Csokis - grillázsos palacsintatorta

Itt állok az érettség kapujában.

Feszültséggel, izgalommal, és egy kisebb adag félsszel.

De örülök, hogy holnap végre bemehetek.


PS: Ma találkoztam egy igazi kéményseprővel. Ezt pozitív jelnek veszem.

Az utóbbi napok feszültségét pedig ezzel a kalóriabombával orvosoltam. Illetve orvosoltuk. Többek között. (Ha tudnátok milyen megterhelő vagyok a család számára...) Bár az igazat megvallva apa miatt készült, miután az ottlétem alatt egyik alkalommal főztem neki (és vele, mert a hozzávalókat ő diktálta: " akkor sajt is legyen benne, meg tojás, és persze az a kicsi borjúakármi, amit úgy szeretek"), majd elmentem tornára, ésmiután visszajöttem érdeklődtem, hogy hogy ízlett. Ránéz a tálra majd megrázza a fejét : "az ízén kívül semmi baj nem volt vele. Valahogy nem értek össze."  Puff. Erről ennyit. Ezek szerint valóban csak saját magam ellátására vagyok alkalmas. (Bár tulajdonképpen probléma ez? Pont ez a lényeg!)  Aztán folytatta: "És mi van azzal a csokis palacsintával amiről tegnap beszéltél? Csak hogy kihasználjam az ittléted nyújtotta lehetőségeket."

Nos, elkészült.
És ízlett. MINDENKINEK.
Ezek szerint csak főzni nem tudok. Megynugtató.



Hozzávalók egy 20 cm-es "tortához":
-csokikrém
-palacsinta (10-12 darab)
-3 dl mogyorógrillázs/krokant

Palacsinta:

Az elkészítése igen egyszerű, mindenképpen érdemes félretenni neki néhány darabot (ha valaki a környezetünkben palacsintát sütne). Ennek hiányában mi magunk készítsük el a kis kerek lapokat. 

2 tojás

14 dkg liszt

csipet só

2 dl zsírosabb tej

bubis ásványvíz

opcionálisan pici olaj vagy vaj a sütéshez (ha egyáltalán kell)

A szokásos módon palacsintatésztát készítünk: összekeverjük a tojásokat a tejjel és sóval, majd apránként a lisztet is beleadagoljuk, és simára keverjük. Így kapunk egy igen sűrű masszát. Ezt elkezdjük higítani az ásványvízzel, míg olyan "palacisntaszerű" állaga nem lesz. (Tudom, hogy ez nem nagy segítség annak, aki nem tudja milyen, de egyszerűen képtelen vagyok jobban meghatározni. Talán leginkább egy krémesebb, de nem túl sűrű szószhoz tudnám hasonlítani. Talán.)

Felforrósítjuk a serpenyőnket az olajjal/vajjal, majd merőkanállal mérve egyforma palacsintákat sütünk.

Nekem ebből a mennyiségből 11 vékony darab jött ki.

Csokikrém:

10 dkg tejcsoki (pont volt itthon egy Milka)

10 dkg étcsoki (minél magasabb)

2,5 dl zsíros tej

3 evőkanál keményítő

A hideg tejben elkeverjük a keményítőt, majd folyamatos kevergetés közben elkezdjük melegíteni. Közben beledobáljuk a csokikockákat, és várjuk, hogy elolvadjon. (Én nem használtam külön édesítőt, lévén, hogy a tejcsoki - főleg a Milka - veszettül édes, de ha valaki csak étcsokival készíti, az ne sajnáljon plusz 5 dkg cukrot.) A legvégén egy sűrű, folyós, pudingszerű krémet kell, hogy kapjunk. Tegyük félre.

Összeállítás: Ehhez sem kell bajnoki tudás: Fogunk egy palacsintát, leterítjük egy tányér aljára, megkenjük a csokikrémmel, majd megszórjuk egy kisebb maroknyi krokanttal. (Vsásrolni is lehet, de készíteni is könnyű: karamellizáljunk cukrot, majd keverjünk hozzá apróra vágott diót/mogyorót, terítsük szét amilyen vékonyan csak tudjuk, és ha kihűlt törjük össze.) Nekem most sajnos nem volt elég, mert maradákot használtam (újat meg lusta voltam csinálni), de fontos, hogy ne sajnáljuk, jó ha ropog a fogunk alatt. Erre újra palacsinta kerül, csokikrém, grillázs és így tovább. Ha a tetejére is marad, feltétlenül öntsük rá és azt is szórjuk meg a karamellizált mogyoróval.

Forrás: BBC Good Food

Monkey Bread

Szombat.
Koktélruhavásárlás. 5 óra alatt brutál mennyiségű próbálás. Teljes lefáradás.
Ezúton köszönném meg apának a rengeteg időt, meg energiát amit rám fordított. Reméljük nem hiába.

Ezzel szemben a vasárnap igencsak nyugisan telt: kisöcsémmel kettesben töltöttük. Én élveztem (meg nem frusztrál különösebben, hogy anyát nélkülöznöm kell), ő pedig...elkezdheti megszokni. De szerintem ez még neki is tetszett.
Beszélgettünk, bohóckdtunk, és sütöttünk is! Együtt. Mint az igazán jó testvérek.* Ezt.

*Azt hiszem mi azok vagyunk. Sokat veszekünk, de ha kell bármikor össze is tartunk. Klassz dolog.

Majomkenyér. A névből valami banános püspökkenyérre asszociálnék, de ez közel sem az. Nuku banán. (És püspökkenyérrel sem sokszor találkozott.) :)

Ellenben közeli rokona az aranygaluskának, és a kürtőskalácsnak. Mintha kereszteznénk a kettőt. Aranygaluska formátumú naagyon fahéjas-karamellás ízű kürtőskalács. Nyammii. ♥

Hozzávalók:(Az én receptem innen)

6 dl liszt (ez kb. 47 dkg, felesben graham és finomliszt)
1 csomag szárított / fél kocka friss élesztő
1 csipet só
0,5 dl cukor
2 evőkanál olvasztott vaj
1,5 dl víz
2 dl tej

A lisztet, sót, cukrot, és ha szárított élesztőt használunk azt is egy nagy tálba szitáljuk. A tejet és vizet összekeverjük, felmelegítjük, majd a lisztes mélyedésbe öntjük. (Ne legyen se hideg, de túl forró sem.)

Ha friss élesztővel dolgozunk, egy icipicit csípősre melegítjük a tejet, belekeverünk egy evőkanál cukrot, rámorzsoljuk az élesztőt , letakarjuk, és megvárjuk, hogy felfusson. Ezt a "masszát" öntsük a liszt, só, cukor keverék közepébe fúrt mélyedésbe. 

Ennek a tetejére csorgassuk a vajat, majd gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze, amennyire lehetséges.

Ezután az egészet borítsuk egy tiszta felületre, és gyúrjuk hólyagosra. (Itt Marci megkérdezte, hogy a kezünket, vagy a tésztát?) Meleg helyre téve kelesszük nagyjából egy óráig, míg a kétszeresére nem nő.

5 dkg olvasztott vaj

2 dl cukor (barna nád a legjobb)

3 púpos teáskanál fahéj

Vajazzunk ki egy koszorúformát, vagy kisebb tepsit. 

A vajat olvasszuk meg.

A cukrot és fahéjat keverjük össze egy tálkában.

A megkelt tésztát ekkor gyúrjuk át mégegyszer, majd csináljunk belőle diónyi golyócskákat. Ezeket egyesével mártsuk meg az olvasztott vajban, majd forgassuk meg a fahéjas cukorban, és rakosgassuk egymás mellé a kuglófformába. Kiemelném, hogy célszerű arra törekedni, hogy 1 sor legyen csak, az egymáson lévő több golyó nem szerencsés.

180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 40 perc sütés után el is készül.


+ De el ne felejtsetek csinálni hozzá vaníliasodót! Isteni finom ;)

Vajkaramellás-gyömbéres keksz

Furcsa érzés, amikor okos dolgokat mondasz mások problémáinak megoldásához, és közben jössz rá, hogy tulajdonképpen semmi mást nem kéne tenned, csak megfogadnod a saját szavaidat, és a te életed is megoldódna.

Tegnap átestem a tablófotózáson. És lett 1 jó kép! :D  Másokról egy rakat. De nem baj, borzasztóan örülök, hogy egyáltalán 1 darab van.
Közben megérkezett az egyik barátnőm, akinek nagy lelkesen elújságoltam, hogy kandírozott gyömbér helyett, inkább vajkaramellát raktam ebbe a kekszbe. (Pont előtte gyúrtam be.) A fotós erre elkezdte mesélni, hogy a felesége x ideig kardamomot keresett, és hogy mennyire örült mikor talált. Mondtam, hogy fú az tényleg milyen klassz fűszer, és én még azt használom, amit Sri Lankáról hoztunk. A többiek nevettek, hogy én mindig mindenből sütök. Rámnézett: Rendben, akkor majd megkeresem a blogod. Visszpislogtam, hogy de honnan tudod, hogy én írok? A válaszon lehidaltam:" Aki kardamomot használ, annak tuti van blogja".


Hozzávalók 30 db kekszhez:

7,5 dkg puha vaj

15 dkg cukor

1 tojás

8 cm hosszú 2 ujjnyi vastag gyömbérdarab

30 dkg liszt

1 mokkáskanál fahéj

csipet só

1 teáskanál sütőpor

5 dkg vajkaramell apró darabokra törve

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk az egyveleghez a tojást is. Hámozzuk meg, majd reszeljük bele a gyömbért. Keverjük össze a sót, lisztet, sütőport, fahéjat, és gyúrjuk össze a tojásos masszával.

Hűtőben minimum 20 percig pihentessük.

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. Nyújtsuk a tésztát 3 mm vastagra, majd szúrjunk ki belőle köröket. Sütőpapíros tepsin nagyjából 13 perc alatt elkészülnek.

2 névnap 1 torta: avagy a modern tortagenetika

Ismét eltelt egy átlagos hétvége.
Tanulás, 2 torta (még Nepál előtt egy jó hónappal indult el ez a tendencia, és úgy látom szépen tartja magát), és minimális pihenés. (Na jó, annyira mégsem tehető be az átlagos kategóriába, mert meg volt spékelve egy nyelvvizsgával - igaz már másodszor futok neki, de remélem ez lesz az utolsó...- illetve tanulás helyett rrengetegg tanulással. A törinek az esélytelenek nyugalmával, a biloógiának a félistenek nyugodtságával (minek aggódni, annyit vagyok efféle közegben, hogy akár akarom, akár nem,egyszerűen muszáj valaminek megragadnia) indultam neki, és jelenleg, hogy már a megírt fázisban vagyok, azt mondom mindkét sejtésen igaznak bizonyult. Az egyetlen (fő) probléma az, hogy a történelem silányságának a ténye még csak nem is zavar. Már megtanultam elfogadni, nekem ez egyszerűen nem fekszik. De van ez így. Nem látom át az összefüggéseket, elveszek a részletekben. Helyette vigasztal a tudat, hogy minden lehetőségem megvan ahhoz, hogy biológia istennő legyek.)

 Szeretem ezeket az átlagos hétvégéket. :)

Ez a torta Liliéknek készült. Szeretek nekik sütni, mert hasonló elveket vallunk (úgy érzem), vagyis fontos a minőség. Másrészt pedig Mariann annyra aranyos, minden egyes darab után ír egy "köszönő-sms-t". Nagyon-nagyon kedves dolog, jól esik, és egészen olyan jelleget kölcsönöz a dolognak, mintha nemistudom, szívességből csinálnám. Pedig fizetnek érte.

A süti egyik fele dobostorta Mariannak, a másik feketeerdő lett Zsombornak. Filóztam, hogy hogyan is oldjam meg, a 2 fél torta túl snassznak tűnt. A képen látható verzió (hogy felvágok 2 db fél tortát, majd a szeleteket egyesével celofánba csomagolom) viszonylag hamar kialakult (mint ötlet), de a megvalósításban nem jutottam egyről a kettőre. Már teljesen belebonyolódtam, hogy majd megsütöm a tésztát szögletes őzgerincfomában, kicsit megfaragom, végül tortaszeleteket vágok belőle (mint a cukrászdában amikor hirtelen kellett torta). Amikor nem igazán jutottam előre, kínomban már felvetettem azt is, hogy tulajdonképpen lehetne 2 kicsi torta is.

Természetesen/hál istennek megjött az ihlet. És utána már csak a fejemet fogtam, hogy hogy pont a legtriviálisabb megoldás nem jutott eszembe! Hiszen mi sem egyszerűbb, sütök egy normál méretű tortaformában egy fél adag tésztát, félbevágom, egymásra illesztem, és tádámm: máris kész a féltorta! :)

Karamelltorta with buttered caramel frosting

 Isssteni tömény, ám cserébe utánozhatatlanul finom. 

Benne van apai-anyai.

Full karamelles.

Vérbeli amerikai.

Kissé munkás...

de mindenképpen kipróbálandó.

Recept a lemonpi oldalról, néhány apróbb mennyiségi, készítési változtatással. (A 45 dkg cukor helyett csak 1 evőkanál az már jelentős?)

Karamellszirup: 150 g cukor
                                           42 ml víz
                144 ml víz

  A cukrot egy teflonedénybe tesszük, és hozzáadjuk a 40 ml vizet. A cukor éppen csak nedves legyen, az eredeti oldalon nagyon jól leírta a készítő: mint a vizes homok. Ezt kezdjük el nagy lángon melegíteni, míg gyönyörű aranybarna karamellt nem kapunk. Ekkor adjuk hozzá a 144 ml vizet, hogy megállítsuk a karamellizálódást. De nagyon tudom javasolni, hogy húzzunk hosszú fogókesztyűt és/vagy álljunk egy fél méterrel hátrébb, mivel baromira elkezd majd fröcskölni, és a cukor nagyon csúnya égési foltokat okoz. Ha lecsendesedett a dolog, akkor folyamatosan kevergetve főzzük addig, míg egy világosbarna színű szirupot nem kapunk. Ne lepődjünk meg ha kissé folyós, hűlés közben nagyon be fog sűrűsödni.
Hagyjuk kihűlni.

A tésztához: 12,5 dkg puha vaj

             13,5 dkg cukor

             2 nagy csipet só

             a karamellszirup 3/4-e (recept fentebb)

             1 tojás

             negyed teáskanál vaníliakivonat

             2 dl liszt

             1 mokkáskanál sütőpor

Keverjük habosra a vajat először önállóan, majd a cukorral, sóval. Adjuk hozzá a karamellszirupot, majd ha már jól elkeveredett, a tojást és vaníliakivonatot is. Szitáljuk bele a lisztet és sütőport, majd dolgozzuk teljesen simára.

Vajazzunk ki egy 18 cm-es tortaformát, töltsük bele a masszát, majd 175 fokra előmelegített sütőben süssük minimum fél óráig. Ha a közepe nem nagyon sülne, takarjuk le alufóliával.

Krémhez: 10 dkg puha vaj

         a maradék, mintegy 2-3 teáskanálkaramellszirup

         1 csapott evőkanál porcukor

         1 evőkanál tejszín

         1 teáskanál mandulalikőr

         2 csipet só

A vajat elkeverjük a karamellel és cukorral (nyugodtan dolgozzunk egy sima kanállal), belevegyítjük a tejszínt és likőrt is, majd sóval ízesítjük. Hűtőbe rakjuk, hogy kifagyjon.

Összeállítás: a tortalapot félbevágjuk, megkenjük a krémmel, majd a külsejét is bevonjuk. Én a tésztából megmaradt részeket összetépkedtem, és azt szórtam a tetejére, (nem, nem mazsola) de természetesen lehet másképp is. Azt azonban ne feledjük, hogy a hangsúly a tortán van, ne díszítsük túl.