép a győzelem. De sajttal, petrezselyemmel, gombával és joghurttal bármit lehet.


Hozzávalók 2 személyre:

1 fej brokkoli (azt hiszem 500 g)

3 evőkanál puffasztott quinoa

kis csokor petrezselyem

8 db kisebb gomba

2 szál újhagyma

25 dkg joghurt

5+2 dkg márványsajt

só, fehérbors

olívaolaj

A brokkolit rózsáira szedjük, majd megpároljuk.

A többi hozzávalót (az olaj és a 2 dkg sajt kivételével) megszabadítjuk a héjától (ha van), apróra kockázzuk/szeleteljük, majd belekeverjük a joghurtba, és ízesítjük.

Egy hőálló tálat kikenünk olajjal, majd a brokkolit kettéosztjuk, és a felét egyenletesen elosztjuk az alján. Rákanalazzuk a joghurtos szósz felét, arra a maradék brokkolit, legvégül pedig a szósz másik felét (amibe belekevertük az eddig kihagyott 2 dkg márványsajtot is).

200 fokos sütőben körülbelül 20 perc alatt elkészül.

Coming home és a fetás mandulás karfiol

"Megilletődve lépkedtem a sárga falevéltengerben. Leírhatatlanul ismerős volt, de valamiért mégis annyira idegen. Teleszívtam a tüdőm levegővel, és belemosolyogtam a szelíden sütő napba. Igen. Én itt vagyok itthon."

Beköszöntött az ősz. (A 30 fok és napi 3 alkalommal ismételt 50 faktoros naptejes kenegetés után főleg.) Visszavonhatatlanul.
A levelek besárgultak, a fák rohamtempóban igekeznek tőlük megszabadulni.
Varázslatos az egész. A színek, a hangulat. Maga az élet. Egy ajándék.

Mikor mentem a reptérről a vasútra, mindez akkor tudatosult bennem. Nem csak az ottani nyomor utáni még feltűnőbb jólét, vagy a szmogriadó ellenére kristálytisztának tűnő levegő kapcsán, leginkább a hazajövök érzés lehetett a ludas. Hogy van hova hazamenni. Ahol várnak.
És annyira megfogott ez az állapot, hogy eldöntöttem, ezután minden napot így akarok leélni. MIntha nem lenne több.
Minden apró pillanatot kihasználni, és nem engedni, hogy a rossz hangulat eluralkodjon. Mosolyogni idegenekre az utcán, majd nevetni a megrökönyödött pillantásukat látva. Igen, ez az amit szeretnék.

Ez a kaja is már jó egy hónapja készült, de annyira finom volt, hogy mindenképpen meg kell majd újra csinálnom. (Meg a tuti kis szelektív memóriámmal garantáltan elfelejtem hogy s mint volt pontosan. A legtisztább ha itt megvan. Hiszen mit gondoltok én honnan főzök? :D

Hozzávalók:
    fél fej karfiol

    7 dkg feta

    szerecsendió, só, fehérbors

    1 evőkanál lisztből besamel (én olívaolajjal és rozsliszttel csináltam, azért ilyen barna)

    1 kis csokor petrezselyem

    1 apróbb vöröshagyma

    2 evőkanál mandulalap

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, majd megpároljuk.

A vöröshagymát megpucoljuk, majd félkarikákra vágjuk.

Elkészítjük a besamelt: forró vajra szórjuk a lisztet, majd folyamatosan kevergetve felengedjük tejjel, és csomómentesre sűrítjük. Adjuk hozzá a hagymát, majd Ízesítsük aa sóval és szerecsendióval.

Kenjünk ki zsiradékkal egy tűzálló tálat, majd kezdjük el a rétegezést. Fél adag karfiol, morzsoljunk rá bőven fetát, szórjuk meg petrezselyemmel, mandulával, majd ismételjük meg még egyszer ugyanezt, de még a mandula előtt öntsük nyakon a besamellel. Ezután szórjuk meg a fehérborssal és tegyük rá a maradék mandulát. 

Süssük 200 fokon kb. 15-20 percig, míg nem kap szép aranybarnás színt, majd szórjuk rá a maradék petrezselymet, és süssük még 2-3 percig.