nyers cukkinis csokikrémes brownie

“...és akkor most lélegezzétek ki az összes feszültséget, érezzétek, ahogyan távozik az ujjaitokon keresztül…”

Még jobban megfeszítettem a combomat. Felnéztem az ujjaimra, és megpróbáltam odaképzelni, ahogyan a negatív gondolataim, mint valami fehér füstfelhő, gomolyognak kifelé az ujjbegyeimen keresztül.

A szemem előtt elkezdtek pörögni a képek.

Ahogyan feladom a biokémia megértését, és a padra borul a fejem.

Ahogyan a metrón kapaszkodva kifejezéstelen arccal bámulok a levegőbe.

Ahogyan evés közben véletlenül megakad a tekintetem az ásványvíz oldalán lévő ionok képletein és undorodva elfordítom a palackot.

Ahogyan sokadszorra sétálok végig a lakáson mielőtt leülnék tanulni. Mert nem tudom hogyan kell.

Igen. Elfelejtettem tanulni. Banálisan hangzik, de tényleg nem tudtam, hogyan álljak neki. Hogy régen hogyan csináltam. Elolvastam a szavakat, aztán ismételgettem, amíg meg nem ragadtak a fejemben? 

Nehéz. 

Nehéz újra egyetemistának lenni. Az utóbbi napokban többször eszembe jutott a “régi életem”. Ahol magam szabtam az időbeosztásomat, a teendőimet, a mozgásteremet. 

Mindez végtelenül távolinak tűnt. Mintha valójában soha nem is létezett volna.

Az első nap. 

Amikor a már hűvösödő szeptemberi reggelen kilépve az ajtón úgy éreztem magam, mint egy hatéves, aki életében először indul iskolába.

Ideges voltam. Azt a várakozó izgalommal vegyített idegességet éreztem, amit csak az idő tud orvosolni. A hasamban lévő gombóc akkora volt, mintha magát a farkast is lenyeltem volna Piroska és a nagymama mellé.

Aztán persze jó lett. Annak ellenére, hogy reggel nyolctól este nyolcig ott voltam, meglepően feldobódva értem haza. Bár másnap reggel azért megkérdeztem apát, hogy ha már a második napnál járunk, szerinte még hányszor kell mennem. ;)

Kilégzés, belégzés. Még kettő. Összeszorítottam a számat.

De sikerült. 

Az óra végére szinte újjászületve keltem fel a matracról.

Amikor először csináltam a következő receptet, lelki szemeim előtt már láttam bizonyos emberek felcsillanó arcát. Személy szerint én nem vagyok oda a nyers édességekért. Többnyire túlságosan töménynek tartom őket a rengeteg aszalványtól, magtól, és az irdatlan mennyiségű kókuszolajtól, amit tartalmaznak. És különben is. Rengeteg mindent fogyasztok nyersen, tele sérülésmentes állapotban lévő vitaminokkal, az édességeimet már nem vagyok hajlandó feláldozni.

Ez viszont más. 

Tartalmaz zabpelyhet, ami szintén nem a legkönnyebb alapanyag, de számomra sokkal “emészthetőbb”, mint az olajos magvak, illetve az összedolgozhatóságát az ilyen helyzetekben nemszeretem kókuszolaj helyett a cukkini adja. 

Zseniális. 

PS. Ha valaki szigorúan ragaszkodik a nyers étrendhez, nyilván feltűnt neki a kávé, igen, az ilyen szempontból nem teljesen illik a képbe, de NEM szabad kihagyni, mert valami elképesztően izgalmas ízélményt ad. (Első alkalommal a datolya áztatólevét használtam helyette, de ha nem muszáj, inkább ne tegyük, mérföldekkel vagányabb az előbbivel.)

Hozzávalók 9 kisebb sütihez:
1 csésze napraforgómag
1 csésze zabpehely
9-10 db datolya
1 mokkáskanál só
3 evőkanál jó minőségű kakaó
1/2 csésze finomra reszelt cukkini
2-3 evőkanál frissen főzött espresso

1 kisebb avokádó
2 evőkanál kakaó
1 evőkanál méz (aki édesszájú, annak több)
1 óriás csipetnyi só


Első lépésként áztassuk be a datolyát annyi vízbe, hogy ellepje, és hagyjuk állni néhány óráig (de a legjobb egy egész éjszakára).
Másnap késes robotgépben (=aprító) aprítsuk össze (de nem lisztfinomságúra) a napraforgómagot és zabpelyhet, keverjük hozzá a kakaót, sót, illetve a megpuhult datolyát, száraz datolyát. Ha már egy nagyjából összeálló, ragacsos masszát kaptunk, egy kanál segítségével dolgozzuk össze a kinyomkodott cukkinival, és kávéval.
Béleljünk ki sütőpapírral egy kicsi brownie tepsit (az enyém 20x20-as), és nyomkodjuk bele egyenletesen a masszát.

A krém hozzávalóit tegyük egy turmixba és dolgozzuk teljesen simára. Kenjük a a "tészta" tetejére, majd tegyük hűtőbe néhány órára, hogy megszilárduljon.


A recept a Det Gröna Skafferiet blogról.

csokis ribizlis zabszelet

Beszélgettünk.

Az a fajta beszélgetés volt, amikor az idő múlását csak az ürülő borospoharak kenyérkosár és a másik a sötétségben egyre nehezebben kivehető arca jelenti. Amikor eltűnnek a fizikai korlátok, és tényleg csak a másikra figyelsz.

Beszélgettünk. 

Hallgattam, ahogyan A. beszélt, és szinte eggyé váltam a gondolataival. Olyan érzés volt, mintha a száját elhagyó szavak az én testemben váltak volna egységgé.

Nézem a repülőn mellettem ülő lányt, ahogyan a szendvicsét próbálja kinyitni. Azt, akit alig néhány órája ismerek, és aki éppen most nyitja meg nekem a szívét. Olyan őszintén beszél az életéről, és a problémáiról, hogy az már szinte zavarbaejtő. 

Csendben figyelem. Néha közbeszúrok egy-egy rövid kérdést, de szinte át sem gondolom mit mondok. Mintha a szám magától mozogna: egyszerűen csak kimondom, ami eszembe jut. 

És működik. 

Miközben hallgatom, rájövök, azokra az egyszerű kérdésekre válaszolva előrébb tud lépni. 

Megijeszt. 

Ilyen egyszerű lenne?
Csak meg kell találnunk azt, a valakit, aki rámutat a problémáinkban megbújó megoldásra?

Talán. De az is lehet, hogy nem.

 MIndenesetre amikor megkértek minket, hogy kapcsoljuk be a  biztonsági öveinket, mert hamarosan kezdőik a leszállás, Zs. megszorította a kezem. “Jó pszichológus lesz belőled."

Ezek szerint ő is tudta.

A zabpelyhet, bújjon bármilyen ruhába is, imádom. Lehet magokkal és aszalt gyümölcsökkel dúsított kása, lehet ropogós granola, felvehet szabályos téglalap alakot müzliszeletként. Nem számít, jöhet.
A müzliszelet analógiájára született meg ez a zabszelet is. Energiát ad, táplál, és még egészséges is. Az édességét a mézzel jól lehet szabályozni, de ha a savanyú ribizli helyett más gyümölcsöt, mondjuk mazsolát használunk, szintén az édes irányba tudjuk eltolni az arányokat.
Én akkor szoktam magammal vinni, ha nem vagyok túl éhes reggel, vagy sportolni megyek, de egy forró nyári napon akár ebéddé is kinőheti magát, egy finom gyümölcsturmixxal.



Hozzávalók egy 20x20-as tepsihez:
1 csésze zabpehely
1/4 csészényi őrölt napraforgómag
1/3 csésze teljeskiőrlésű liszt
2 ek lenmaghús
1/2 tk szódabikarbóna
2 csipetnyi só
3 nagy ek kakaó
2 ek olívaolaj
1/3 csésze avokádópüré
1/2 banán
3-4 ek méz (ki mennyire szereti édesen)
1/3 csésze erős, frissen főzött kávé
1 csésze ribizli

A száraz hozzávalókat keverjük össze, majd tegyük félre.
Az avokádót és a banánt pürésítsük össze, majd adjuk hozzá az olajat, mézet, és a kávét. 
Forgassuk össze a száraz tál tartalmával a folyékony masszát, a leszemezett ribizlit, majd simítsuk egy olajjal kikent, liszttel megszórt tepsibe. 
Előmelegített 175 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje meg nem szilárdul, de a beleszúrt fogpiszkáló még kissé ragacsosan jön ki.


Ötlet a fitcakery blogról.

A második X

"... mellesleg nem iratkozott be, ezért a felvett tantárgyait töröltem. Az átvétele a szülésznő szakirányra érvénytelen. Sajnálom."

Meg kellett kapaszkodnom.
Ilyen nincs. Egyszerűen nincs.
Forgott velem a föld.
Még az öltözőig is eljutottam sírás nélkül.

"Benne volt a határozatban."
A határozatban, amit nem olvastam végig. Elkezdtem, csak... ahogy odaértem az átvették című részhez, annyira megörültem, hogy elkezdtem telefonálni. Nekem odáig tartott a levél. Ezek szerint a lényeg lemaradt.
Basszus.
Már nem először adódik problémám ezekkel a hivatalos iratokkal (illetve a végig nem olvasásukkal), de okulni a történetből a jelek szerint még nem sikerült.
Felületes vagyok.
Vagy csak rám is hat a felgyorsult társadalom. Már feltűnt egy ideje, hogy hosszabb szövegeket egyszerűen képtelen vagyok végigolvasni. Írni az más. Könnyebb. Ott magadra figyelsz. Magadon könnyítesz azzal, hogy kiírod a lelked. Az olvasáshoz türelem kell.

Aztán eszembe jutott az is, hogy a Sors egyszerűen nem akarja, hogy én szülésznő legyek. Hogy otthagyjam a dietetikát.
Áll előttem fürkésző szemekkel, és azt kérdezi: biztosan jól meggondoltad? Ezt akarod?
Nem.
Nem tudom mit szeretnék.
De ezt nem. Ebben az egyben biztos vagyok.


 A boldogságom, a nyáron szőtt terveim, összedőltek. Ismét.
És nyilván idővel felépítek majd egy másikat. Ismét.



Azért nem ilyen 20. születésnapot képzeltem el.

Ragacsos gesztenyés csokitorta avokádóval

Ismerős a helyzet, amikor valamire nagyon készülsz, minden idődet kitölti, és annyira a lényeddé válik, hogy a megszűnése egyenlő a teljes kiüresedés érzésével?

Gondolom igen. A környezetemben sok emberen látom/láttam, a kapcsolataival kapcsolatban. Mert ugye ezekre van rálátásom.
Látom, hogy mennyire függenek egymástól. Illetve általában csak az egyik fél, de ettől már pont tökéletesnek hat a dolog kívülről. Aztán beüt a crach. Szétválnak az útjaik. És szegény függő fél összeomlik. Szó szerint. Volt, nincs. Használhatatlan. A másik pedig vidáman éli tovább a kis életét, mintha mi sem történt volna. Mert mint tudjuk, nincs igazság a Földön.

Sajnálom az ilyen embereket. Nem azt mondom, hogy gyengék, de... jobb szót nem találok. Pedig ez így nem egészen helytálló.
Mert az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni. Mindenki bír egy alapszemélyiséggel, ami ugyan fejleszthető, na de ahogyan a kutyából nem lesz szalonna, csodákat itt sem lehet remélni. Ha valaki ilyen beállítottságú, az szív. Egész életében.

Jómagam áldom az eget, hogy a puttonyomba ilyenből nem sok jutott. Vagy ha jutott is, ezt a típusát igen sikeresen kiöltem.

Az életem eddig is teljes volt, mindössze helyet csináltam neked benne.
Vannak alapelveim. (A legtöbb már olyannyira a részemmé vált, hogy képtelen lennék nem tenni. Azt hiszem valahogy így születnek a tulajdonságok.)
Ez az egyik.
Így talán már érthetőbb miért nem értem, illetve kezelem nehezen az efféle embereket. Mikor az egyik pasimnak az volt az élete, hogy suli után egy téren lógott a hasonlóan link barátaival. És nem értette, hogy én hova mennék. Meg hogy dolgom van. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem volt túl hosszú életű a kapcsolat.

"Dolgom van."
Ez a másik mániám.
Hogy programot csinálok magamnak. Napirendet. Életritmust. Bármit, csak szabályok közé szoríthassam az életem.
Anélkül ugyanis elvesztem. Egy senki vagyok. Nem tudok mit kezdeni rengeteg beosztatlan idővel, nem tudom magam elfoglalni. Szenvedek.
Nálam ezek az időszakok először nyaranta, majd az érettségi után, mostanában pedig vizsgák után sújtanak. Persze ahogyan telik az idő egyre jobban kiismerem magam, így tudatosan is rá tudok készülni. Megtanulom kezelni.

Egy kedves barátom szájából hangzott el a következő mondat: "...igyekszem ezt máshogy megélni - átértelmezni az űrt..."
Ez az.
Ezt kell tennem nekem is. Átértelmezni.

Örömmel jelenthetem: sikerült.
Szerda délután, amikor éreztem, hogy kezdek elmerülni a negatív érzésekben, úgy döntöttem, most nem hagyom magam. Változni akarok, nem? Itt az első lépés. Így feltettem magamnak a kérdést: mik azok a dolgok, amiket mindig tologatok, mondván, hogy "nincs rá időm". Sajnos túl sok minden nem jutott eszembe (ezután írni fogom), ezért feldobtam egy jó kis arcpakolást, előhalásztam a még sosem használt gyömbéres bőrradírt, előkészítettem a másnapi ebédem, rendet raktam, végigcsináltam az egyik régi tornás gyakorlatsorunkat, és hamarosan már este is lett.
Nagy pirospont magamnak. Nem mondom, hogy sok ilyen délutánra vágyom, de... azért nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam.
Éljen az átértelmezés.

Gesztenyés csokitorta avokádóval
   az eredeti recept Canelle et Vanille-é, egészségesítve :)


10 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalommal - nálam 80%)
1 normál méretű avokádó
5 dkg natúr gesztenyepüré
2 tk vaníliapor vagy 1 rúd kikapart magjai
3 tojás
45 g kölesliszt
35 g zabpehelyliszt
csipetnyi só
3dkg nyírfacukor
2 dkg méz
1 evőkanál zabpehely

Az avokádót szabadítsuk meg a magjától, héjától, majd pürésítsük.
A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjékből verjünk kemény habot.
Az étcsokit olvasszuk meg, majd gyengéden keverjük el benne először az avokádópürét, a tojássárgákat a nyírfacukrot és a mézet.
Vegyítsük össze a kétféle lisztet és a sót, majd a fehérjével felváltva óvatosan forgassuk bele a csokis masszába.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk és lisztezzünk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát, öntsük bele a tésztát, majd süssük kb. 20 percig. Attól függően változtassunk az időn, hogy mennyire szeretnénk ragacsosra.

Gooey chocolate-chestnut cake with avocado

10 dkg dark chocolate (mine was 80%)
1 normal soft avocado
5 dkg unsweetened chestnut puree
seeds of 1 vanilla or 1 tsp vanilla powder
3 egg
45 g millet flour
35 g oat flour
pinch of salt
3 dkg xilit
2 dkg honey
1 tbsp oat-flakes

Peel the avocado and mix until smooth.
Whip the egg whites until peaks start to form.
Melt the chocolate (in microwawe) then stir with the avocado puree, the egg yolks, xilit and the honey.
Mix the flours and salt in a bowl.
Add the egg whites and the flour mix to the chocolate alternately.
Preheat the oven to 175 C.
Spread a baking mold with butter then put into the dough and bake aprox. 20 minutes. It depends on how gooey/soft would we like. 
Enjoy with a scoop of ice-cream or cranberry apple sauce!

Teás - avokádós zabkeksz

"Ki kell pihennem a karácsonyt."
Van, aki egy wellnesshétvégével teszi mindezt, én leginkább az anatómiafüzetemmel. De aggodalomra nincs ok, kikapcsolódásként előkerül néha a szövettankönyv is.
Bár a gondolat megfogalmazódásakor elsősorban az étkezés részére gondoltam (a testem sikítozik a sós és/vagy könnyű dolgok után), jobban megnézve ez tágabban is értelmezhető.
Mert valljuk be: a készülődés fárasztó.

Na nem nekem (mivel tudtam, hogy igen elfoglalt leszek a véghajrában, már jó előre elintéztem mindent), de volt alkalmam végignézni kisöcsém kálváriáját. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy szegény erősen megkínlódott az ajándékokkal. Minden reggel levonult a garázsba, hogy elkészítse az aznap átadandó adagot: fúrt, faragott, kopácsolt egész délelőtt, így a kis meglepetések még egy "vigyázz, még nem száradt meg a festék/ragasztó" típusú mondat kíséretében kerültek átadásra.
Az én ajándékom lett készen talán egyedül időben, annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban találta ki. Vagyis... ez egy külön történet, de annyira aranyos, és szívmelengető (legalábbis számomra), hogy muszáj elmesélnem.

Az egyik hétvégén este jó szokásom szerint Marci szobájában tanultam, amikor valahogyan előkerült a bögremelegítős téma. Már igen régóta nézegettem mindenfelé irigykedve vágyakozva, de nem sikerült rájönnöm, hogy hol lehet ilyent vásárolni. (Na nem mintha megszakadtam volna a kutatásban...) Azonban jött a füles: Butlers! Gyorsan rá is kerestem az internetes áruházukban, és valóban, szerepelt a kínálatban. Bögremelegítő. Piros.
Piros?! Mi az, hogy piros? Én fehéret szeretnék!!! Ráadásul bögréstül kell megvenni? Mi a fenének? Annyi bögrénk van, mint a szemét...
Marci csendesen végighallgatta az okfejtésem, majd kérte, hogy mutassak neki egy képet. Hogy ő majd horgol nekem egyet. Nevettem. Hiszen nem is tud horgolni. Megvonta a vállát, "majd anya megtanít". De hát ő sem tud!! Akkor majd megtanulok magamtól.
És ezzel a mondattal odaült a számítógép elé, beírta gógliba, hogy bögremelegítő horgolás, majd átvonult anyuhoz horgolótűt és fonalat kérni. Nem zavarta, hogy az óra már éjfélt mutat. Tündéri volt, ahogyan a vázlatrajzok alapján próbálta kisilabizálni a szemáthúzást, hurkolást. Még a nyelvét is kidugta úgy koncentrált. :)
Másnap reggel pont kinyitottam a szemem, amikor hallottam, hogy telefonál. Mivel a telefon brutál módon felhangosít mindent, hiába voltam 3 szobával arrébb, az egész beszélgetést végighallgattam. Mamát hívta, hogy átmehet-e horgolni tanulni. Ránéztem az órára. 7 óra 8.
Még szerencse, hogy mama nem szeret sokáig aludni.

És hogy megtanult-e horgolni?
Válaszként csak az alábbi képre mutatnék. Ez várt a fa alatt. ♥
Iszonyúan meghatódtam. Nem az ajándék láttán, már sokkal előbb. A legelején. Amikor kitalálta, hogy megtanulja. Hiába magyaráztam, hogy nehéz, fel sem merült benne, hogy nem sikerülhet. Akarta. Azért, hogy nekem örömet szerezzen. Sokszor azt gondolom meg sem érdemlem, hogy ilyen testvérem van.

Pali mondta erre, hogy ha találok egy olyan fiút, aki fele ennyit megtesz értem, mint Marci, királyi életem lesz.

Nem szoktam teázni. Visszatart a tény, hogy sárgítja a fogakat. Illetve... visszatartott eddig. 7 évig. Jelenleg úgy állok, a dologhoz, hogy mértékkel csak nem tesz tönkre. Remélem.
A tealevelek/teafű felhasználása azonban mindig is izgatott. Matchát nem sikerült szereznem, de lehet, hogy ezután nem is szeretnék már. Mert ez annyira jó.
Marci kapott Palitól 2 doboznyi teaválogatást, most abból szemezgettem. Mindössze annyi a feladat, hogy kiválasszuk a kedvenc teánkat, vagy bármi olyant, aminek kellemes az aromája, ugyanis ez határozza meg az ízét. Persze lehet bele még fűszert tenni "erősítésként", de ha megfelelő mennyiségű teafüvet használunk, nem szükséges.

És az eredmény? Tea harapható formában.


Hozzávalók 24 db kekszhez:
1,25 dl rozsliszt
1,5 mokkáskanál szódabikarbóna
1,5 dl zabpehely
1 nagy marék mazsola
5 filter tea
fél banán
1-3 evőkanál nyírfacukor (ízlések...)
1 érett avokádó
8 evőkanál tej

Keverjük össze a száraz hozzávalókat.
Az avokádót és banánt pürésítsük, majd lazítsuk fel a tejjel.
Jól keverjük el a 2 edény tartalmát, majd jó púpos 1,5-2 teáskanálnyi kupacokat halmozzunk sütőpapíros tepsire. Bevizezett kanállal formáljunk belőle köröket, és előmelegített 180 fokos sütőben süssük 15-20 percig.

Ötlet: building buttercream

Ingredients for 24 cookies:
1,25 dl rye flour
1 tsp baking soda
1,5 dl rolled oats
5 bags of tea
1/2 banana
1-3 tbsp xilit
1 avocado (mature)
8 tbsp milk

Mix the dry ingredients.
Make puree from the banana and avocado, then add milk.
Stir the substance of the 2 bowl. 
Preheat the oven to 180 C. Lay baking sheet onto a pan and put 2 tsp dough to everywhere.
With a watered spoon make circles from them and bake aprox. 15-20 mins. 

Enjoy with a big cup of tea!

Nyers csokitorta

Nem látunk bele a másik életébe.
Nem tudjuk hogyan él, milyen gondokkal küzd, mi teszi boldoggá.
Nem ismerjük min ment keresztül.

Tulajdonképpen milyen alapon ítélünk el bárkit?



Beszélünk munkáról, burokban felnövésről, betegségekről.
Életutakról.

Miért valóságosabb az egyik, mint a másik?

Félreértés ne essék, nem vágyom megváltani a világot. 

Csak kicsit jobbá tenni. 

Élhetőbbé.

Étkezés terén még mindig küzdök.
Sőt. Talán most küzdök igazán.
Ez a fajta életmód a napi sokszori elosztás követeli meg, én pedig ezidáig erősen a hármas szám felé orientálódtam.
Változtatás.
A tízórait nem tudom beiktatni (fél 9 és dél között egyszerűen nem leszek újra éhes), de egy uzsonna tényleg nem rossz ötlet. Valami egyszerűt, édeset, amolyan ebéd utáni desszertpótlót.
Ez a kis nyerskonyhai csoda éppen megfelel egy bögre gabonakávéval, bár tudom, a banán és mazsola nem éppen a legalacsonyabb GI-jű gyümölcsök. Kis adagban azért belefér.

Hát még ha mások is segítenek. Nálunk meglepően egyöntetű sikert aratott a hagyományos étrendű családtagok körében. Vannak még csodák.

Hozzávalók 7 adaghoz:

10 dkg dió

4,5 dkg mazsola

csipetnyi Himalája só

21 dkg avokádóhús (2 db normál avokádó)

6 nagy teáskanál kakaópor

1 nagyobb banán (13 dkg tiszta gyümölcs)

2 evőkanál nyírfacukor

csipetnyi Himalája só

1 teáskanál vaníliapor

A tésztához áztassuk be a mazsolát és a diót egy éjszakára.

Másnap öntsük le róla a vizet, és egy aprítóval dolgozzuk finomra. Béleljük ki sütőpapírral egy 18 cm-es tortaforma alját, az oldalát pedig kenjük ki pálmazsírral. Nyomkodjuk bele a masszát, majd tegyük mélyhűtőbe 25 percre.

Ezalatt készítsük el a krémet. Kanalazzuk ki az avokádóhúst, és tegyük a mixerbe a banánnal, kakaóporral, nyírfacukorral, sóval és vaníliával együtt. Pürésítsük teljesen krémesre, majd oszlassuk el a fagyott alap tetején. Tegyük mélyhűtőbe ismét, ahol nagyjából 45 perc alatt "fogyaszthatóra" fagy. 

Vigyázzunk, hogy ebben az állapotában vágható jól, hűtőhidegen inkább krémes. De mindenhogyan isteni.
  
1 szelet 12,5 g CH 


Forrás: Zizi kalandjai

Raw chocolate cake

Ingredients for 7:
10 dkg walnut

4,5 dkg raisins

csipetnyi Himalaya salt

21 dkg peeled avocado (2 pieces avocado)

6 big tsp cocoa powder

1 bigger banana (13 dkg)

2 tbsp xilit

pinch of HImalaya salt

1 tsp vanilla powder

For the "dough" soak the raisins and the walnut for 1 night.

The next day put the soaked seeds into a blender, and works for 1 minute. You have to get nearly a smooth consistence.

Lay baking paper bottom of the mold. Spread the sides with coconut fat and press into the "dough" uniformly.

Put it into a freezer for 25 minutes.

Meanwhile make the cream.
Put the meat of the avocado, the banana, the xilit, the salt and the vanilla into a blender, and mix it until creamy. Spread the cream on the top of the frozen walnut mix. Replace again for 45 mins. 
Serve immediately.
If you eat from the refrigator it will be much unmanagable creamy!

Nyers, zöld, vegán tésztaszósz

"Nem tudok, nem merek, nem akarok konfliktust."

Általában ezeket szoktam felhozni, amikor számonkérem magamat, hogy miért nem szóltam. Mondjuk annak a nőnek, aki a legnagyobb lelki nyugalommal hagy ott a kutyája után mindent, vagy annak a vén fazonnak, aki a lábam elé, a fűre dobja az égő cigarettát, amikor 2 lépéssel előttünk már ott tátong egy szemetes.

Nem értem ezeket az embereket.
És sajnos nem bírom, ha nem értek valamit.
Ekkor jön az, hogy kényszeresen ráerőltetem másokra a véleményemet, hogy legalább ők értsenek engem.

Felhúzom magam.
Dühöngök. Hogy hogy lehet valaki ilyen.
De nem szólalok meg. A fent említettek miatt. Mert nem ismerem. Nem tudom kiszámítani. Lehet, hogy elszégyellné magát, és esetleg változtatna (akkor egyszer), de valószínűbbnek tartom, hogy még a többségnek állna feljebb. Hogy én mit képzelek. (Meg amúgy is, 19 évesen magyarázzak, mondjuk egy nyugdíjasnak?)


Aztán mindig elhatározom, hogy aha, majd legközelebb igenis megmondom. Bátor leszek.
Nos, ez a pillanat még nem jött el.
Szerintem nem is fog, soha.

Ti viszont legyetek bátrak, és feltétlenül készítsétek el ezt a szuperegészséges ételt. Hiszen van annál klasszabb, mikor azzal a gondolattal ehetek meg valamit, hogy nem csak, hogy finom, de a testem is örül minden molekulájának? 
Egész egyszerűen tartalmaz mindent, ami kell. A hozzávalók gazdagok vitaminban, színekben, és ízekben, a nyers feldolgozásnak köszönhetően pedig a tápértékükből sem veszítenek semmit. Fantasztikus.
Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az utána maradó szemétmennyiség is közelíti a nullát.


Hozzávalók 1 személynek:

1 puha avokádó

fél citrom leve

kisebb narancs felének a leve

2 marék párolt zöldborsó

10 nagyobb mentalevél

2 csipet só

4 szem zöldbors

1 maroknyi héjas pisztácia

6 dkg teljes kiőrlésű durumspagetti

Először elkészítjük a krémet. Ehhez egy turmixba helyezzük az avokádó kikanalazott húsát, a citromlevet, narancslevet, mentát, a borsót 2 evőkanál kivételével, ízesítjük sóval és a porrá zúzott borssal, majd krémesre mixeljük.

 Tálalás előtt roppanósra főzzük a tésztát, majd lecsepegtetés után azonnal összekeverjük a szósszal. A tetejét megszórjuk a kibontott, és barna hártyájától megfosztott pisztáciamagokkal, illetve a zöldborsóval.

Forrás: Just eat love

 
Raw green noodle salad (avocado-pea-mint)
Ingredients for one:

1 avocado

2 handful of steamed peas

juice of 1/2 lemon

juice of 1/2 smaller orange

10 bigger mint leaves

2 pinch of salt

4 pieces of green pepper --->make powder

1 handful pistachio  (unpeeled)

6 dkg whole wheat pasta

First of all place all the ingredients (instead of 2 tbsp peas and the pistachio) into a mixer. Blend until smooth.

Before the eating, make the pasta. (Pay attention: al' dente is the best!)

In the end mix them together and sprinkle with peas and peeled pistachio!

Enjoy :)

Avokádós-bazsalikomos pasta

Ember tervez, Isten végez.
Idén nem tudok a cukrászdába menni, a tulaj már felvett tanulókat. Kicsit meglepett. Ez sem jött össze.
Pedig azt hiszem igazán nincsenek nagy igényeim. Az én nyári csinálni kéne valamit (bármit) típusú megmozdulásaimat egyesegyedül a ne kelljen otthon lennem, és rendszer kell az életembe érzés hajtja. És ezért baromi hálás lehetek. A legtöbben rá vannak szorulva, hogy a pénz miatt csinálják az egészet.
Így most nekiláttam b tervet gyártani. Meg c-t.
Már csak az eredményét szeretném látni.

A recept igen egyszerű. Sőt. Ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni. Még egy rántottát is bonyolultabb összedobni.
Tökéletes nyári ebédnek, mivel a tűzhelyhasználat szinte nulla (a tésztavizet csak fel kell foralni, beleszórni a tésztát, lefedni, elzárni a gázt, majd 8 perc múlva leszűrni), illetve időhiányosoknak is, mert cirka 15 perc alatt elkészül.
A "szósz" Chloe Coscarelli agyszüleménye, aki a TV Paprikán futó  Muffinháború egyik epizódjának a nyertese. (Tételtanulás közben szoktam rá, hogy 2-3 percekre tévét nézek agyszellőztetés címszóval, és valóban bevált, pár perc után hülyébbnek éreztem magam, mint előtte bármikor. Teljesen érthető, hogy miért nem nézek soha. De legalább hasznom volt a dologból:  csomó jó ötletet/receptet összeszedtem, meg emberkét "megismertem".) Ciki, vagy sem, de én még sohasem csináltam pestót (mindig lelegeltem a bazsalikombokrom), ez volt az első pestóirányba kacsintgató próbálkozásom. Nem tűnik kedvencgyanúsnak, de ebben a formában szuper. Hála az avokádónak. Olyan selymessé teszi a krémet, hogy csuda. Belesimul az ember szájába.

Hozzávalók:
1 db érett avokádó
10 nagyobb levél bazsalikom
fél citrom leve
1 duci fokhagyma
1 jó púpos evőkanál napraforgómag
só
feketebors

A szotyit száraz seprenyőben néhány perc alatt megpirítjuk.
Előveszünk egy késes darálót/turmixot, ki hogy hívja. Belekanalazzuk az avokádó húsát, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Krémessé turmixoljuk.

Ennyi krém 1 nagyobb adagnyi tésztához, vagy 2 előételnek elég.

Fetás-márványsajtos tönkölykeksz avokádóval

Elindult a hajrá. Már tegnap. Még csak a hétvégi (vagyis inkább pénteki) sütibiznisz (megint egy érdekes kérés), jövő héten pedig...Telekis Napok!!!! És ez most egyáltalán nem olyan,mint eddig. Nem. Egyrészt idén nem játszom pizzásnénit, és nem sütök pizzát 2 napon keresztül napi 12 órában, hogy aztán megkapjam az osztályfőnöktől, hogy "hát nem ebből fog meggazdagodni az osztálypénztár"-(Azért szerintem 2 nap alatt 40.000 forintot összeszedni nem rossz. Jó, ebből az első 20 az a kiadott költség visszahozása, de akkor is! Megkétszereztük. Nem úgy, mint tavaly, amikor az egészet bebuktuk, mert nem szervezte senki. Meg a keresett néhányezret is ellopták. Szóval elmehet a p*...ba.)- másrészt pedig idén mi vagyunk a főszereplők. Értünk van a dolog. "Hogy egy nemes vetélkedésben eldöntsük, hogy ki érdemli a koronát." Majd kiderül. Fő a bizalom, de természetesen tenni is kell érte. (Tök jó, hogy én beszélek, mikor erősen a passzív réteget képviselem. Na jó, de valakinek a tanárok karácsonyi bonbonkollekcióját is meg kell csinálni! Szóval azért dolgozom. Még ha sok köze nincs is ehhez.)
Kezdetnek nézzétek meg a királyvideónk trailerét.  :D Képtelen vagyok megunni.

Már használtam néhányszor avokádót, és az az igazság, hogy egyre jobban szeretem. Ha valahol látok (és éppen nem horror áronon fut), mindig betározok néhány darabot. Egy puha, 1-2 kemény. Aztán hűtőben érlelem. Ellál, akár 2 hétig is. Addig remélhetőleg az ihlet is megjön, hogy mi készüljön belőle.

Itt éppen zsiradék helyett építettem be (az íze alig érződik).

Hozzávalók (16 kekszhez):

     10 dkg + 1 evőkanál tönkölyliszt

     1 mokkáskanál szódabikarbóna

     7 dkg avokádóhús (egy kisebb darab nagyjából ennyit tartalmaz)

     5-5 dkg márványsajt és feta

     csipetnyi himalaya só, fehérbors, 1 kis csokor kakukkfű

     

A puha avokádóhúst egy villával pürésítsük, majd morzsoljuk bele a kétféle sajtot is, és jól keverjük el. Szórjuk hozzá a liszttel elkevert szódabikarbónát, ízesítsük sóval, borssal és apróra vágott kakukkfűvel.

Jól gyúrjuk össze, formázzunk belőle hengert, majd tegyük 15 percre  mélyhűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 185 fokra. Vegyük ki a fagyasztóból a téstarudat, és vágjuk 1 cm-es körökre. Tegyük sütőpapíros tepsire, és addig süssük, míg a teteje szép aranybarna nem lesz. (Vigyázzunk, hogy az alja se égjen meg!)

Málnamousse-os avokádótorta

Hmm, avokádó. Megvettem szegénykét kavicskeményen (és elég sötétzölden), hogy jaj úgy is olvastam, hogy mindenki otthon érleli. Papírzacskóban. Szobahőmérsékleten. Hazavittem, és megindult a puhítás. Nem tudom pontosan hány napot pihent, én boldogan nyomkodtam a kis csomagot minden egyes alkalommal, mikor a konyhában akadt dolgom. (Nálam ez elég gyakori.) Puhulni azonban csak nem akart. Illetve nagyon minimálisat. Aztán mikor x idő elteltével kivettem, hogy közelebbről is szemügyre vegyem, azt kellett látnom, hogy ijesztően fekete színben tündököl. Fasza. Akkor ez időközben megrohadt. Gondoltam azért megnézem milyen belülről, és nekiálltam meghámozni. Itt jött a meglepetés. A héj gyönyörűen lejött, alatta a gyümölcs pedig gyönyörű élénkzöld színben tündökölt. Mivel mindez még pénteken történt, lelocsoltam citromlével (hogy ne barnuljon meg), és hűtőbe raktam. Eredetileg sósnak akartam (guacamole) feldolgozni, de sajnos az alsóbb felem olyan mértékű növekedést mutatott elképesztően rövid idő alatt, hogy úgy éreztem nem engedhetek meg egy ilyen luxust. Legyen belőle sütemény. És mivel a tészta ilyen zöldes színű lett (az ízében nem érezhető), mindenképpen szép színes töltelék kell. Mondjuk rózsaszín. Az passzol a zöldhoz. Málna? Úgy sem volt még idén a kezeim között/alatt. (Már a szóról Á. jut eszembe. :) Ő ugyanis tényleg odavan érte. Mármint a gyümölcsért.)

Avokádós tészta: 15 dkg érett avokádóhús
              5 dkg puha vaj
              10 dkg cukor
              2 tojás
              12 dkg liszt
              1 teáskanál sütőpor
              1 teáskanál vaníliakivonat
              negyed mokkáskanál só
                   
Az avokádóhúst botmixerrel pürésítsük. Adjuk hozzá a vajat, cukrot, sót és keverjük teljesen simára. Keverjük bele a tojásokat és a vaníliakivonatot. Szitáljuk bele a sütőporos lisztet, majd dolgozzuk teljesen simára.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm-es tortaformát és öntsük bele a masszát. Süssük kb. 25 percig. Ha már pirulna a teteje, de még nem egészen sült meg, takarjuk le alufóliával.
Az én tésztám pihent egy éjszakát,(na nem direkt, csak másnap csak másnap vágtam fel,jutottam el a piacra málnát venni, de szerintem kifejezetten jót tett neki. Sokkal szebben vághatónak bizonyult.)
(Recept a Receptindexről.)

Málna mousse: 30 dkg málna 
              1 evőkanál cukor  
              4 teáskanál zselatin 
              1,5 dl tejszín
                       

A málnát mossuk meg, csöpögtessük le jól, majd tegyük edénybe a cukorral, és villával törjük össze. Melegítsük. Időközben levet fog ereszteni, és elkezd forrni is.Melegítsük ismét alacsony lángon, de tényleg csak néhány másodpercig, mert nem szabad forrnia! Tegyük félre, hogy langyosra hűljön, közben néhényszor keverjük meg. Ekkor vegyük le a tűzről, kevergessük egy ideig (ezzel hűtve), majd folyamatos keverés közben adjuk hozzá a zselatint.

A tejszínt verjük kemény habbá. Ha a málnapép már elfogadható hőmérsékletre hűlt, dolgozzuk a tejszínhabhoz.

Összeállítás: A tésztát vágjuk 3 felé (könnyű, mert nem lesznek túl vékonyak a lapok). A legalsó lapot visszarakjuk a tortaformába, majd ráöntjük a mousse harmadát. Erre a középső lapot, majd a maradék krém felét. Az utolsó lapot nézzük meg hogy egyenes-e, ha nem, akkor vágjuk le a kipúposodó részt. Erre jön az utolsó adag málnahab. 
A tetejét díszítsük málnaszemekkel.