Feszítés és lazítás, de miért fáj?

Előfordul, hogy annyira pörgeted magadat a nappali életedben, hogy még éjszaka sem tudsz pihenni. Ennek az egyik formája, amikor arra ébredsz, hogy valami fáj, és teljesen esélytelen, hogy aludj...  nyilván teljesen esélytelen, hogy aludj. 

Szóval egy kicsit (vagy nagyon) túlhúztad magadat. Túl feszülsz. 

Úgy lehet ezt felfogni, hogy a test - amikor alaphelyzetben van  -, szolgálja az elme szándékait minden rendszerével. Vagyis kiszolgálja a pörgésedet, amíg csak tudja. Az adott működést egészen addig igyekszik fenntartani, amíg csak futja a tartalékaiból, és küldi a jeleket, hogy visszapótlás szükséges.

Ha nem veszed figyelembe a jeleket, vagy felülírod azokat, a test feléli a tartalékait, és eljön a pillanat, amikor nem tudja kiszolgálni a szándékaidat, az életbenmaradást kell szolgálnia, nem engedi, hogy újabb parancsot adj neki. Ha még mindig nem hallgatsz rá, akkor egyszerűen kivon a forgalomból. 

Vagyis a feszítés után lazításnak kell jönnie. 

És ha tudatosan nem hagysz időt a lazításra, akkor a test fellázad. 

Például, amikor fájdalomban ébred a test az éjszaka közepén, érdemes észrevenni, milyen elvárással feküdtél le: "másnapra meg kell gyógyulnom, mert ezt meg azt meg kell csinálnom".  Vagyis még éjszaka sem hagysz neki békét, folytatod a pörgést... 

Nincs más esély számára, mint a fájdalom... arra talán már hajlandó vagy hallgatni... 

Szóval lazítás. Amikor ennyire túlhúztad magadat, akkor vedd figyelembe azt is, hogy a test lassabban reagál. Időre van szüksége, hogy felépítse a tartalékait, még akkor is, amikor abbahagytad az önmagad zsarolását.

Meg lehet tanulni nyaralás üzemmódba kapcsolni az otthonodban is. Sokáig aludni, sétálni, láblógázni, létezni.  A nyaralás tevékenysége - az odajutás, bőröndcipelésen kívül - sokkal inkább a létezésről szól: a nézés, a nézegetés, rácsodálkozol arra, ami körülvesz: épületek, emberek, tenger, csigák, kagylók, víz, hegy, illatok, színek, növények, ünnepek, ételek.  Nem azért vagy ott, hogy hasznos legyen, nem azért, hogy használd valamire. Hanem egyszerűen a rácsodálkozás miatt.

A mihez van kedvem? alapkérdése a nyaralásnak. 

Alkalmazhatod otthon is. 

És megkérdezheted a testedet is, mire vágyik, mire van szüksége. 

                                                ***

Tipp: Elővehetsz papírt, festékeket, színes ceruzákat, és hagyhatod, hogy megjelenjen színekben és formákban az, amit szavakká tenni nehéz. Nem kell hozzá semmilyen rajz vagy festéstudás. Olyan, mint amikor 3 évesen marokra fogtad a zsírkrétát, és elvárás nélkül rajzoltál vele. 

Ez a fenti illusztráció is egy ilyen folyamat eredménye. Nem művészeti alkotás. 

Arra szolgál, hogy tudjál kapcsolódni - önmagadhoz, a Forrásodhoz - akkor, amikor egy túlpörgetett állapotban vagy fájdalomban  képtelen vagy lazítani. 

Élet-tanulságok

Nem, nem hagytam abba a festést. Sőt. Új tanulságokat hozott az új technika. Itt összegyűjtöttem egy párat:

-Minden ecsetvonás számít.

Gyakran azt hisszük, hogy olyan kicsik vagyunk, hogy az igazán nem számít, amit mi teszünk, vagy tehetünk. Óriási tévedés. Egy ecsetvonás is számít. Megváltoztatja az egész képet. 

-Az a fekete, nem is annyira fekete.

Sokszor annyira el vagyunk foglalva a sötét árnyalatokkal, hogy mennyire rossz nekünk. És ha jobban megnézzük, nagyon messze van a valóságtól. Van attól még sokkal feketébb is. 

-A kontrasztok... a kontrasztok, hű, azok aztán fontosak.

Minél nagyobb a kontraszt, annál jobban látja az ember a különbséget. Van amikor szándékosan fel kell erősíteni, hogy egy szándék láthatóvá váljon. Hát nem így megy az élet többi területén is? A fekete és a fehér együttese és az összes árnyalatai. Egymagában, egy szürke tömeg semmit sem mond...

-Nincs befejezett kép, csak abbahagyott

ahogyan az életet sem lehet soha befejezettnek nyilvánítani. Mindig lehetne még tovább festeni, díszíteni,   újragondolni, megváltoztatni. Ott a lehetőség az aprólékos kidolgozásra, vagy a nagyvonalú vonásokra.

És bármikor le lehet törölni az egészet, és egy tiszta vászonnal indulni. 

És mi legyen a kamerafrásszal?

Az apró lépések technikája nem mindig működik. Például akkor sem, amikor az ember előjön a videokamera mögül és kiáll ország-világ elé. Nem lehet csak egy lépést ide egy lépést oda, mert akkor se itt, se ott nem vagyok.

A videózás tanulsága?

Ez a két korábbi videó arra tanított, hogy ne sokat tököljünk, ugrás az ismeretlenbe.

Annyira fel voltam spannolva, hogy elfelejtettem a kamerafrászt és minden mást is, elragadt a játék heve. Igen, ám de amikor komoly munkáról van szó, akkor nem olyan egyszerű az.

Beállítottunk egy "stúdiót". Világítás, állvány, szép virág és a háttérből a csúnya konnektort is kitakartuk. És? És... felvétel indul...

És nagy csend.

Nekifutunk még egyszer... kétszer... háromszor... semmi. Semmi nem működik belőle. Aki a kamera előtt van, mintha csirkecsontot nyelt volna... keresztbe.

És átmentünk a kis lazulós helyiségembe, mondjuk így: műhelyembe. Nyikorgós szék, nulla világítás, a nap is rossz felől süt. Üres képkeret a háttérben. Semmi sem jó.

Inkább választottuk ezt a tökéletesen hibás filmet, ami kikerült a kezeink közül. Altair innen is megköszönöm a szakmai és jogos kritikát.

Nekünk mégis minden jó lett, mert természetessé vált a hang és a történet. És több mint 20 perből vágtuk össze a végleges változatot. Filmként nem lenne díjnyertes. Semmi sem elég profi benne.

De tudod mit, aggódjon emiatt más. :-) Én letettem az aggódást.

Ajánlom mindenkinek -terápának is-, aki csak a családi ebédek kényszer-házivideóit élte meg eddig, vagy hihetetlen helyeken kellett pózolnia, hogy leszakadt a dereka benne, és a videón halálosan úúú...tálta a kényszeredett és karótnyelt beszélgetéseket.

Lehet ezt is, kérem szépen, új szemmel nézni.
A videózás jó móka!!!
Azóta is azon töröm a fejem, hogyan legyen ennek a mókának folytatása.

Mert lesz, az biztos!

Kreatív-blogger lélek

Furcsa szerzet a kreatív blogger. Gyöngyös, varrós, állatos, virágos, festős, hímzős, üveges... hadd ne soroljam végig. Kívülről.

Kíváncsi is és félénk is, és örömteli is, és "jajmitszólnak" belülről.

Kíváncsiság és félelem. Kettősség. Melyik oldódik hamarabb?

Aki kreatívkodásra adta a fejét valaha is, tudja, hogy milyen könnyű kritikát kapni.

"Ó, de ronda. Nem elég jó, nem elég ügyes, nem elég ötletes. Jaj, pont úgy néz ki, mint az xy-é"

Jószándékú, ám semmi jót nem hozó kritikák. Megkapta már családtagtól, baráttól, vásárlótól. Megtanulta, hogy jobb csendben lenni, visszatérni az alkotáshoz. Az anyag jó barát.

Az sosem kritizál.

A blog pedig egy kedves lehetőség, hogy a csigaházból előbújva megmutatkozzék az alkotó és alkotása. Biztonságos terület. Csendes táptalaja az alkotó kibontakozásnak.

Tényleg tetszik?

Tényleg megveszik?

Lassú önbizalomépülés. Olvasók, kommentek, új lehetőségek. Új megvalósítás, új üzleti ideák. Valami működik piciben, kicsiben, nagyobban, nagyban. Folyamatos inspiráció.

És a "kritikus tömeget" elhagyva szárnyalás.

És itt egy személyes találkozó. Találkozó hasonszőrűekkel. Alkotókkal, blogokkal piciben, kicsiben, nagyobban, nagyban.

Kilépés a komfortzónából. Személyes találkozás.

"Mit szólnak? Merjem-e bemutatni magamat? És a munkáimat?

Á, inkább csak eljövök. Megnézem mi van itt. Ott hátul a sarokban megbújok.

Kritizálnak vajon? Elfogadnak? Ellopják az ötletemet? Kíváncsiak rám? Vagy nem?

Megoszthatók-e a tapasztalatok, a sikerek, a kudarcok?"

És persze ott vannak a mindenre nyitottak, a gyakorlottak, az üzleti gondolkodók és profik is. Stabilan, határozottan, erőnek teljében.

És a két véglet között ott van minden hang.

Óvatos lépegetés.

Első találkozó.

80 ember, akiben a kíváncsiság erősebb a félelemnél.

Szép találkozó. Lélekgyógyító.

Szárnypróbálgató.

Több hasonlóság van bennünk, mint gondolnád. Gyöngyös, varrós, állatos, virágos, festős, hímzős, üveges... kívülről.

Csuda érzékeny lélek mindahány ... belülről.

•••

És hozott nekem csere-berét ez a nap. Nézd csak meg, nagyon büszke vagyok rá.

Finom munka, ó nagyon! Ha tehetném, meg is illatoltatnám veled, ugyanis levendula van beletöltve. Lehet irigykedni, de ezt bizony én kaptam. :-) Évi műhelyéből. Köszönet érte.

A kreativitás forrása

A kreativitás forrása? Annyit merengtem már rajta, hogy honnan jön az a sok kép, és ötlet, ami megvalósul a művészek keze által. Felfoghatatlanul sok kép születik akár egy nap is az egész világon. Én csak parányi-pici szeletét próbálom követni néhány blogon keresztül, mégis ámulatba ejt.

-Van aki, mint egy vízvezeték, rá van kötve a kreativitás forrására, csak meg kell nyitnia a csapot.

-Van akinek széles sugárban ömlenek az ötletek, -van aki időnként vízhiányban szenved.

-És ott vannak azok is, akik mintha lekapcsolódtak volna az áramlásról, kiszáradva köhécsel a csapjuk, mikor megnyitják. Aztán, mikor visszakapcsolódnak, az első rozsdás csöppek után minden a helyére áll.

Milyen érdekes világ ez. Mennyi kép.

Vajon honnan jönnek?

Emlékszel az előző bejegyzésre?

Ha a hullámnak az óceán, a sugárnak a nap

vajon a képeknek... mi?

Az alkotóhéten készült...

Hölgyeim és uraim!

Colette kívánságára bemutatkozik egy mixed media alkotás.

Papír alapon, akril, olaj pasztell és tinta felhasználásával készült.

A mű különlegessége a Hokata tudományával készült papírdomborítás, ami olyannyira elbűvölte a művészt, hogy több helyen is "muszáj" volt felhasználnia.

Felhívom a figyelmet, hogy két arcot is fel lehet fedezni a képen.

Judit szerint a "Lélek feketéi" címet kellene kapnia.

A művész még hezitál.

Ezidáig a kép cím nélkül.
A domborítás azóta is bűvöl.

:-)

Ízelítő a többiek alkotásaiból itt és itt is.

Kő-vakáció

Néha az egyik dologból következik egy másik. Fölveszel egy kavicsot az úton. Eszedbe jut egy gyerekkori barátod. és hogy mi lehet vele. Milyen messzire sodorta az élet. A kavicsot is. Vajon ő honnan jön?

A zsebedben őrizgeted, mígnem társakat talál magának. Egy kis csipke, egy furcsa szemre emlékeztető valami, újabb lyukas kavics. Talált kincs. Vajon volt már ember kezében ez a kavics? Vagy te vagy az első élő ember, akit millió év óta meglátott? Hány év alatt lett benne ekkora lyuk? És vajon fáj egy kavicsnak szétmállani? (Nem-nem, a központi idegrendszer és egyéb tanultságok azért előfurakodnak a fejedből...)

Na jó, de amikor szétmállik, hová lesz a kristály-szelleme?

Néha egy ilyen elmélkedés alkotáshoz vezet. Vezetik a kezedet, rakod egymásra az anyagot-agyagot, ragasztod, fested, dísztíted. Csoda születik. És a kő mesél.

Máskor visszaadod a Természetnek, hogy viselje tovább ő a gondját, neked már olyan sok minden húzza a zsebedet. És vele mennek a társai. Döntöttél. Nem mesélnek többet. Elviszi őket a víz, a folyó, a szél.

Sosem volt a tiéd, csak pár napot veled töltött. Kő-vakáció.

Kreatív vasárnap- Futó kaland

Új barátra tettem szert. Macintoshnak hívják.

Miután számomra olyannyira ismeretlen volt a létezése (tudod.. egyszerű vidéki versenyző :-)) ezért nagy csodálkozással vettem tudomásul, hogy LÉTEZIK egyáltalán. Naháát és naháát! Micsoda világ van az Ablakokon túl.

Itt üldögéltek a gépemen (mezei egyszerű PC, semmi turbó, csak a legbutább programok) az én színes világomról, mármint a munkáimról készült fotók. Várták, hogy majd egyszer csak lesz belőlük valami portfolióféle-kedvcsináló-kiállításmeghívó-vagy-kitudjamicsoda.

Tessék itt az első bemutatkozás.
Ez az új ismeretség igazi csodát tett velük. Engem pedig nagyon lelkesít. Izgalmasnak találom. Egyszerűen lenyűgöz. Hát ki legyen szerelmes beléjük, ha én nem? :-) Öntömjénezés ide vagy oda (amúgy ez a szó irtóra tetszik nekem, ez majd még megérne egy misét...), tehát öntömjénezés ide vagy oda, itt a barátságunk eredménye.

Remélem találkozunk még, lesz ebből igazi barátság nemcsak egyéjszakás futó Mac-kaland.

Kreatív vasárnap. Mersz?

A terápia mellett elindítom a művészeti szekciót is Kreatív Vasárnap címen. És ezt a logot gyártottam hozzá. Remélem tetszik...

A kreatív energia furcsa szerzet. Tűz és víz. Szikra és láng. Aztán csöppekben érkezik, máskor eláraszt, elborít, minden mást félresöpör. És van úgy is, hogy akár egy kiszáradt kút mélyén csak a nyomait lehet megtalálni... valaha valamikor volt itt életet adó víz.

A kreatív energia változik. Örömöt hoz, szenvedélyt. Szeretnénk megszelidíteni, uralni. Mégis önálló akarata van.
Misztérium. Az biztos, hogy a kötöttséget nem tűri. Attól elakad. És amikor elakad, csak tátogunk, mint a szárazra vetett hal.

A teremtő energia változékonyságát képezi itt jellé a Hold. Teremtő erejéhez nem fér kétség. Hiába is próbálnánk uralni, jobban tesszük, ha inkább együtt működünk vele. Azt mondják, mindig csak egy oldalát mutatja felénk. Sötét éjszakákon utat mutat, máskor látszólag elhagy minket. Hagy botorkálni a koromfeketeségben.
Létra vezet hozzá, mely egy fa ágai közül kandikál ki. Emelkedettséget ad, ott a sok buborék pezseg-pezseg. Föl. Föl. Már nem Föld, még nem Ég. Bizonytalan a támaszték, ez a merészek útja.

Mersz kell hozzá, hogy az ismeretlenbe indulj. Mersz, hogy a biztos talajról elrugaszkodj. Mersz, hogy meghalld és hallgass rá. Mersz, hogy használd az erejét. Mersz, hogy megmutasd, mit teremt rajtad keresztül ez a kiismerhetetlen, csodálatos erő.

***

Mersz?
Meghívlak arra, hogy megmutasd a kreatív energia erejét. A csöppeket, a finom patakot, és az elborító áradást. Szóban, képben, alkotásban. Neked mit jelent? Mit csöpögtet, mit áraszt el, mit borít?