Együnk gazt!

Tulajdonképpen elég jó vagyok: 3 nap leforgása alatt egyszer elköltöztem otthonról, aztán meg vissza. Természetesen nem hazudtoltam meg önmagam: 5 táskával, ebből 1 volt ruha, a többi kaja, edény, fényképezős kellék, kiegészítő. (Hogy a böhömnagy deszkáimat, és a fűszernövényeket már ne is említsem.)
Van ugyanis egy nyaralónk a Velencei-tó mellett. Nem az a húdenagy valami, de igazán bájos, és nem mellesleg van kert meg minden. Imádom.
Kicsit sajátnak is tekintem, néha az az érzésem. Talán ez okozza a vágyat már a második tavasszal, hogy ott éljek. Egyedül, önállóan.
Idáig teljesen oké is a dolog. A problémák ott kezdődnek, hogy nincsen internet. Illetve lehetne szerezni, csak a gépemen szinte semmi sem fut, hála a Linuxnak. (Állandóan szívok miatta. Pl. 3 hónapja letöltöttem a 11-es verzióját, mivel annyira kínálgatta. Azóta nincsen adobe flashplayerem, vagyis semmilyen videót nem tudok megnézni.  Ennek ellenére fel sem merül, hogy lecseréljem. Már úgy megszoktam, és amúgy is...szeretem :).) Elméletben mondjuk apa tudna valamit szerezni, csak ahhoz hosszú időre meg kéne válnom a gépezettől. Szóval szívás az egész.
DE ami kiütötte a biztosítékot, az a sütő. Hogy nem tudok normálisat sütni. Tavaly valamiért sikerült, de most... Még péntek este bepróbálkoztam egy egyszerű kevert tésztával (még csak nem is valami érzékeny piskótával), és szörnyű lett. Megsült, de kellett bűvészkednem a fokokkal, meg funkciókal. Utána meg a késsel, mikor a sötétbarna széleket kaparásztam.
Kész, vége, nem fogom bírni.
Hazamegyek.
Ráérek itt lenni később is.

Azért nem távoztam üres kézzel.
Kigazoltam a veteményesparcellámat, amit jó vastagon tyúkhúr borított. Az első 3 perc után beköltözött a fejembe a gondolat, hogy milyen pazarlás, hogy kidobom ezt a sok zöldet, mikor meg is lehetne enni.
És valóban. Mert finom. Illetve...van egy sajátos íze. Nekem egészen tetszik, bár nyersen nem vagyok képes megenni, mivel hiába rágom hosszú ideig, egyszerűen nem akar "elfogyni". Miközben szenvedtem rajta, az járt a fejemben, hogy ilyen érzés lehet kérődző tehénnek lenni.
Azonban sütve egészen korrekt. Bocsánat, éppen csak pirítva. Dimenziókat emel rajta.

Meleg tyúkhúrsaláta szójakockával

Hozzávalók 1 személyre:

3 nagy marék tyúkhúr (érdemes átbogarászni, hogy csak a legfrissebb hajtások maradjanak)

2,5 dkg főtt tönkölybúza

1 marék szójakocka beáztatva

1 nagyobb répa

1 vöröshagyma

só, bors, fehér mustármag

olívaolaj

ízlés szerint feta

Az olívaolajat felmelegítjük, és elkezdjük benne pirítani a nagyon apróra vágott vöröshagymát. Néhány perc utána hozzáadjuk a vékony répakarikákat, és a szójakockákat is. Addig sütjük, míg egy szép halvány aranybarna színt nem kap a tofu. Ekkor belekeverjük a tönkölybúzát, és a jól megmosott ujjnyi hosszúra tépkedett tyúkhúrt is. Hogy innentől meddig pirítjuk az már opcionális, én azt szeretem, ha már kissé elkezdenek összeállni a szálak, és elveszti a fényes világoszöld színét. 

Tálaláskor sózzuk, borsozzuk, illetve én az első alkalommal morzsoltam a tetejére még egy kevés fetát is, nem állt rosszul neki!

Gombás-körtés tönkölybúza mozzarellával és...

Ha több napig nem írok, akkor mindig nagyon elkezd hiányozni a blog. Tegnap már majdnem meg is törtem. De nem lett volna tiszta a lelkiismeretem, ha már egyszer az iskolát beáldozom a nyelvvizsga oltárára (mondjuk ez is okozott vívódást).
(És nem Á., a sportfoglalkozás nem számít annak. Az külön kategória.)

Szóval Nyelvvizsga....dobpergés.... 70-ből 56 pont! Mikor a vizsgáztató kiragasztotta az ajtóra az erdményespapírt, még odamosolygott, hogy ügyes voltam, és sok sikert kíván a sütizéshez. Odamentem megnézni (kicsit remegő lábbal, bár azt sejtettem, hogy annyira rossz számokat nem kaptam- egyszer odalestem az értékelőpapírjukra és láttam, hogy mindenhol 5 vagy 4 szerepel a maximális 5 pontból) és totál lehidaltam: az én pontszámom volt a legmagasabb! I can still hardly believe it. De irtó klassz érzés.

Szóval nem hivatalos, de azt hiszem átmentem. Vagyis borzasztóan remélem, hogy a hallgatást sem rontottam el. Nem. Ilyenre gondolni sem szabad. 
(Zárójelben még annyit, hogy a csomó megtanult kifejezésből, gyakorlatilag alig használtam. Jó, valamivel magasabb szinten futott a dolog, mint a múltkori, na de azért ennyivel nem érzem magam okosabbnak. Szóval baromira számít, hogy ki a vizsgáztató. Most szerencsém volt, mert 2 igen kedves hölgyhöz osztottak be. Anya mondta is, hogy most eszembe ne jusson a múltkoriak sorába beállnom. Csak nevettem, hogy ez nem úgy megy, mint a boltban, hogy melyik kasszához tolom a kocsit. Az előbb pedig neki elejtettem egy What's up-os megjegyzést, mire közölte, hogy most már itthon vagyok, úgy hogy ha lehetséges próbáljak meg magyarul beszélni, mert nem érti amit mondok. :D)

Ez az étel pedig szimpla maradékhasznosítás. Ismét.
De igazán eredményesen. Ismét.

Hozzávalók 1 személyre:

     5 dkg tönkölybúza

     25 dkg gomba

     1 nagy körte

     1 vöröshagyma

     10 dkg mozzarella

     olívaolaj

     só, majoranna, fehérbors

     kis csokor petrezselyem

A tönkölybúzát másfélszeres mennyiségű vízben puhára főzzük.

A gombát meghámozzuk, felszeleteljük. A hagymát megpucoljuk, és apró kockákra vágjuk. A körtét felkockázzuk (én nem pucoltam meg, nem árt az a kis plusz rost).

Pici olívaolajat hevítünk egy serpenyőben, kicsit megpirítjuk rajta a hagymát, majd a gombát is beletéve aranybarnára sütjük. Ízesítjük sóval, majorannával, majd legvégül a körtekockákat is hozzákeverjük.

A főtt búzaszemes tálba belevagdossuk a petrezselymet, illetve ízesítsük fehérborssal.

A mozzarellatömböt vágjuk vékony szeletekre.

Összeállítás: Kiolajozunk egy tűzálló tálat. Elkezdjük a rétegezést: fele  tönkölybúza, 1/3 mozzarella, gombás-körtés ragu, 1/3 mozzarella, tönkölybúza másik fele, 1/3 mozzarella.
200 fokos sütőben körülbelül 15 perc alatt készre sül.

Tönkölybúzás-paradicsomos-túrós töltött cukkini

Ismét egy ebéd, csak úgy ha már nem süthetek :) (Lehet, hogy mostanában gyakrabbak lesznek / illetve egyáltalán lesznek ilyen bejegyzések, mivel csak úgy jókedvből sütni semmi időm. :( Semmi-semmi. De szerencsére vannak szülinapok, kérések, amik azért enyhítik valamennyire a fájdalmam :) Erre a hétre várható  egy meglepetés, és egy már jól ismert ismerős, ami nem, kivételesen nem feketeerdő :D)

Hozzávalók 1 személyre

  1 kicsi salátacukkini (de a rendes is tökéletesen megfelel)

  1,5 evőkanál száraz tönkölybúza

  2 paradicsom

  2 teáskanál olívaolaj

  só

  metélőhagyma (kb. 8 hosszabb szál)

  7 dkg cottage cheese

A zöldségeket jól megmossuk.

A tönkölybúzát szintén megmossuk, majd puhára főzzük. Ha elfőne róla a víz, pótoljuk.

A paradicsomot apróra daraboljuk, összekeverjük a puha tönkölybúzával, a cottage cheese-zel, és az összevagdosott metélőhagymával. Sóval ízesítjük.

A cukkinit félbevágjuk. A magos középső részéből egy kicsit kikaparunk, mert hiába zsenge, nem fog elférni a töltelék :) Megkenjük 1 teáskanál olívaolajjal, majd ráhalmozzuk a tölteléket. Csepegtessük rá a másik teáskanál olívaolajat.

Tegyük egy tűzálló tálba, majd  200 fokon süssük addig, míg finom illatok nem kezdenek terjengeni, és a töltelék már sült színben tündököl.

Kókuszos-citromos tönkölykeksz

A banánoshoz viszonyítva visszafogott az íze. A kókusz újfent dominál, a citrom pedig tökéletesen kiemeli belőle, amit ki kell.


Hozzávalók: 6 dkg főtt tönkölybúza
                      2 evőkanál kókuszreszelék
                      1 púpos ek. lenmagpehely
                      1 púpos teáskanál xilit
                      1 csipet himalaya só
                      1 evőkanál olívaolaj
                      2 evőkanál víz
                      2 evőkanál citromlé
                      1 citrom reszelt héja

A hozzávalókat összekeverjük, és sütőpapíros tepsiben körökké szétnyomkodva, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütjük.
                                                                                                 
                                                                                                            14 sütink lesz.
                     

Répás-hagymás tönkölykeksz

Gondoljunk csak bele, egy lapos "pogács", tele sok-sok friss zöldséggel. Ami sütés után már egyáltalán nem tűnik zöldségesnek. Csak külsőleg. Főleg a répa íze érződik, ettől kicsit édeskés, és persze durván Narancssárga!

Ő az új kedvenc, amióta Szöszi anyukája beijesztett ezzel a szójadologgal. Oké, hogy nem probléma ha nem áll fel, de némi szexuális vágy nem ártana.

Hozzávalók: fél lilahagyma apróra kockázva                       

2 répa megpucolva, lereszelve

fél teáskanál himalaya só          

 2 csipet fehér bors                      

5 dkg tönkölybúza                      

1 evőkanál olívaolaj                    

1 púpos evőkanál lenmagpehely

2 evőkanál tönkölybúzaliszt        

A tönkölybúzát megfőzzük kb. 3-szoros vízmennyiségben. Leszűrjük róla a vizet, átmossuk, és összekeverjük a többi hozzávalóval. Vizes kézzel gombóckákat gyúrunk belőle, amit a sütőpapíros tepsiben szétlapítunk, és formázunk kör alakúra. Előmelegített 180 fokos sütőben körülbelül 15 percig sütjük.

                                              

        12 db "pogács" a végeredmény

Kókuszos-banános keksz

A kókusz a személyes kedvencem. Nagyon szeretem. Ennek ellenére, mikor Sri Lankán megkóstoltuk a kókusztejet, hát, kiábrándító volt. Semmi konkrét íz, csak fehéres édes víz. Nem az amiből egy kortynál is többet akarnék inni. A kókuszhús dettó. Nyálkás enyhén kókuszízű dzsuva.
Viszont a kókuszreszelék nagy favorit. :)



Hozzávalók: 2 zöld banán
                      5 evőkanál kókuszreszelék
                      csipet só
                      fél evőkanál xilit
                      9 dkg főtt tönkölybúza
                     10 dkg tönkölyliszt
                     1 evőkanál olívaolaj


A banánt és kókuszreszeléket jól összekeverjük, ezzel pépesítve az eddig darabos banánainkat. Hozzáadjuk a sót, a xilitet, a főtt tönkölybúzát, az olívaolajat és lisztet és egy kissé ragacsos masszává keverjük. Simán kanállal, nem kell robotgép.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Sütőpapíros tepsibe nedves kézzel diónyi darabokat szétlapítunk majdnem ujjnyi vastag körökké, és szép kis kekszeket formázunk belőlük.
Körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sülnek.

                                    20 db kekszünk lesz a végére. Ha egyet sem eszünk meg útközben.

Hagymás tönkölykeksz

A tegnapi édes mintájára, sósan. mert be kell hogy valljam, hiányzik egy jó kis pogi, vagy valami saját kenyér, úgyhogy van, hogy savasítom magam. Önuralomból még kell fejlődnöm. :)




Hozzávalók: fél póréhagyma
                      főtten 6 dkg tönkölybúza
                      1 teáskanál friss kakukkfű
                      1 kávéskanál só
                      5 dkg lenmagpehely
                      2 evőkanál olívaolaj
                      5 dkg tönkölybúzaliszt
                      2 evőkanál víz

Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk, mi is az a póréhagyma. Lehet, hogy másoknak ez evidens, nekem nem az. A póréhagyma a hagymák közül a hosszú és vastag változat. Ami azt jelenti, hogy az általam írt póréhagymadarab egy jó 17 cm-es darab. Ezt vágjuk fel karikákra, és egy pici olívaolajon fonnyasszuk meg. A hozzávalókat keverjük össze, és másfél dió nagyságú gombóckákat csináljunk belőle.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy sütőpapíros tepsibe tegyük őket, és nyomkodjuk szép kör alakúra, ujjnyi vastagra.
Körülbelül 14 perc alatt készre is sül.
                                                                                                           8 db kekszet kapunk.

Meggyes tönkölykeksz

A hétvégén elhatároztam, hogy megpróbálok átállni egy lúgos étrendre. Tudom, tudom, állandóan tervezem, hogy majd így eszem, meg úgy eszem, aztán egyiket se tartom be. De ilyen vagyok, én ezzel foglalom el magam. És ez most más, mint a többi. Úgy észreveszem magamon. Nem keseredek el ha nem működik minden rögtön az elején, idő kell az átálláshoz. Még én is csak próbálgatom, hogy miket lehet kihozni egy ilyen ritkás étrendből. Mert valljuk be, a legtöbb dolog amit szeretek, az mind savas. És nem csak az édességről beszélek. A gyümölcsről, a joghurtról, a túróról, a zabpehelyről, kávéról, kakaóról, és még sorolhatnám. Akit érdekel a teljes lista, nézze meg itt. Nem mondom, hogy csak a lúgos listából élek, a tejet nem bírnám ki. Úgyhogy annyit engedélyeztem magamnak, hogy néhány nagyon nélkülözhetetlen terméket beiktatok. Mint a tej. Vagy köles.
Ez a keksz az édesség címszóra készült. Mert az éltet.

Ez egy lúgosító étrendnek a tökéletes része lehet. Az én tudásom alapján. Mert a sötétben tapogatózom. Csak a saját ötleteim-próbálkozásaim láthatjátok majd a továbbiakban is. Persze, ha valaki nagyon akar, nyilván találhat recepteket erre a témára, de én szeretek felfedezni. :)

Hozzávalók: 5 dkg lenmagpehely
                      8 dkg főtt tönkölybúza
                      3 maréknyi apróra vágott, és kinyomkodott meggy (természetesen nem a cukros befőtt)
                      fél citrom héja
                      2 dkg xilit
                      3/4 teáskanál fahéj
                      1 csipet himalaya só
                      8 dkg tönkölybúzaliszt
                      2 evőkanál olívaolaj

A hozzávalókat összekeverjük, csak szimplán kézzel, és dió méretű, vagy egy icipicit nagyobb golyócskákat gyúrunk belőle. Ha túl száraz lenne a massza, akkor tegyünk hozzá 2-3 teáskanál vizet. De óvatosan adagoljuk, mert ha megcsúszik, akkor a nedvességét javíthatjuk.
180 fokra előmelegített sütőbe, sütőpapíros tepsiben szétnyomkodjuk ujjnyi vastagra. Igyekezzünk a kör formát tartani, a szélét is alakítgassuk, mert később szétesik.
Sütés közben jó sokáig nem látunk változást, de úgy 5-6 perc körül fordítsuk meg a kekszeket, hogy a másik oldaluk is megsülhessen, ne pedig égjen. Úgy a legjobb, ha egy picit még puha amikor kivesszük.
                                                        
                                                                20 db kekszünk lesz.